Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-06 / 18. szám

Véget ért á 45. jégkorong-bajnokság Még múlt év szeptember 22-én kezdődött a 45. jégkorongbajnok­ság, és kisebb-nagyobb szünetekkel hét hónapig, április 28-ig tartott. Eközben sok megrázkódtatás érte a csehszlovák hokit, ám az illetéke­sek, némi meglepetésre, az I. ligára hivatkozva bizakodnak: jövőre ismét a régi sikereket idéző sportág lesz a jégkorong. A calgaryi (lejszerep­lést azonban még mindig nem érté­kelte (!) hivatalosan a szövetség, állítólag a bajnokság végére vártak. Karel Gut központi edző a pontva­dászat hajrájában kijelentette: „Je­lenleg jobb válogatottat nem lehet összeállítani, a siker kulcsa a klub­csapatok edzőinek kezében van. Többet kellene tőlük követelni és erősíteni tekintélyüket, amelyen bi­zony az utóbbi időben némi csorba esett. Ennek persze a válogatott látta, látja kárát". Harmadszor játszották play off- (kieséses)rendszerben az I. jégko­rongligát. Nem vitás: izgalmasabb, érdekesebb, ám igényesebb lett a bajnokság. Az újítást mindenki nagy lelkesedéssel fogadta, s most is többen vannak mellette, mint elle­ne. A válogatott sorozatos kudarca után azonban egyre többen megkér­dőjelezik az igen fárasztó és hosz- szadalmas hokimaraton lebonyolítá­sának helyességét. Három év alatt két balsiker is érte nemzetközi po­rondon a csehszlovák jégkorongo­zást. A moszkvai vb éremtelen he­lyezése után szinte bénítólag hatott a sportág szerelmeseire a calgaryi vergődés, minden idők leggyengébb olimpiai szereplése. Az alacsony színvonalú bajnokság az oka - han­goztatták elkeseredésükben a pesz- szimisták. Minden rosszban van va­lami jó: ezek a sikertelenségek rá­mutattak az eddig elhallgatott és akarva-akaratlanul elnézett hibákra, hiányosságokra. Sokan azt mondják, a válogatott teljesítménye az I. liga színvonalá­nak a tükörképe. Felvetődik a kér­dés: valóban olyan gyenge volt a bajnokság az utóbbi három évben, de főleg az idén, hogy kétszer is elégtelenre vizsgázott a csehszlo­vák együttes? Más a hazai mérce, és természetesen más a nemzetkö­zi. Hogyan lehet az, hogy a klubcsa­patokban a bajnoki mérkőzéseken kitűnőt nyújtó korongozók pár hét múlva a válogatottban céltalanul, minden különösebb érdek nélkül vé­gigkorcsolyázzák a hatvanperces tiszta játékidőt, és a megalázó vere­ség után az öltözőben mosolyogva beszélgetnek egymással. Mert ilyen is előfordult Calgary ban. Aztán egy hónap múlva ismét önmagukat felül­múlva játszottak, gólokat ütöttek. Igaz, az I. jégkorongligában... Ne­héz erre magyarázatot találni, ha egyáltalán lehet. Talán ezért tart az illetékeseknek (előrejelzés szerint) május közepéig a hivatalos bizonyít­vány elkészítése. Minden új idény reményt és vára­kozást visz a sportéletbe. Az I. jég­korongliga 12 csapata komoly elha­tározásokkal, tervekkel vágott neki a szeptember végén kezdődött 45. bajnokságnak. Több csapatnál kü­lönféle okok miatt edzócsere történt: Kassán (Koáice) az aranyérmes Selvek-Kovács duót Ján Faith és Ján Sterbák váltotta fel, Trenőínben Jaroslav Walter került a kispadra. Jihlavában Augusta, Plzenben a lit- vínovi Dúm, Litvinovban Hlinka vet­te át a csapat irányítását. Menet közben Bratislavában, Brnóban és Gottwaldovban is forró légkör ural­kodott a kispadon! Huszonkét fordulóra, azaz az oda-vissza alapon lebonyolított kör­mérkőzéses sorozatra került sor a decemberi hagyományos Izvesz­tyija Kupa előtt, amelyen válogatot­tunk csak negyedik lett. A három hónapig tartó első szakaszban ke­vés volt az izgalom, annál több vi­szont a szabálytalanság, durvaság, így örültek a kassai korongo­zók a második bajnoki címük­nek amit bizony a játékvezetők nem bün­tettek kellőképpen. Az esélyesek kö­zül egyedül az exbajnok VS2 Kosice nyújtott úgy ahogy elfogadhatót, a címvédő Pardubice (Haáek nélkül) és a Jihlava csak árnyéka volt ön­magának. A Sparta otthonában sok­szor megfélemlítő taktikájának kö­szönhette sikerét, a 22. forduló utáni éllovas C. Budéjovice pedig szürke eróhokijának, melybe idejekorán be­le is fáradt. Nem láthatott semmi különöset a hétről hétre bizakodó szurkoló, mégis szép számban láto­gatta a mérkőzéseket. Reményke­dett, hátha az olimpia közeledte na­gyobb eróbedobásra kényszeríti a játékosokat. Hazudnánk, ha azt mondanánk: Calgary előtt nem vol­A Slovan csapatában egyedül Duáan Paéek (balról) nyúj­tott elfogadhatót (VojtíSek-felv.) tak jó iramú, érdekes mérkőzések. Ezek azonban ritkaságnak számí­tottak. Mindössze három fordulót ját­szottak - öt nap alatt - a páros­páratlan sorozatból a XV. téli olimpia előtt. Feltűnt, hogy mennyire idege­sek, kíméletlenek voltak a válogatott korongozók, mintha érezték volna, baj, nagy baj lesz a tengerentúlon. Már Anchorage-ban, egy rangtalan tornán gyengélkedett a Staráí-le- génység, Calgaryben aztán szét­esett, irányíthatatlanná vált, teljesen rezignált - edzőikkel együtt. ötvenegy napos szünet (a válo­gatott gyászos olimpiai szereplése) után a második sorozat hátralevő kilenc fordulóját alig három hét alatt bonyolították le. öt csapat - C. Bu­déjovice, Koáice, Sparta, Litvinov, Jihlava - már gyakorlatilag a 25. forduló után a legjobb nyolc között érezhette magát. Nagy taktikázás jellemezte a mérkőzéseket, a 34. fordulóban pedig jó néhány hihetet­len eredmény született. Nemcsak egymást pofozták a játékosok, ha­nem Frantiáek Kucera (Sparta) még Jirka bírónak is odahúzott. A „jutalma“: egy mérkőzéstől való eltiltás. A szövetség ezzel az enyhe büntetésével határozatlanságáról, erélytelenségéröl tett tanúbizonysá­got. A Slovan - Pardubice mérkőzé­sen történt durva szabálytalanságot (Haáek kiütötte Pokovióot) követő­en valaki meg is jegyezte a nézőté­ren: „Ki beszél itt már Calgaryról! Ott nem történt velünk semmi jó, a ligában legalább ütik egymást a já­tékosok..." Hát azért volt hoki is a páros-páratlan sorozatban, de nem valami eget-földet rengető. Ezt bizonyítja az is, hogy Kassát kivéve sehol sem dicsekedhettek telt házzal. Igaz, más szereplőkkel, akik csakis a játékkal törődtek. A mostani koron­gozók esze inkább azon járt, hogyan lehetne megbuktatni Augustin Bubník edzőt, aki mellett - ritkaság ez manapság! - a szakosztály veze­tősége is kiállt. A fő szervezők, Kron és Sréen, egészen az utolsó gong­szóig semmi hasznosat nem csinál­tak. A játékosoknak nem sikerült' meneszteni a trénert, ám a bentma- radást sem tudták kiharcolni. Vagy nem is akarták? A Slovannál idejé­ben eszméltek, Jozef Golonkát fel­mentették, és megmenekült a csapat... □ A play off-sorozat nyolc csapata közül három, a Ő. Budéjovice, a Trenőín és a Litvinov már azzal is beérte, hogy bejutott a negyeddön­tőbe, ahol aztán nem sok vizet za­vart. A többi öt együttes - Koáice, Sparta, Jihlava, Kladno, Pardubice - nagy csatát vívott a legjobb négy közé jutásért. Kellemesen meglepte híveit az újonc Kladno, amely egész az> elődöntőig került. Többet vártak a bajnoki cím védőjétől, a Pardubi- cétöl és a 34. forduló utáni listaveze­tőtől, a C. Budéjovicétől. Bőven volt izgalom a negyed- és az elődöntőben, sokkal jobb mécs­eseket láthatott a közönség, mint az I. liga körmérkőzéses, illetve páros­páratlan sorozatában. Ennek a lebo­nyolítási formának is megvan az átka, mégpedig a helyosztók. Vajon van-e értelme tovább játszatni azo­kat az együtteseket, amelyek kies­nek a negyeddöntőből. Az 5 - 8. helyért folyó mérkőzéseknek semmi tétjük sincs, s ami a legszomorúbb, mindössze pár száz néző kíváncsi ezekre az összecsapásokra. Miért kell fölöslegesen utaztatni a játé­kost, bírót? Azért kár a jégre zavarni a korongozókat, hogy csináljanak valamit. A litvínoviakat például any- nyira nem érdekelte az egész, hogy azok szerepeltek a helyosztókon, akik a bajnokság első két harmadá­ban még kispadosok sem voltak. Ez sem megoldás. De az sem, amit most láthattunk az 5 - 8. helyért: abszolút érdektelenség, furcsa eredmények (Litvinov - Pardubice 0:7 és 2:8, Trencín - C. Budéjovice 1:7 stb.). Annál nagyobb volt viszont a tét a kiesés ellen küzdő négy csapat (Gottwaldov, Plzen, Slovan, Brno) mérkőzésein. Minden találkozót lét- fontosságúnak tartottak az együtte­sek. Néha bizony túlzásba vitték a keménységet. Végül is a Zetor búcsúzott az élvonaltól, az a brnói gárda, amely a múltban tizenegy bajnoki elsőséggel dicsekedhetett. Minden jó, ha a vége jó - tartja a közmondás. És valóban, az idei bajnokság vége, azaz a play off- döntö jelentette a csúcsot. De azért korántsem mondhatjuk, hogy az át­lagosnál nagyobb színvonalú és ira­mú finálé után minden a legnagyobb rendben lenne a hazai jégkorongo­zásban. A VS2 Koáice - Sparta Praha döntő mérkőzéseken volt tét, volt miért játszani. Az aranyérem közelsége mindkét együttest arra ösztönözte: tudása legjavát nyújtsa. És így is történt. A helyszínen levők mind Kassán, mind Prágában, vala­mint a tv képernyője előtt ülő szurko­lók erről meg is győződhettek. Két egészen más játékfelfogású csapat küzdött az elsőségért. A szervezetten és taktikusan koron- gozó Spartának mindjárt az első kassai találkozón sikerült legyőznie a végig rohamozó, a helyzeteit kiha­gyó VS2-t. Igaz, ebben „ludas“ volt Sindel kapus is. A továbbiak folya­(CSTK-felv.) mán azonban remekeltek a kassai játékosok, főleg Prágában nyújtottak kimagasló teljesítményt. A Spartá­nak csődöt mondott a második és a harmadik támadósora, a Dolezal - Volek - Kastner trió pedig nem tudta térdre kényszeríteni az egyre magabiztosabbá váló exbajnokot. A négy döntő találkozón a Sparta tíz gólt ütött, és valamennyi találat az első támadósor nevéhez fűződik. Miért lett bajnok a VSZ Koáice? Egyszerű a válasz: kezdettől fogva kiegyensúlyozott, céltudatos hokit játszott. A fináléban pedig (az első találkozót kivéve) minden csapatré­szében jobb volt. No és a kapujában a szenzációsan védő Svárny állt, aki megismételte két évvel ezelőtti bravúrjait. , Le a kalappal a Sparta előtt is, hiszen csonka csapattal egészen a döntőig jutott, ahol többre már nem futotta erejéből. Sérülések, betegsé­gek már a páros-páratlan sorozat­ban megtizedelték Pavel Wohl edző gárdáját. Hrdina pedig az olimpiai játékok után az NHL profi ligában folytatta. A mester aranyéremmel szeretett volna búcsúzni csapatától. A negyedik döntő mérkőzés után Wohl a sajtóértekezleten meg is je­gyezte: „Nem sikerült, sebaj. A jobbtól nem szégyen kikapni!" Színvonalas, küzdelmes döntőt láthattunk, végre a borúra egy kis derű. De ne feledjük: ami hazai vi­szonylatban kimagasló, az nem biz­tos, hogy elegendő a sikerhez a nemzetközi porondon. Ezt tudják a kassaiak és a prágaiak is. Pavel Wohl, a válogatott új vezető edzője azon fáradozik majd a közeljövőben, hogy ütőképes együttest hozzon össze. Nem lesz könnyű dolga, mert a hét hónapig tartó 45. bajnokság a döntő négy felvonását kivéve, ke­vés pozitívummal szolgált. Pesszi­mizmusra azonban nincs ok. Tenni- akarásra, szorgalmas munkára vi­szont nagy szükség lesz az elkövet­kező hónapokban. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Pavel Wohl májustól a válogatottat irányítja (ÓSTK-felv.) &ÚJ SZŐ VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, hetyettes főszerkesztő. Szarka István es Csetó János. Szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkeho 10.. telefon 309. 331-252. 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18 Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda maganszemelyeknek: 815 80 Bratislava. Jiraskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda kozuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. il. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadassa! együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadas előfizetési dija negyedevenkent 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 HMM 1

Next

/
Thumbnails
Contents