Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
r. /) A /! Hallottuk MEGOLDÁS Minden gyógyszertár pultján látni egy üveget. Jó nagy az üveg, s rengeteg latin felírású cimke van rajta.- Mit tartunk ebben? - kérdi az új segéd. Az öreg patikus elnézően mosolyog:- Ebből adunk mindig, ha a receptet nem tudjuk kibetúzni! SZABADNAP- Ferike, megmondtad a tanító bácsinak, hogy két testvérkét hozott neked a gólya, s ezért nem tudtál tegnap iskolába menni?- Nem, csak egy testvérkéről beszéltem. A másikat eltettem a jövő hétre, mert akkor is szeretnék egy szabadnapot. HÚSZ ÉVIG SPOROLT ÉS MOST MEGINT DRÁGÁBB LETT. (Kiss István karikatúrája) Kis dolgok nagy emberek életéből Tristan Bemard francia drámaíró és költő rendkívül szórakozott volt. Egy alkalommal, amikor vonaton utazott, bejött a kupéjába a kalauz és a jegyét kérte. Bemard hiába kereste a jegyet, nem tudta megtalálni.- Nem tesz semmit - felelte a kalauz - majd később visszajövök, addigra biztosan meg fogja találni, hiszen ismerem önt, tudom hogy biztosan vett jegyet. De hiába a jegy nem került elő később sem.- Csak ne tessék nyugtalankodni, a jegy majd elő fog kerülni, én elhiszem, hogy uraságod megvette a jegyét.- Jó, jó, - felelte Bemard - de hogyan fogom megtudni, hogy hol kell majd kiszállnom? Pietro Mascagni, hires olasz zeneszerző operájának a Parasztbecsületnek bemutatására Budapestre utazott. Részt akart venni a próbán, azért egy délelőtt bement az operaházba. A színészbejáró kapujában azonban útját állta a portás és ízes magyarsággal így szólt:- Ez kérem a színészbejáró, ide nem lehet bemennyi! Mascagni nem tudott magyarul, tehát magára mutatott és azt mondta:- Mascagni, MascagniI Mire a portás:- No mászkányi meg pláne! Giuseppe Verdi ötvenéves korában egy alkalommal fiatal kollégájával beszélgetett és végül elárulta neki:- Minél mélyebben behatol a zene művészetébe, annál nagyobb tisztelettel fog adózni a múlt mestereinek. Mikor én a maga korában voltam, azt mondtam, hogy ,,ÉN“. Mint huszonöt esztendős azt mondtam: ,,Én és Mozart“. Mint negyven éves, azt mondtam:,, Mozart és én“, ma pedig egész csendesen azt mondom:,,Mozart“! Giacomo Puccini egy alkalommal, amint a városban sétált, hallotta, hogy egy utcasarkon egy koldus az 6 híres áriáját játszotta. Megállt mellette és azt mondta:- Ezt egy kissé gyorsabb tempóban kell játszani! Másnap, amikor Puccini újra elment a koldus mellett, látta, hogy egy tábla van mellette ezzel a szöveggel:- ,,Puccini tanítványa nagy szükséget szenved!“ Fordította: Szabó Magdaléna A HÉT VICCE- De miért vetettek kukoricát a labdarúgópálya köré? - tudakolja az újságíró a szövetkezet elnökétől.- Hogy a bírónak legyen hová bújnia a mérkőzés végén! NYAKKENDŐ- A férjemnek minden áldott nap reggel fulladási rohama van.- És mitől?- A háziorvos azt mondja: ezentúl ö maga kösse meg a nyakkendőjét! OLVADÁS- Mondja, Micike, milyen hőmérséklet kellene ahhoz, hogy a maga szive körül megolvadjon a jég?- Legalább 18 karátos! SZÍNHÁZBAN Brahr né a drámai jelenet közepette a szomszédnójével beszélget a színházban. Az egyik nézőnek végül elfogy a türelme és rászól:- Egyetlen szót sem értek!- Hiszen nem magával beszélgetek! DICSEKVÉS- A férj dicsekszik a sörözőben:- Én bezzeg megtanítottam a feleségemet a pontosságra meg a rendre! Nálunk pontosan este nyolckor van a vacsora - egyetlen perccel sem később!- No és ha elkésel?- Akkor... nem kapok vacsorát! A műépítész (Peter Gossányi karikatúrája) TÜRELEM Pincér, elfelejtette talán, hogy már jó egy órája megrendeltem az ebédet?- Nem felejtettem el, kedves vendég, és örülni fog - mert valami egészen más ételt hozok önnek! AUTÓ- A kocsi kitünően fut, de a motor nagyon csendes.- Ez csak nem hiba? - ámul el a kereskedő.- De igen! A feleségem nem talál benne semmi örömet, ha az egész szomszédság nem hallja, hogy autónk van. JÓSNŐ- Egy dúsgazdag, feketehajú férfit látok, hamarosan keresztezni fogja az útját - jósolja a kártyavetőnő a fiatal lánynak.- Ez remek, de mit tegyek, hogy meg is álljon?! SZAKÉRTELEM- Lajos már nagyon jól kiismeri magát a vállalatunknál. Mindig pontosan tudja, mikor kell a kezét nyújtania - és mikor a talpát! A rendszeres testedzés híve, de egyelőre csak a nyelve pereg. KÉRDÉS- Papa, Ervin megkérte a kezemet s én igent mondtam neki.- Úgy? S van az ifjúnak valami vagyona?- Nevetségesek vagytok ti férfiak! Ö is ezt kérdezte rólad, alighogy igent mondtam! VÁLASZTÁS- Táncoljunk vagy csevegjünk? - kérdi a leány.- Ó, olyan fáradt vagyok! - feleli a fiú - Talán táncoljunk! GYAKORLAT- Úgy találom, Kovács úr - szól az orvos -, hogy a köhögés ma reggel nem esik olyan nehezére!- Nem csoda, doktor úr! Egész éjjel gyakoroltam! AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ-Amikor összeházasodtunk, azt Ígérted, Lujza, hogy mindig uradnak és parancsolódnak fogsz tekinteni!- Ugyan, mi mást tehettem volna? Jelenetet csináltam volna a templomban? VESZEKEDÉS-Mondd, hogyan végződött az a veszekedés a feleségeddel?- Micike térden csúszott hozzám.- No és mit mondott?- Bújj már ki az ágy alól Lajos, te gyáva kukac! MEGGYŐZÉS- Mit jelentsen ez? - kiáltja a bíró. - Visszavonja a beismerő vallomását?- Igenis! - mondja a vádlott. - A védőm meggyőzött teljes ártatlanságáról! Kisasszony, mit szól a szerelmi vallomásomhoz? (Július Polák karikatúrája) THOMAS REUTER Éjszakai epizód Felriadok az álmomból. Fölkattintom az éjjelilámpát, odafordulok a feleségemhez, aki értetlenül hunyorog rám. Dörzsöltem a szemem, fülelek, aztán végre felfogom, hogy lent az előszobában csörög a telefon. Ásítozva matatok az órám után, három óra tizenhárom percet mutat.- Csörög a telefon - suttogja a feleségem.- Tudom, ki a frász lehet ilyenkor? Krimik, rémtörténetek jutnak az eszembe. Fölveszem a kagylót, s valaki vészjósló hangon közli, hogy elrabolták hozzátartozómat, szabadulásáért váltságdíjat kell fizetnem. Dehát a feleségem itt hallgatózik mellettem, gyermekeim a szomszéd szobában alszanak, legfeljebb csak a nyulainkat rabolhatták el. Újabb kétkedés hasit belém: netán az asszonynak szeretője van, s az illető azt hiszi, szolgálati úton vagyok, s kedve szottyant hajnali pásztorórára?... Az asszony felé sandítok, de ő nem tűnik idegesnek. A telefon csak nem akar elnémulni.- Ne légy már olyan lusta, vedd föl a kagylót! Nagyot ásítva bólintok, lekászálódom az ágyról, dühösen botorkálok lefele a lépcsőkön.- Halló!- Elnézést, itt Pöhlmann beszél. A maga száma 33 40 45?- Nem. Az én számom 30-40-50.- Akkor bocsánat a zavarásért.- Az ilyesmit hajnalok hajnalán nem szokták megbocsátani! - kiáltom, s dühösen lecsapom a kagylót. Mire felkóválygok a hálószobába, újra megcsörren a készülék. Megrándul az arcizmom, megadóan indulok vissza.- Halló!- Itt Pöhlmann beszél. A maga száma 33-40-45? Forogni kezd velem a világ.- Mondtam már, hogy nem! Mondja, maga nem tud aludni vagy a nagynénikéjével szórakozni? Rángatózva megyek vissza az emeletre. Kinyújtózkodom, befúrom magam a párnába, s az a rohadt telefon újra megszólal. Azt hiszem, az idegeim rángattak ki az ágyból. Érzem, elönt a forróság:- Halló!- Itt Pöhlmann beszél. Elnézést kérek, a maga száma 33-40-45?- Idefigyeljen, maga gazember, hát nem tud ilyenkor az ágyban maradni, aludni vagy mást csinálni? Miért háborgatja az embert?- Elnézést, de nekem fontos üzenetet kell átadnom ezen a telefonszámon.- Értse meg, állandóan rosszul tárcsázik. Az én számom 30-40- 50. Érti már, maga hatökör!- Kérem, értse meg, nagyon fontos üzenetet kell átadnom. Égy ideig csend van, aztán újra megcsörren a telefon.- Itt Pöhlmann. Valami nem stimmel. A 30-40-50 foglaltat jelzett többször is, erre tárcsáztam a 33-40-45-öt, s maga jelentkezett. Ezt a rejtélyt fejtse meg!- Tudja mit, fejtse meg maga vagy a jó nagynénikéje, csak engem hagyjon aludni! Felcaplatok a hálószobába, a feleségem riadtan ül az ágyban, kérdezi, miért kiabáltam. Elmondom, mi történt, s ő jelentőségteljesen rámnéz:- Hát nem nézted át a mai postát? Ma értesítettek bennünket, hogy megváltozott a telefonszámunk. Az új számunk 33-40-45. Egy pillanat alatt kiszaladt az álom a szememből. Hát akkor minket hívtak! De vajon kicsoda, és mit akart? Izgatottan ültem a készülék mellett, amely azonban már néma maradt... Sz. Hlavaty Márta fordítása ÚJ! 22 1988. V.
