Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
■ ■ ■ ■ ■ Viktor Dragunszkij GYERMEKKOROM LEGJOBB TÁRSA Hatéves lehettem, vagy hat és fél, s természetesen még nem tudhattam, mi lesz majd belőlem e világon. A körülöttem éló emberek mind nagyon tetszettek nekem, és a foglalkozásuk is. Egyik nap csillagász akartam lenni, hogy éjszaka ne kelljen aludnom, és távcsővel kémlelhessem a távoli csillagokat. Másnap már messze tájakra induló hajó kapitánya szerettem volna, lenni, hogy ellátogathassak a távoli Szingapúrba, s ott mulatságos majmocskát vásárolhassak magamnak. Aztán a legszívesebben metrómozdony-vezetó lettem volna, hogy egyenruhába bújhassak. Majd hirtelen lángra gyúltam a vágytól, hogy elsajátíthassam azoknak a művészeknek a tudományát, akik fehér festékkel csíkokat festenek az utca aszfaltjára. Később azt gondoltam, az sem lenne rossz, olyan bátor utazóvá válni, mint Álén Bombár volt, aki egyedül kelt át az óceánon, miközben csak nyers hallal táplálkozott. Csupán egy dolog aggasztott. Az a bizonyos Bombár utazása sorú,) huszonöt kilogrammot veszített súlyából. Én pedig mindössze huszonhat kiló voltam, s ha én is olyan utazó leszek, mint ő volt, én is lefogyok és az út végén csak egy kilót nyomok majd. S mi lesz, ha nem mindig sikerül halat fognom és még többet veszítek a testsúlyomból? Mindent alaposan meggondoltam, aztán lemondtam erről a tervemről, de másnap már kisütöttem, hogy bokszoló leszek, mert a tévében láttam az Európa-bajnokság közvetítését. Huh, hogy püfölték egymást! Mutattak arról is képeket, hogyan edzenek a bokszolók. Ott már nehéz, körtéhez hasonló ovális, fölfüggesztett bórlabdákat pufáltak teljes erejükből, hogy fejlesszék ütőképességüket. Néztem, néztem őket és elhatároztam: én leszek a környék legerősebb embere. így szóltam apuhoz:- Apu, vegyél nekem ,,körtét"! Apu azt mondta:-Most január van, nincs körte. Egyél, fiacskám, sárgarépát. Nagyot kacagtam:- Ugyan, apu, nem ennivaló körtét kérek! Kérlek szépen, vegyél nekem közönséges, bokszolóknak való borkődét!- Hát az meg minek neked?- kérdezte apu.- Edzeni fogok - mondtam.- Bokszoló leszek.- S mibe kerül egy olyan „köde"?- érdeklődött apu.-Aáá, semmiség, nagyon olcsó- válaszoltam. - Tíz, esetleg ötven rubel.- Próbáld meg valahogyan „körte" nélkül. Úgysem lesz abból semmi sem - mondta, és munkába ment. Megnehezteltem rá, med elutasított. Nemcsokára anyu észrevette, hogy duzzogok. így szólt:- Kitaláltam valamit. Aztán lehajolt, és a dívány alól öreg kosarat húzott elő: abban raktároztuk régi, megunt játékaimat, melyekkel már nem játszottam. Hiszen már nagy vagyok, ősszel iskolába megyek. Egyenruhát kell venni és sapkát, csillogó-villogó szemel- lenzőset. Anyu kotorászni kezdett a nagy kosárban, miközben szemembe ötlött az öreg keróktelen villamos, a trombitám, a búgócsigám, kopott hajóm vitorlájának egy darabkája, és még sok más játékom egyszer még felhasználható maradványa. Anyu végül a kosár fenekéről előhúzta a még aránylag ép plüssmackómat. A díványra hajította és azt mondta:- Nesze. Ezt valamikor még Mila néni ajándékozta neked. Akkor múltál kétéves. Jó lesz ez a Maci, nagyszerű. Nézd, milyen kövér a hasa. Nem olyan mint „a köde"? Még jobb is! És pénzt sem kell kiadni éde. Edzhetsz kedvedre. Máris kezdheted. Ekkor anyut telefonhoz hívták, kisietett a folyosóra. Boldog voltam, hogy anyu ilyen okos dolgot talált ki. Úgy helyeztem Macit a díványra, hogy edzés közben semmi se akadályozzon, zavartalanul növelhessem ütéseim erejét. K Megkérdezte egyszer a darázs a méhet: IVI - Miért gondoskodik rólatok annyira az ember? Kaptárt épít nektek, s ha hell, édes sziruppal etet...-Tudod - mondta a méh -, az ember azért szeret minket, mert komoly hasznot hozunk neki. Mézet készítünk. Azt hiszed, ez könnyű? Egy kanálnyi mézhez több millió virág nektárját kell összeszednünk.- Csacsiság! - morogta a darázs. - Mennyivel Szavva Novin HATLÁBÚ EZERMESTEREK egyszerűbb észrevétlenül beleröppenni a lekvárosüvegbe, és jóllakni.- Valóban egyszerűbb, de ez csak neked hasznos. Amikor mi virágról virágra szállunk, visszük a virágport is, azaz mi porozzuk be a növényeket. Enélkül pedig nincs termés.- És nem unalmas egész életetekben virágról virágra szállni?- Egész életünkben? - csodálkoztt el a méh. - Hiszen mi ezermesterek vagyunk. A születésünk után először idősebb testvéreinknek segítünk tisztogatni a sejteket, ahová az anyaméh a tojásait rakja. Aztán dajkák leszünk: mi etetjük az egészen kicsi méheket meg a lárvákat. Aztán sejteket épíOtt ült előttem Macim csokoládébarna képével, felemás szemével. Az egyik szeme eredeti, sárga üvegszem volt, a másik nagy fehér gomb, mely úgy volt odavarrva. Kedélyesen tekintett rám azzal a mulatságos felemás szemével. Kezeit felemelte, mintha tréfálkozna, és előre megadná magát... Ahogy elnéztem ót, váratlanul eszembe jutott, nem is olyan régen egy percig sem tudtam meglenni nélküle. Mindenüvé magammal cipeltem. Az asztalnál is magam mellé ültettem, kanállal etettem. Mulatságos volt a képe, ahogy bemaszatol- tam. Éppen olyan volt, mint az egy igazi medvebocs. Együtt aludtunk, esténként csodálatos meséket suttogtam plüssfülébe. Akkor szívem minden szeretetével szerettem, az életemet is föláldoztam volna éde. S most itt ül előttem a díványon az egykori leghübb barát, gyermekkorom legjobb társa. Itt ül, huncutul kacsint felemás szemével, én pedig öklöm ütéseinek erejét akarom növelni rajta.. .- Hát te? - kérdezte anyu, amikor bejött a szobába. - Mi lelt? Nem bídam megszólalni, nem mondhattam meg, mi tödént velem. Sokáig hallgattam, nehogy anyu a hangomból kitalálja, mi a bajom, majd elfordultam tőle. Fejemet hátraszegtem, hogy visszatadhassam könnyeimet, erőt gyűjtöttem és megszólaltam:- Semmi sem tödént... Egyszerű, meggondoltam a dolgot. Már nem akarok bokszoló lenni. KODAY BERTA fordítása PÁKOLITZ ISTVÁN MÁJUS Május, május, harang virág-álom; kotnyeles kis tengelice lombosodó ágon. Május, május, éneklő nap csókja; bajuszpödri búzakalász anyás ringatója. Május, május, arany-üllőn zengő kalapácsod gyémánt-szikrás csillagos jövendő. Május, május, rózsa-virulásod bíborszirom-záporában fürdesd a világot! tünk. s csupán azután kezdünk kiröpülni nektárért. És vannak köztünk felderítők is. Ők keresik meg a nektárban különösen gazdag virágokat.- Unalma-a-as! - zümmögte a darázs. - Csak munka meg munka...- Szeretünk vigadni is, különösen táncolni. Igaz, a táncunk ugyancsak sajátságos. Mi a tánccal beszélünk. Beröpül például a felderítő a kaptárba, s körözni kezd a sejtek felett, emelgeti a lábacskáit. Ez azt jelenti: „Figyelem! A közelben sok finom nektár van!“ Ám ha a virágzó növények távol vannak, egészen másként táncol. Nyocasokat ír le, a potrohát mozgatja... No de eleget fecsegtünk. Azt „mondják“, a közelben kivirágzott az almáskert. Odaröpülök! * £ Hl 2 z s m 3 > ÖT H *O) "» S 111 E cc i Q. 2 ui js X n o 5 (0 o> S V 57 CSE Sí SG 1-Y SÉG V fn & ml / Fm Ta / 9 (!) Megy a gőzös, megy a gőzös... Már-már úgy látszott, hogy a gőzös nemcsak egyre kevésbé megy, hanem végül teljesen múzeumba kerül. Kiderült azonban, hogy nem egészen így áll a dolog. A Szovjetunióban olyan modernizált gőzmozdonyokat járatnak, amelyek mikroprocesszoros vezérlésűek, szénporral fúthetók, a por alakú salak kilencven százalékát nem bocsátják ki a levegőbe, és teljesítményük eléri a nyolcvanezer lóerőt. Ezeket az újfajta mozdonyokat olyan vidékeken használják majd, amelyeken nem kifizetődő villamosvezetők építése. Mit gondolsz, miéd nem inkább dízelmozdonyokat használnak, mint gőzmozdonyokat? (Azokon a területeken, ahol ezeket a gőzösöket járatják, nemcsak áram-, de olaj- és gázvezeték sincs, gőzösökkel pedig kifizetődőbb a szállítás.) CD I • *1 S ® « I “s .5: C ti: • Ea •<0 - ■» KÖZMONDÁS *■-oö * ff * - c |í E R 3 -r N — :0 3 ., * m O » 8 O -O > o 2 o-Q fl> ^ •O 21 “■ -- -<D CO T3 -O MEGFEJTÉS Az április 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 5—4+6, 3x8:4, 9+6—7; 2x5—4, 4x3—7, 4+6—9 (az egyik megoldási lehetőség); egyedül réges-régen, rigó. Nyertesek: Nozdrovicky Szilvia, Ipolyság (Sahy); Bitter Alica, Egyházfa (Kostolná pri Dunaji); Horváth Erika, Kisgyarmat (Sikeniőka); Tarr Diana, Kéménd (Kamenín); Gál Igor, Péterfala (Petrovce). Találmányok története A TITOKZATOS FOLT Az őskori fazekas az agyagedényen fényes és sima foltot pillantott meg. Hamar rájött, hogy a folt az égetéskor keletkezett, méghozzá azon a helyen, ahol az agyaghoz homok és hamu tapadt. Hiszen az edényt akkor még nyílt tűzben égették. Ekkor a fazekas homok és hamu keverékével szórta be a következő edényt. A kiégetett korsó szép fényes és sima volt, és egyáltalán nem eresztette át a vizet. így találták föl a ma is használatos mázas edényt. Később megtanulták a mázat színezni és díszíteni is, a keverékben a hamut természetes szódával helyettesítették. A DRÁGA CSÖPP Sok ezer évvel ezelőtt egy másik fazekas föltett a tűzre egy korsót, amelybe homokot és szódát töltött! A máz anyagából akart csinálni valamit. Amikor a keverék megolvadt, a fazekas egy pálcával belenyúlt a nyúlós anyagba. Az anyag egy csöppje egy köre pottyant, és megdermedt. Ez volt az átlátszatlan üveg. Az emberek gyöngyöket és nyakékeket, vázákat és edényeket csináltak belőle. Csak jóval később sikerült átlátszó üveget előállítani, s még később lett az üvegből ablaküveg. Üvegből ma már számos használati és disztárgy készül. KRISTÁLYÜVEG Az első nagyítóüvegek hegyi- kristályból, topázból és turmalin- ból készültek. Akkor még nem tudtak áttetsző üveget készíteni, hát megcsiszolták az áttetsző köveket. Am a kristálylencse is régi találmány: már az ókori itáliai város, Pompei romjai közt találtak ilyeneket. Igaz, a tudósok szerint ezek gyújtólencsék voltak, melyekkel összegyűjtötték a nap sugarait, hogy azok föllob- bantsák a tüzet. Amikor az ember először emelte a szeméhez és használta nagyítóként a gyújtólencsét, újabb fölfedezést tett. AZ ÉLES SZEMŰ MŰSZER Ha mir ismerjük a ngyítóüveget és használatát, gondolhatnánk, nem olyan nehéz föltalálni a mikroszkópot. Azt mesélik, hogy Zacharis Janssen, holland üvegcsiszoló mester gyerekei egyszer játékból egy csőbe dugták az apjuk által csiszolt szemüveglencséket. Mikor ezután az egyik srác ezen a csövön át vett szemügyre egy legyet, valóságos szárnyas szörnyeteget látott... Ez bizonyára legenda. A mikroszkóp tökéletesítésén hosszú éveken át több mester is dolgozott. Az egyikük egy különösen ügyes üvegcsiszoló, Antony van Leeuwenhoek volt. Ő pillantotta meg először a vizcsöppben a „parányi állatkákat", a mikroorganizmosokat. A mai optikai mikroszkóp 1500-2000-szeres nagyításra képes. ÚJ SZÚ 18 J 1988. V. 6 ■i hí M m m m
