Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
ÚJ IRÁNYZATOK A SZOLGÁLTATÁSOK MINŐSÉGI FEJLESZTÉSÉBEN A gazdasági kísérlet tapasztalatai a Kelet-szlovákiai kerületben _A lakossági szolgáltatások nem kielégítő színvonala, főleg a munka- igényes és gyengén jövedelmező tevékenységekben szükségessé teszi az olyan szabályozási eszközök és módszerek bevezetését, amelyek elősegítik a szolgáltatói tevékenység további kiszélesítését és színvonaluk emelését. A CSKP XVII. kongresszusa számos intézkedést fogadott el az irányítás hatékonyságának növelésére. A szolgáltatások területén az új gazdasági szabályozók kísérleti bevezetésére a Dél-csehországi kerületben, valamint a Kelet-szlovákiai kerületben került sor. A kísérlet eddigi eredményeiről dr. Ján Jankurával, a Keletszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság helyi gazdálkodási osztályának vezetőjével beszélgettünk. • Egyes szolgáltatások kiszélesítésének legnagyobb akadálya az adott tevékenység veszteséges jellege. Megszüntethető a veszteségesség az önálló elszámolás bevezetésével?- A foglalkoztatáspolitikának arra kell irányulnia, hogy új munkahelyek létesüljenek a szolgáltatások területén. A szolgáltatási dolgozók részaránya az egész népgazdaság keretein belül nem éri el a szükséges mértéket. Ezzel összefüggésben természetesen a veszteségesség problémáját is meg kell oldani egyes tevékenységi irányzatoknál. A veszteségesség fő oka emellett gyakran abban rejlik, hogy számos munkahelyen nem lehet mérni a ráfordítási költségeket, mert hiányoznak hozzá a műszaki feltételek. Ugyanakkor az önálló elszámolás teljes bevezetése módszertani problémákba ütközik. A vállalat az egyes tevékenységeknél keletkező veszteségeket más területek nyereségével egyenlíti ki, ami akadályozza a veszteségek okainak gyakorlati felszámolását. Ebben a vállalati igazgató személyi anyagi érdekeltsége csak akkor játszik szerepet, ha az egész vállalat veszteséges. Az új javadalmazási módszerek, főleg a mozgóbér arányának növelése, valamint a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bizonyos mértékben csökkentheti a tevékenység veszteségességét, de nem annyira, ahogy arról a sajtóban olvashatunk. A pótalkatrészek és az alapanyagok hiánya a szolgáltatások területén nagyobb mértékben akadályozza a brigádforma bevezetését, mint a központilag irányított iparban. A szolgáltatói tevékenységek áremelése, amint azt az 1983. évi tapasztalatok is bizonyították, nem segíti elő kellő mértékben a hatékonyság növelését, mert csökkenti az érdeklődést a lakosság részéről. Ezzel szemben a pillanatnyi kereslethez igazodó rugalmas árpolitika a szolgáltatások területén jelentős mértékben növelhetné a jövedelmezőség színvonalát. A mi feltételeink között a veszteségesség felszámolását általános áremeléssel nem lehet megoldani. A vállalati dolgozók kezdeményezését a szolgáltatások fejlesztésében a nagyobb kereset lehetősége viszi előbbre. Amikor tehát a helyi ipari és szolgáltató vállalatoktól nagyobb vállalkozói készséget várunk, ezzel együtt a dolgozóik számára is lehetővé kell tenni, hogy teljesítményeik arányában nagyobb keresethez juthassanak. • A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek értelmében a szolgáltatások nemzeti bizottságok által szervezett formáit lényeges mértékben ki kell szélesíteni. Főleg a nemzeti bizottságok kezelésében működő üzemegységekről, az üzemegységek személyi gazdasági bérletéről, valamint az állampolgárok egyéni gazdasági tevékenységéről van szó a nemzeti bizottság engedélye alapján. Ebből a szempontból milyen a helyzet a Kelet-szlovákiai kerületben?- A szolgáltatási kisüzemek száma az 1983. évi 298-ról 393-ra nőtt. Az ilyen kisüzemek állandó dolgozóinak a száma harmadrésznyivel lett nagyobb, a másodállásban foglalkoztatott dolgozóké pedig háromszorosára növekedett (1160 személyről 1987-ben 4136 személyre). Az említett időszakban a szolgáltatási kisüzemek lakosságtól származó bevételei 96 százalékkal növekedtek. Véleményem szerint a szolgáltatási kisüzemek és a gazdasági bérletben működő kisüzemek száma nagyobb is lehetne, ha növekednének a szolgáltatásokat nyújtó állampolgárok politikai-jogi és gazdasági biztonságai. Hiszen a gazdasági biztonság bizonyos mértékig ki is számítható, kalkulálható, az üzemegységet bérlő állampolgár számára is, hogy a bérlés valóban gazdaságos legyen. Ami pedig a kockázatot illeti, a szocialista vállalatokhoz hasonlóan bizonyos biztosítási lehetőségekkel is kell rendelkeznie. A fizetett szolgáltatások új szervezeti rendszere lehetővé teszi, hogy a jövőben a nemzeti bizottságok, esetleg más szervek különböző jellegű helyi ipari és szolgáltatási üzemeket létesítsenek. Ezek szabadabb kezet kaphatnak a tényleges lakossági szükségletek kielégítésében. A beázó lakóház tetejének a kijavítása például sokkal fontosabb szolgáltatás, mint valamilyen kozmetikai tevékenység, miközben az előbbit nem sorolják a lakossági szolgáltatások közé, az utóbbit azonban igen. A nemzeti bizottságok mindeddig nem használták ki kellő mértékben azt a lehetőséget, hogy a helyi ipari vállalatok veszteséges üzemegységeit kiiktassák, s a nemzeti bizottságok igazgatásában működő kisüzemekké alakítsák át. Kerületünkben 1987-ben mindössze 29-cel gyarapodott az ilyen kisüzemek száma, a gazdasági bérlet alapelvei pedig csak az idén léptek érvénybe, az eredmények értékelésére tehát még várni kell. A jelek szerint a jövőben nem lesz célszerű külön „szolgáltatási" és külön ipari tevékenységet folytató helyi vállalatokat üzemeltetni; inkább a helyi ipari és a szolgáltatói tevékenység hasznos kombinálására kellene törekedni, a területi hatáskör korlátozása nélkül. A gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei a helyi ipar és szolgáltatások területén ezzel így is számolnak. • A gazdasági bérlettel kapcsolatban különböző ellentétes véleményekkel is találkozhatunk. Egyesek szerint egyik fél részéről sem várható élénk érdeklődés...- A gazdasági bérletről vallott különböző, gyakran ellentétes nézetek gyökere abban rejlik, hogy ez a forma csak akkor érvényesülhet szélesebb méretekben, ha ezt további törvényerejű rendelkezések kiadása segíti elő. A bérió állampolgár személyi jövedelme az előírt kötelezettségek teljesítése után nem annyira vonzó, hogy ez tömeges érdeklődést váltson ki. Mivel nálunk a nem engedélyezett szolgáltatói tevékenységért kiszabott büntetés aránylag enyhe, ezért azok az állampolgárok, akik bérlőkként számításba jöhetnének, inkább a „fusizás" mellett döntenek. Egyes felmérések szerint országos viszonylatban az iparengedély nélkül végzett ipari tevékenység évi értéke a 30 milliárd koronát is eléri. Amíg nem oldódik meg az alkalmazottak létszámának a kérdése, addig az olyan üzemegységek bérlete nem is jöhet számításba, ahol technológiai okokból a családtagoknál több személy foglalkoztatására van szükség. • Milyen tapasztalatokat sikerült szerezni a kerületben a helyi iparban és a szolgáltatások területén bevezetett gazdasági kísérlet során?- Az erre vonatkozó alapelveket és szabályokat a 294/86-os számú kormányrendelet határozta meg. A gazdasági kísértet szabályai arra irányulnak, hogy növekedjen a vállalatok érdekeltsége a lakossági szolgáltatások fejlesztésében, s egyúttal a vállalatok gazdasági stabilitása is erősödjön. E két cél közül inkább csak az elsőben sikerült előbbre jutnunk. Az 1987-es évben megkülönböztetett figyelmet fordítottunk veszteséges vállalatokra, valamint azokra a nyereséges vállalatokra is, amelyek nagyobb veszteséget kimutató tevékenységekkel is foglalkoztak. A lakossági szolgáltatások terjedelme az elmúlt évben 4,1 százalékkal, vagyis 35 milliárd koronával nőtt, a nyereség tervét pedig kerületi viszonylatban 114 százalékra sikerült teljesíteni. Az új gazdasági feltételekkel azonban nincs összhangban, hogy a kerület 8 járási szolgáltató vállalata még mindig veszteséggel gazdálkodott, bár a veszteség mértéke egy vállalat kivételével mindenhol csökkent. A vállalaton belüli önálló elszámolás, vagy a munkaszervezés brigádformája jelentősebb mértékben nem terjedt el. Az elmúlt év közepén 18 574 dolgozó közül csak 1146 dolgozó kapcsolódott be a brigádrendszerű munkaszervezésbe és javadalmazásba. A pozitív tapasztalatok közé tartozik, hogy a vállalatok nagyobb súlyt fektettek a gazdasági kérdésekre, valamint a veszteséges vállalatok konszolidációs programjainak kidolgozására. Mindez bizonyos mértékű javuláshoz vezetett, bár a gazdasági szabályozók csak korlátozott mértékben érvényesülhettek. Hiányzanak még a szilárd szabályok a gazdálkodás számos területén, például az állóeszközök leírásával, a költségvetési elvonásokkal és más nor- mativumokkal kapcsolatban. Az irányítási szervek részéről azért is figyelemmel kell kísérni a fejlődést, mert előfordulhat, hogy a nagyobb vállalati önállóság a veszteséges üzemegységektől való megszabadulás irányzataihoz fog vezetni. Ez a körülmény is szükségessé teszi a szorosabb együttműködést a nemzeti bizottságok és a szolgáltató szervezetek között, miközben ezt az együttműködést utasítások helyett objektív gazdasági alapokra kell helyezni. IVAN KLACANSKY Az 1650 dolgozót foglalkoztató és mintegy 100 ezer féle árut forgalmazó prágai Kotva áruház ez év januárjától szintén bekapcsolódott a komplex gazdasági kísérletbe. Az áruválasztékot az áruház saját devizaeszközeinek felhasználásával, behozatalból is igyekszik bővíteni, főleg a divat- és a kozmetikai cikkek, valamint az elektronikai készülékek területén. Újabban a megrendeléses áruforgalmazást a Skoda személygépkocsikra is kiterjesztették. A CSTK felvétele A természetben előforduló víz hasznosítása, a vele való gazdálkodás és nem utolsó sorban a vízforrások védelme óriási szerepet játszik minden ország társadalmi, illetve gazdasági életében. Országrészünk vízügyben egyik legilletékesebb intézménye a Szlovák Tudományos Akadémia Hidrológiai és Hidraulikai Intézete, amelyet harmincöt évvel ezelőtt alapítottak Bratislavában Az SZTA egykori vízgazálkodási laboratóriuma alapítása óta többször is nevet változtatott, s ezzel együtt sokrétűbbé vált a tevékenysége. A múlt évtől az SZTA Földtudományi Kutatási Központjához tartozik, amelynek fó célja a földdel kapcsolatos tudományágak, jelenleg, illetve jövőben időszerű problémáinak komplex megoldására törekedni, társadalmunk gazdasági és kulturális igényei szerint. A Hidrológiai és Hidraulikai Intézet feladata a hazánk területén végbemenő hidrológiai folyamatokkal, vízforrásaink védelmével és ésszerű kihasználásával foglalkozó tudományágak fejlesztése és az ez irányú alapkutatások végzése, illetve koordinálása az egész országban. Az intézet munkájáról és Szlovákia néhány vízügyi kérdéséről Ján Benetin professzor, igazgató, a tudományok doktora, az SZTA levelező tagja nyilatkozott lapunknak. • Hogyan jellemezhető Szlovákia vízháztartása?-A második világháború, illetve 1948 februárja után állami terv alapján folytatódott az országban a vízgazdálkodás, vagyis a folyók szabályozása, az árvízvédelmi munkálatok, a vízerőművek, víztározók építése, intenzívebbé vált a felszín alatti, majd a felszíni vizek hasznosítása. Mindemellett a légkörből a csapadékkal, s az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság által „kitermelt“ szennyvizekkel a legkülönbözőbb anyagok szennyezik környezetünket. Ez a tény nagymértékben megnehezíti Szlovákia vizeinek hasznosítását és tisztántartását, s nem kis gondot okoz a környezetvédelemben. Szlovákiában vízből van elég, de nem a megfelelő minőségűből. Ezért a rendelkezésünkre áHó víz egy részét javítanunk kell. További problémák forrása hogy még mindig folytatódik vizeink szennyezése, és egyelőre nem vagyunk képesek gátat vetni ennek a folyamatnak. Természetesen ebből a tényből kell kiindulnunk mind az alapkutatásaink, mind a gyakorlati célokat szolgáló kutatásiunk tervezésekor. • Melyek tehát Szlovákia legégetőbb vízügyi problémái, és milyen lehetőség van gyakorlati megoldásukra?- Szükségszerűvé vált olyan tudományos ismeretek megszerzése, amelyek révén mód nyílik majd arm, hogy következetesen szabályozhassuk az ország területén végbemenő hidrológiai folyamatokat, nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is, hiszen mint már AZ ÉLETET ADÓ VÍZ Szlovákia vízháztartásáról az SZTA Hidrológiai és Hidraulikai Intézete munkájának tükrében említettem, vizeink hasznosítása elsősorban tisztaságuktól függ. A víz minőségét javító folyamatok azonban bonyolultak, akárcsak maga a természet. A jelenlegi ötéves tervidőszakban olyan feladatok várnak ránk, mint például felmérni az emberi tevékenységnek a víz mennyiségi és minőségi értékeire gyakorolt hatását a természet adta feltételek között. A minőségi szempontokon belül figyelemmel kísérjük, hogy milyen hatást gyakorolnak a vízre az erdőségek, a mezőgazdasági területek stb. Ehhez viszont ismernünk kell az egyes területek talajának összetételét, vízáteresztő képességét, s hogy milyen és mennyi ásványi anyag kerül a felszín alatti vizekbe. Ám azt is meg kell tudnunk, hogy milyen hatást váltanak ki a talajban. Ez ma a hidrológia egyik legfőbb feladata. Az égető vízügyi problémák közül példaként említhetem a keletszlovákiait, amellyel már a korábbi ötéves tervidőszakban is foglalkoztunk egy alapkutatási célprogram keretében. Ez leginkább a szóban forgó terület ökológiai felmérésére és szabályozására irányult, s megvalósítása már régebben elkezdődött, még az Ung és Latorca folyók gátakkal történő szabályozásával, a Labore Zemplínska Sírava-i víztározójának létesítésével, a belvízelvezető csatornák rendszerének és a szivattyútelepeknek a kiépítésével. Mint várható volt, az árvízvédelmi és a vízszabályozási munkák elvégzése után mód nyílt a mezőgazdaság intenzifikálására, ami viszont automatikusan szükségessé teszi a vízháztartás további, aprólékosabb szabályozását. A tudományos kutatótevékenység értelmetlenné válna, ha eredményeit nem hasznosíthatnánk a gyakorlatban, vagyis a mi esetünkben a vízgazdálkodásban, az erdő- és mezőgazdaságban, az energetikában vagy a környezetvédelemben. Erre lehetőséget kínál a tudományos és ismeretterjesztő írások publikálása. Intézetünk már megalapítása óta szerkeszti és terjeszti a vízgazdálkodási szaklapot. Másik, markánsabb mód, amikor kutatómunkánkat kimondottan a társadalmi és gazdasági szükséglet ösztönzi. Ilyen például az a tanulmány, pontosabban előrejelzés, amelyet arról készítettünk, hogy a dunai vízlépcsőrendszer üzembe helyezése után milyen lesz a folyam jelenlegi medrének és környékének hidrológiai helyzete. Már az eddigi eredményeinket is felhasználták a tervezők. Intézetünk dolgozói tehát nem panaszkodhatnak arra, hogy felesleges munkát végeznek. • A dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos kutatómunkába az utóbbi időben az önök intézete is egyre aktívabban kapcsolódik be. Talán több probléma merült fel az építés során, mint amennyivel tervezői eredetileg számoltak?- A dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos kutatómunka a kezdeti időszakban is megfelelő, széles körű és sokrétű volt, s intézetünk már a hatvanas évek elején intenzíven kivette belőle a részét. Már akkor vizsgáltuk a vízelvezető csatornák, illetve más objektumok hidraulikáját, és több kutatóintézettel közösen igyekeztünk megállapítani az egész Csallóköz leendő legideálisabb talajvizszintjét, hogy a mezőgazdasági területek ne károsodjanak a vízerőmű miatt. El kell viszont mondanom, hogy e nagyberuházás hosszadalmas tervelókészítésí munkájában nem volt folyamatos az említett és a további problémák megoldása sem. Az építkezés gyakorlati megvalósításával járó nehézségek (mint például a kapacitáshiány) néhány hidrológiai folyamat kutatását is a háttérbe szorították, mert a környező területek talajvízforgalmával összefüggő ökológiai kérdések a kezdetben nem tűntek olyan jelentősnek. Velük szemben nagy hangsúlyt kaptak a gazdasági előnyök, mint mondjuk a villanyáram előállítása, a folyami hajózás feltételeinek javítása és az árvízvédelem fokozása. A gabcikovo nagymarosi vízlépcsőrendszer előkészítése kezdetekor tehát figyelembe vették a környezetvédelmi szempontokat, de nem olyan mértékben, mint ma, amikor ezek előtérbe kerültek, hiszen az üzemvizcsatoma és a Duna eredeti medre közötti terület jövőjéről, növény- és állatvilágáról van szó. Talán ezzel is magyarázható, hogy intézetünk nevét mostanában újra többet emlegetik az ország legnagyobb beruházásával kapcsolatosan. BARANYAI LAJOS
