Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

I I I I I r ■ ■ ■ ■ I ■ ■ I I I ■ I I ■ I ■ ■ I ■ I a I ■ ■ a I ■ I I ■ ■ I ■ I ■ ■ I I I ■ ■ I ■ ■ ■ ■ ■ I. I I I ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ L Fang népmesék Miért nem száll a földre a Papagáj? Egyszer a Leopárd ellátogatott abba a faluba, amelyikben a Papagáj élt. Belépeti a madár lakásába, és mit látott: a Papagáj fél lábon állva gubbaszt. Megütközött ezen a Leopárd és megkérdezte:- Papagáj, mi történt, hová lett a fél lábad?- Ó, hát, a szomszédok magukkal vitték vadászatra - válaszolta a Papa­gáj. - Unszoltak, hogy tartsak velük, de most éppen nagyon megszaporodott a munkám a ház körül, nem mehettem. A lábam küldtem magam helyett vadászni... Legalább a fél lábam vadásszon, a szomszédoknak az a kis segitség is jól jön. Hazarohant szülőfalujába a Leopárd és iszonyatosat ordított:- Óh, ti naplopóki íjakat, nyilakat, lándzsákat elő! Vadászni mentek, de előbb vágjátok le az egyik lábam..., azt is magatokkal viszitek! Elámultak az állatok, de egy kukkot sem szóltak, mert nagyon féltek a Leopárdtól. Levágták a lábát. A lusta és ostoba Leopárd csak most kezdett igazán üvölteni. A fájdalomtól. Úgy ordított, hogy a Teknősbéka is meghal­lotta a szomszéd faluban. El is indult azonnal, hogy megtudja, mi történt a Leopárddal. A Leopárd beszélni alig tudott a nagy fájdalomtól. A kunyhója padlóján fetrengett. A Teknősbéka végül mégis megtudta tőle, mi történt. Megcsóválta a fejét.- Te ostoba, te... Hát nem tudod, hogy a Papagáj fél lábát délben mindig a szárnya alá dugja, úgy szunyókál. A bolondját járatta veled! Nagyon megharagudott a Leopárd a rosszindulatú tréfáért. Megparan­csolta az állatoknak, hogy kerítsék elő a Papagájt és öljék meg. Amikor meghallotta ezt a Papagáj, gyorsan fölszállt a legmagasabb fára, és eltűnt. Bottal üthették a nyomát. Kutattak utána égen-földön, de sehol sem találták. A Leopárd még ma is életre-halálra keresi a Papagájt, aki többé nem szállt le a földre. Még a fészkét is magas, tüskés ernyőakácfára rakja. Miért kóborol a Leopárd magányosan? Valamikor réges-régen találkozott a Teknősbéka a Leopárddal, amely nyomban dicsekedni kezdett:- Én vagyok a dzsungel legerősebb, legokosabb teremtménye - üvöltötte -, és minden állatnak félnie kell tőlem!- Már csak az hiányozna - nevetett a Teknösbéka. - De hát miért kellene félnünk tőled? Vitatkoztak, vitatkoztak, és a végén úgy határoztak, megkérdezik az állatokat. Mindnyájan, annak rendje és módja szerint, az öreg majomke- nyérfa alatt gyülekeztek, hogy megtanácskozzák a dolgot. Előállt a Leopárd és elbódült:- Állatok! Én vagyok a legerősebb és legokosabb! És ha már így adódott, rettegnetek kell tőlem! Nevetni kezdett az Elefánt, nevetni kezdett a Gorilla, de még a Selyemma­jom és a Papagáj is nevetett. Sokáig kacagtak, aztán így szóltak a Leo­párdhoz:- Nem, Leopárd, mi nem félünk tőled...- Vagy úgy - mondta a Leopárd. - Ezért még megtáncoltatlak benneteket. Reggel az állatok mindnyájan a patak parti Hatóhoz indultak. A Leopárd otthon maradt. Alig néptelenedett el a falu, a Leopárd is az állatok után iramodott. Az Hatóhoz csak egyetlen út vezetett, melynek a közepén mély gödröt ásott a Leopárd, belemászott és bivalybőrt húzott magára. A fejére olyan álarcot rakott, amellyel a gonosz szellemeket szokták elűzni. Aztán türelmesen várta az állatokat. Amikor az itatótói visszatérő állatok meglátták a furcsa szörnyet, melynek szeme villámokat szórt, a pofája félelmetes volt, a fején hatalmas agancs ékeskedett, nagyon megijedtek, és elrohantak. Csak a Teknösbéka nem mozdult. Nem is tud gyorsan szaladni, és neki nem kell félnie senkitől a dzsungelben. Olyan erős a páncélja, hogy még az Elefánt sem képes összeroppantani. Közelebb merészkedett, alaposan szemügyre vette a ször­nyet. Felismerte a Leopárdot.- Óh, te - mondta estig akarsz maradni ebben a gödörben vagy kimászol belőle végre? - mondta és továbbment, hátra sem nézett. Később hazasompolygott a Leopárd. Rövidesen az a hír járta a dzsungelben, hogy megbetegedett a Leopárd. A jószívű állatok gyógynövényeket gyűjtöttek az erdőben és ízletes ételt készítettek. Aztán elküldték a Selyemmajmot, látogassa meg a beteget. Eltelt az egész nap, de a Selyemmajom nem tért vissza a Leopárdtól. Este elküldték az Antilopot. ElteH az éjszaka, de az Antilop sem kerüH elő. Az állatok elmentek a Teknősbékához, tanácsot kérni.- Nem hiszek én a Leopárdnak - csóválta fejét a bölcs. - Magam megyek el hozzá. A Teknősbéka elballagott a Leopárdhoz: alaposan nyitva tartotta a sze­mét. A sarokban frissen lerágott csontokat látott. Nem árulta el, hogy mindent megértett. - ,- Gyengélkedsz, testvérkém? A Leopárd csak feküdt és szorgalmasan nyögdécselt.- Bizony, te komoly beteg vagy - mondta a Teknösbéka -, de én ismerem a gyógyírt a te betegségedre, azonnal meggyógyulsz tőle. A Leopárd kunyhója mellett hatalmas mangófa állott. A Teknősbéka hozzáfogott, hogy kiássa. A fa megingott, recsegett-ropogott, és nagy robajjal kidőlt. A Leopárd, hallva a robajt, úgy megijedt, hogy puskagolyóként repült ki a kunyhójából, futásnak eredt, a dzsungelbe menekült. A Teknős- béka utána kiáltott:- Hát ilyen beteg vagy, te hazug, hamis macska! összehívta az állatokat az öreg majomkenyérfa alá, előlépett és megszó­lalt:- Állatok! Sose higgyetek a Leopárdnak... Betegnek tettette magát, hogy egyenként magához csalogasson bennünket és megöljön. Azóta az állatok elkerülik az álnok Leopárdot. A Leopárd ugyan titkolja vad gyűlöletét, de jaj annak, aki véletlenül betéved hozzá. Csak a Teknősbékával nem tud mit kezdeni. Különben sem tuaná gyönge gyomra megemészteni a teknösbékahúst. Megfeküdné a gyomrát. Oroszból fordította: KODAY BERTA '* Guineában élő törzs MEGFEJTÉS A december 31 -i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 17-est négyszer, a 16-ost kétszer; csokicsizma. Nyertesek: Lados Ágnes, Losonc (Luöenec); Császár Tímea, Töhöl (Tehla); Takáő Lajos, Bese­nyő (BeSeőov); Dávid Hajnalka, Bény (Bíőa); Sivák Marian, Bély (Bier). Egy kis tudomány Különös házasság Az aluminiumról mindenki tudja, hogy könnyű, jól alakítható, könnyen megmun­kálható, de meglehetősen puha, sérülékeny fém. A modern technikának viszont vannak olyan területei, ahol még az alumíniumnál is jóval könnyebb, de jóval ellenállóbb fémre van szükség. Ilyen fém például az alumíni­umnál másfélszer könnyebb magnézium. Jó hővezető, prímán hegeszthető és ötvöz­hető, ütésre nem szikrázik. A magnézium­nál is könnyebb a lítium, de sajnos „meg­bízhatatlan“. Ha vízzel érintkezik, valóság­gal felrobban. Ahhoz, hogy meggyulladjon, elég, ha ráteszi az ember a tenyerét. Ve­gyülni még a legközelebbi rokonaival sem hajlandó, s ha nem tökéletesen tiszta, már rideg, törékeny. Pedig e két fém ötvözete volna az ideális anyag. Forgácsolható, ko­vácsolható, sajtolható, fele olyan nehéz al­katrészek készíthetők belőle, mint az alumí­niumból, szilárdabb a titánnál vagy a legki­válóbb nemesacélnál. A gépgyártás, a vegyipar, az elektrotechnika, az elektroni­ka és az űrtechnika ilyenről álmodik. Ha a lítium állhatatlansága miatt lehe­tetlen az ötvözet előállítása, honnan le­het tudni, hogy milyen lenne, ha lenne? ( ■yeuuBA ieBesuopleini q! yeso jew joyye jezg/pp ze UQlaJiai uepze epi ubjos seing e eA}am sa;uo ze pteui seizsBAjo ze teseueqqoi bjBubi ujnuji e ezzoÁjepeyeBauu zeBseweu v a/aq >ieulnf luoßje apeAiaq se jgßeAe/ e yezznÁpeA -izsipt jauiai iatf e yejio6epeeq aqAieuie joq -aouawa^soweijiA y letezoAto ueA/i yepoiu -leo/e jblu >/osgpn; tejAozs Aßioq 'ueuuo) TALLÓSI BÉLA' HOGY IS VAN EZ? Ha terület a hektométer, két vagon egy centiméter? Ha ürmérték a kilométer, nyolc hektár négy hektoliter? Ha súlymérték a mázsaliter, két deci az öt köbméter? Ha hosszat mér a négyzetméter, három ár a kilenc liter? MESKETE valahol a világ i végén tyúkszem nőtt a babszem helyén kalász ott a babszem helyett pápaszemes tyúkkal szemez TELI HÉTVÉGE pénteken a baltát hozzák hogy szombaton a hófa kontyát vasárnapra lebotolják Derű ÓHAJ-Elvesztettem a pénzemet - jelentkezik a rendőrségen egy idősebb férfi.- Mondja el, milyen körül­mények között.- A körülmények hétközna­piak voltak. A szomszéd fia találta meg a pénzemet. ■ - Akkor most Mit óhajt?- Azt, hogy találják meg a szomszéd fiát. HÁLA Izgatott mama, akinek épp most mentették ki fuldokló fiát a vizból.- ön mentette meg a fia­mat? Hát a sapkája hol van? MINI INFORMÁCIÓK Burokban születni állítólag szerencsét hoz. Ha e babona igaz, a sünik igencsak szerencsések. Ugyanis minden kis sün­disznó burokban születik, hogy tüskéi a mamáját fel ne sebezzék. A keserűnek az édes az ellentéte, a száraznak a nedves, az élesnek a tom­pa, a komolynak a vidám. De nem min­dig! Ha csokoládéról van szó, akkor a ke­serű ellentéte a tej, italnál a száraz ellen­téte az édes, tölténynél az éles ellentéte a vak, zenénél a komoly ellentéte a könnyű. * * * Az orvosi nyelv a latin - szoktuk mon­dani. De ez nem egészen pontos megha­tározás. Mert az a nyelv, amit orvosi nyelvnek neveznek, a latin nyelv szabá­lyait követi ugyan, de nemcsak latin sza­vakból áll, számos más, így görög, arab, olasz, francia eredetű szó is előfordul benne. A sarunak és a többi ősi lábbelinek eleinte nem volt sarka. A cipó-, illetve csizmasarkot a iovasnépek fiai találták fel, hogy lábukkal jobban meg tudjanak kapaszkodni a kengyelben. K. E. Nyári Zoltán, IV. osztályos tanuló (Úunaszerdahely - najská Streda): Az űrben BBSS tehát... EGY KIS SZÁMTAN Töltsd ki az üres négyzeteket számokkal úgy, hogy a jelölt alapműveleteket elvégez­ve minden vízszintes és függőleges sorban az előre beírt végeredmény alakuljon ki. NÉVKERESO Olvassátok össze az ábra betűit olyan sor­rendben, hogy egy magyar költő, drámaíró ne­vét kapjátok eredményül. Ki a költő? X ■ B ül + □ □ B □ + 5 : =2 + □ B □ □ □ + H =2 = 9 m =6 I I I I 1 I I I ■ I m ■ ■■■■ HUH HMM WM ~C\ ÚJS 1* 1988.1

Next

/
Thumbnails
Contents