Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. május 6. XXI. évfolyam Ára 1 korona A prágai ŐKD félvezetőket gyártó üzemének dolgozói már több éve együttműködnek a Tallinni Elektrotechnikai Művekkel, az Észt SZSZK vállalatával. Közvetlen kapcsolataik főleg a saját szükségletű mérőműszerek és technológiai berendezések ki- fejlesztésére és gyártására irányulnak. A felvételen Petr Urban- öik mérnök és Ludmila Neuber- gová a félvezető alkatrészek működési Sebességét ellenőrzi. A CSTK felvétele A KGST-tagországok a szervezet csaknem négy évtizedes fennállása alatt jelentős helyet vívtak ki maguknak a világgazdaságban. Tudományos-termelési potenciáljuk méreteiről és fontosságáról többek között az a tény tanúskodik, hogy ezek az országok a világ villamosenergia-termelésének körülbelül egyötödét adják, a földgáz és szénkitermelésben 33 százalékos a részarányuk, s az acélgyártásból 25 százalékban veszik ki részüket. A szocialista országokban dolgozik a világ tudományos dolgozóinak egyharma- da. Az 1951 -1985-ös időszakban a tagországok nemzeti jövedelme összességében a kilencszeresére növekedett, az ipari termelés volumene pedig 15-ször lett nagyobb, mint az a szervezet megalapításakor volt. Komoly eredményeket hozott tehát az elmúlt 39 esztendő, s ezek egyértelműen alátámasztják a szervezet létjogosultságát. A tagországok együttműködésében azonban még komoly tartalékok rejlenek. Gondolunk itt mindenekelőtt arra, hogy a szocialista országok eddig jobbára csak az együttműködés egyszerűbb formáit érvényesítették, s a közös munka fogalma tartalmilag leginkább a kétoldalú kereskedelmi szerződésekre korlátozódott. Az „árut áruért“ gyakorlata, amelyhez a Tanács kevésbé rugalmas valutáris-pénz- ügyi rendszerevezetett, meglehetősen fékezte a pénzügyi szabályozók - köztük az áraknak és a pénz funkcióinak - valós érvényesülését, s így az együttműködés progresszívebb formáinak alkalmazását is megnehezítette. A transzferábilis rubel, amely a KGST nemzetközi pénzügyi és hitelrendszerének alapvető eszköze, csupán korlátozott mértékben teljesítette a pénz funkcióit. A KGST 1971-ben elfogadott Komplex Programja feladatul adta, hogy a tagállamok a kereskedelmi kapcsolatokban a kontingensek mellett a kontingensek nélküli áruforgalmat is tegyék gyakorlattá. Ezzel összhangban célul tűzte ki a szervezet valutáris-pénzügyi rendszerének tökéletesítését és ennek keretében a transzferábilis rubel szerepének megerősítését és továbbfejlesztését. A kitűzött célok és feladatok teljesítését meglehetősen akadályozta a tagállamok érvényben levő gazdasági mechanizmusa. A nyolcvanas évek azonban kedvező változásokat hoznak. Napirendre került ugyanis a szocialista országok gazdasági mechanizmusainak közelítése, az egyes tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása. Az új feltételek között a hatékony gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés az intenzifikálás alapvető feltételévé válik. Ebben a vonatkozásban a népgazdasági tervek koordinálása mellett a valutáris-pénzügyi rendszer továbbfejlesztése is elsőrendű fontosságú. A KGST 43. rendkívüli ülése behatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Vannak közgazdászok, akik úgy vélik, hogy a Tanács valutáris-pénzügyi rendszere - beleértve a transzferábilis rubel jelenlegi szerepét- nem szorul lényegesebb módosításra és megfelel a követelményeknek. Mások viszont- s ők egyre többen vannak - gyökeres változások megvalósítását tartják szükségesnek. A közelmúlt tapasztalatai máris őket igazolják. Milyen változásokról van szó? A KGST valutáris-pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése, melynek célja a szocialista valuták kölcsönös átválthatósága, s végül pedig a már jelenleg is szabadon átváltható valutákkal szembeni konvertibilitás, hosszú folyamat. Az első szakaszban, melynek megvalósítása már elkezdődött, fokozatosan gyakorlattá válik a nemzeti valuták kölcsönös átválthatósága. A konvertibilátásnak ez a szintje a közös vállalatok megalapításában és tevékenységében, valamint a közvetlen kapcsolatok során történő elszámolásokban nagy jelentőségű. A kölcsönös tartozások nemzeti valutában való kiegyenlítése főként akkor célszerű, ha a kapcsolatokban a szerződéses árak érvényesülnek. Ahhoz, hogy a nemzeti valuták széles körben, az együttműködés valamennyi területén átválthatók legyenek, a szervezetek külkereskedelmi tevékenység folytatására való feljogosításának kérdésével is behatóan kell foglalkozni. Hazánkban eddig csaknem húsz olyan szervezet kapta meg ezt a jogot, amely közvetlen kapcsolatokat létesített. A legtöbbjük azonban a közös munkának ezt a formáját leginkább csak tapasztalatcserére használja ki. Ez a tény azonban egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, sót inkább szükségessé teszi, hogy a KGST-tagállamok a nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságáról tárgyalásokat kezdjenek. Ez irányban a Szovjetunió és hazánk az élenjáró, hiszen a két ország pénzügyminiszterei ez év márciusában kormányközi egyezményt írtak alá a kölcsönös elszámolások nemzeti valutában történő rendezéséről a közvetlen kapcsolatokban, valamint a közös vállalatok alapítása és tevékenysége során. Jóllehet, a konvertibilitás egyelőre az együttműködésnek csupán ezekre a formáira érvényes, ez mit sem változtat bevezetésének jelentőségén. Ahhoz ugyanis, hogy az átválthatóság a szó szoros értelmében gyakorlattá válhasson, nagyon lényeges a valuták reális árfolyamának megállapítása. Ez fontos előrelépés, hiszen az árfolyamok kérdése mindeddig nem mondható teljesen és következetesen megoldottnak. A nemzeti valutában történő elszámolás más előnyökkel is jár. Mivel nagymértékben megkönnyíti a behozatal lebonyolítását, jó lehetőséget nyújt a közvetlen kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. A másik ugyancsak fontos tényező, hogy ez esetben a vállalatoknak nem kell devizaszámlát nyitniuk, így az árfolyamok változásaival járó kockázatot sem kell vállalniuk. Arra sincs szükség, hogy ezen a számlán ideiglenesen lekössék pénzeszközeiket. Az átvált- hatóság bevezetésének jelentőségét az is alátámasztja, hogy eddig már hét ország - Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Magyarország, Mongólia, Lengyelország és a Szovjetunió - egyezett meg olyan közös intézkedések kidolgozásában, amelyek a közvetlen kapcsolatok keretében lehetővé teszik az áruk és szolgáltatások ellenértékének nemzeti valutában való kifizetését. Még az idén várhatóan Csehszlovákia és Bulgária köt ilyen kétoldalú egyezményt, de nem kizárt, hogy a közvetlen kapcsolatok területén az év végéig Lengyelországgal is nemzeti valutában rendezzük elszámolásainkat. A nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságának bevezetése csa> az első lépés a KGST valutáris-pénzügyi rendszerének továbbfejlesztésében. A második szakaszban - 1990 után - a tapasztalatokból kiindulva meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az átvált- hatóságot az együttműködés többi formájára is ki lehessen terjeszteni és a transzferábilis rubel valóban betölthesse felhalmozásiesz- köz-funkcióját. Napjainkban, amikor az intenzifikálás és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása valamennyi szocialista országban az előrelépés elengedhetetlen feltétele, csak a KGST-tagállamok gazdasági mechanizmusainak közeledése és az együttműködés korszerűbb formáinak megvalósítása hozhat jó eredményeket. Ha ezt a szükség- szerűséget tudatosítva fejlesztjük a Tanács valutáris-pénzügyi rendszerét, a tagországoknak minden esélyük megvan arra, hogy az eddiginél intenzívebbé és eredményesebbé tegyék tudományos-műszaki és gazdasági együttműködésüket. KOVÁCS EDIT
