Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
VÁSOTT KÖLYÖK- Megállj csak, te betyár kölyök! Megmondom az anyukádnak, hogy kővel dobáltál meg! - kiáltja egy férfi az utcán egy fürgén szaladó kisfiú után.- Nem volna jobb, ha az apjának mondaná meg? - tudakolja udvariasan egy arra menő nő.- Az apja én vagyok... PINCÉR- Pincér, ebben a vendéglőben mindig ilyen rosszul főznek?- Nem kérem, csak hetente ötször.- És a másik két napon?- Akkor zárva vagyunk, kérem! Annak köszönhetően teljesítettem túl a tervet, hogy magas prémiumot írtak ki. Nekem pedig sürgősen szükségem van a pénzre, mert üdülni akarok... A hét vicce A feleség késő este érkezik haza.-Kár, hogy nem voltál itthon, drágám - így a férj - egy barátnőd keresett.-Kicsoda?-Nem tudom a nevét, nem ismerem...- és milyen?-Semmi különös. Barna, körülbelül harmincéves lehet, a bal melle alatt pedig anyajegy van... köhögés ,- Maga csúnyán köhög. Azonnal abba kell hagynia a dohányzást meq az ivást!- És azt képzeli doktor úr, hogyha csak köhögök, akkor jobb lesz? VfKENDHÁZ- Ki segített a víkendházad tatarozásában?- A beosztottjaim.- És ki jár hozzád a hétvégén?- Hát a főnökeim... VODKA- Pincér, kérek egy gyümölcslevet.- Azonnal hozom, kérem.- És egy kupica vodkát is öntsön bele, de úgy, hogy ne lássam! Hallottuk Vagy - tehát gondolkodj! VIZSGÁN A vizsgáztató tanár megkérdezi a megszeppent diáktól:- De miért olyan sápadt? Ennyire fél a kérdéseimtől?- Nem, kérem- feleli a vizsgázó:- én a válaszaimtól félek! FELESÉGEK EGYMÁS KÖZÖTT- Képzeld, a legutóbbi foto- szafarinkon a férjem elveszítette két ujját!- Semmi az egész: az én férjem minden fotómodell láttán nyomban elveszíti a fejét! PAVEL LAUDA: A zsemle- Lenne olyan végtelenül kedves és becsomagolná nekem ezt a zsemlét? - duruzsolta egy gyűrött arcú kisöreg, aki úgy festett, mint a saját karikatúrája.- Nincs papír! - jelentette ki az elárusítónó olyan határozott hangsúllyal, hogy mindenki tolmács nélkül is megértse: „menj a francba, te mamlasz!“- Hát persze, természetesen, érthető - dohogott a gyűrött képű. - Ebben az esetben ne tessék haragudni, de; megkérem, szíveskedjék ideadni a panaszkönyvet. A sorbanállók felfigyeltek. A pult mögötti istennő elemében érezte magát:- Természetesen, csak egész nyugodtan írja be - mondta jól szórakozva. - Tisztelt uram, már három hete nincs papír! - és odalóditotta az öreg elé a gondosan számozott oldalú könyvet. Az öreg megköszönte. Átlapozta a legutolsó, másolattal készített dicsérő bejegyzést, aztán óvatosan kitépett két lapot a könyvből, belecsomagolta a zsemlét, udvariasan kifejezésre juttatta mély tiszteletét és háláját, majd távozott. Orel Éva fordítása SÜKETSÉG- Képzeld, ez a szerencsétlen Tohonyái három hónappal ezelőtt teljesen megsüketült!- Rettenetes! No és a felesége mit szól hozzá?-Semmit - egyelőre nem vette észre! GOMBAPÖRKÖLT- Ez a gombapörkölt valósággal felséges, édesem. Mondd, honnan vetted a receptet?- Egy krimiből, drágám! FELRÁZANOÓ- Ne felejtse el alaposan felrázni, mielőtt beveszi! - tanácsolja az orvos a páciensnek, amikor átnyújtja a folyékony orvosságot.- Szükségtelen doktor úr: autóbusszal utazom! SZÓRAKOZOTTSÁG- Receptet is akartam írni magának, de már nem tudom, hová tettem a toliamat...-A hónom alatt van, doktor úr. Tíz perccel előbb dugta oda... PATKÓ- Mondja, maga hisz abban, hogy a patkó szerencsét hoz?- Nem hiszek.- De akkor miért tette az ajtója fölé?- Mert azt mondják, a patkó akkor is szerencsét hoz, ha valaki nem hiszi el, hogy szerencsét hoz... ÓRA- Vettem egy órát 200 koronáért ...- Akkor bizonyára többet nem is ér!- Nagyon tévedsz! Igen jó óra! Sokkal gyorsabban jár, mint azok a fránya drága órák... MOLETT- Nagyon sajnálom - mondja a divatszalonban a vevő: - az én feleségem túlságosan molett ehhez a ruhához.- Ezen igen könnyen segíteni lehet - feleli az eladónö. A férfi azonban kételkedik:- Csak nem képzeli, hogy le tudja fogyasztani a feleségemet, amíg ez a modell divatos marad? FÜRDŐKÁDBAN- Ki csengetett, Andrea, amíg fü- rödtem?- Kropacsek bácsi, anyuka.- No és mit mondtál neki?- Azt mondtam, hogy te fürdesz - de ő nem akarta elhinni. Akkor azt mondtam - kukucskáljon be a kulcslyukon ...- És ó mit csinált?- Bekukucskált, és akkor elhitte! Kis dolgok nagy emberek életéből Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij amint egyszer Szentpétervár utcáin sétálgatott, meglátott a városháza ajtaján egy hivatali közleményt. El akarta olvasni, zsebébe nyúlt a szemüvegéért, de otthon felejtette. Megkért tehát egy mellette elhaladó férfit, hogy olvassa el neki a közleményt. A férfi megveregette a vállát és azt mondtaú- Én is úgy vagyok vele, mint maga, én sem tudok olvasni! * * * Egy magas rangú cári tiszt egyszer Dosztojevszkij előtt rosszmájúan ezt mondta:- Szerintem a költők tulajdonképpen nem mások, mint annak idején az udvari bolondok voltak. Vagy van valami különbség bolond és költő között? Dosztojevszkij gondolkodás nélkül nyugodtan ezt felelte.-A bolond kérdez, a költő pedig felel. Maxim Gorkij 1928-ban Le- ningrádban élt. Mivelhogy mindig nagyon sok ember kereste fel, megkérte a munkatársait, hogy legalább reggelenként, amikor összpontosítani akarta figyelmét munkájára, ne engedjenek hozzá senkit sem. Egyszer, amint az ablak közelében ült és dolgozott, berepült az íróasztalára egy levélke, amelyre ez volt írva:- Engedjen be, drága Alexej Maximovics. Úttörő vagyok és a közeli iskolába járok. Szükségem van a maga fényképére a faliújságra, de nem akarnak beengedni magához. Amikor Gorkijnak nemsokára jelentették, hogy egy fényképész akar hozzá bemenni, megkérdezte:- Egy iskolás fiú?- Nem, egy újság munkatársa.-Mondják meg neki, hogy nem érek rá. Ha azonban egy kisfiú fog keresni, hogy lefényképezzen, azt határozottan engedjék be hozzám! * * * Gorkij vegetáriánus volt. Az USA-ban való utazása alkalmából az asztalnál egy hölgy mellé került, aki mindenáron rá akarta venni, hogy egyen a feltálalt húsból is.- Nem akar egy kis darabot a csirkéből? - kérdezte.- Nem, köszönöm - felelte Gorkij.- Itt van ez a sonka, igazán kitűnő, vegyen belőle egy kicsit!- Köszönöm!- Ez a bárányhús igazán kiváló - igyekezett meggyőzni öt az amerikai hölgy. Gorkij erre már felmérgedt:- Engedje meg, hogy valamire figyelmeztessem. Ha egyszer elkezdek húst enni, akkor csakis emberhúst, mégpedig nyers állapotban! Ivan Andrejevics Krylovtól egyszer valaki megkérdezte, hogy miért ír olyan keveset. Krylov erre azt felelte:-Jobban szeretem, ha az emberek szememre vetik, hogy keveset írok, mintha azt kérdeznék, hogy miért is írok egyáltalában. Fordította: Szabó Magdaléna ÚJ 22 1988. IV.
