Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-29 / 17. szám

?■ IJ szú 17 88. IV. 29. TUDOMÁNY ÁS TECHNIKA A LIPCSEI VÁSÁRRÓL A rászorulók érdekeben Tavaly kezdte meg az NDK- beli VEB Scheinenfahrzeuge Bautzen kombinát a Csehszlo­vák Államvasutak számára a kü­lönleges személyszállító kocsik gyártását. A kombinát neve egyébként nem ismeretlen ná­lunk, mivel eddig is mintegy 3500 kocsijuk fut a személyszál­lító szerelvényeinkben. Az új BDmeer jelzésű vasúti kocsi azonban a maga nemében egyedülálló, semmilyen más vasúti társaság nem rendelkezik még vele Európában, még az NDK államvasútja, a DR sem. Különlegessége abban rejlik, hogy a BDm poggyásztérrel és szolgálati szakasszal ellátott, kombinált másodosztályú vasúti kocsit úgy alakították ki, hogy lehetséges legyen a tolókocsi­ban ülő mozgássérült utasok szállítása is. Ennek a célnak az elérése érdekében képezték ki a kocsi egyes részeit. Külön hid­raulikus emelővel ellátott ajtaja van, amelyen keresztül a sze­mélyzet a tolókocsit, a benne ülővel együtt lassan beemelheti a szerelvénybe. A kocsi egyik szakasza speciálisan kiképzett, olyan széles, hogy a tolókocsi beférjen és ugyanebben a sza­kaszban utazhat a mozgássérült személy három kiséröje is. A fo­lyosó ezen a részen természete­sen szintén szélesebb, igy a to­lókocsi probléma nélkül áthe­lyezhető és irányítható. Speciális - a körülményekhez alkalmaz­kodó - természtesen a WC és a mosdóhelyiség is. Fogantyúk és kapcsok lehetővé teszik a to­lókocsi mozgatását és stabilitá­sát a mozgó vonatban is. Ilyen módon építenek át foko­zatosan 26 vasúti kocsit és to­vábbi 74-et pedig úgy készíte­nek elő, hogy a hidraulikus eme­lő beszerelése után a fent leírt célnak megfeleljenek. Addig is ezeknek a kocsiknak a haszná­latát erre a célra egy rámpa teszi lehetővé, amelyen kézzel feltol­ható a tolókocsi a vagonba. Ilyen speciális célra a legmo­dernebb vasúti kocsit használták fel, amelynek hossza 26,4 mé­ter, súlya 38 tonna. Fűtése az összes vasutak által használt rendszerben megfelel, a klimati- záció mínusz 22 C fok külső hőmérséklet esetén is 22 fok meleget biztosít odabent. To­vábbi érdekességük ezeknek a vasúti kocsiknak az, hogy GP 200 jelzésű alvázuk van, ame­lyet a prágai és a görlitzi vasúti kocsik kutatóintézete közösen fejlesztett ki a 200 km/óra se­bességnél való használatra is. A vagon ajtói központilag zárha­tók és a menetidő alatt blokkol­hatok. Ha tehát valamelyik vasúti ko­csin meglátjuk a mozgássérült piktogrammját, akkor tudhatjuk, hogy a fent leírt kocsitípusról van szó, amelyet olyan belföldi ex- presszvonatokban fedezhetünk majd fel mint a „Slovenská stre- ra“, a „Brnensky drak“, vagy az ..Ostravan“. A tolókocsi felmegy a hidraulikus emelő tartólapjára, majd a sze­mélyzet beemeli a vasúti kocsiba (Archív felvétel) Csúcstermék amatőröknek Az NDK fényképészeti eszközöket gyártó ipari kombánjai hagyományos kiállítói a tavaszi lipcsei vásárnak. Ebben az évben is ott voltak a VEB Pentacon Dresden gyár termékei a 14-es pavilonban a VEB Carl Zeiss Jena Művekkel közös bemutatón, mivel az NDK új gazdaságszervezési koncepciója értelmében a Pentacon már a jénai kombinát kötelé­kébe tartozik. Az NDK-beli fényképezőgépeknek mindig jó hír­nevük volt a világban és nem egy műszaki problémát éppen a Pentacon oldott meg. Ebben az évben két kiváló minőségű újdonsággal mutatkoztak be, ame­lyeket a bíráló bizottság úgy értékelt, hogy megosz­totta közöttük a vásár egyik aranyérmét. A PRAKTICA BX 20 a kisebb méretű kamerákhoz tartozik, az objektívje ún. bajonettzárral csatlakozik a kameravázhoz. Tulajdonképpen az ismert és elis­mert PRAKTICA B 100, B 200, BC 1 és BCA sorozat folytatása. Egykeresős tükrös gép 35 mm-es kino- filmre és a legnagyobb újdonsága az, hogy egy kiértékelő áramkör van beleépítve, amely a megvilá­gítás arányában egyenesen az Objektiven keresztül egy TTL-rendszerrel beállítja a helyes expozíciós időt, ha 12 és 3200 ASA között van a választott film érzékenysége és adott a fényrekesz nagysága. A ke­resőben LED dióda segítségével megjelenik a beállí­tott lencsenyílás és a hozzá rendelt expozíciós idő számértéke. Ha a felvétel túl- vagy alulexponált volt, ezt két külön fotodióda jelzi és a fényképész megfe­lelőbb fényrekeszt állíthat be. Lehetséges a beállított idő kézzel való utánállítása, tehát az exponálás korrigálása is olyankor, ha a felvételt speciális techni­kával óhajtja a fényképész feldolgozni, vagy valami­lyen művészi hatás elérésére törekszik és szándéko­san „hibás" felvételt akar készíteni. További újdonság, hogy a számítógép memóriájá­ba elhelyezhetők az információk az expozíció adatai­ról és így később is felhasználhatók. Ez akkor jön jól, ha világos részletet fényképezünk sötét háttér, vagy sötét objektumot világos háttér előtt. Ilyen esetekben a megvilágítást közvetlenül a tárgynál mérjük és az információt a memóriába továbbítjuk. Ezután vissza­térünk a felvétel helyére és az expozíció beállításá­hoz a memóriában levő adatot használjuk fel. Ilyen esetekben a felvétel bizonyára jól sikerül. A villanófény - a vaku - felszerelésére szolgáló sinek kétféle érintkezővel vannak ellátva. A klasszi­kus berendezések használatához, amelyek egyszer­re használják fel egész töltésüket, más kontaktusok szolgálnak, mint az elektronikus számítógéppel fel­szerelt villanófényekhez, amelyek a beállított idő alapján adagolják a töltést és így szabályozzák a villanás idejét és erősségét. A lamellás zárszerke­zet fémből készült, mágneses fékkel rendelkezik. A kameraváz és az objektív összekötésére a már ismert érintkezők és gyűrűk szolgálnak. Az élesítés teljesen nyitott lencsénél történik, s a lencsenyílás az előre választott értékre az expozíció pillanatában áll be. Az élesítés történhet matt mező, Fresnel lencse vagy ék segítségével, az utóbbi a képet két részre osztja. Az expozíciós idő négy másodperctől ezred- másodpercig változtatható és van a gépnek egy 10 másodperces késleltetésű önkioldója is. Természete­sen az időt az ismert B jelzésre is beállíthatjuk, tehát a lenyomással szabályozhatjuk a felvétel idejét. A géphez 1:1,8 fényerejú PRAKTICAR objektív kapható tükrözés és visszaverődés ellen MC-Multi Coaling - rendszerrel kezelt lencsékkel. Az objektív az általában használt 50 mm-es gyújtótávolságú lencserendszer. Természetesen használható bárme­lyik bajonett csatlakozású objektív is, amelynek elektromos átvezetöje van, és más hasonló M 42x1 méretű menetes objektív is akkor, ha rendelkezé­sünkre áll megfelelő adapter. A Carl Zeiss Jena kombinát A PRAKTICA varioob- jektíveit is kiállította, amelyeknek változtatható a gyújtópont-távolságuk. A VARIO-PANCOLAR jel­zésű tipus 35-töl 70 mm-ig változtatható gyújtópont­távolságú, fényereje 1:2,7 és 1:3,5 között van. Ez tehát már mérsékelt teljesítményű teleobjektívként is használható. A gyújtóponttávolság beállítása az ob­jektiven található gyűrű segítségével történik. A varioobjektívek másik típusánál már 80-tól 200 mm-ig változtatható a gyújtótávolság, s ez már tipikus teleobjektív. A változtatást az objektív alján levő tubus eltolása teszi lehetővé. Jelzése VARIO -SONNAR és érdekes felvételek készítését teszi lehetővé anélkül, hogy a fényképezőgép kezelője elmozdulna a helyéről ugyanis a felvétel látószögét 12,5-től 30 fokig változtathatja. Az új fényképezőgép része lehet a PRAKTICA WINDER jelzésű készülék is, amely az automatikus filmtovábbitást teszi lehetővé. Ezt a B sorozat min­den gépére fel lehet szerelni. Négy ceruzaelem működteti és a kioldó állandó nyomásánál a gép három felvételt készíthet másodpercenként, az expo­zíciós időtől függően. Lehetséges tehát egy össze­függő cselekménysor, példul egy sportteljesítmény, vagy más folyamat különböző, gyors egymásután­ban következő fázisainak megörökítése is. Súlya csak 0,275 kg és az elemek egyszerű cseréjével 50 filmet képes átcsévélni. -nép­A léggömbök reneszánsza a hadászatban Több mint 200 éve emelkedtek magasba az első léggömbök. A szen­zációt feledés követte, mígnem manapság újra előtérbe kerültek e légi közlekedési és szállítóeszközök. A léggömbök a hadügyben is rene­szánszukat élik. A rájuk irányuló figyelem azzal magyarázható, hogy sok olyan katonai jellegű feladat megoldása vált időszerűvé, amelyet a legelőnyösebb velük megoldani. Léggömbök segítségével lehet­séges legkönnyebben a hajókról a kiépítetlen partszakaszokra a te­her kirakása. Hasonló célra a legin­kább használatos ez idő tájt a heli­kopter, de annak alkalmazása több hátránnyal jár. Például: kirakási ma­nőverek végrehajtásakor a helikop- tervezetö nagyfokú mesterségbeli tudásból vizsgázik, a helikopter te- heremelö képessége korlátozott, s alkalmazhatóságát ezenkívül még az időjárási viszonyok is befolyá­solják. A kirakási feladatot néhány nyu­gati katonai egység kiválóan oldja meg vízcsepp alakú, max. 11 t te­herbírású léggömbökkel, amelyek még 15 m/s szélsebesség melett is megbízhatóan üzemelnek. A léggömbök jelentős hátránya, hogy burkolatuk felülete több tíz, esetleg több ezer négyzetméter. A tervezők ezt a nagy felületet kü­lönböző módszerekkel, illetve bur­kolati anyagok alkalmazásával igye­keznek csökkenteni. A Family-2 tí­pusú léggömbnek például új szerke­zeti anyagból készítették el a burkát és az egész kötélrendszerét. Így a léggömb térfogata mindössze 280 légköbméter, s indításra kész álla­potban konténeren szállítható. A légköri hatások káros következ­ményeinek elkerülésére a külső bur­kolata poliuretánból készült. A 900 m magasságra felengedett léggömb híradó-összeköttetést és rádióloká­ciós megfigyelést biztosít 135 km sugárú körben 14 napon keresztül. Ilyen léggömböket állítatott had­rendbe az Észak-Amerikai Légikoz­mikus Védelmi Parancsnokság (NÓ­RÁD) a légvédelmi rendszer meg­erősítésére. Kanada északi részén, különösen a sarkköri légtérben mű­ködik a léggömbre telepített, nagy hatótávolságú felderítörendszer. Egy amerikai cég hasonló célokra 700-11 000 köbméter térfogatú lég­gömböket fejlesztett ki. Mostanában próbálják ki őket. Annak idején élénk érdeklődést keltett a hír, hogy a Be- aufort-tenger sarkköri körzetében egy teljes léggömbrendszer 800 órási üzemelési próbáit végzik. A 7000 m3-es léggömbök fedélzetén felderítő lokátorokat helyeztek el. Az üzemi próbák során a gyártó cég szakemberei az Egyesült Államok katonai légiereje geofizikai kutatóla­boratóriumában vizsgálták a sarkkö­ri berendezés és a gázszeleprend­szer működését. A burkolatot ellepő jég leolvasztá­sára villamos rezgést alkalmaztak. A kábelrendszert egy új típusú anyagból, kevlarból készítették el. A kötélzet belsejében száloptikai hírközlővezetéket helyeztek el. A léggömb fedélzetére 3,5 kW ener­giát adagoltak. A fedélzet stabilizá­lását 80 km/ó szélsebesség esetén giroszkópos stabilizálórendszer vé­gezte. A kísérlet során 750 m ma­gasságba felemelt rádiólokátor-állo­más az alacsonyan repülő helikop­tereket 40 km távolságból, a földön haladó gépjárműveket pedig 20 km távolságból biztonságosan észlelte. A szakemberek egybehangzó vé­leménye az, hogy ezek a léggömbök nemcsak felderítő és célmegjelölő feladatokat képesek megoldani, de sikeresen alkalmazhatók az alacso­nyan repülő, vagy álcázott páncélel­hárító helikopterek elfogására is. A Ballon Facilities cég léggömbjei 30 km magasan is működnek. Ebből a magasságból a léggömb testéről földi vezérléssel elválasztható egy rekesz, amelyen a felderítőlokátor van elhelyezve. Ez a rekesz 10-12 km magasságig süllyed, majd földi parancsra újra visszaemelhető az \ anyaléggömb testére. Föld körüli térben, 30-40 km ma­gasságban túlnyomásos léggömbö­ket is kipróbáltak. A léggömbök több évig működtek. A hidrogén vagy a héliumgáz adagolása a léggömbre függesztett Dewar-tartályból történt (az „üzemanyag“ cseppfolyós álla­potában). Jó tapasztalatokat ért el a Good­year cég is. Léggömbjei külső borítását nagy szilárdságú anyagból készítet­te, amely nem nyeli el és nem eresz­ti át az ultraibolya sugarakat, vala­mint a gáznemű anyagokat. Sűrűsé­ge pedig rendkívül kicsi. A legfonto­sabb egységek kb. 10 ezer órát üzemeltek meghibásodás nélkül. A 60-as évek végétől folyó kísér­letek során egyre inkább a nagy magasságra feleresztett léggömbök i felé fordult a figyelem. Ezek már nem is annyira léggömbök, hanem inkább léghajók. Vagyis kormányoz- hatóak, ezüstcink akkumulátor táp­lálja azt a motort, amely 4,3 m átmé­rőjű légcsavarok forgatását végzi 510 kN tolóerőt létrehozva. 21,5 km magasságon a léghajó manőverező repülést hajt végre. A fejlesztések olyan léggömbök kialakítására irá­nyulnak, amelyek önmaguktól, auto­matikusan kivizsgálják a számukra megfelelő magasságot és szélerös- séget. Katonai szakértők nagy jövőt jó­solnak a léggömböknek. Egyetlen, nagy magasságban elhelyezkedő légi szerkezet segítségével körülbe­lül 1 millió négyzetkilométer felület megfigyelése válik lehetővé. Hétvégi házak a Holdon? Egy hatalmas kráter legmélyebb pontján emelkedik a spirálszerűre alkotott óriási szálloda, melyet a kráter aranylóan csillogó oldalába épített hétvégi házak vesznek körül. így képzelik el a Japán Objasi-humi építőipari társaság szakemberei a Holdon 2050-ig felépítendő első várost, amelyben kényelmesen elfér majd százezer ember. Takao Saitó, a társaság dolgozója, az égitestek kiaknázásával foglalkozó részleg vezetője újságíróknak kijelentette: „Már elvégeztük az előkészülete­ket, és képesek vagyunk arra, hogy a Holdon felépítsük az első várost. Megteremtettük hozzá a technológiai fel’ételeket. A megtervezett település mindenekelőtt a turizmust szolgálná. Számításaink szerint az elkövetkező évtizedekben megkezdődik a Holdra irányuló hétvégi tömeges kirándulás". Japán szakemberek bizonygatják, a Föld útitársáról származó talajminták és kőzetek tanulmányozása során hozzáértő kutatók megállapították: a Hol­don elegendő nyersanyag található a cement- és üveggyártáshoz. Az építőipari társaság szakemberei kijelentették, a holdi körülmények között is megbirkóznak az acélgyártás feladatával, tehát az épületek vasvázát és tartószerkezetét volna miből elkészíteni. Bíznak abban is, hogy a kőzetek hasznosításakor oxigént nyernek, amelyből viszont vizet is előállíthatnak. Másik nagy japán építőipari cég, a Tajsej Konszern foglalkozik a Föld- Hold rakétajáratok kiinduló-állomásainak a tervezésével. Üzemanyag-taka­rékosság céljából a cég szakemberei a mágneses erőt igába fogó speciális gyorsító berendezés alkalmazását javasolják. A berendezés három kilométer hosszú „csatornában" úgy felgyorsítaná a rakétát, hogy üzemanyag nélkül kétezer méter magasra szállna. A rakéta önműködő hajtóműveit csak ezután kapcsolnának be. A társaság megbízott dolgozói már ki is szemelték az indító-állomás helyét a Csendes-óceán délnyugati részében levő Kiribati szigetállam területén. A cég szakértői azt állítják, hogy a Holdról való fölszálláshoz, - mivel on a vonzoero hatszorta kisebb, mint a Földön - a rakétáknak nincs szükségük üzemanyagra. Visszatérésükhöz szükséges lendületet, gyorsa­ságot a „csatornában" speciális „mágneses gyorsító berendezéstől“ kap­nák. -yb-

Next

/
Thumbnails
Contents