Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
J Mosolyog, amikor cigarettával a kezemben hamutálcát keresek. Nem, nem! Ő nem dohányzik, és valójában senki sem dohányzik az irodákban. Szolidaritása jeléül kiki- sér a folyosóra, melynek végén, a lépcső- háznál áll egy nagy hamutál.- Csak a közelmúltban három üzemükben történt változás az igazgatói poszton. Két igazgató feladta, inkább nyugdíjba ment. A harmadik kora ellenére is jelöltette magát az igazgatói tisztségre. A legérdekesebb helyzet abban a kombinátban alakult ki, ahol éles kritikai célpontja lett éppen az az igazgató, aki nem akart lemondani tisztségéről, s aki a bírálatok szerint saját nyaralója építéséhez használta a kombinát szállítóeszközeit. Az emberek építőanyagokról is rebesgettek valamit... Másrészt az igazgató nagyon tapasztalt, művelt ember volt, s volt két állami kitüntetése is. összehívtam a pártgyűlést, ahol megvitattuk az egész helyzetet és szavazattöbbséggel új jelöltet javasoltunk az igazgatói posztra: Szergej Olenyint, a Komszomol-szervezet fiatal, mindössze 24 éves titkárát. Ne feledje, hogy csak három éve végezte el a főiskolát, de kitűnő szervezd, jól viszonyul az emberekhez, kiváló szakember. Végül még az Kazanyi beszélgetés egy vállalati párttitkárral T izennégyórás út után a kényelmes Tatarsztan gyorsvonattal, kiszállok Kazany pályaudvarán. A vagon ajtaja előtt vár barátom, Vologya Szpiridonov és felesége, Tánya. Az ó meghívásukra érkezem Kazanyba, a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság több mint egymillió lakosú, Volga parti ősi fővárosába. A pogy- gyászt az autóba rakjuk, s első utunk természetesen a hófehér kazanyi Kremlbe vezet. Lenyűgöző szépsége és a csendes esti hóhullás idilli hangulatot teremt. Vologyával már hosszabb ideje nem találkoztunk, most aztán minden szóba került, természetesen a glasznoszty, a peresztrojka is, mindaz, ami ma a szovjet társadalmat foglalkoztatja.- Tudod mit? Ha érdekelnek az átalakítás problémái, holnap összeismertetlek pártszervezetünk titkárával. Ő jobb szakember. Én ugyanis nem vagyok párttag.- Hogyan? Ilyen tisztségben? Egy olyan nagy szervezet főkönyvelője nem párttag?-Elég, ha jó szakember vagyok. Bár a napokban felajánlották a lehetőséget...- S te nem fogadtad el?- Úgy érzem, előbb még művelődnöm kellene ezen a területen, csak azután vállalhatom. Másnap kora reggel, amikor kilépünk az utcára, máris tudatosítom, milyen kellemetlen a mínusz 17 fok. A heves szél arcomba fújja a havat. Nem voltam felkészülve ilyen december eleji időjárásra, így azonnal átfagytam. Az új lakótelepen az utcasarkon várakozunk az áhított speciális autóbuszra. Ez szállítja munkába a Tatagropromsztroj alkalmazottait. Mire a modern sokemeletes épület elé érkezünk, megfejtem a rövidítést: a tatár mezőgazdasági építőipari egyesülés igzgatóságáról van szó. Kellemes meleg fogad a portán, megkönnyebbültem gombolom ki a kabátom. Egyenesen Gennagyij Mamontovnak, a pártbizottság titkárának irodájába tartunk. Mosolygós, feketehajú, kisportolt, negyvenes férfi áll fel az asztal mögül, hogy üdvözöljön minket. Hagyományos tatár módra készített teával kínál - fületlen csészébe tölti.- Mondja, Gennagyij, hogyan lesz önöknél valakiből párttitkár?- Nem tudom, hogyan volt ez a múltban. Velem röviden így történt a dolog: Parasztcsaládban születtem, közel ahhoz a helyhez, ahová Lenint először száműzték, a kazanyi egyetemen végzett tevékenységéért. A középiskola után pedagógiai főiskolára jártam, ezt befejezve a számviteli főiskolán végeztem tanulmányaim. Az első munkahelyem egy óriási építkezés volt, a Kamaz autógyár építkezése, később a Komszomol kerületi pártbizottságán dolgoztam. Egy ideig az ellátási osztály vezetője voltam, utána ismét egy nagy építkezésre, egy traktorgyár építkezésére akartam menni, de ide irányítottak, itt is választottak tisztségbe. Elmondhatom, hogy a politikai munka mai bonyolultsága ellenére nekem ez jobban tetszik, mintha egy építkezésen az ellátás vezetője lennék. Iszogatva a teát megtudom, hogy több szocialista országban járt tanulmányúton, sőt ellátogatott az Amerikai Egyesült Államokba is. Élénken érdeklődik környezete, a tatárok, mindenekelőtt a fiatalok élete iránt. Bemutatja röviden vállalatát is, amely a köztársaság 53 járásában 27 ezer embert foglalkoztat, köztük kb. 4 ezer kommunistát. Ezek közül 510 áll Gennagyij Mamontov közvetlen irányítása alatt, ők a Kazanyi járás egyes üzemeiben dolgoznak. Ennek a pártszervezetnek a jelentőségét egy járási szervezetéhez lehetne hasonlítani. Vendéglátóm nagy hozzáértéssel tájékoztat a köztársaság különböző területein folyó építkezésekről, megtudom, hogy vállalatuk most éppen egy tejüzemet épít a Kamaz számára, továbbá pékségeket, iskolákat, óvodákat, lakásokat, utakat, klubokat és kultúrházakat.- Mindenekelőtt három területtel foglalkozom 23 szervezetben: a pártoktatással, a gazasági oktatással és a kádermunkával.- Ha már szóba- került a kádermunka, beszéljünk arról, milyen hatással van az átalakítás a pártmunka demokráciájának elmélyítésére a káderkérdésekben? asszonyok is állítottak egy jelöltet, természetesen nőt. A pártgyúlés után lezajlott a küldöttek megválasztása, öt dolgozót képviselt egy delegátus, majd titkos szavazás útján szavazattöbbséggel megválasztották az új igazgatóba fiatal Komszomol-titkárt. Vendéglátóm csak mosolyog, amikor azt kérdem tőle, könnyebb lesz-e a dolga a kádermunka demokratikus formáinak bevezetése által.- Természetesen, bonyolultabb feltételek között dolgozom. A munka felgyorsult, előnyben részesítem a személyes kapcsolatokat, a pártszervezetekben tett látogatásomat és a beszélgetéseket az emberekkel. Elvetem a bürokráciát, a formanyomtatványokat, a kimutatásokat és jelentéseket. Felvetődik a kérdés, nem fenyeget-e a párt vezető szerepének meggyengülése az ilyen kádermunka mellett? Nézze: mindenütt, minden üzemben az objektív kritika szelleme uralkodik a pártszervezetekben, egyáltalán nem félünk a demokráciától. Például az említett három üzemből kettőben kommunistát választottak igazgatóvá, a harmadikban a Kom- szomol-titkárát, aki előtt mindig nyitva áll az ajtó a pártba. Lehet-e jobb példát mondani a párt vezető szerepére? Ami pedig a demokráciát illeti, még nagyon sok vezető káderünk nem él az emberekkel való mindennapos kapcsolat gyakorlatával, nem ismeri saját munkatársait, problémáikat, a tanácskozásokon és a gyűléseken csak nagyon nehezen kapcsolódik be a vitába, hiszen éveken keresztül megszokta a monológot, elmondta a magáét, felolvasta az előkészített beszámolót, és ezzel minden befejeződött. Visszatérünk a barátságos, korszerűen, de egyszerűen berendezett irodába és azokról a problémákról kezdünk beszélgetni, melyeket vendéglátóm a legfontosabbnak tart munkájában.-A múltban és ma is, a tervezés és a centralizáció rendszerében az építőipari vállalatokra - így ránk is - ráparancsoltak: Itt és ott ezt és ezt építsetek! Tették ezt anélkül, hogy megállapították volna, van-e az építkezéshez elég pénz a kijelölt helyen, biztosított-e az építőanyag stb. Ezért várjuk az új törvényeket/nelyek szerint az építőipari vállalatok lehetőséget kapnak arra, hogy a számukra előnyöset válasszák ki a megrendelések közül. Beszélgetés közben Gennagyij Mamontov az arcomat figyeli és itt észreveszi, hogy nem értek vele teljesen egyet. Eszembe jut ugyanis az előző este, amikor vendéglátóim szomorúan mutatták az autonóm köztársaság törtélnelmi múzeumának az éjszaka leégett épületét. Természetesen a tatárok, akik nagyon büszkék gazdag történelmükre, semmi másról nem beszéltek csak a tűzvész okozta pótolhatatlan károkról. Nekem pedig most eszembe jutott, mit tesznek ilyenkor az építőipari vállalatok? Hiszen a múzemok sehol a világon nem olyan gazdagok, hogy egyik napról a másikra biztosítani tudják ilyen nagy építömunkák finanszírozását.- De igen! Elképzelhető ez olyan esetben, hogy - mondjuk - minden építőipari vállalatnak kapacitásai kb. 20 százalékát fenn kellene tartani az állam által meghatározott legsürgetőbb munkákhoz. Megszólalt a telefon, Gennagyij Mamontov valakivel a kavicsszállításról vitatkozik. Végül megígéri, hogy majd visszahív. Rám mosolyog, tárcsáz és segítséget kér.- Nos, hogy összefoglaljuk: melyek azok a változások, melyek az önök véleménye szerint a mezőgazdasági építkezések fejlesztésének dinamizálásához vezetnének?- Mindenekelőtt a központosítás feloldása, a nagyobb önállóság a döntésekben minden szinten, az építőanyag-piac gyökeres megváltoztatása, mivel itt teljes függőségben vagyunk. Jogot kellene kapnunk arra, hogy terven felül vásárolhassunk a szükséges anyagokból, partneri kapcsolatokat alakíthassunk ki más vállalatokkal. A kerületi pártbizottságon, amely nálunk a központi bizottság jogkörével rendelkezik, beszéltünk problémáinkról. Azt mondták nekem, nem én vagyok az első, aki rámutat az építőipari vállalatok gondjaira. Én hiszem, az elvtársak megtartják adott szavukat, s rövidesen megszületnek a várt változások. Beszélgetésünkben többször előfordul az átalakítás szó, ez ma a Szovjetunóiban szinte elkerülhetetlen. Mit vár tehát a peresztrojkától a párttitkár?- Nálunk már évek óta azt tartják, az a jó kommunista, aki jól dolgozik. De ma már ennél is többre van szükség: harcos, haladó emberre, aki nem igyekszik leplezni sem a saját, sem a kollektíva hibáit. Nekünk vannak ilyen embereink.-Konkrét gazdasági eredményekkel is bizonyítani tudja, a peresztrojka hatását az egyesülésben?- Nem, eddig az átalakítás elsősorban az irányító apparátust érintette, alul még semmi sem változott. Eddig a fő hangsúlyt a jó vezetők kiválasztására helyeztük, a java még hátravan. A 39 éves párttitkár kicsit gondolkodik, mielőtt válaszolna utolsó kérdésemre: Mit vár a közeljövőtől?- Mindenekelőtt az adminisztrativa és az egész irányító apparátus felével való csökkentését. Ezenkívül nagyon szeretném, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy együttműködést kezdjünk külföldi építőipari vállalatokkal. Első lépésként megfelelne legalább az információk, a szakemberek a technika és a tapasztalatok cseréje is. LADISLAV TAKÁÖ JSZÚ 5 8. IV. 29. Gennagyij Mamontov vezeti a pártgyűlést A Tatagroptomsztroj építette ezt a kazánházat ...Itt pedig raktár lesz (A szerzó felvételei)
