Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-22 / 16. szám

Z, AMI IR ILJICSET ANÍTOTTA? amellyel a párt és a nép ntős feladatok teljesíté- ntosítani. Ebben a nagy lő, sorsdöntő történelmi a betegség kiszakította irányításából. Vlagyimir ita. Tudta és látta, hogy első napjaiban akado- irt vezérkarában. Nem­tusokról volt szó, azok jan is. Valós veszéllyé központi Bizottságban és psben. Épp ez váltotta ki [dalmat Leninben, bsszushoz ezért kezdö- jorával, amelyeket Lenin jlatt alkotott, és amelye- )k politikai végrendelet- jntum ez, amely a párt is kérdésének helyes értelmezéséhez segít, .evél a kongresszushoz gre. egyes pontjait és a jel­eket tartalmaz, ma fel- isztikában, a szépiroda- idományos munkában, i elmélkedéseikben nem ak e dokumentum valódi hagyatkoznak mende- iésekre és találgatások- 3 redkívül fontos lenini gét. ZPONTI TTSÁG ILITÁSA gyűjtött müveinek emli- Ivashatjuk: imának 50-re vagy ép­való felemelése szerin- <ár hármas célt szolgál- i lesz a Központi Bizott- ben fogják megtanulni gi munkát és annál ki- >eszélye, hogy valamifé- g folytán szakadás áll akarta Lenin bővíteni >ágot? Természetesen osan Így is írja: ,,Úgy tunk joggal kívánhat I 10-100 KB-tagot, és a tőle anélkül, hogy ez k túlzott erőfeszítésébe ás miért kellett munká- izponti Bizottság létszá­lán írt jegyzetében erre ’ ,Ha sok munkást bevo- lizottságba, könnyebb 'ítani apparátusunkat, tsz. “ a részt Naumov pro- indhatjuk, hogy Lenin isót szorgalmazta, és ■tésbe való bekapcso- ir kialakítására töreke- lettek volna a feltételek árttisztségviselők nega- a semlegesítésére; helyes szubjektív ténye- körülmények hatásának [íegfontosabb kérdések mélyének mérséklé­politikai és elméleti ak ártalmatlanná té­megteremtésére, bizottság szigorúan Rintélyű csoportjának és formába illeszt- gfelel ennek a tekin­hegemlíti, hogy a párt dkívül szűk rétegnek ve szabta meg, ame- [ának lehet nevezni. ység jelentőségét jtette, hogy elég egy űk rétegen belül és sndül meg, de bizo- gyengül, hogy a döntés jiggeni. IÉLYI 1ZÉSEK [ kell tisztázni, mit értett nzésen. Nem elsősor- donságokról van szó, [ iránti viszonyról, világ- i marxizmus iránti odá­zott helyzet dialektikus őségéről. ek természetesen tar­elemeket is, de csak nennyire azok befolyá- ar vagy vezető fő voná­Vlagyimír lljics Lenin gorkii dolgozószobájában Nézzük például Sztálin jellemzését. Ez­zel kezdődik az 1922. december 24-i levél, 1923. január 4-én írt melléklete. Ez a mon­dat jól ismert:, .Sztálin túlságosan goromba, és ez a fogyatékosság, amely teljes mérték­ben elviselhető körünkben és a kommunis­ták közötti érintkezésben, tűrhetetlenné vá­lik a főtitkár tisztségében. “ Ebből pontosan kiviláglik, hogy Lenin az erkölcsösséget vagy a jellembeli tulajdon­ságokat sohasem elvontan, vagy azoktól a dolgoktól elszakítva vizsgálta, amelyeket annak szolgálnia kell, és nem is az ember által betöltött tisztségtől különválasztva ér­telmezte. Ez a lenini módszertan kulcsa. Leninnek további leckéje ez, mintája annak, hogyan kell az embereket és főleg a politikai személyiségeket értékelni. Trockij jellemzésénél Lenin figyelembe vette a bolsevikokkal vívott hosszú harcát, és azt a hosszú, kacskaringós utat, ame­lyen végül eljutott a bolsevik párt soraiba. Erről az útról nem lehet röviden szólni, részletezésre pedig nincs terünk. Ha alapo­san ismerni akarjuk Lenin véleményét, ál­láspontját Trockijjal kapcsolatban, össze­gyűjtött müvének valamennyi kötetét fel kellene lapoznunk. A bolsevikokkal és Le­ninnel sok éven át folytatott harc nemcsak hogy nyomot hagyott rajta, hanem - s egyáltalán nem volt véletlen bizonyos nézetek rendszerét képviselte Trockij világ­nézetében. Nem arról van szó, hogy kedve­zőtlen jellemképet fessünk erről az ember­ről, aki Lenin szavai szerint túlzott magabiz­tosságával tűnt ki - teszi hozzá Naumov professzor. Trockijnak is megvoltak a párt­ban és a tömegekben a maga támogatói. Hatásos fellépése, szónoki tehetsége lehe­tővé tette számára, hogy híveket szerezzen a tömegeknek azokban a rétegeiben, ame­lyeket szélsöbalos frázisokkal befolyásolni lehetett. Az ultrabalos hagulatok jelentős mértékben el voltak terjedve ebben az idő­ben, főleg az ifjúság körében. Nem volt könnyű, de ezzel is le kellett számolni. 1922-ben Trockij a Politikai Bizottság tag­ja, hadügyi és haditengerészeti népbiztos volt, valamint a Köztársaság Forradalmi Katonatanácsának elnöke. Ebben az idő­ben több, a népgazdasággal kapcsolatos pártfeladatot sikeresen hajtott végre. De, mint azt Lenin megállapította róla „a dolgok tisztán adminisztratív oldala“ túlságosan elfogulttá tette 'őt. Trockijt ez végső soron a központi bizottság ellen folytatott harcig vitte. Buharin - Lenin szavai szerint - nem­csak a párt legértékesebb és legnagyobb teoretikusa, hanem joggal tarthajuk az egész párt kedvencének is, de elméleti nézetei nagyon is kétségesen sorolhatók a teljes marxista nézetek közé, mert van benne valami skolasztikus (sohasem tanul­ta és azt hiszem, sohasem értette egészen a dialektikát). Természetesen ebben ellentmondás van, de dialektikus, hasonlóan, mint magá­ban az életben - szögezi le Naumov. Emlé­keztessünk csak Buharinnak a breszti béke megkötése kérdésében, vagy a szakszer­vezetekről folytatott vitában elfoglalt állás­pontjára. Ezeket az állásfoglalásokat nem lehet a dialektika meg nem értésével ma­gyarázni. Beismerte ezt maga Buharin is. Ha fellapozzuk Lenin Műveinek 40. kötetét, megtaláljuk benne N. I. Buharin Az átmeneti időszak gazdasága című könyvéről írt meg­jegyzéseit. Számtalan találó észrevételt tar­talmaz. Lenin rámutat a társadalmi jelensé­gek nem kellően elmélyült elemzésére, sko- lasztikusságára és eklekticizmusára. Más­részt nagyra értékeli azokat a részeket és fejezeteket, amelyek helyesen fejtik ki az átmeneti időszak törvényszerűségeit. Ezek­nek a jegyzeteknek olvasása hasznos min­denki számára, aki érdeklődik a politikai gazdaságtan, a tudományos kommunizmus és a dialektikus materializmus iránt. Épp ezért Lenin már a Levél a kongresz- szushoz lapjain hangsúlyozta, hogy az ö Buharin értékelése „a jelenlegi időszak­ra“ vonatkozik, és megvan győződve, hogy Buharin kiegészíti ismereteit és leküzdi ,,egyoldalúságait“. A VÉGRENDELET SORSA Miként alakultak az események azután, hogy Krupszkaja hivatalosan átadta Lenin jegyzeteit a Központi Bizottság tagjaiból alakított bizottságnak? E bizottságnak tagja volt Kamenyev, Sztálin, Zinovjev és mások. 1924. június 21-én a KB Kamenyev beszá­molója után határozatot fogadott el arról., hogy a Levél a kongresszushoz című írást nem hozzák nyilvánosságra a kongresszu­son, de átadják az egyes küldöttségeknek. Amellett kimondták, hogy a lenini dokumen­tumokat nem teszik közzé, ezért nem is hozták nyilvánosságra. A kongresszus egyes küldöttségeihez Kamenyev, Zinovjev és Sztálin intézett be­szédet. Az ő tolmácsolásukból az tűnt ki, hogy Lenin csak a lehetőségét vetette föl annak, hogy Sztálint főtitkári tisztségéből fölmentsék. Lenin persze nem a lehetőség­ről szól, hanem a leváltás módjáról. Ezt nem is mint kérdést vetette föl. A leváltásról mint teljesen biztos és eldöntött ügyről szólt. Kamenyev tolmácsolásában csak a szemé­lyes tulajdonságok, Sztálin jelleme került előtérbe. A dokumentum elolvasása után Kame­nyev kijelentette, hogy Sztálin elfogadja a bírálatot. Sztálin megígérte, hogy Lenin bírálatát teljes egészében figyelembe veszi. De nemcsak a főtitkár jellembeli tulajdonsá­gairól volt szó, hanem arról is, hogy kezé­ben túlságosan nagy hatalmat összponto­sít, és nagyon nehezen fog tudni körültekin­tően élni vele. Ezenkívül Lenin nem azt a kérdést veti föl, hogy Sztálint vissza kell hívni a Politikai Bizottságból. Azt javasolta csupán, hogy más tisztséggel bízzák meg. Az irodalomban elterjedt nézet szerint a Központi Bizottság tagjai attól féltek, hogy a főtitkári tisztségbe Trockij kerülhetett vol­na. Lehet, hogy tekintettel a vezető pozíciók megszerzésére irányuló ambíciói miatt ettől tényleg féltek, nem szabad azonban elfe­ledni, hogy Lenin és a KB további tagjai számára Trockij „nem bolsevik“ irányvétele a jelöltségét teljesen kizárta. Ma további változatok és feltételezések is terjednek. Állítólag akkor javasoltak más, megfelelőbb jelölteket is a főtitkári tisztség­re. Ezt azonban semmilyen dokumentum nem támaszja alá. Az ilyen rendkívül fontos politikai dokumentum nemcsak figyelmes olvasást igényel, hanem sokoldalú megfon­tolást, eszmecserét és mérlegelést is. A kül­döttek közül azonban senki sem kapta kéz­hez, ezért nem volt róla semmilyen vita - mutatott rá Naumov professzor. Az csu­pán Leninnek a párt irányító szerveinek szerkezeti és szervezeti átalakítására tett javaslatáról bontakozott ki. Ezzel a kérdés­sel foglalkozott a Központi Bizottság. Trockij határozottan állást foglalt az ellen, hogy a Központi Bizottság létszámát munkásokkal egészítsék ki. Lenin javaslatát formálisan elfogadták. A, XII. kongresszus a KB tagjainak számát 27-ről 40-re emelte. Ezenkívül megalakítot­ták a központi ellenőrző bizottságot. 1927-ben a XV. kongresszus jóváhagyta azt a határozatot, hogy a Levél a kongresz- szushoz című írást csatolják a gyorsírásos anyaghoz és tegyék közzé a lenini gyűj­teményben. Anyagát bizalmas közlönyben kiadták ugyan, de a lenini gyűjteménybe nem került be. 1927 októberében a Központi Bizottság és a központi ellenőrző bizottság teljes ülésén Sztálin beszédében részben idézi és kommentálja, egyebek közt az 1923. január 4-én kelt följegyzést is. Ez a beszéd rövidí­tett formában bekerült Sztálin műveibe, de a Sztálin áthelyezéséről szóló részt egyálta­lán nem említi. A Levél a kongresszushoz mindhárom része a kiegészítésekkel együtt 1956-ban a Kommunnyiszt 9. számában jelent meg először nyilvános publikáció formájában. Teljes terjedelemben Lenin összes művei­nek 5. kiadásába került be. A NEMZETISÉGEK, ILLETVE AZ „AUTONOMIZÁLÁS“ KÉRDÉSÉHEZ Az 1922 decemberében és 1923 elején diktált jegyzetekkel, amelyek Lenin össze­gyűjtött müveinek teljes kiadásába Levél a kongresszushoz címmel kerültek be, nem fejeződik be Lenin politikai végrendelete. Beletartoznak még - ahogy azt Naumov említette olyan munkák, mint: Az Állami Tervbizottság törvényhozó funkciókkal való felruházása, A nemzetiségek, illetve az „autonomizálás“ kérdéséhez stb. Ez utóbbi ezekkel a szavakkal kezdődik: ,,Úgy látom, nagy vétséget követtem el Oroszország munkásai ellen, amikor nem avatkoztam be elég erélyesen és elég éle­sen az autonomizálás hírhedt kérdésébe, amelyet hivatalosan alighanem a szovjet szocialista köztársaságok szövetsége kér­désének neveznek.“ E kérdésről tudnunk kell, hogy a szovjet köztársaságok egyesítésének előkészíté­sekor a KB bizottsága jóváhagyta azt a ja­vaslatot, amelyet Sztálin dolgozott ki. Ez a javaslat a szovjet nemzeti köztársaságok­nak az orosz föderációba való besorolását föltételezte autonóm köztársasági joggal. Lenin közbelépése után, amikor szót emelt az önálló nemzeti szovjet szocialista köztár­saságok „autonomizálása“ ellen, egyesíté­sük alapvetően más elvek szerint történt. Javaslatával létrejött a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Lenin nagy fi­gyelemmel kísérte a szövetségi állam kiépí­tésének folyamatát. Külön figyelmet szentel annak, hogy mennyire következetesen tart­ják meg a proletár nemzetköziség elvét. A nyugtalanság indokolt volt. Sztálinnak abból az álláspontjából fakadt, amelyet a szovjet állam megteremtésében elfoglalt. Sztálin kelletlenül bár, de elfogadta Lenin kritikáját és mindenekelőtt javaslatát a szovjet köztársaságoknak az egyenjogú­ság elve alapján és önrendelkezésének megőrzésével történő egyesítéséről. A poli­tikai bizottság tagjaihoz intézett 1922. szep­tember 27-i levelében Sztálin nem magya­rázza meg a Szovjetunió megteremtésének internacionalista lényegét, amellett Lenin álláspontját „nacionálliberalizmusnak" mi­nősíti. Mivel azonban Sztálin tudta, hogy a párt központi bizottsága Lenint támogatja, nem mert kitartani elképzelése mellett, és átdolgozta a KB szervezési irodájának ha­tározatát, összhangban Lenin összes indít­ványával. A javaslat bevezetőjében azon­ban nem esik szó arról, hogy Lenin elvi téziseinek alapján átdolgozták. Ezenkívül a javaslat elmosta az „autonomizálás“ és Lenin javaslata közt levő alapvető különb­séget a szovjet szocialista köztársaságok kialakítására vonatkozóan. Azt állította, hogy az új kiáltvány „csak kissé megváltoz­tatott, pontosabb megfogamazása“. A KB szervezési bizottságának, amely „alapjá­ban véve helyes és kétségtelenül elfogad­ható“. Természetesen itt nem a megfogalma­zás kérdéséről van szó, a hangsúly a rend­kívül kényes kérdéssel kapcsolatos viszo­nyon van. Hogyan kell hozzá viszonyulni? A nacionalizmus kígyójának mérges mará­sát tüzes vassal kell-e kiégetni? Vagy a nemzetiségi kérdést különös óvatosság­gal közelíteni meg? Ezzel összefüggésben egyszerűen Leninnek a szigorú körültekin­tésről^ vallott gondolatát kell tovább fejlesz­teni. Ő ezt írja: „Az a grúz, aki a dolgoknak ezt az oldalát elhanyagolja, aki könnyelműen dobálódzik a »szocíálnacionalizmus« vádjával (holott ö maga nemcsak izig-vérig szociálnaciona- lista«, hanem ráadásul nagyorosz fogdmeg is), az a grúz lényegében megsérti a prole­tár osztályszolidaritás érdekeit, mert a pro­letár szolidaritás fejlődésének és megszilár­dulásának nincs nagyobb kerékkötője a nemzeti igazságtalanságnál, és semmi iránt sem olyan érzékenyek a »sértődött« nemzetiségiek, mint az egyenlőség iránt és az iránt, ha proletár elvtársaik megsértik ezt az egyenlőséget, még ha csak hanyagság­ból, még ha csak tréfából is. “ Az elmondottakból kitűnik: Lenin nagy fi­gyelemmel kísérte az eseményeket. Ismert minden részletet és végső soron kénytelen, bár ez számára nagyon nehéz és kínos, bocsánatot kérni azoknak az elvtársaknak a durvasága és tapintatlansága miatt, aki­ket becsült és akikkel hosszú éveken át baráti viszonyban volt. Igen, nagyon nehéz volt ez számára, nem azért, mert beteg volt, hanem mert kénytelen volt megtenni. Köte­lessége volt. A proletár internacionalista köztelessége. A nemzetiségek, illetve az „áutonomizá- lás" kérdéséhez című cikk tartalmát semmi esetre sem redukálhatjuk egy jelentéktelen incidensre. Lenin cikke a szocialista köztár­saságok szövetségének megszilárdítására irányul és az internacionalizmus alapelvei­nek minél szigorúbb megtartására. De mi lett a sorsa ennek a fontos dokumen­tumnak? Lenin nagy jelentőséget tulajdonított ne­ki, és azzal számolt, hogy később cikk formájában megjelenik. 1923. március 5-én azonban betegsége hirtelen súlyosbodott. 1923. április 10-én Fotyijeva Lenin cikkét elküldte a politikai bizottságnak. Az OK(b)P XII. kongresszusán megismertették vele, akárcsak a Levél a kongresszushoz című­vel a küldöttségeket, de sajtó alá nem került. Csak 33 évvel később jelent meg a Kommunyiszt című folyóiratban. Teljes 33 évig tartott, amíg az olvasók elé kerültek ezek a sorok: „Azt hiszem, hogy itt végze­tes szerepe volt Sztálin sietségének és adminisztrátori túlbuzgóságának, valamint a hírhedt szociálnacionalizmus miatti dühé­nek. Egyáltalán a politikában a düh rend­szerint a legrosszabb tanácsadó. “ Már csak azt kell hozzátennünk - hang­súlyozta végül Naumanov professzor, hogy Lenin határozott és elvhű ellenzője volt a nacionalizmus valamennyi formájának. Jó érzékkel különböztette meg azonban azt az észrevétlen határt, amely elválasztja a nemzeti öntudatot a nacionalizmustól. Lenin támogatta a nemzeti öntudatot, de határozottan küzdött a nacionalizmus ellen. xxx A lenini hagyaték felelevenítését a szov­jet Pravda hasábjain a szocialista fejlődés bonyolult csomópontjai iránti közérdeklő­dés, a múlt térképén mutatkozó „fehér foltok“ tudományosan megalapozott eltün­tetésének közvetlen igénye ösztönzi. A be- avatatlan olvasó számára ugyanis nem olyan egyszerű a szakmailag elmélyült megállapításoknak, és észrevételeknek, valamint az összefüggéseiből kiragadott té­nyek felszínes kezelésének különválasztá­sa. A beszélgetés a Pravdában az alábbi aktuális tanulságlevonással zárul: tanul­nunk kell a demokráciát Lenin nyomdokain haladva. S ebben Lenin politikai végrende­lete felbecsülhetetlen segítséget jelent, mert megadja a kulcsot azoknak a problé­máknak a megoldásához, amelyek a mai szovjet társadalmat foglalkoztatják. (Archívumi felvételek 1919. május elsején a Vörös téren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents