Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-22 / 16. szám

T izenkét gépkocsivezető és hat autó­szerelő. Együttvéve is elenyésző szám abban a közösségben, amely a víz­lépcsőrendszer gabcíkovói építkezésén dolgozik. Hiszen csak a Váhostav 06-os üzemének itteni szállítási részlege is több mint félezer embert foglalkoztat. És mégis, az elmúlt hónapokban az épí­tők nagy táborában e kis közösségről be­széltek a legtöbbet. „Házon belül“ és a társüzemekben, sőt járási szinten is. Példá­ul az év elején a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság plenáris ülésén is szóba került kezdeményezésük. Egy társuknak felmondtak Az újszerűség lényegét és hátterét - amire sokan felfigyeltek - Václav Sládek mérnök, művezető foglalta össze. Rastlslav Ivanka autószerelő, az önelszámoló bri­gád vezetője őmmáim* c a mmmossmm Előbb csak figyelték őket, most már a példájukat is követik- A csoport hetedik éve dolgozik az épít­kezésen. Negyven-, illetve huszonhét ton­nás BELAZ tehergépkocsikkal az anyag- szállítás feladatát végzik. Munkájuk az el­múlt év július elsejéig nagyrészt ráfizetéses volt, azóta minden hónapot nyereséggel zártak. A változást a brigádrendszerű mun­kaszervezés és javadalmazás bevezetésé­vel értük el. Egyébként minden a régi. A munkahely, a munka, a tehergépkocsik és az emberek is.- Egy kivételével - szólt közbe Rastislav Ivanka autószerelő, az önelszámoló brigád vezetője. - Az egyik kolléga nem akarta megérteni, vagy nem tudta megszokni az új feltételeket. Továbbra is azt vallotta, hogy Ján Zbortek indulás előtt gépkocsija kö­rül szorgoskodott ó a munkaidejét ledolgozza, és minden mással hagyjunk neki békét. Mit tehettünk, összeült a brigád, közös döntéssel lemond­tunk a munkájáról és más beosztásra java­soltuk őt a részleg vezetőségénél.- Találtak helyette mást?- Hárman is jelentkeztek a helyébe. El­képzeléseink akkor már kezdtek kamatozni. A korábbiakhoz viszonyítva többet keres­tünk, és a hír a Tatrák vezetői között is elterjedt. Egy mindenkiért... A részleteket mellőzve azt is elmagya­rázta a brigádvezető, hogy július elsejével tulajdonképpen mi változott meg.- Az újszerűségek lényegét nagyon egy­szerűen ezzel a kimutatással érzékeltethe­tem - lapozott bele az asztalán fekvő füzet­be. - Név szerint pontosan vezetjük, hogy melyik gépkocsivezető, milyen ráfordítás mellett, mennyi anyagot szállított. A ráfordí­tást a gépkocsi üzemeltetéséhez, karban­tartásához és javításához szükséges üzemanyag, a kenőzsírok és az igényelt pótalkatrészek ára, valamint a javítási költ­ségek határozzák meg. A szerelőket hason­lóan ösztönözzük. Náluk elsősorban a javí­tások idejét és a költségeket kisérjük figye­lemmel. Érdekük például, hogy az elromlott részegységet megjavítsák és visszaszerel­jék, az elhasználódott alkatrészt pedig felú­jítsák, mivel az új többe kerül, és az a kö­zösség számláját terheli^ Aki ezeket a szempontokat semmibe venné, nem fi­gyelne oda a munkájára, annál ezt a napi kimutatás jelezné. Es természetesen az azonnali közbelépés sem maradna el.- Ez mit jelentene?- Először egy nagyon komoly, de jóaka­raté figyelmeztetést. Ha ez nem segítene, mint például az elküldött kollégánál, akkor a vétkesnek a közösség előtt keli számot adnia mulasztásáról, pontosabban mondva, a társait károsító pazarlásról. Mert úgy igaz, hogy bárkinek a legkisebb mulasztása a többieket is érinti. A gépkocsivezető mu­lasztása a szerelőt, ha mondjuk túllépi az üzemanyagfogyasztási normát, és a szere­lőé a gépkocsivezetőt, ha a megjavítható részegység helyébe újat szerel, mert ez kisebb fáradsággal jár. A jelszó, hogy „egy mindenkiért és mindenki egyért“ teljes mér­tékben érvényesül, a szabályok ellen senki sem véthet büntetlenül.- Mi van akkor, ha valaki hiányzik a mun­kából, mondjuk betegség miatt?- Mondjuk úgy, hogy igazoltan, mert semmilyen más eset nem jöhet számításba. A többiek ilyenkor a hiányzó helyett is dolgoznak, mivel a szerződés szerint az adott hónapra szóló munkafeladatot a kol­lektíva a létszámtól függetlenül köteles tel­jesíteni. Ezért - ugyancsak a szerződéssel összhangban - kollektív prémiumot kapunk. Ezt azok között osztjuk szét, akik dolgoztak, és természetesen a teljesítményeket, vala­mint a költségeket is figyelembe vesszük. önmaguk gazdái Ebben a közösségben mindenki önmaga gazdája - summázhatnánk a Milan Ficek autószerelővel, valamint két gépkocsiveze­tő kollégájával folytatott beszélgetés tanul­ságát.-Július elsejétől nagyon odafigyelünk egymás munkájára, ám ennek ellenére nin­csenek személyes ellentétek. Sőt éppen fordítva, a kollektíva összetartóbb. Tagjai egymással szemben igényesebbek, de ugyanakkor segítőkészek is. A gépkocsive­zetők jobban odafigyelnek a gépkocsira. Ha hibát észlelnek, bejönnek a műhelybe, hogy megelőzzék a nagyobb bajt. Segítenek fel­fedni a hiba okát és mindig közösen dön­tünk a legjobb megoldásról. Én nem hagyom szótlanul, ha felfedezek valamilyen karban­tartási mulasztást, és ők is szóvá teszik, ha egy elhasználódott alkatrész helyett újat akarok beszerelni, mert nincs kéznél felújí­tott. Ján Zbortek indulás előtt gépkocsija kö­rül szorgoskodott. A szokásos ellenőrzése­ket végezte.- Előbb jöttem, hogy a munkaidőből ne veszítsek. Többek között a nyomást is el­lenőriztem a kerekekben. A vezetés techni­kája mellett ez ugyanis lényeges meghatá­rozója a köpenyek élettartamának. S mivel a nyereségünkből fizetjük az újat, nem mindegy, hogy egy 55 ezer koronába kerülő köpeny meddig tart ki. Ladislav Stejskal már útrakészen állt gépkocsijával, de néhány percre, egy gon­dolatmenet erejéig még maradt.- Megértettük és elfogadtuk az új bére­zési formát. Most már azt is tapasztaljuk, hogy ha mindannyian jobban odafigyelünk a munkára, igyekszünk és ésszerű­en dolgozunk, a keresetünk is nagyobb. Persze, elmúltak azok az idők, amikor mondjuk izzócsere miatt bejöttünk a mű­helybe és vártunk, amíg a szerelő elvégzi a cserét. Az ilyen és ehhez hasonló kiesé­seket nem engedhetjük meg magunknak. A kisebb hibákat mi javítjuk ki, hogy ne szaporítsuk a közösség kiadásait. A példa vonz Csörgő László pártelnök saját vélemé­nyével egészíti ki az elhangzottakat.- Kezdetben nem volt az ennyire egyér­telmű. A pártcsoport ülésén, a taggyűlésen és a termelési értekezleten többször vissza kellett térni a témára, mert voltak olyanok is, akik nem fogadták lelkesedéssel az új bérezési formát. Addig beszéltünk, érvel­tünk és vitatkoztunk, amíg mindenki megér­tette az újszerűség lényegét és előnyeit. Csak ezt követően vezettük be a brigád­rendszert a gyakorlatba. Tény viszont, hogy a folytatás már könnyebb volt. Különösen azután, hogy a csoport tagjai keresetük révén a változás anyagi előnyeiről is meg­győződtek. Amint megtudtuk, ezúttal is bebizonyo­sodott, hogy a jó példa vonz. Az évzáró taggyűlésen már a többi gépkocsivezető is szorgalmazta az érdekeltségi rendszer be­vezetését. Ennek első lépéseként március elsejétől néhányan saját kérésükre egyéni­leg is önelszámoló alapon dolgoznak, a leg­jobbak pedig azt indítványozták, hogy sza­bad társulással ötösével-tízesével önelszá­moló brigádokat alakíthassanak, mivel így szükség esetén, egymást segítve és helyet­tesítve könnyebben teljesíthetik előirányzott havi feladataikat. XXX x Beszélgetésünk kezdetén Václav Sládek művezető a tavalyi kimutatásból néhány adatot emelt ki. A Belazokkal az év utolsó negyedében az önelszámoló brigád tagjai a hatékonysági mutatók megtartása mellett a tervezett 600 ezer tonna helyett 779 ezer tonnás teljesítményt értek el. Annak ellené­re, hogy a szállítási távolság a tervezettnél közel negyedével megnövekedett. EGRI FERENC Ladislav Stejskal már szintén útrakészen állt (A szerző felvételei) Aranyérem Lipcséből Szerszámgép felső fokon Még nem került fel a berendezésre a vásár­város 18-as pavilonjában a lipcsei tavaszi vásár aranyérmét tanúsító oklevél, de a látogatók az első naptól kezdve szép számban nyüzsögtek a Trencíni Szerszámgépgyár SPU - 12 NC típusú esztergája előtt. Utána pedig még töb­ben. Haluska Tibor gépészmérnök, aki a gép tervezőit képviselte Európa legjelentősebbnek tartott vásárán, alig győzte tájékoztatni a sok érdeklődőt, köztük szakembereket, üzletkötő­ket, újságírókat. Az utóbbiak közül mindenki feltette azt a kérdést, hogy ez az eszterga - az „öt“ kiszolgáló manipulátorokkal együtt- mennyivel tud többet más, hasonló „tár­sánál“?-Először is - ami tény és nagyon jól is hangzik - a KGST-országokban egyedül mi gyártunk ilyen esztergát. Ennek persze, vannak hátulütői is, de erről majd később... Különle­gessége, hogy az esztergán két, önállóan és egyidejűleg mozgó keresztszán is van, s ezek mindegyikén egy-egy, nyolc helyzetben mű­ködtethető megmunkálófej, amelyek egyidejű­leg is dolgozhatnak. Ennek következtében a megmunkálás ideje 30-40 százalékkal lerövi­dül. Ezenkívül a két manipulátorral a programo­zást követően gyakorlatilag egész műszakon keresztül dolgozhat anélkül, hogy emberi kéz munkáját - segítségét - igényelné. 0Ezek után essünk túl a nehezén: az a tény, hogy a KGST-országokban egyedül önök képesek ilyen esztergát gyártani, miért nem egyértelműen örömteli?!- Kezdjük az elején: a gépet a Szerszám­gépfejlesztési és Megmunkálástechnikai Kuta­tóintézettel együttműködve fejlesztettük. Elekt­ronikáját is a Trenőíni Szerszámgépgyárban készítettük el, akárcsak a manipulátorokat és a manipulációs rendszert. Nos, a túlzott ma­gunkra utaltság rengeteg gondot okozott eddig is, és feltehetően ezután is okoz majd, ha azt akarjuk, hogy ez a megmunkáló rendszer meg­bízhatóan működjön. Ez - sajnos - természe­tes is, hiszen egy olyan gyár, mint a miénk, minden szükséges részegység gyártásában képtelen mindent csúcsszínvonafon elkészíte­ni. Fokozott együttműködésre és szakosodásra van szükség. Ehhez kell partnereket találnunk! • .. .márcsak azért is, mert a szerszámgé­pek gyártása - ha azok jók - nem rossz üzlet!- A mi vállalatunk a szerszámgépek legna­gyobb hazai gyártója és a klasszikus, valamint a számjegyvezérlósű szerszámgépeink jelen­tős részét külföldre szállítja a Strojimport külke­reskedelmi vállalat, sőt annak lényeges részét tőkés piacra. Tehát kelendő portéka a szer­számgép -, ha csúcsszínvonalú. Az itt bemuta­tott és aranyérmet nyert SPU-12 NC-ból a je­lenlegi kapacitás mellett évi 20-30 darabot tudnánk majd gyártani. Persze, előbb túl kell jutnunk a nullszérián, amely után esetleg vala­mivel másképp „fest“ majd ez az eszterga. • Sok csodálója volt a gépnek - ezt könnyű volt megállapítani. Közülük a hozzáértők, a szakemberek miként vélekedtek?-Talán dicsekvésként hangzik, de elragad­tatással. Éppen ezért nagyon komoly üzleti tárgyalások is folytak az egész berendezés vásárlását érintően, de külön az esztergáról és a manipulátorról is. Ez utóbbi sokkal több variációs lehetőséget biztosít, mint a hidraulikus manipulátorok. A laikusoknak meg szinte esz­tétikai élményt jelentett, amikor a manipulátor a palettákon előkészített munkadarabot kitapo­gatta. azt az esztergához vitte, ráhelyezte a fő­tengelyre, s ahogy aztán a megmunkálás folyt- mindez a programnak megfelelően. Nos, ebben a programozásban annak „kényelmes­sége" az, ami szakmai szempontból elsősor­ban figyelemre méltó. Ugyanis nagyon leegy­szerűsödik. A betáplált adatok alapján a gép maga számítja ki a megmunkálófejek mozgá­sának pályáját. • Nyilván egy ilyen síkéra tervezők számá­ra nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerés­sel is jár...-Csak természetes, hogy a fejlesztésben részt vett műszakiak, munkások számára óriási elismerés a lipcsei aranyérem. Erkölcsileg. Anyagilag már kevésbé, hiszen a tervezésben, a prototípus elkészítésében részt vett szakem­berek jutalma - ha a terméket majd az első minőségi kategóriába sorolják - nagyjából öt­száz korona körül mozog, fgy aztán sokkal inkább motivál bennünket az a belső kényszer, hogy önmagunknak bizonyítsuk: mi is képesek vagyunk sok mindenre. Ezúttal ez fényesen sikerült... MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents