Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
A gesztetei (Hostice) határ soha nem kényeztette el a gazdáit. Az urasági. majd a kisparaszti birtoko-, kon még a szerény megélhetésért is verejtékkel kellett fizetni. A természet szűkmarkúságát az itt élő emberek leleményességükkel némiképpen mégiscsak ellensúlyozták, s általában olyan vállalkozásokba kezdtek, amelyek tisztes nyereséggel kecsegtettek. Például a dohány- termesztés még a kedvezőtlen évjáratokban sem volt ráfizetéses, s a tenyésztők szemrevaló háziállatai kelendőek voltak a vásárokon. Mert a geszteteiek nemcsak a termesztés és tenyésztés, hanem az értékesítés módját is értették. Vajon ez a tiszteletre méltó gazdaszellem jellemzi a szövetkezet tagjait is? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ a gazdaság vezetőivel és dolgozóival folytatott beszélgetések alkalmával. Hamar kiderült, hogy a tenniaká- rás nem hiányzik, csakhogy az eredmény, a siker nem csupán szándék kérdése. Legalábbis a közelmúltig nagyon sok volt a bizonytalansági tényező gazdálkodásunkban, mint ahogyan a megkötöttségek, direktívák sem hiányoztak. A múltban bizony olyan beruházásokra is rá- kényszerítették a szövetkezetét, melyekből a tagságnak nem sok haszna származott. A két évtizeddel ezelőtti szőlőtelepítés egyike volt a nagy melléfogásoknak. Persze utólag már könnyű okosnak lenni. Annakidején nemhogy ellenállást nem tanúsítottak, de még örültek is a helyi vezetők a domboldalakba „ültetett“ millióknak. Ma már másként látják a helyzetet, igaz, mások a gazdaság irányítói is. A jórészt helyi fiatalokból álló szakembergárda mindenesetre a jól bevált, hagyományos termelési szerkezetre esküszik. És a legutóbbi eredmények ezt az elméletet igazolják. Az elmúlt évtizedben még a lema- radozók táborához tartozó gazdaságot napjainkban járási viszonylatban már a jók között emlegetik. Tavaly is teljesítették a tervezett több mint 1 millió 200 ezer korona nyereséget. Balajthy Gyula mérnök, üzemgazdász szerint, a dohány, melyet ötvenöt hektáron termesztettek, ismét meghálálta a gondoskodást: hektáronkénti átlagban több mint 80 ezer korona bevételt adott. Ilyen eredményt egyetlen más növénynél sem tudtak elérni. Igaz persze, hogy sok a baj, a gond körülötte, mert a felvásárlók csak kifogástalan minőségért fizetnek jól, de hát így van, így lesz ez már a többi növényféleségnél is. A másik meghatározó ágazat, az állattenyésztés szintén jó évet zárt. A tejeladás 1 millió 700 ezer literes tervét december húszadikán teljesítették, s a fejési átlag ismét elérte a 3500 litert. Tény, hogy ennél jobb eredmények is akadnak a járásban, de a gazdaságosság ma már legalább annyira fontos, mint a mennyiség. Márpedig Gesztetén úgy vélekednek, hogy a tejtermelés fokozása az önköltség aránytalan növekedésével járna. Itt jelenleg négy koronába kerül egy liter tej előállítása, az értékesítési átlagár pedig - az állami hozzájárulással együtt - 5 korona 80 fillér. Hogy mit hoz a jövő, és az új gázdasági szabályozók hogyan érintik majd a tejtermelést, azt egyelőre nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a termelési eredmények javíthatók. Csank István mérnök, a szövetkezet állattenyésztési ágazatának vezetője az egyenletes takarmányellátásban látja a legnagyobb tartalékot. Többször bebizonyosodott ugyanis, hogy a nyári takarmányozási időszak végén visz- szaesik a termelés, ami a rétek és legelők rossz termőképességét bizonyítja. Ez komoly gond, ugyanis a szövetkezet földterületének nagyobb része rét és legelő. A nem egészen háromezer hektár összterületből mindössze 697 hektár a szántó. A silány füves területek kihasználásának legegyszerűbb és legolcsóbb módja a legeltetés. A legelésző juhnyájak ezért éppúgy hozzátartoznak a détéri (Dechtáre) és a gesztetei domboldalakhoz, mint a folyóhoz a part A közel háromezer juhnak több mint egyharmada anya, s ezeket télen is etetni, gondozni kell. Ez pedig minden évben meg- csappantja az amúgy is szűkös takarmánykészletet. Különösen, ha a késedelmes felvásárlás miatt a tervezettnél hosszabb ideig kell etetniük az állatokat. És erre bizony többször is volt példa az utóbbi években. A hazai piacon nincs igazán keletje a juhhúsnak. Olykor még a pecsenyebárányokon is nehéz túladni. Más értékesítési lehetőségek után kellett hát kutatnia a gesztetei szövetkezetnek. A fáradozás nem volt hiábavaló, mert a külföldi partnerekkel hamar szót értettek. Tavaly 982 tejesbárányt szállítottak az olaszországi felvásárlóknak. Most egy-egy 13-14 kilós bárányért mintegy 600 koronát kapnak. Csaknem annyit, mintha 38 kilogrammos pecsenyebárányt értékesítenének, tehát takarmányon és munkabéren jelentős összegeket takarítanak meg. így lett egyszeriben nyereséges a vállalkozás. Szerencsére nem csupán a juhte- nyésztési gondjaik szűntek meg az elmúlt egy-két évben, hanem a marhahizlalással Kapcsolatosak is. A szerződéses háztáji hizlalást tulajdonképpen kényszerből kellett bevezetniük. Az évek óta tartó takarmány- és munkaerőgondoknál is nyomosabb érv volt az istállók siralmas állapota és a férőhelyhiány. Hosszas töprengés, számolgatás után döntöttek a szerződéses hizlalás bevezetése mellett. A választott borjakat és az abraktakarmányt a szövetkezet biztosítja, istállóról és szálastakarmányról a vállalkozóknak kell gondoskodniuk. Évente 60-70 szövetkezeti tag vállalkozik háztáji marhahizlalásra. Ennek is része van abban, hogy a szövetkezet rendszeresen teljesíti értékesítési feladatát. A községben járva-kelve a szerződéses hizlalás árnyoldalairól is hallottunk. Többen mondták, hogy például a gépek számára hozzáférhetetlen kaszálók használatának kérdése nem tisztázott. Nincs igazságosan felosztva a terület, így egyesek túl sokat „markolhatnak“. És nemcsak kézzel, de egyes területeken géppel is kaszálnak. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, miért nem a szövetkezet hasznosítja ezeket a réteket? A széna szállítása körül sem teljesen tiszta a kép. Természetesen jobbára ez is a szövetkezet jármüveivel történik, s mivel a szállítás időpontját nem lehet pontosan meghatározni, félő, hogy visz- szaélések is előfordulhatnak - a szövetkezet vagy más állattartók kárára. Bizonyára nem véletlen, hogy „szénán“ szerzett vagyonokról suttog a falu. Az irigység avagy a közös vagyon iránt érzett felelősség szüli az aggályokat? Nehéz lenne ezt kívülállóként megítélni, mindenesetre elgondolkoztató, hogy maga a szövetkezet állattenyésztési ágazatvezetöje is célzott a kaszálók használata körüli zűrzavarra. Nyilván a közelgő zárszámadáson is napirendre kerül ez a kérdés, és megoldódnak végre a problémák. így lenne helyes, mert végülis jó irányban halad a szövetkezet szekere, csak a szabályok megtartására kell nagyobb gondot fordítaniuk a bakon ülőknek. HACSI ATTILA Halászat a sivatagban A Kara Kum csatorna egyik víztározójában 60 kiló súlyú, 180 centiméter hosszú harcsát kapott horogra egy Marat Niazov nevű ashabadi horgász. Ez sem számít a legnagyobb fogásnak, mert a sivatagi víztározókban mázsás harcsák is előfordulnak. Amióta ezzel a csatornával bevitték a vizet a pusztaságba, elkezdődött egy, a sivatagban szokatlan ágazat - a haltenyésztés fejlődése. Neves türkmén ichtiológusok kezdeményezésére ragadozó halakat, fehér amurt és harcsát telepítettek a csatornába, a tavacskákba és más vízgyűjtőkbe. Összesen harminc ilyen vízgyűjtő van, amelyekből évente négyezer tonna halat fognak ki. Ez azt jelenti, hogy a vizek minden hektárja 25 mázsa halat ad, vagyis csaknem kétszer annyit, mint a lehalászás országos átlaga. A Kara Kum sivatag tározóinak, tavainak ezt a bőséges hozamát a szakemberek azzal magyarázzák, hogy a halak elegendő táplálékhoz jutnak és sok napfényt kapnak. (APN) JOUTON A GAZDASÁG SZEKERE Az embrióátültetéssel szokatlanul rövid idő alatt lényegesen javítani lehet a tehénállomány minőségi összetételét. A nagy teripelőképességú tehenektől biotechnológiai eljárással nyert embriót továbbtenyésztés szempontjából értéktelen tehenekbe ültetik át, s az Így született, kiváló tulajdonságú borjakkal gyorsan növelhetik a nagy termelőképességú tehenek számát, javíthatják az alapállomány tejtermelését. A slusovicei Agrokombinátban a múlt évben mintegy hatezer embriót nyertek ezzel a módszerrel s ezek egy részét a saját tehénállományuk fejlesztésére használták fel, a többit pedig átadták a velük együttműködő hazai és szovjet mezőgazdasági vállalatoknak. (Karel Vicék felvétele - ÉTK) Mi terem a hegyoldalon? Eredmények és gondok egy hegyvidéki szövetkezetben e m A kanyarokkal teletűzdelt út állandóan emelkedik, a gömöri táj minden forduló után új arcát mutatja. Amerre a szem ellát, mindenütt hegy kezdődik vagy végződik, ölükben szántóknak és legelőknek helyet adó szűk völgyek húzódnak. így nézve a vidéket, inkább turisztikai mint mezőgazdasági szempontból tűnik jelentősnek. Vajon mit lehet ilyen feltételek között termelni? Már csaknem húsz kilométerre járunk Rozsnyótól (Roznava), a járási székhelytől, amikor az egyik bukkanó mögül elénk tárul Gocaltovo. Az út szélén feliratos tábla üdvözli a Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz székhelyére érkező idegent. * Rend és - munkahelyi közérzet- Valóban szép ez a vidék - nyugtázza elismerő szavainkat Milan Novák, a szövetkezet üzemgazdásza. - S ami legalább ilyen fontos, nem csupán gyönyörködtet, de kenyeret is ad. Szövetkezetünk a járás hegyvidéki és egyben legkisebb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Mindössze 1116 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodunk, ebből a szántó 557 hektár. Sajátos helyzetünkből következik, hogy alaposan meg kell gondolnunk, mit és mekkora területen termesszünk, és a fajtákat is körültekintően kell megválasztanunk. A szövetkezet jól gazdálkodik, járási viszonylatban minden tekintetben egyaránt az élvonalba tartozik. Tagjai kicsikarják a természettől amit lehet, így ők is egyre jobban élnek, és a szövetkezet vagyona is gyarapszik, értéke ma már meghaladja a 70 millió koronát.- Három község, Gocaltovo, Roznozná és Kuntapolca (Kúnová Teplica) mezőgazdasági területe tartozik hozzánk - magyarázza az üzemgazdász. - Kétszáznegyven dolgozónk van, dolgos-szorgos emberek, akiknek jóvoltából a nem éppen ideális termőhelyi adottságok ellenére elfogadható eredményeket tudunk elérni a termelésben. A kalászos gabonafélék közül búzát, árpát és rozsot termesztünk. Tavaly 3,75 tonnás hektáronkénti terméshozamot értünk el, s a tervezettnél 14 százalékkal több gabonát termeltünk. Silókukoricából - ez még nálunk is megterem, de a szemes kukorica nem érne be - ezúttal jó közepes termésünk volt, és szénából is sikerült kellő mennyiséget bekészítenünk a téli hónapokra. A gazdasági részlegeket járva feltűnt, hogy mindenütt, még az istállók és a javítóműhelyek környékén is rend és tisztaság uralkodik. Csak nem vendégfogadásra készülnek?- 4 rend és a tisztaság hozzá tartozik a jó munkahelyi környezethez - válaszolta meg kérdésemet Tomás Mackin, a szövetkezet pártalapszervezetének elnöke. - Erre pedig nem csupán azért figyelünk oda, mert bizony vendégeink is akadnak jócskán A szocialista országokból, főleg a Szovjetunióból és Magyarországról sok küldöttség megfordult már nálunk. Sokan kiváncsiak, mire képes ilyen szélsőséges feltételek közepette egy szövetkezet, melyet érdemesnek tartottak a Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz név viselésére. Erős, hatvanegy tagot számláló pártalapszervezetünk van, a társadalmi szervezetek közül pedig a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség és a SZISZ alapszervezete a legaktívabb. A következetes ideológiai munka hatása megmutatkozik a szocialistaTnunkabrigádok tevékenységében, a szocialista kötelezettségvállalások és a párt gazdaságpolitikai irányelveinek teljesítésében. Szövetkezetünk tagságának átlagos életkora harmincöt év, ami biztató arra nézve, hogy jó eredményekben és főleg a haladást segítő kezdeményezésekben ezentúl sem lesz hiány. Korszerűbben, eredményesebben Az állattenyésztési ágázat eredményeiről Ján Vápenik szövetkezeti elnökkel beszélgettünk. Egyebek között elmondta, hogy az ágazatnak a szarvasmarha-tenyésztés a „húzó“ ága, ezért az állatállományt az utóbbi években megduplázták. Korszerű istállókat építettek, megkönnyítették az emberek munkáját és egyben megteremtették a feltételeket a termelési eredmények javításához.- A korszerűsítés közvetlen hasznát abban látjuk, hogy kevesebb élőmunka-ráfordítással többet tudunk termelni - érvelt a szövetkezet elnöke. - A régi istállókban hat dolgozó látta el a 240 hízómarhát. Most a közel ötszáz állat kiszolgálásához sincs szükség annyi emberre. Ráadásul az eredmények is javultak, s rendre túlteljesíthetjük termelési és értékesítési feladatainkat. Sót! Újabban már azon bosszankodunk, hogy a rugalmatlan felvásárlás miatt kénytelenek vagyunk feleslegesen tovább etetni a már vágóérett állatokat ami magától értetődően nem csupán a takarmánykészletnek, de a gazdaságosságnak is rovására megy. Márpedig pazarolni való eleségünk nincs, hiszen feltételeink közepette a szükséges mennyiséget is nehéz előteremteni. Ha kicsit megázik a határ, a meredek hegyoldalakról csak napok múlva tudjuk beszállítani a termést. A szénakészítési gondok megoldására szoláris terményszárítót építettünk, melyben egyszerre hétezer köbméter szálastakarmányt tudunk tárolni- száritani. Kell a jó minőségű takarmány a gazdaságnak, hiszen a tejtermelésben egyre jobb eredmények elérésére törekszik. Összesen 238 tehén van a szövetkezetben s az átlagos évi tejtermelés 3200 liter.- Járási viszonylatban a legjobbak közé tartozunk - hangsúlyozta Ján Vápenik. - Ez persze nem azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk ezzel az eredménnyel. A mennyiségen kívül a minőségre is egyre jobban odafigyelünk, ezért is vásároltunk korszerű fejő- és hútöberendezéNem kell a juhhús? A gocaltovói szövetkezet a Rozsnyói járás egyik legjelentősebb juhtenyésztö mezőgazdasági vállalata. Mivel a vidék adottságai kiváló feltételeket kínálnak, az ágazat fejlesztését a gazdaság napirenden tartja.- Egyelőre 2700 tenyészállatból álló alapállománnyal dolgozunk- tájékoztatott az elnök. - A szaporulattal együtt nyárra 5500 fölé emelkedik a nyáj népessége. Gyapjú- és hústermelésre szakosodtunk, így csak májusban és júniusban fejjük az anyákat, ami 7-8 tonna juhsajt értékesítésére kínál lehetőséget. Gyapjúból öt-hat kilót nyerünk egy nyírás alkalmával egy-egy juhtól, az értékesítési feladatainkat minciig hiánytalanul teljesítjük. Az ágazat fejlesztése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása céljából korszerű állatszállást és szociális létesítményeket építettünk. Csakhogy nem vagyunk biztosak abban, hogy érdemes fejlesztenünk ezt az ágazatot, ugyanis újabban megszaporodtak az értékesítési gondjaink. Mos! is csaknem kétszáz vágójuhra keresünk vevőt. Lehet, hogy ez a probléma is majd csak a külkereskedelmi tevékenységre módot kínáló, új szövetkezeti törvény életbelépésével oldódik meq? FECSÓ PÁL
