Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-01 / 13. szám

Szovjetunió A Környezetvédelmi Állami Bizottság az új célok érdekében volumenének növelése a környezet­védelemmel szemben feltétlenül el­sődleges szerepet játszik, s ha már ez utóbbi kerül napirendre, akkor rendszerint elkülönítve foglalkoznak ezzel a problémával. Eddig ugyanis a gazdasági döntéseket és a reszor­tok környezetvédelmi érdekeit illető­en a szubjektív hozzáállás van túl­súlyban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetvédelemmel komp­lex módon kell foglalkozni. Eddig a Szovjetunióban a környezetvéde­lemért kilenc állami bizottság és hét minisztérium a felelős. Ennek követ­keztében a feladatok szétforgácso- lódnak, és a különböző intézkedé­sek nem hozzák meg a várt eredmé­nyeket. Ezért az átalakítás meg­gyorsítása a környezetvédelemben is elengedhetetlen. A Szovjetunió más fejlett ipari országokhoz hasonlóan az utóbbi években sokat foglalkozik a környe­zetvédelem problémáival, amelyek helyenként a további gazdasági és szociális fejlődés fékezöivé válhat­nak. A környezetszennyezés okozta károk napjainkban több száz millió rubelt tesznek ki, s a védelemre, illetve a károk kiküszöbölésére fordí­tott költségek évente növekednek. Az elmúlt tíz évben a környezetvé­delemre és a természeti források ésszerű kihasználására 60 millió ru­belt fordítottak. Ezzel összefüggés­ben a Szovjetunióban egész sor jogi intézkedést hoztak, a várt eredmé­nyeket azonban nem érték éli Vajon mi akadályozza az 1985-ből szár­mazó jelentős párt- és kormányha­tározatok megvalósítását? Kétségtelen, az átalakítás egyik kulcstényezője - a nyersanyagok és alapanyagok megtakarítása, vala­mint a természeti források ésszerű kihasználása - a környezetvédelmet is közvetlenül érinti. E tekintetben a vasércbányászat és -feldolgozás tipikus példa. A Szovjetunióban évente 250 millió tonna vasércet nyernek külszíni fejtéssel, ami az USA-ban kitermelt mennyiségnek az ötszöröse. A fejtés több ezer hektár szántóföldet tesz tönkre. És az eredmény? A kibányászott érc hatalmas feldolgozókba és kohókba kerül, amelyeknek energia- és nyersanyagigényes üzemeltetése meglehetősen veszélyezteti a kör­nyezetet. A Szovjetunióban napja­inkban egy termelési egységre há­romszor annyi energia és fém esik, mint az USA-ban - ez a tény is nagyon kedvezőtlenül hat a jelenlegi helyzetre. Tehát a kívánt gazdasági növeke­dést lényegében a környezet szeny- nyezése árán érik el. A környezetvé­delem a termeléssel szemben hátrá­nyos helyzetben van. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy a termelés Jelentős előrelépés Az új körülmények közti hatéko­nyabb gazdálkodás és színvonala­sabb munka volt a cél, amikor a Szovjetunió az idén januárban a környezetvédelmet illetően új útra áttérni, amelyek közvetlenül kielé­gítik a lakosság szükségleteit (élel­miszerek, ruházati cikkek, cipők, la­kások stb.). Ilyen irányítást a tudo­mányos-műszaki fejlesztés tesz le- hetóvét, amely egyúttal hozzájárul a népgazdaság anyag- és energia- igényességének csökkentéséhez és a környezetvédelem problémáinak megoldásához. Ebben a tekintetben valamennyi ágazatban jelentősek a tartalékok. Ismét a bányászat és kohászat példájából kiindulva: az ál­lóeszközök gyors felújítása, illetve újakkal való helyettesítése követ­keztében ebben az ötéves tervidő­szakban növekszik a termelésből ki­vont gépek száma. Ezáltal több lesz a hulladékvas, amely részben he­lyettesíti a fémek ércből történő nye­rését. Ennek következményeként csökkennek az ércbányászattal szembeni követelmények, s ez a környezetvédelem szempontjából is kedvező. Továbbra is nyitott kérdés, miként lehetne megváltoztatni a termelés extenzív fejlesztését és mennyiségi növekedését előtérbe helyező gon­Napirenden a környezetvédelem lépett. Létrehozták a természet vé­delmével foglalkozó állami bizottsá­got, mint egyetlen szervet, amely az országban a környezetvédelemmel foglalkozik. A „Goszkompriroda“ nevű bizottság a szövetségi köztár­saságok minisztertanácsaival együtt teljes mértékben felelős a környezet védelméért és az ország külfölddel szembeni kötelezettségeinek teljesí­téséért ezen a területen. A környezetvédelem egész rend­szerében döntő fordulatot jelent ,,A környezetvédelem alapvető át­alakítása a Szovjetunióban“ című határozat, amelyet januárban ha­gyott jóvá az S2KP KB és az SZSZKSZ Minisztertanácsa. A hatá­rozat megállapítja a legfontosabb feladatokat a jelenlegi időszakban. A dokumentumból a többi szocia­lista ország is sok ötletet meríthet. Például hazánkban a környezetvé­delem hasonló irányításáról és szer­vezéséről még nem esett szó, bár az egyre sokasodó problémák gyöke­res változásokat tesznek szüksé­gessé. Számunkra ugyanis szintén érvényes a szovjet átalakítás kulcs­gondolata, mely szerint a környezet­védelem alapvető problémáit nem lehet megoldani a vállalatok kevés hulladékkal járó, illetve hulladék- mentes technológiákra való áttérése nélkül. A megoldás magva a társadalmi termelés orientációjának változásá­ban rejlik. Ezzel összefüggésben fő­ként azon termékek gyártására kell dolkodásmódot. Eddig ugyanis a gazdasági vezetők figyelme az irányítás valamennyi szintjén a ter­melés növelésére és a terv teljesíté­sére irányul, míg a környezetvédel­met - mintegy kényszerből - csak utólagosan veszik figyelembe, legin­kább a közvélemény hatására. Ki a felelős? A munkaerő ésszerű kihasználása Kubában A munkaszervezés javításáról, a hatékonyság növeléséről és a munkaerő gazdaságos felhasználásáról tanácskoztak nemrég Havannában a Kubai Nyersanyagipari Minisztérium reszortja vállala­tainak igazgatói. Az ülés eredményeiről a Gramma központi napilap adott tájékoztatást. A tanácskozás résztvevői felszólalásaikban a Nyersanyagipari Minisztérium keretében működő néhány vállalat példáján tanulmá­nyozták, hogy milyen eredmények születtek a munkaerőnek az eredeti mérlegelésekkel szembeni felére való csökkentését célzó intézkedések érvényesítése során. Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető beszédében egyebek között sürgette, hogy a munkaerőt gazdaságosabban kell felhasználni s hangsúlyozta, hogy ez a szocialista Kuba feltételei között nem vezethet munkanélküliséghez, mivel mindenki számára megvannak a lehetőségek a társadalmi szempontból hasznos munkára. Hasonló helyzet csak a kapitalizmusban eredményezhet munkanélküliséget. A továbbiakban Fidel Castro kiemelte, hogy a kubai népgazdaság néhány ágában, például az építőiparban állandó munkaerőhiánnyal küszködnek. Eredményesen dolgoznak viszont az ún. mikrokollektí- vák, amelyek építőipari szakemberek vezette kis számú dolgozókból állnak. Jelentős mértékben hozzájárulnak nemcsak a lakások építéséhez, hanem az óvodák létrehozásához is. Egyébként az ország az oktatás terén is jelentős tartalékokkal rendelkezik. Ez lehetővé teszi, hogy 15 ezer tanár állandóan gyara­pítsa tudását. A kubai vezető tanácsolta, hogy a szakismeretek bővítésével a népgazdaság más területein is a korábbinál többet kell foglalkozni. Nagyon fontos - hangsúlyozta Fidel Castro -, hogy a munkaerővel kapcsolatos ésszerűsítési eljárásokra a dolgozók egyetértésével és támogatásával kerüljön sor és a munkásoknak meg kell érteniük, hogy csak így tudják megoldani az ország fejlődését gátló alapvető problémákat. (ŐSTK) A környezetvédelemhez való fe­lelőtlen hozzáállás az évek során meglehetősen kedvezőtlen követ­kezményekkel járt. Például a szovjet ipar évente 65 millió tonna szennye­ző anyagot juttat a levegőbe, további 40 millió tonna pedig a közúti közle­kedés számlájára írható. S a követ­kezmény: savas esők, amelyek tönkreteszik az erdőket, óriási káro­kat okoznak a mezőgazdaságban, építőiparban és a vízgazdálkodás­ban. Bár az SZKP KB és az SZSZKSZ kormánya több mint más* fél évtizeddel ezelőtt feladatul adta az ágazatoknak, hogy a lehető leg­kevesebb szennyező anyagot jut­tassák környezetükbe, az intézke­déseket a legtöbb helyen nem vették figyelembe. Vajon miért? Több indo­kot is felhozhatnánk, miként a közel­jövőben a problémák megoldásában is több lehetőség nyílik. Ez utóbbival kapcsolatban jelentős lépés a gaz­dasági mechanizmus átalakítása, amely feltételezi, hogy a legtöbb vállalat áttér a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra. Ebből kifolyó­lag a környezetben okozott károkért való felelősség is jelentősen növek­szik. Az önelszámolás jelenlegi rendszerében a vállalatok és intéz­mények nem érdekeltek a környe­zetvédelemben. A szervezetek szá­mára valójában egyelőre előnyö­sebb megfizetni a néha nevetsége­sen kis összegű bírságot, mint fel­építeni egy tisztítót. Mindaddig, amíg nem születnek olyan intézke­dések, amelyek következtében az ilyen hozzáállás előnytelenné válik, jelentősebb változásra nem lehet számítani. A környezetszennyezé­sért olyan kötbéreket kellene kiróni a vállalatokra, amelyek túllépik a tisztítók létesítésének költségeit. Szó van arról, hogy ezeket a kötbé­reket a környezetvédelmi állami bi­zottság egy tartalékalapban össz­pontosítaná, amelyből az előre nem látható munkákat finanszírozná. A magyar kormány egész sor intézkedést hozott a környezetvé­delem érdekében. Budapest II. városkerületében kísérletileg a környezetvédelem új módját vezették be - a villanyrendőrhöz speciális berendezést erősítettek, amely arra hívja fel a sofőrök figyelmét, hogyha a lámpa pirosra vált, kapcsolják ki a motort és akkor indítsanak újra, ha a zöld világit. A kísérlet célja, hogy a várakozási időben csökkenjen a levegő szénmonoxid tartalma. (ŐSTK-felvétel) A közeljövőben lát napvilágot egy, a környezetvédelemmel foglalkozó törvénytervezet, amelyet 1989-ben terjesztenek a minisztertanács elé. A határozatok, rendeletek, törvé­nyek csupán az érem egyik oldalát jelenti. Teljesítésük, illetve megtar­tásuk már más kérdés. Kétségtelen, a tét nagy. Ma azonban az a fontos, hogy az átalakítás során sehol ne tévesszék szem elöl a célt: komplex módon megoldani a környezetvéde­lem problémáit, hogy a természetet mindenütt megőrizhessük a jövő ge­nerációi számára. Jugoszlávia Takarítóhajó az Adrián Vízre bocsátották Jugoszlávia el­ső környezetvédelmi hajóját. Az át­alakított tanker két kikötő környékén fogja eltakarítani a tengerbe kerülő olajat és más szennyeződéseket. Jugoszláviábán remélik, hogy a ta­karítóhajó tevékenységének ered­ményeként jelentősen tisztul majd a tenger vize az Adria északi részén, ahol a sűrűn sorjázó hajógyárak, kikötök, olajfeldolgozók, vegyiüze­mek és üdülőközpontok állandó ve­szélyforrást jelentenek a környezet tisztaságára nézve. Más környező államokkal karöltve, egy ENSZ- program keretében Jugoszlávia már évek óta aktívan közreműködik a Földközi-tenger ökológiai védel­mében. öntisztító képességét. A legjobban iparosított részekről van szó, ame­lyek az ország területének 11 száza­lékát foglalják el, s a lakosság 35 százaléka él itt. Egyébként a folyók tisztasága egyetlen vajdaságban sem felel meg az előírt normáknak. 1986-ban a 49 vajdaságból csupán hatban nem rosszabbodott a helyzet. A környe­zetvédelem költségeit valamennyi vajdaságban a nemzeti tanácsok határozták meg, ezek összege azonban a beruházásokhoz viszo­nyítva sehol nem érte el a szüksé­ges 7 százalékot. A legfelsőbb ellen­őrző kamara szerint a jövőben töké­letesíteni kell azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek arra ösztö­nöznék a szervezeteket, hogy az eddiginél nagyobb mértékben járul­janak hozzá a környezet védelmé­hez. Növelni kell a tisztítóberende­zések gyártását és behozatalát is. A kamara többek között javasolta, hogy azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek a legnagyobb mértékben szennyezik a környeze­tet, dolgozzák ki azok üzemeltetése hatékonyságának társadalmi és gazdasági elemzését. Lengyelország Nagyobb figyelmet érdemel Lengyelország legfelsőbb ellen­őrző kamarája tavaly háromezer el­lenőr segítségével aprólékosan ele­mezte a környezetvédelem helyze­tét. A dokumentum szerint, amelyet a kamara az elemzés alapján dolgo­zott ki, az országban 27 olyan terület van, ahol a víz, a levegő és a föld szennyezettsége olyan mértékű, hogy ott a természet elveszítette az Az idén 33 millió zlotyba kerül a csensztochovai Bierut Kohónak a környezetszennyezés. A Warta fo­lyó mértéktelen szennyezéséért űjabb 5 millió zloty büntetés fenye­geti a vállalatot. A kohónak további jelentős összeget a levegőszennye­zés megengedett mértékének túllé­péséért kell fizetnie. Valamennyi bír­ságot a nyereségből téríti a vállalat. 1988 januárjától Lengyelország­ban a környezetszennyezésért a gazdasági szervezetek jelentős bírságot fizetnek a nyereségből. Az előírások megszegéséért ma négy­szer nagyobb kötbért rónak ki, mint akár egy évvel ezelőtt. Az intézke­désnek természetesen nem a bírsá­gok összegének növelése a célja, hanem arra kényszeríteni a gazda­sági egységeket, hogy tisztítókat lé­tesítsenek és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítsanak a környezetvé­delemre. (SH, CSTK) Számok, adatok, tények Lengyelország és Magyarország a jövőben bővíteni kívánja a kölcsö­nös együttműködést. Nemrégiben aláírták a kölcsönös kapcsolatok 2000-ig történő fejlesztésének komplex programját. Az együttmű­ködésre a gépiparban és az autó­gyártásban vannak a legjobb feltéte­lek; autóbuszok és trolibuszok fej­lesztését tervezik, s az együttműkö­dési programban az elektronika is szerepel. Külön fogyelmet fordítanak a gyártásszakosításra a videomag­nók, televíziók és más fogyasztási elektronikai cikkek gyártásában. Az együttműködés fontos területe a vegyipar, ennek keretében gyógy­szeripari termékek és alapanyagok közös gyártását és kölcsönös szállí­tását tervezik. forgalma sem mennyiségében, sem szerkezetében nem felel meg a két ország gazdasági potenciáljának. A Szovjetunió és Japán árucsere­Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt öt esztendő folyamán csökkent a part­nerek kölcsönös árucseréje. A kap­csolatok felélénkítéséhez kellene hozzájárulnia annak a nemrég aláírt egyezménynek, amelyben Japán részről technológiák szállításáról lesz szó. Ennek fejében Szibéria és Távol-Kelet gazdag nyersanyagfor­rásaiból meríthet a japán partner. EE 1988. IV.

Next

/
Thumbnails
Contents