Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-25 / 12. szám
v P I i » I Ma, amikor a Szovjetunióban gyakorlatilag valamennyi tevékenységi szférában átalakítás folyik, a sajtó komolyan vizsgálja az egészségügy sok problémáját is. Az egészségügyi állapotokat az utóbbi időkben éles bírálatnak vetették alá. A felvetődött kérdésekről, megoldásuk útjairól szól az az interjú, amelyet a Szovjetunió egészségügyi miniszterével, Jevgenyij Csazovval készített a moszkvai Pravda munkatársa, Oleg Francén.- Szerkesztőségünkbe sok levél érkezik, amelyeknek szerzői nem értik, hogyan történhetett meg az, hogy a leghumánusabb foglalkozás körében ..hiánycikk“ leheti az emberek iránti figyelem?- Természetes, hogy az egészségügyben tapasztalható hiányosságok különösen érzékenyen érintik az embereket. Az egészségügyet azonban nem kerülték el azok a negativ jelenségek, amelyek társadalmunkban a közelmúltban felgyülemlettek. Sajnos, ezen a téren is hosz- szú időn át a mennyiségi mutatók hajhászása uralkodott a munka minőségének rovására, konzervativizmus az irányításban és az ügyvitelben, az önállóság visszaszorítása, az anyagi ösztönzés lebecsülése a munka értékelése során. Ezek a módszerek oda vezettek, hogy az utóbbi tizenöt-húsz évben nemcsak csökkent az egészségügy fejlesztési üteme, hanem komoly problémák is jelentkeztek, amelyeket nem lesz könnyű megoldani. Hiszen akkor, amikor sürgősen javítani kellett volna a helyzeten, megszokásból az eredményeket bizonygattuk. Egyébként ezeknek az eredményeknek a lebecsülése, ami ma a vita hevében tapasztalható, a másik véglet. A mindenki számára hozzáférhető és ingyenes orvosi ellátás rendszere, amelyet az emberiség történelmében először nálunk hirdettek meg, a világ sok országa számára példa lett, méghozzá nemcsak a szocialista országok számára. így a szovjetunióbeli elsősegélynyújtás elveit az Egészségügyi Világszervezet fölhasználta saját koncepciójának kidolgozásához. Ami azonban jó volt tegnap, holnap már nem lehet kielégítő. Az életnek erről a szabályról nem szabad megfeledkezni. Ma nálunk több orvos van, mint bárhol másutt, számuk több mint egymillió kétszázezer. Ugyanakkor azonban soknak a szakmai színvonal alacsony. A fiatal szakorvosok gyakran nem tudnak egy szülést levezetni, nem tudják végrehajtani a legegyszerűbb operációt, képtelenek eligazodni az elektrokardiogramban. Elhatároztuk, hogy nemcsak javítani fogjuk az orvosok képzését és továbbképzését. hanem szigorúbban fogjuk elbírálni minősítésüket is. Most vizsgáljuk például azt a kérdést, hogy a nem kellően felkészült orvosoknak csupán felcseri diplomát fogunk kiadni. Határozottan meg fogunk válni az egészségügyben azoktól az emberektől, akik nem tudnak és nem is igyekeznek megfelelni a mai követelményeknek. Olyan jogi intézkedésekre is gondolunk, amelyek lehetővé tennék az ilyen emberek megfosztását orvosi diplomájuktól. A kórházi ágyak tekintetében ugyancsak rekordot értünk eh számuk több mint hárommillió három- százezer. Ám még azok a kórházi épületek is kívánni valót hagynak maguk után, amelyeket a tervekkel teljes összhangban építettek fel - mert maguk a tervek nem felelnek meg a kor követelményeinek. A meglevő és leendő kórházakat megfelelően el kell látni orvosi és technológiai berendezésekkel, a betegek gondozását szolgáló eszközökkel. Ugyancsak tervezzük a rendelkezésre álló technika magas szakmai szintű mérnöki-technikusi kiszolgálást. Ma ezzel többnyire maguk az orvosok foglalkoznak és az eredmény nem kielégítő. Még egy fontos újdonság: a vizsgálatok és gyógyító munka jelentős része átkerül a rendelőintézetekhez. A kórházak elsősorban a különlegesen nehéz esetek gyógyításával és diagnosztizálásával fognak foglalkozni.- Nem fenyeget-e olyan veszély, hogy a gondokat egyszerűen áthárítják egyik félről a másikra, nem sinylik-e meg ezt a rendelőintézetek, amelyek amúgy is fulladoznak a betegek áradatában?- Nem, ez nem történhet meg. A rendelőintézeti járóbeteg-ellátó részleget lényegesen meg fogjuk erősíteni. Már most is bővítjük a konzultációs-diagnosztikai részlegek és a rendelőintézetek hálózatát. Határozatot hoztunk egy új típusú intézmény, a diagnosztikai központ létrehozásáról, ahol a diagnosztika bonyolult és ma kevéssé hozzáférhető módszereit alkalmazzuk. A meglevő rendelőkben és járóbeteg-ellátó intézményekben megteremtjük a feltételeket a jobb minőségű gyógyításhoz, azon belül az egyszerűbb operációk elvégzéséhez. Minthogy azonban a gyógyítás minőségét akarjuk javítani, a munkát is ennek megfelelően kell értékelni. Egészségügyünk egész rendszerét a minőségi mutatókra fogjuk építeni. Ez mindenekelőtt a körzeti orvosra vonatkozik, akivel az emberek a legközvetlenebb kapcsolatban vannak. Az ö munkáját nem a hívások és a beteg lakásán tett látogasátok száma szerint fogjuk mérni, mint jelenleg, hanem a gondozására bízott 1800 ember egészségi állapotán. És a betegnek is meg kell adni az orvosválasztás jogát, hogy ahhoz forduljon, akiben megbízik. Ez szintén ösztönözni fogja az orvosokat. Ilyen körülmények között az orvos a megelőzésben lesz érdekelt, és a megelőzés különösen fontos elemével tud majd foglalkozni: a rendelőintézeti kezeléssel. Az általános gondozás elsietett bevezetésétől tartózkodni fogunk, ez csak lejáratna egy jó ügyet. Fokozatosan fogjuk bevezetni, ahogyan a megfelelő körülmények létrejönnek. Teljes egészében ez 1995-re várható. A minőségre, a végeredményre való orientálás hatalmas ösztönző erő. Ha a körzeti orvos tisztában lesz azzal, hogy megítélése, személyes boldogulása elsősorban a körzetébe tartozó emberek egészségi állapotától függ, mindent meg fog tenni a betegségek megelőzése érdekében, minthogy ez könnyebb, mint a már jelentkező baj orvoslása.- Ezzel kapcsolatos a következő kérdésünk: az egészség védelme messze túlmutat az orvostudomány határain. Mi az ön véleménye erről?- Az egészségvédelem elvi fontosságú problémáját érintette - az egészségvédelmi ideológia kérdését. Ennek az ideológiának az alapja azonban ismeretes: a megelőzésé az elsőbbség. Csak ebben következetesnek kell lenni. Ezzel azonban gondok vannak. Az „általános gondoskodás“ tézise, amely a maga lényegét tekintve helyes, odáig fajult, hogy a sok bába között elveszett a gyerek... Sok tanácsi és gazdasági dolgozó elfeledkezett arról, hogy létezik egy állami komplex program a betegségek megelőzésére. E tervek számos előírását nem teljesítik. Százkilencvenhat feladatból, amelyeket a környezet védelmére párt- és kormányhatározatok irányoztak elő, csupán 47-et teljesítettek. Az ország 104 városában a szennyező anyagok koncentrációja tízszeresen vagy még nagyobb mértékben meghaladja az előírt higiéniai normákat. A kommunális vízvezetékek egynegyed, sót helyenként egyharmad része nem kellő tisztaságú vizet szolgáltat a lakosságnak. S az orvosok törik a fejüket, mi az oka a gyakori súlyos bélfertö- zéseknek... Ismeretes, hogy a koraszülött gyermekek körében a halálozás hússzor nagyobb, mint a rendes időben születettek körében. Ezzel kapcsolatosan fölöttébb nyugtalanító a következő tény. Míg országos átlagban az újszülöttek között 4,9 százalék a koraszülöttek száma, addig a gumiiparban és a festékiparban, a múanyagtermeló és műszálgyártó vállalatoknál foglalkoztatott dolgozó nőknél a koraszülöttek aránya nyolc, sőt még magasabb százalékú. E számokon el kell, hogy gondolkozzanak az említett ágazatok vezetői. Az orvosok nem fordítanak kellő figyelmet a betegségmegelőző szanatóriumi intézmények munkájára, a testi kultúra fejlesztésére, az egészséges életmód kialakítására. Ha ezekben a kérdésekben az orvostudomány nem kellően aktív, akkor egyfajta foltozgatás szintjére süly- lyed. Az orvostudomány ellenőrizheti és ellenőriznie is kell az egészségügy valamennyi láncszemét, s ezen belül az orvoslás maga csupán egy kis rész. Az orvostudomány csak így felelhet meg teljes egészében nemes küldetésének, hogy gondoskodjék az ember egészségéről és tevékeny, hosszú életéről.- Nyilvánvaló, hogy különleges szerepe van a helyes életvitelnek...- Ebben az évtizedben országunkban mintegy egymillió ember fog meghalni tüdőrákban, más szóval - a dohányzás következtében. 1965-1985 között a tüdőrákos megbetegedések száma nálunk megkétszereződött. Gondoljuk csak meg: a dohányáruk forgalmazása az ellene indított harc ellenére nem csökkent, hanem nőtt. Mint látjuk, ez a harc egyelőre hatástalan. És ebben az orvosok is hibásak. De maguk a dohányosok is fel kell, hogy ismerjék végre saját felelősségüket. A kardiológiai központ segítségével vizsgálatot folytattunk és egy elrettentő tényt állapíthattunk meg: a tizenhat éves kamaszok negyven százaléka dohányzik. Segítséget kell nekik nyújtani abban, hogy egészséges szemléletet alakítsanak ki. A tiltás és az unalmas erkölcsi prédikáció itt aligha segít.- Az olvasók kifejezik készségüket, hogy segítsenek az egészség- védelem finanszírozásában. Javasolják, hogy hozzanak létre egészségügyi alapot önkéntes adományok számára. Vannak olyan vélemények is, hogy részben, sőt egészében is megfizessük gyógyításunkat.- A garantált ingyenes orvosi ellátás népünk fontos szociális vívmánya. Aligha szabad lemondani erről pusztán azért, mert gazdagabbak lettünk. A betegség nem kérdezi, van-e pénzed rá. És mi van akkor, ha a kellő pillanatban valakinek nincs pénze?... Ennek ellenére meg kell mondani, hogy 1995-ig terveink szerint megkétszerezzük az önelszámolásos alapon működő rendelőintézetek szolgáltatásait. Az egészségügyi alap kérdése napirenden van. Felvetettük, hogy minden olyan vállalatnál, ahol ötezernél többen dolgoznak, legyen megelőző szanatóriumi létesítmény. Meg lehet vizsgálni egy olyan változatot is, hogy a munkahely fizesse meg legalább részben saját dolgozójának gyógyítását. Megállapodásra jutottunk arról, hogy a betegállományban töltött idő csökkentése révén megtakarított összegeket az egészségvédelem szükségleteire fogják fordítani. A szakszervezeti szanatóriumokban húszezer férőhelyet szabadítanak fel a betegek rehabilitására. Segítséget ígér a Szovjet Vöröskereszt. Szerintem jogos volna egy úgynevezett dohányzási adó bevezetése, ez a dohányáruk árának kis mértékű, 3-5 kopekes emelését jelentené. Az így nyert pénzt a dohányzás okozta betegségek gyógyítására lehetne fordítani, amit ma az állam kénytelen fizetni. Az egészségügyi alaphoz az egyes állampolgárok önkéntes adományokkal is hozzájárulhatnának. Az egészségről való gondoskodás csakugyan közös ügyünk. Hacsak nem értelmezik félre a dolgot, ahogy már említettem, oly módon, hogy az orvosokat távol tartják a kulcsfontosságú problémák sorától.- ön minden kérdésre biztató választ ad. A mi sokat tapasztalt olvasóinkban azonban bizonyára fölvetődik még egy utolsó kérdés: ,,ígéretből hallottunk eleget. De mi lesz, ha minden marad a régiben?“- Erről szó sem leheti! A jelenlegi helyzettel többé nem békélhet meg sem a párt, sem a kormány, sem a nép. Sem pedig mi, orvosok. Magyarország ÚJ szú 15 Vitathatatlan, hogy nagyon nehéz évet zárt nemrégiben a magyar népgazdaság, s az egész magyar társadalom. Ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből - mely szerint „az 1987. évi gazdasági folyamatokban szerény, a fő célok tekintetében a tervezettnél kisebb javulás következett be, a népgazdaság külső egyensúlyi helyzete az előző évinél kedvezőbben alakult, de a javulás az előirányzottat nem érte el, a gazdasági növekedés élénkült“ - az is megállapítható, hogy bár a szükséges, gyökeres fordulatra a fejlődésben még nem került sor, a kedvező változások alapjai már érlelődnek. A legfontosabb eredmények közé kell sorolni a nemzeti jövedelem 2-2,5 százalékos, az ipari termelés 3,7 százalékos és az építési-szerelési tevékenység 2-3 százalékos növelését. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés - a tervezett növekedésével ellentétben - főként a kedvezőtlen időjárás miatt, némileg elmaradt az 1986. évitől. Bizonyos stabilizációs jelek mutatkoznak a külkereskedelemben is, ahol a behozatali és a kiviteli árak változását tükröző cserearány-mutató évek óta tartó romlása a nem rubelelszámolású viszonylatban megállt, s a rubelelszámolású relációban 1986-hoz képest három százalékkal javult. Több évi stagnálás után javult az anyagi ágazatok hatékonysága, csökkent az élőmunka-ráfordítás, s négy százalékkal emelkedett a munkatermelékenység. Nagyjából kedvező volt az anyag- és az energiafelhasználás is. Figyelemreméltóak az idegen- forgalom eredményei: tavaly 19 millió külföldi zetet teremtett ahhoz, hogy pozitív változások induljanak meg a termelőszektorban. A tavalyi év volt például Magyarországon az első olyan esztendő, amikor a legjobban, leghatékonyabban gazdálkodó vállalatok bizonyos kedvezményekben részesültek. Általában tehát elmondható, hogy a gazdasági reform tavaly új lendületet kapott déli szomszédainknál, s a megkezdődött folyamatok - az 1986. évi mélyponthoz képest - kétségkívül bizonyos előrelépést jelentenek. Ám - ahogy erre a felelős budapesti helyeken is állandóan figyelmeztetnek - még korántsen visszafor- díthatatlanok. ,,A feladat neheze még előttünk áll“ - jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes a ' stabilizációs program 1988. évi feladatairól szóló előadásában, melyet február közepén tartott az MSZMP KB Politikai Akadémiáján. Hangsúlyozta továbbá: „Szándékaink szerint 1988-cal egy új periódus kezdődik a gazdaságpolitikában. Néhány év alatt meg kell fékeznünk .a veszélyes méreteket öltő külső eladósodást, és le kívánjuk építeni a költségvetési deficitet, egyúttal fokozatosan csökkentve az inflációt. Mindez együttesen jelenti a stabilizációt, a gazdaság visszaállítását a kiegyensúlyozott fejlődés vágányára.“ Áttanulmányozva az idevágó párt- és állami dokumentumokat, népgazdasági terveket, s az illetékesek beszédeit, kijelentéseit, megállapíthatjuk, hogy az idei év szintén rendkívül nehéznek ígérkezik, s a reform tartós felgyoról Időd HJdL»UI ILUIUOIUI llUOOdygdl UK. Budapest szerint 1988-nak a fordulat évének kell lennie. Ez azonban a helyzetnek megfelelően még nem fog jelentkezni - nem jelentkezhet - az elosztás pozitív irányú változásaiban, hanem főként a belső és külső egyensúly javításában, az irányító apparátusok, vállalatok és az egyes állampolgárok korábban kialakult, mára már nem megfelelő magatartási normáinak az átalakulásában. Nem véletlen tehát, hogy az idei évre összpontosul a legfontosabb stabilizációs teendők, a népszerűtlen feladatok, intézkedések, a rendcsinálás stb. igen jelentős hányada. Az átszervezések, a veszteséges vállalatok felszámolása természetesen nem könnyű, s egyáltalán nem konfliktusmentes folyamat, ezért a hatóságok átmeneti helyi munkanélküliséggel is számolnak, s a gondok megoldása érdekében egész sor intézkedést hoztak már. Február közepén például mintegy 10 000 ember volt állás nélkül, míg a betöltetlen munkahelyek száma az egész országban 55 000 körül mozgott - jelentette az MTI. Nehéz súlyként nehezedik a lakosságra az infláció és a tervezett 15 százalékos áremelés. Mindez érezhetően rontja a közhangulatot, mely jelenleg bizony eléggé feszült, bár a hivatalos gazdaságpolitikai intézkedések szükségességét a lakosság többsége megérti, s nem vitatja. Ami pedig a reformfolyamat egészét, a társadalmi közmegegyezés, az egyre szélesebb és következetesebb demokrácia szükségességének politkáját stb. illeti, a kormány élvezi a lakosság döntő többségének aktív támogatását. Az idei népgazdasági terv a nemzeti jövedelem egy százalékos, a bruttó termelés 1-1,5 százalékos, az ipari termelés egy százalékos, a mezőgazdasági termelés 5-5,5 százalékos növekedésével számol. A beruházások a tavalyi szinten maradnak. Ugyanakkor a lakosság fogyasztásának 2-2,5 százalékkal, a reálbéreknek pedig 2,5-3 százalékkal kellene csökkenniük. Fontos feladat megállítani az ország konvertibilis valutaadósságának a növekedését. Bányász Rezső kormányszóvivő nyilatkozata szerint február közepén Magyarország tiszta konvertibilis valutaadóssága 10,9 milliárd dollárt tett ki. Magyar és külföldi szakemberek szerint is az előbbi mutatók reálisak, s a magyar gazdaság kétségkívül képes teljesíteni őket. Az év első hónapja, január, biztató, kedvező eredményekkel zárult. Mindez a tavalyi eredményekkel együtt jelzi, hogy a magyar népgazdaság már elmozdult a holtpontról, s bár lassan és nem zökkenőmentesen, de kedvező irányban változik, és megindulóban van a mai bonyolult helyzetből kivezető, természetesen hosszabb távú, s akadályokkal is teli úton. KOKES JÁNOS 1988.111.25. EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK érkezett Magyarországra, több mint eddig bármikor. A bevételek nagysága elérte az 1990-re tervezett szintet. Központi, gazdaságpolitikai szempontból pedig 1987-ben megkezdődött a korábbi, nem megfelelőnek vagy negatívnak ítélt folyamatok részleges korrekciója. Egyebek között tovább csökkentek az állami támogatások, ami ösztönzőbb és kényszerítőbb hely
