Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

■ ■■■■ ■■■■■■ JURAJ ANDRICÍK A taligaút meg a gyalogút Volt egyszer egy taligaút, amely a gyalogúttal barátkozott. Naponta találkoztak. Egyszer a gyalogút jött a taligaút elébe, máskor meg a taligaút szaladt egyenest a gyalogúinak.-Mi újság az árpaföldön? - tudakolta a taligaút.- Segítettem Tapsi komának, hogy elillanjon a kutyák elől az erdőbe - mondta a gyalogút.- Hát a szántás végén?- Ott kullogott vissza két ku­tya lógó nyelvvel. A taligaút volt az idősebb, így ő volt az okosabb is. Egyenesen vezetett a szántás mentén, nem szaladt be sem az árpába, sem a kukoricaföldre. És a gyalogút? Az bizony kanyargód össze­vissza. Itt beszaladt a búzába, amott bekukkantott a krumpli- meg a kenderföldre. A csősz bácsi haragudott is rá nagyon, és egyre intette, fenyegette:- No, megállj, te híres csavar­gó! Nem sokáig fogsz már teke­regni. Hamarosan itt az ősz, lesz akkor nemulass! Egy helyütt keresztezte a gya­logút a taligautat. Átugrotta az árkot és azt mondta:- Versenyezzünk! Ki ér ha­marább a gombatermö erdei tisztásra?-Jó, nem bánom - állt rá a taligaút. A gyalogút nekirugaszkodott és nyargalt a réten, mezőn át, nem nézett semerre. A taligaút meg egyenest a vén makkfának vette az irányt. Ott megállt, és, egyéb dolga híján, mutogatta a gombaszedő gyerekeknek a szemérmesen lapuló gom- bácskákat. A gyalogút meg köz­ben eltévedt az erdőben. Addig kanyargóit, bolyongott, míg min­den kivezető nyomot be nem fedett a hulló falevél. Caplatott fától fáig, betévedt a bokrok sű­rűjébe, felkapaszkodott a sziklák közé. Mire kikecmergett az erdő­ből, azt se tudta, merre van: minden földet felszántottak ak­korra. Ment hát, amerre látott. Hírét se lehetett hallani egész télen át. És tavasszal? Tavasszal újra megjelent, de egészen más helyen. Ott is tet­szett neki. Találkozott egy másik taligaúttal, és most azt noszo­gatta:- Gyere, versenyezzünk! Aki előbb lesz... És így tovább. VÉRCSE MIKLÓS fordítása ENO RAUD A borz és a mókus Valamikor a borz és a mókus ugyanannak a fenyőfának a la­kója volt. A mókus a fenyő tete­jén talált magának lakájos odút. a borz lent a fa gyökerei között. Nem törődtek egymással, hiszen mindkettőjüknek megvolt a saját gondja-baja. Egy nap a borz arra ébredt, hogy odújának falai megremeg­nek, a plafonról pedig egyene­sen a szájába hull a föld.-Biztos a mókus tivornyázik- mérgelődött. - Azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Kidugta a fejét az üregből, és mit nem lát, a fürge mókus vidá­man ugrándozik ágról ágra.- Ejnye, szomszédasszony- kiáltotta a borz -, ha nem hagyod abba az ugrándozást, kidől a fánk. Majdnem rámsza­kadt a plafon.- Ugyan, borz barátom - ne­vetett a mókus hogyan is tud­nám megmozgatni ezt a vastag fenyőt! Nem vetted észre? Fel- kerekedett a szél, neki van ekko­ra ereje. Szervusz, megyek is tovább, sok a dolgom. Elemózsi­át kell gyújtenem télre. A borz nem adta fel.- Nem hiszek neked. A szelet nem látom, téged viszont igen. Amíg nem ugrabugráltál, addig a fenyő sem mozgott.- Ne légy mérges, borzocska. Inkább nézz a szomszéd fára. Ugye az is dülöngél? Talán azt is én mozgattam meg?- Semmi közöm a szomszéd fához. A mókus belátta, hogy fölösle­ges a borzzal vitázni. A kis mérges tovább folytatta mondókáját:- Nem akarok többé a szom­szédod lenni. Költözz át a másik fenyőfára. „Igaza van - gondolta a mó­kus. Ha egész télen át így fog morogni, nem lesz egy perc nyugtom sem. Inkább elköl­tözöm. “ Szerencsére, hamarosan rá­talált egy csinos kis fészekre. A borz is megnyugodott. Odújá­nak falai ugyan továbbra is reng­tek, a plafonról ömlött a föld, de a kis állat mindezt figyelmen kí­vül hagyta.- Milyen jó érzés, hogy nem dübörög az a vörös farkú a fejem felett - örvendezett. Azóta jó barátságban él a borz és a mókus. URBAN GABRIELLA fordítása KESZELI FERENC Megállj Utánfutóm neve UFÓ, előtte fut az autó. Utánfutóm után bután, loholsz, mint egy orángután. Pedig nem viszek Mars-lakót, gázt viszek csupán, egy akót. Ne loholj az UFÓ-m után, nem nemesgáz - propán-bután. Bolond Eráz Van egy ember - éhenkórász, nyáron teáz, télen kóláz. Vízzel boroz őszidőben nyáron kószál hócipőben. Poroszkál úttalan úton, gyalog ballag a vasúton. Önmagát vonatnak hiszi ... utasait messze viszi. Éhenkórász neve Éráz. Fárad? Leül - s messze méláz. Azt dünnyögi: mi az ottan? Lehet, hogy én kisiklottam? Kecskevacsora Az Alföldön, Kecskeméten, kecske legelget a réten. Lassan legel - legelőzik, birkák jönnek, megelőzik. Ráhömpölyögnek a rétre, egy szál fű sem marad hétre. Üres még a kecske gyomra, ráfanyalodik a gyomra... Keserű a gyomvacsora, aki lusta, ez a sorsa... Te is készíthetsz rakétát egy rajzlapból meg egy léggömbből. A minden oldalán 10 centiméteres papír­négyzetet tekerd hengeres ceruzádra, ragaszd össze. Várj, míg a ragasztó megszárad, de ne vedd le a csövet a ceruzáról. A maradék papírból vágd ki a rakéta farkát, a stabilizátort. A stabilizátor közepét két helyen vágd be vízszintes irányban. A nyílásokon dugd át a csövet a ceruzával együtt úgy, hogy a stabilizátor 10-15 milliméternyire legyen a cső alsó végétől. A cső felső végéhez kösd hozzá erős fonallal a léggömböt. Most húzd ki a ceruzát, kész a rakéta. Töltsd föl „üzemanyaggal“ - fújd föl a léggömböt! És engedd el! A levegő nagy erővel zúdul ki a csövön, és a rakéta fölröpül. Éppen úgy, mint az igazi, melyet az elégetett üzemanyag kiáramló gáza hajt. Egy kis tudomány Az Egyesült Államokban már hosszabb ideje állnak robotok a futószalagok mel­lett. Hisz ott eleve gépies munka igényel- tetik. Az alkatrész odaér, a robot karja megfogja, ráhelyezi, mondjuk, a fúrógép­re. Az aztán ellátja azokkal a lyukakkal, amelyek segítségével rögzíthető a meg­felelő helyen, például egy közlekedési eszközön. Csupán akkor jut bajba sze­gény robot, ha az alkatrész félre csúszott a szalag szélére. Akkor csak kaszál a kar­jával, nem találja, nem is tudja megfogni. „ Vak a robot, az a baj- mondták a mérnö­kök. - Látnia kellene a következő alkat­részt már amikor elindult feléje. így oda nyúlna érte, ahova kell. “ Azt, hogy egy gép lásson, igazán nem nehéz ma már elképzelni. Ha kamera­szemmel szerelik fel, máris van szeme. Csak az a kérdés, elég távolra lát-e, hogy kellő időben észrevegye: az adagológép miképpen ejtette a szalagra az alkatrészt. Mit néz hát a robot? (Ipari tévékamera figyeli a futószala­got, a képernyőt pedig a robot a maga kameraszemével nézi. Mivel a képer­nyőn látja, hogyan közeledik az alkat­rész, amikor odaér, már úgy nyúl érte, ahogy kell, bármilyen helyzetben is fekszik az.) I MEGFEJTÉS A március 4-i számunk­ban közölt feladatok meg­fejtése: hat órát; 9:3+2, 6x1+2, 3:3+3 (a vízszintes sorok felülről lefelé). Nyer­tesek: Remes Annamária, Muzsla (Muzla); Végh And­rea, Vecseklő (Veceklov); Tanka Adrián, Tesedíkovo; Hencz Tímea, Szentkirály (Král’); Kemencky Krisztina, Komárom (Komárno). 3KERE Ha a vonalakat követve a betűket az üres kazettákba viszitek, egy közmondást olvashattok. Figyeljetek, hogy a betűk a helyükre kerüljenek! Csigaszámtan írd be az üres mezőkbe a meg­felelő számtani műveletek jelét úgy, hogy a nyíl­tól elindulva, a műveleteket sorban elvégez­ve eljuss a csiga közepén látható végered­ményhez! ■ I E I «■ I ma eh i m Röpül, mint az igazi hogy idtvB lásson i • r— ii / . mJI

Next

/
Thumbnails
Contents