Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
I zig-vérig hrabaii figura. Sörgyári kocsis nyersvászonnadrágban, csizmában. Közönyös arcú, komótosan járó lámpagyújtogató. Nyájas, behízelgő könyvkereskedő. Tréfás kedvű vendégfogadós söröskriglik- kel, rumospoharakkal. Homokkotró, mellén, karján tengeri sellókkel, szívekkel, kezdőbetűkkel. Nincs az a sors, amely „bele ne férne“ az arcába. Hatvanhét éves. Dohogásai, dünnyögései, fecserészései, morfondírozásai ugyanolyan emlékezetesek, mint habókos mozdulatai, kesernyés grimaszai, svejkes kacagásai, sértett hallgatásai. Színészi bravúr minden egyes alakítása. Ahogy csörgöórával a kezében, kapatosán szunyókál a Hóvirágünnepben, ahogy „autóskeringöit" járja Az én kis falumban, vagy ahogy csavaros eszú kisemberként fűnek-fának szalutál a Földiekben, úgy senki sem tud durmolni, volán mögött „táncolni“, bokázni, csak ó: Rudolf Hru- sinsky.- Így képzelte öreg napjait? Egy nagy halom forgatókönyv mellett, két forgatás közt pár órás pihenővel?- Nem... nem teljesen így. Azt hittem, többet leszek majd a hétvégi házamban, hogy horgászni fogok, sörözgetni egy eldugott kiskocsmában... de nem baj, hogy nem így van, hogy a munkába kapaszkodom. Egyszer abba kellett hagynom, az szörnyű volt. Erről nem akarok beszélni. Hosszú volt a szünet, hét vagy nyolc év. Mindegy. Elmúlt. Mostanában viszont kifejezetten hajtanak. Sokszor alig állok a lábamon, azt sem tudom, mikor tanuljak. Napközben nincs rá lehetőségem, hisz alig vagyok itthon. Legfeljebb éjszaka, ha marad erőm, vagy korán reggel, hatkor. Beszúrom az inzulint, aztán fogom a könyvet és magolok. Okos rendezőkkel dolgozom az utóbbi időben, pontosan tudják, mi kell nekem, milyen szerep.- Igen, észrevettem: két-három éve szinte csak szeretni való öregeket játszik; ha vannak is hibáik ezeknek a hősöknek, a lelkűk mélyén egytől egyig becsületes, jóságos emberek.- Számomra minden figura érdekes, amire igent mondok. Mindegyikben ott a plusz is, a mínusz is. Ebből indulok ki mindig. Akármilyen szerepet formálok is meg, mindkét pólust igyekszem megkeresni benne. Az pedig, hogy most már hosszabb ideje tisztességes embereket játszom, a véletlen műve.- Ruzickája, a Földiek című tévéfilmsorozatban, nemcsak tisztességes, elvhú is, bátor is, önfeláldozó is.- Tudja, mit szerettem benne? Azt, hogy ha el kapták, meg is kínozták a németek, megtörni akkor sem tudták. Az ellenállási mozgalom egyik legmegbízhatóbb összekötője maradt, inkább bolondnak tetette magát, csakhogy ugyanott folytathassa, ahol abbahagyta.- Változik a világ, s változunk benne mi is. Ki tudja, vannak-e a közvetlen környezetünkben ilyen Ruzickák?- Biztos, hogy vannak. Bár én is úgy veszem észre: egyre több az emberekben előtt elmegyek itthonról és előadás után, éjszaka járok haza. A stresszhelyzeteket hogyan éli meg?- Ha nagyon komolyak, a szívem jelzi vissza leghamarabb. Aztán emelkedik a vérnyomásom, a cukorszintem...- Mi segít ilyenkor?- Csak a kórház. Karácsony előtt is be kellett mennem, de az orvosaim gyorsan rendbehoztak. Felépültem. Jó lelkiállapotban voltam, az is sokat segített rajtam. Ilyenkor a legnehezebb betegséget is köny- nyebben viselem. Egyszerűen nem figyelek oda, mi történik velem. Ez a jó. Hogy nem adom meg magam. Hogy mindig csak a munkán jár az eszem. Ezt is megszokta már a szervezetem. Ha dolgozom, az Prágában Rudolf Hrusínskynál Négy színész egy családban - Rudolf Hrusínsky fiaival és unokájával (Milos Schmiedberger felvétele) a rossz tulajdonság. Mitől van mindez? Az irigységtől? A stresszhelyzetektől? Az el- „ lentétektöl? Az esztelen rohanástól? Mert mit látok, ha körülnézek? A legtöbb embernek élni sincs ideje. Az otthona is mintha csak arra szolgálna, hogy legyen hol átöltöznie, ágyba esnie. Én ebben is szerencsés vagyok... egy házban él az egész családunk... két fiam, öt unokám... nem az én érdemem, a feleségemé! Én kora délEKG-m is jobb, mint máskor. Rám a tétlenség rossz hatással van. Persze, az sem jó, ha a másik végletbe esem. Ha eltúlzom a dolgokat. Mint most... mint az utóbbi években. Hogy még a hétvégéim is foglaltak. Hogy vannak vasárnapok, amikor két előadásban is színpadra lépek.- Biztosan azért, mert jól érzi magát a Nemzetiben.- Főleg az utóbbi időben. Falstaffot játszani a IV. Henrikben... tudja, mekkora öröm ez nekem? Egy ember, aki habzsolja az életet, akinek mindenről megvan a véleménye ...- Egy kicsit olyan, mint ön, ugye?- Igen, van bennünk valami közös. De ugyanezt érzem akkor is, amikor a Macska a forró bádogtetőn Big Daddyjét játszom.- A Sörgyári capriccio és Az én kis falum jóságos doktoruraival milyen viszonyban volt forgatás közben?- Gyönyörűen volt megírva mind a két szerep... nagyon nagy öröm ilyen figurákat játszani. Az én kis falumról azt hittem, csak a szocialista országokban lehet érdekes, Nyugaton nem. Erre mi történt? Még Amerika is megvette. Kanadából kaptam levelet a minap; el vannak ragadtatva a filmtől. Hogy micsoda különös érzéke van Menzet- nek! Ezt írják. Hogy minden figura igazi ember nála. így igaz. Menzel érzi az embert is, és érzi a kamerát is. Egyetlen filmjéből maradtam csak ki, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból. Forgattam. Nem tudtak egyeztetni. A Szeszélyes nyárban viszont ott vagyok. Felejthetetlen munka volt az... egyikünk sem bízott benne, hogy filmre tudjuk vinni Vancura költői szövegét. Aztán csodák csodájára mégis sikerült, hála Menzel érzékenységének. Kár, hogy olyan lusta ez a Jirka... többet kellene forgatnia.- Egyszer azt mondta, a Svejket fiaskónak tartja. Hogy miért, nem árulta el.- Azért, mert nem értett hozzá, aki rendezte. Később Menzellel kellett volna megcsinálnunk, NSZK megrendelésre. Harminchat részes tévéfilmsorozatot kértek, harmincperces „fejezeteket“. De nem kaptunk rá engedélyt.- Fiai: Rudolf és Honza ugyancsak színészek. És ezt a pályát választotta unokája, a legifjabb Rudolf Hrusínsky is. Vele milyen kapcsolatban van?-Tudja, milyen egy tizenhét éves kamasz ... Pajkos és örökké mehetnéke van. Nem nyugszik egy percre sem A konzervatóriumban sokáig csak jópontokat gyűjtött, aztán forgatott egy filmet, a Diszkósztorit és nem bírta elviselni a népszerűséget. Nem mondom, jól mozog, és a play back is jól megy neki, de annyit lógott, hogy a végén kitették a szűrét az évfolyamból. Akkor azt hitte, én majd közbelépek és intézkedem. Nem, azt nem. Leültünk és elbeszélgettünk. Okos fiú ö, ért a szóból. Elmegy szépen kőművesnek. Hat hónap fizikai munka... nem fog az megártani neki. Aztán szeptemberben vissza a konzervatóriumba. A harmadik osztályba.- ön persze egészen más volt kamaszkorában ...- Dehogy is voltam más. Rám ütött az unokám. Ha látná a bizonyítványaimat... magaviseletből is kettes vagy hármas voltam mindig. Ott volt nagyapám vándorszínháza, a sok előadás, az izgatott engem, nem az iskola. De ma már más a helyzet. Neki sokkal komolyabban kell vennie az életet. SZABÓ G. LÁSZLÓ IHTIUn UN A digitális képmagnó volt a múlt év egyik újdonsága a videopiacon. Maga az elnevezés - digitális video - talán egyeseket meg is tévesztett: azt gondolhatták, olyan készülékekről van szó, amelyek digitális úton rögzítik a kép- és hangjeleket, olyképpen, mint mondjuk a CD-lemezen. Természetesen erről szó sincs. Egyelőre még mindig a jövő zenéje a valóban digitális kép- és hangrögzítéssel működő képmagnó, tehát az olyan, amely a számítógépekhez hasonlóan bináris számkódokká, sok-sok egyessé és nullává átalakítva rögzítené a kép- és hanganyagot a videoszalagra. A hangmagnók esetében ugyan már léteznek ilyen készülékek, az úgynevezett DAT rekorderek, s hírek szerint a Matsushita, valamint a Hitachi is kifejlesztette már a valóban digitális VHS képmagnót. Mit nyújtanak tehát az egyre inkább terjedő „digitális“ videorekorderek? A gyárak különböző területeken alkalmazzák a digitális technológiát, például a reprodukció minőségének javítására, a zajszínt csökkentésére, és különböző effektusok elérésére, amelyek zömmel a tulajdonképpen analóg (hagyományos) úton rögzített felvétel digitális feldolgozásán, memorizálásán alapulnak. Amikor a képeket bináris úton memorizáljuk, ugyanúgy tárolhatjuk, mint minden más információt a számítógépek memóriájában. Ennek köszönhető például az, hogy az ilyen videokészülékek tökéletes állóképet adnak. Tudjuk, hogy a hagyományos képmagnók az állóképeket leállított szalagról reprodukálják, úgy, hogy a forgó videofejek állandóan ugyanazt a jelet olvassák le. Emiatt az állókép még a jobb készülékeknél is többé-kevésbé remeg, vízszintes csíkok, zavarok láthatók rajta. A digitális készülékek ezzel szemben a memóriából olvassák ki a képet, tehát a képernyőre állandóan tökéletesen azonos jel érkezik, a kép teljesen stabil, mint egy fénykép, korlátlan ideig vetíthető, sót nemcsak szalagra rögzített felvételekből emelhetünk ki állóképet, hanem az éppen futó tévéműsorból is. A készülék ugyanis a tévéműsor bármely pillanatát is memorizálni tudja. Szintén a jelek memorizálásán alapul a PIP (Picture in Picture, Kép a képben) effektus. Miközben mondjuk videofelvételt nézünk, a tévéképernyő egyik sarkába bevetíthetjük az aktuális tévéműsort, illetve belekukkanthatunk a műsorba. A Sharp VC D 801 B készülék például kilenc részre tudja bontani a képernyőt, s egyszerre kilenc tévéműsorból láthatunk egymást követő, pergő állóképeket. A képjel bináris tárolása lehetővé teszi továbbá a szintén kifogástalan lassított lejátszást. A NEC gyár DX 3000 modellje a normálsebesség egyharma- dával tud reprodukálni tökéletes, zajmentes képet. További lehetőség a sztroboszkóp-effektus, amikor a másodpercenkénti 25 helyett mondjuk 5 kép jelenik meg a képernyőn, a mozgások tehát szaggatottá válnak. Egy másik effektus a színezés, vagy ahogy még nevezik, szolarizáció. Itt a színjelet erősítik fel digitális eljárással, minek következtében a felvételen erős rikító színeket kapunk. Megvalósítható a mozaikkép is, amikor a képernyőn megjelenő kép nem apró pontokból áll, hanem kisebb-nagyobb kockákból. Számos gyár használja a digitális technológiát a képminőség javítására, illetve a zajszint csökkentésére a zajok kiszűrésére, például a NEC, az ITT, a Panasonic stb. Nagy lehetőséget nyújt tehát ez a technológia, s még jelentősebb előrelépést tesz majd lehetővé a teljes egészében digitalizált képmagnók gyártása. Mint említettük, a prototípusok már elkészültek, állítólag akár a sorozatgyártás is beindulhatna. Becslések szerint a valóban digitális képmagnó jelenleg mintegy 50 százalékkal kerülne többe, mint a mai standard modellek. Elterjedésükkel, tömeges gyártásukkal párhuzamosan természetesen áruk is csökkenne. Van azonban egy bökkenő. A bináris jelrögzités alkalmazásával gyerekjátékká válik a másolás: a Hitachi szakemberei már bebizonyították, hogy digitális felvételek esetében még akár a tizedik kópia is szinte tökéletesen olyan minőségű, mint az eredeti. A digitális video elterjedésével ez óriási zavarokat okozhat a video-szoftver piacon, szárnyakat adhat a kalózkazetták terjesztésének. Hasonló jogi és egyéb akadályokba ütközik a digitális hangmagnók elterjedése, de reméljük, hogy belátható időn belül megjelennek a számos előnnyel rendelkező digitális magnók. M.SZ. Egészen röviden • A ..glasznoszty" a Szovjet televízióban. A tévéműsorokról folytatott vitákat összefoglalva megállapítható, hogy már most is színesebb, érdekesebb a tévé, mint korábban. Visszatértek rég nem látott arcok, és ugrásszerűen nőtt a híradó (Vremja) nézettsége részben azért, mert neves írók és művészek is fórumot kaptak véleményük kifejtésére. Sokat lehetett várni a helyi és körzeti stúdióktól, mert a közösség ezeken keresztül jobban tudja ellenőrizni a helyi vezetők tevékenységét. Sok bírálat éri az irodalmi- művészeti műsorokat: nem tükrözik híven a mai szovjet szellemi életet, kevés az élő adás. Túl sok még a magyarázat, a kommentár, úgy tűnik, a tévések nem bíznak a nézők véleményalkotó képességében. Kezdetleges a közönség véleményének felmérése is. Nem lenne szabad csupán a nézői levelekre támaszkodni, tudományos alapokon nyugvó közvélemény-kutatásokat is kell végezni, s e munkába a szociológusoknak is be kell kapcsolódniuk. • A Grundig - több éves válságperiódus után - megerősítette helyzetét Ausztriában. 600 millió schillinges beruházással, az 1400 fős állomány megtartásával, új gyártmányok gyors kifejlesztésével vészelte át a nehéz időszakot. 1987-ben már 800 ezer darab 95 cm átmérőjű „Jumbo“ nevű színes televíziókészüléket gyártott. • 80 millió televíziókészülék működik Kínában, ami 30 százalékos telítettséget jelent (ez a szám a nagyvárosokban 90 százalék), 250 millió a rádiókészülékek száma, ez a háztartások 100 százalékos ellátottságának felel meg. 47 televízióállomás van az országban, és 600 millió néző napi két órán át néz televíziómüsort. A műsor nagy részét a „szappanoperák“ és az időszerű tájékoztatás alkotja. • Tizenötmillió font sterling összegű alapítványt hoztak létre a skandináv országok a „nordikus“ filmek, televíziós és videomüsorok gyártására, hogy így álljanak ellent a külföldi műsorok beáramlásának. A vállalkozás szorosan kapcsolódik az idén űrbe küldendő Tele-X norvég műholdprogramhoz. • Az izraeli televízió enyhítette reklámtilalmát, ami azonnal a gazdasági kiadások 47 százalékos csökkentését eredményezte. A televíziós reklám azonban így sem jelentős Izraelben, alig teszi ki a hirdetések 3 százalékát. 1988-tól várnak fordulatot, amikorra egy másik kereskedelmi tévéhálózat megindítását tervezik. Az előmunkálatokhoz a reklámgazdasági szervezetek körülbelül 30 millió dollárral járultak hozzá. ÚJ SZÚ 14 1988. 3.18.
