Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

A lengyel kisipar és magánkereskedelem helyzetéről tettek közzé érdekes adatokat a tavalyi év végén Varsóban. Megállapítható belőlük, hogy a magánszektor a lengyel iparban és kereskedelemben a nyolcvanas évek folyamán jelentős változásokon ment keresztül és a második világháború utáni időszakhoz képest aránylag gyors fejlődésnek indult.

A hivatalos statisztikai adatok szerint Lengyelországban 1986 végén összesen 500 263 magánipari és -kereskedelmi egység működött, melyben 1 036 777 személy dolgozott. A fejlődést bizonyítja, hogy öt évvel korábban jóval kevesebb, összesen 357 142 magánipari és -kereskedelmi egységet tartottak nyilván 654 075 alkalmazottal.

Lengyelországban fontos szerepe van a magánszektornak ezekben az ágazatokban. Ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy forgalma 1986-ban elérte az 1170 milliárd zlotyt.

Egyébként a lengyel kisiparban és - kereskedelemben dolgozik a munkások és alkalmazottak 5,3 százaléka, akik a tiszta országos ipari termelés 5,7 százalékát állítják elő. Részesedése az állami kiskereskedelmi forgalomban 2,5 százalék, a szolgáltatások területén pedig 30,1 százalék. Az ipari-kereskedelmi magánszektor az összes ipari állóalapok 6,2 százalékával rendelkezik. Mint az előbbiekből kitűnik igen jelentős a magánszektor részesedése a szolgáltatásokban, ami teljesen megfelel az állam elvárásainak. Az elképzelések és tervek szerint ez a részesedés a legközelebbi években tovább növekszik, mert a helyi lakosság sokrétű és gyakran

változó igényeit a magánvállalkozók, szerelők, javítók, szabók, kiskereskedők, stb. jobban és gyorsabban tudják kielégíteni, mint a nagyobb feladatokra alkalmas szövetkezeti és állami vállalatok. Itt jegyezzük meg, hogy a lengyelek ezen a területen elsősorban Magyarország és az NDK példáját szeretnék követni, mert varsói megítélés szerint a szocialista államokon belül ebben a két országban a legjobbak a szolgáltatások. Ugyanakkor köztudott, hogy Magyarországon és az NDK-ban a lakossági szolgáltatások mintegy 60-62 százalékát a magán- szektor, illetve a magán- és a szövetkezeti szektor nyújtja.

A nyolcvanas évek első fele a mennyiségi változásokon kívül figyelemreméltó minőségi változásokat is hozott ebben az ágazatban. A lengyel sajtó cikkeiből kiderül, hogy míg 1982-ig főként faluhelyen és a kisvárosokban volt aktív szerepe a magánszektornak, addig 1983- tól kezdődően a fejlődés súlypontja az új vállalatok létrejötte, illetve működése következtében már a nagyvárosokra esik. Másik, egyáltalán nem lényegtelen, dolog, hogy míg korábban főleg az idősebb korosztály dolgozott a magánszektorban, addig az utóbbi években komoly nemzedékváltásra került sor és a fiatalok ezrei kerestek megélhetést ezen a területen. S ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy a fiatalok döntő többsége szakképzett, sót nagyon sok esetben középiskolai, ritkábban pedig főiskolai szakképzettséggel rendelkezik, akkor megalapozottnak találjuk a lengyel közgazdászok véleményét, akik szerint a kisipar és a kiskereskedelem a gazdasági reform most kezdődő második szakaszában egyre nagyobb, jelentősebb szerepet fog játszani.

Tekintettel az adott helyzetre és a legközelebbi évek perspektívájára az illetékes lengyel szervezetek és szervek arra is igyekeznek választ találni, hogy miért döntenek az emberek a magánszektorban való tevékenység mellett. A varsói Közvéleménykutató Intézet ezért 1986 januárjában széles körű, országos felmérést végzett, melynek eredményeit a sajtó is ismertette. A közölt adatok tanúsága szerint a megkérdezettek 75 százaléka azért döntött a magánszektorban való tevékenység mellett, hogy önállóbb legyen, mint korábban, ötven százalékuk második döntő okként az életszínvonal növelésének lehetőségét adta meg. Nem kevésbé fontos a többi ok sem: személyes megelégedettség és a nagyobb önbizalom (39 százalék), magas kereset (26 százalék), a környezet, barátok, ismerősök nagyobb tisztelete (11 százalék), nyugodt, kiegyensúlyozott élet (11 százalék).

A megkérdezettek abszolút többségének nézete szerint a magán- szektorban való munka eredménye nagyjából kétszer olyan magas élet- színvonal elérését teszi lehetővé, mint az állami szektorban. Ennek azonban ára van: a hosszabb munkaidő (82 százalék), nehezebb, keményebb munka (61 százalék), a bizonytalanság érzése, ami a rendszeres kockázatvállalásból következik (46 százalék).

Szintén figyelemreméltóak az állami szektorban dolgozó lengyel állampolgárok nézetei a magánszektorról. A megkérdezett munkások és alkalmazottak 91,4 százaléka, valamint a vezető dolgozók 96,5 százaléka szerint helyénvaló és megalapozott a magánvállalkozások engedélyezése és állami támogatása a helyi szolgáltatásokban. Ugyanakkor a kiskereskedők tevékenységét az említett lakossági rétegek 78,7, illetve 86,9 százaléka helyesli és támogatja. A kisiparosok tevékenységét a munkások és alkalmazottak

60,6 százaléka, s a vezető dolgozók

67,4 százaléka támogatja.

Mint az eddigiekből kiderül az általában helyi vagy regionális jellegű kisvállalkozások, kiskereskedelmi egységek stb. működését, létesítését a lengyel lakosság nagy többsége támogatja. Ezzel ellentétben a közepes nagyságú magánvállalatok működésének engedélyezését már jóval kevesebben tartják helyesnek. A nagy állami vállalatok szövetkezeti tulajdonba, illetve magánkézbe adását a megkérdezetteknek csupán 22,3, valamint 20,7 százaléka fogadná el.

Végezetül meg kell jegyezni, hogy az új lengyel politikai és gazdasági mechanizmus aránylag tág teret enged a magánszektor működésének a társadalom által fontosnak vélt területeken, s fejlődését az állam is támogatja. Ennek fokozatosan megnyilvánuló pozitív hatásaival Varsóban már az elkövetkező években számolnak. Tegyük hozzá, hogy az idén február elsejétől kezdve Csehszlovákiában is új, tágabb lehetőségek nyíltak a szolgáltatások fejlesztésében, ezért számukra sem érdektelen figyelemmel kísérni a többi szocialista ország ebbéli tapasztalatait ezen a területen.

KOKES JÁNOS

LENGYELORSZÁG

Kisiparosok és kiskereskedők

Bulgária a nem hagyományos energiaforrások közül főleg a napenergiát használja fel, mégpedig a mezőgazdasági vállalatoknál, az iparban, az idegenforgalmi központokban, vízmelegítésre és a lakások fűtésére. Kiszámították, hogy egy négyzetméter napkollektor segítségével évente 380 kilowattóra energiát takarítanak meg. Az ilyen berendezéseket az országban 170-180, a déli részeken 200 napig is lehet használni. A felvételen a Várna közelében levő Akszakov községben levő napkollektorok láthatók.

Jó tudni, hogy...

...az év elejétől az NDK csaknem 224 kombinátja közül 16 esetében a gazdálkodás új szabályai vannak érvényben, amelyek részleges önfinanszírozással számolnak és megszilárdítják a nyereség szerepét. A beruházásra, tudományos-műszaki fejlesztésre és kutatásra fordítható pénzeszközöket, amelyeket korábban abszolút összegben a minisztérium folyósított, most a tiszta nyereség alapján meghatározott hosszú távú normatívumok szerint állapítják meg. A népgazdasági szempontból fontos feladatokat viszont továbbra is közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozzák. A kutatásra és fejlesztésre szánt, de fel nem használt eszközöket át lehet vinni a következő esztendőbe. Ezeknek á változásoknak az a céljuk, hogy felülvizsgálják, vajon a tiszta nyereség, mint mutató szerepének megszilárdításával és a részleges önfinanszírozással lehet-e biztosítani a termelés mennyiségének és minőségének javítását.

...a pótalkatrészek hiánya Kubában is komoly gondot jelent.' Tavaly például a tervezett 500 millió peso helyett csupán 440 millió peso értékben gyártottak pótalkatrészeket, s ez lényegében az 1986- os termeléshez viszonyítva 9,6 százalékos visszaesést jelent. Feladatait elsősorban a kohászat és a gépipar nem teljesítette. Nagyon lényeges, hogy a pótalkatrészek tőkés importját mielőbb csökkentsék. Egyébként ez a behozatal körülbelül tízezer tételből áll, s Kubának évente több mint 130 millió dollárjába kerül.

...a magyarországi Tungsram vállalat az idén öt százalékkal kívánja növelni exportját új energiatakarékos fényforrások gyártásával és modern elektronikai termékek, köztük robotok és az egészségügyben használatos lézertechnika termelésének növelésével. Ez a világviszonylatban jónevü gyártó több mint száz országba szállítja termékeit, gyártási berendezései pedig az olyan fejlődő országokban találnak gazdára, mint India, Indonézia, Egyiptom, Tunisz, Kína és Nigéria. Legjelentősebb partnere a Szovjetunió, ahol minden tizedik villanyégö Tungsram védjegyet visel. A magyar cégnek fejlett a kereskedelmi hálózata és külföldön egész sor fióküzeme van. Az egyik legsikeresebb az Action Tungsram az Amerikai Egyesült Államokban, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt alapítottak. A vállalat legújabb külföldi üzeme Japánban van. Tavaly a Tungsram exportbevételei konvertibilis valutában 8 százalékkal növekedtek, s termékeik iránt a világpiacon nagy a kereslet.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban fontos szerepet játszanak az integrációs csoportosulások: az egyik oldalon a tőkés országokat tömörítő Európai Közösségek, a másikon a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely szocialista államokat tömörít. Ezeknek a tömörüléseknek az egymáshoz való területi közelsége elősegíti a tagjaik közti kereskedelmi, pénzügyi és egyéb gazdasági kapcsolatok fejlődését, s a két rendszer közti együttműködés nemcsak jelentős gazdasági haszonnal járhat mindkét fél számára, hanem a béke megszilárdításához is hozzájárulhat. Ennek ellenére azonban a két közösség kapcsolatainak mindeddig nem született meg a szerződéses szabályozása.

Az Európai Közösségek és a KGST kapcsolatai eddig elsősorban a kereskedelempolitika terén fejlődtek. Az EK tagállamai az integrálódási folyamatokat illetően azt a célt tűzték ki, hogy a szabadkereskedelem, vámunió, közös piac, valamint a gazdasági és pénzügyi unió politikai unióval tetőzódjék be. A kereskedelmi kapcsolatok szempontjából fontos a vámunió: ennek alapján alakul az Európai Közösségek tagállamainak közös kereskedelempolitikája.

A KGST országokból való behozatalukra közös külkereskedelmi vámtarifa érvényes. Ebbe belevették a GATT (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) keretében elhatározott vámengedményeket is. Az így csökkentett közös külkereskedelmi vámtarifát alkalmazzák nagyobb különbségek nélkül a KGST-tagországokkal szemben, függetlenül attól, tagjai-e a GATT-nak vagy sem. A vámok terén a KGST-államokkal szembeni

diszkrimináció abban rejlik, hogy nem adnak meg számukra semmiféle egyéb kedvezményt. Ami a mezőgazdasági termékeknek az Európai Közösségek tagországaiba való kivitelét illeti, e téren különösen protekcionista rendszer van érvényben.

Az Európai Közösségek szocialista behozatalában a mennyiségi korlátozásokon kívül egyéb akadályok is vannak. Gyakrabban alkalmaznak dömpinggátló és különböző egyéb védő-, valamint ellenőrzési intézkedéseket,

vetően 1979-ben Lengyelországgal és Bulgáriával is készült ilyen. 1987-ben az Európai Közösségek és - egymást követően - Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Lengyelország között acélkiviteli egyezmény született, amely árurendelkezéseken kívül az exportálható mennyiséget is megszabja.

Az Európai Közösségek és a KGST kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai nem felelnek meg sem a két integrációs tömörülés gazdasági potenciáljának, lehetőségeinek,

nak, főleg gépek, valamint kitermelő- és feldolgozó vállalatok létesítéséhez szükséges beruházási egységek vásárlására. A térítés aztán ezeknek a vállalatoknak a termékeivel történik.

A gazdasági kapcsolatokon belül egyre nagyobb lesz a jelentőségük a gazdasági, ipari és tudományos-műszaki együttműködési egyezményeknek. Ezek a szerződések, amelyeket a KGST-tagországok bilaterális alapon az Európai Közösségek csaknem mindegyik tagállamával kötöttek, kedvező feltételeket teremtenek az egyes cégekkel való szerződéskötéshez. A kooperációs egyezmények sokkal szélesebb területre terjednek ki, mint a kereskedelmiek: a termelésre, annak körülményeire és a hozzá fűződő gazdasági tevékenységekre vonatkoznak.

A két nagy európai gazdasági tömörülés tagországai közti együttműködés jelenlegi foka a bővítések ellenére nem felel meg a két fél gazdasági ponteciáljának. A kapcsolatok megfelelő szintre hozása megköveteli a helsinki konferencián jóváhagyott elvek érvényesítését, hogy fokozatosan eltűnjenek az Európai Közösségeknek a KGST-vel szembeni politikájából a diszkriminációs tényezők. A KGST-nek érdeke, hogy az Európai Közösségek ne csak az egyes szocialista országokkal kössön megállapodásokat, hanem a KGST-vel, mint integrációs tömörüléssel is.

A két gazdasági közösség képviselői közti megbeszélések várható további fordulói bizonyára bővíteni fogják a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatok körét. S ez egyben lehetőség a politikai és gazdasági kapcsolatok világméretű normalizálására is. KAJETANA HONTYOVÁ

Az Európai Közösségek és a KGST

hosszadalmasabb a licencvásárlási ügyek és behozatali engedélyek intézése, s egyéb nehézségek tapasztalhatók. Mivel mindeddig nem sikerült megvalósítani a KGST gazdasági és kereskedelempolitikai együttműködési keretegyezmény kötésére irányuló javaslatát, 1975 óta a kereskedelmi kapcsolatokat nem szabályozzák átfogó egyezmények.

Az első kereskedelmi szerződés, amelyet az Európai Közösségek mint egységes egész KGST-országokkal kötött, az 1976-os nemzetközi textilkereskedelmi megállapodás alapján Romániával kötött textilkereskedelmi egyezmény volt. Magyarországgal hasonló szerződést parafáltak 1978 végén, s ezt kösem pedig a földrajzi közelségüknek. A két gazdasági közösség együtt a világ ipari termelésének mintegy a felét adja, kölcsönös kereskedelmünk azonban csupán a világkereskedelem 4 százalékát teszi ki.

Az Európai Közösségek és a KGST kapcsolatai a hitelpolitikára is kiterjednek. E téren fordulat történt az eredeti gyakorlathoz képest. Azelőtt korlátozták a szocialista országoknak nyújtott hiteleket, újabban viszont a hiteleket és hitelgaranciákat a szocialista államokban való piacszerzés fontos eszközeként használják fel. Az Európai Közösségek (mindenekelőtt Franciaország és az NSZK) kormányhiteleket nyújt a KGST-tagállamok-