Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

A nók tömeges munkábaállásával a népgazdaság némely ágazataiban - főként a könnyűiparban - számuk jelentősen megnövekedett. Ebben az ágazatban kevés a főiskolát és középiskolát végzett nő, de szakmunkásból sincs elég. Ez a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár komáromi (Komárno) üzemében is komoly gondot jelent, hiszen az itt dolgozó nők legnagyobb része betanított munkás. (GYÖKERES GYÖRGY felvétele) 1948 februárja után a munkaerő-állo­mány jelentős mennyiségi és minőségi változásokon ment keresztül. Népgaz­daságunkban az elmúlt negyven év alatt a munkafolyamatokba bekapcsolódott dolgozók száma 42,2 százalékkal növe­kedett. A foglalkoztatottság ilyen arányú alakulását több tényező is befolyásolta, köztük a nők tömeges munkába állása. A negyven évfolyamán a munkafolyama­tokban résztvevő nók száma 68,7 száza­lékkal növekedett, s napjainkra a dolgo­zók összlétszámának 48 százalékát te­szik ki. Tehát a munkaerő létszáma növelésének fő forrását a nők széles körű foglalkoztatása képezte. A gazdaságilag aktív személyek szá­mának a munkaképes korú népesség­hez viszonyított aránya fejezi ki a mun­kaképes korú dolgozó lakosság gazda­sági aktivitásának, vagyis a foglalkozta­tottságnak a mértékét, amely népgazda­ságunkban aránylag nagy, hiszen 77 százalékot tesz ki. A nők és a férfiak gazdasági aktivitása közti különbség nagyon csekély, még a 6 százalékot sem éri el. 1950-ben ez az érték 20 százalék volt. A nők tömeges munkába állásával a népgazdaság némely ágazataiban számuk jelentősen megnövekedett. Legtöbbjük a nem termelő szférában dolgozik: az egészségügyben 78,7 szá­zalékos, az iskolaügyben 73, a szociális gondoskodás terén 88,9, a pénzügyben 79,5, a turistaforgalommal kapcsolatos szolgáltatásokban pedig 72,3 százalé­kos arányt képviselnek. A termelő ága­zatok közül a bel- és külkereskedelem­ben, valamint a távközlésben dolgozik a legtöbb nő. Számuk nemcsak azok­ban az ágazatokban növekedett, ame­lyekben hagyományosan vagy hosszú távon sok nőt foglalkoztatnak, hanem né­hány iparágazatban is. Egyes ágazatokban a nők nagyará­nyú foglalkoztatása bizonyos problé­mákkal jár, ezért szükséges, hogy be­tartsák a férfiak és nók optimális ará­nyát. Azokból az ágazatokból, amelyek­ben sok nő dolgozik, a férfiak a népgaz­daság olyan területeire mehetnek dol­gozni, ahol az igényesebb körülménye­ket figyelembe véve fizikai adottságaik jobban érvényesülnek, mint például a kohászatban, az építőiparban és a bá­nyászatban. Azonban a nők száma ezekben az ágazatokban is meq növe­kedett. A nők foglalkoztatottsági arányának növekedése a társadalom gyors ütemű gazdasági és szociális fejlődését jelen­tette, ami többek között a családok élet- színvonalának növekedéséhez vezetett. Egyúttal a munkára való jog következe­tes gyakorlati megvalósítását, a nők egyenjogúságát és műveltségének nö­vekedését is eredményezte. A műveltség és szakképzettség nö­velése a gazdasági növekedés egyre jelentősebb tényezőjévé válik, különö­sen a tudományos-technikai forradalom időszakában. A műveltség és annak alakulása min­dig a termelőerők és termelési viszo­nyok fejlettségi fokától függ, s az ember alkotóereje fejlődésének fontos ténye­zője. Az elmúlt negyven év folyamán éppen a dolgozók műveltségének és szakképzettségének növelése jelentette a legjelentősebb minőségi változást ha­zánk munkaerő-állományának alakulá­sában. Növekedett a szakképzett dolgozók száma, s köztük a nók jelentős hánya­dot képviselnek. Esetükben a műveltség növekedése gyorsabb volt, mint a férfi­aknál. Ez az előny a középfokú művelt­séget illetően már a nyolcvanas évek elején megmutatkozott. 1970-ben a fel­sőfokú végzettséggel rendelkező nók részaránya a dolgozók körében 20 szá­zalékos volt, napjainkban körülbelül 40 százalék. A szakközépiskolát végzet­teknek viszont több mint a fele nő. Részarányuk a szakmunkások körében is jelentősen megnövekedett. A szak- képzettségi követelményeknek csupán kis hányaduk nem felel meg. Példaként bemutathatunk néhány ágazati elemzést. Például a gépiparban és elektrotechnikában, ahol a munkás­foglalkozások vannak túlsúlyban, a szak­mai gyakorlat és képesítés követelmé­nyét a nőknek több mint a fele teljesíti, körülbelül 6 százalékuk nem felel meg ezeknek a követelményeknek és csak­nem 30 százalékuk teljesen más mun­kát végez, mint amire szakképesítése van. A gépiparban a nők megközelítőleg 10 százaléka az előírtnál magasabb szakképzettséggel rendelkezik, viszont az alapiskolát végzettek száma is jelen­tős. Mindkét ágazatban még mindig ke­vés a főiskolát végzett nő. A szolgáltatá­sokban foglalkoztatott nőknek körülbelül a fele kívánt szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik, 8 százalékuk azonban nem teljesíti ezeket a követel­ményeket. Negyedrészük pedig más munkát végez, mint amire szakképesí­tése van. Egyébként az érettségivel nem rendelkező szakmunkások köré­ben is hasonló a helyzet. A könnyűipar­ban kevés a főiskolát és középiskolát végzett nő, de szakmunkásból sincs elég. Ez azt jelenti, hogy ebben az ágazatban meglehetősen nagy az alap­fokú végzettséggel rendelkezők száma. Ezzel ellentétben az iskolaügyben - a férfiak részarányával összehasonlít­va - meglehetősen sok a főiskolát vég­zett nő; ez különösen néhány fajta szak- középiskolára jellemző. Az egészségügyi dolgozók helyzetét, ahol a leggyorsabban növekedett a nők foglalkoztatási aránya, a szakkép­zettség szempontjából igy jellemezhet­jük: a nók a munkaerő összlétszámának 80 százalékát képezik, a szakképzett­ségi követelméyeknek - legyen szó fel­ső- vagy középfokú végzettségről - a munka tartalmára való tekintettel csaknem mindnyájan eleget tesznek. Szólni kell azonban arról, hogy ebben az ágazatban különféle beosztásokban 6 százalékuk nyugdíjas korú. Egyébként a dolgozó nyugdíjasoknak több mint a fele nő. Ez részben annak az igyekezetnek az eredménye, hogy a tanulással és gyakorlati munkával szerzett tudásukat továbbra is kihasz­nálják és segítsék a társadalmi fejlő­dést, másrészt az önmegvalósításra tö­rekvés következménye. A nők a műveltség növelésével, ma­gas fokú szakképzettségükkel és szak­mai rátermettségükkel megteremtik a feltételeket a vezető beosztásokban való érvényelésükhöz, ami a szocialista társadalom érdeke, s ezt tudatosan tá­mogatja. A politikai, gazdasági és társa­dalmi szervezetekben betöltött tisztsé­gekről és az irányításban való részvé­telükről van szó. Azonban a nők aktivitá­sa az irányítás magasabb szintjén még mindig nem vált igazán gyakorlattá. A társadalmi szervezetekben való rész­vételük sokkal nagyobb, az alacso­nyabb szinteken az 50 százalékot is eléri. A munkaerő-állomány újszerű értel­mezése és hasznosítása, amelyet a gazdasági mechanizmus átalakítása tesz szükségessé, nemcsak új hozzáál­lást követel meg a nők foglalkoztatásá­val kapcsolatos problémák megoldásá­hoz, hanem azt is, hogy megteremtsük a feltételeket a női munkaerő hatékony kihasználásához, miközben főként a szociális szempontoknak van komoly jelentőségük. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalon a nők gazdasági aktivitá­sát szinten kell tartani, a másik oldalon viszont gyakoribb hiányzásukra (a gyer­mekek betegsége idején) való tekintet­tel, de néhány ágazatban a munkaerő­fölösleggel kapcsolatos problémák részleges megoldása szempontjából is intézkedéseket kell hozni a nők munka- viszonyának lerövidítésére, amennyi­ben gyermekükről gondoskodnak, óm­nak 15 éves koráig. Nagyon időszerű problémáról van szó, amely ma már szociális és gótzdasági szempontból is megoldható. A munkafeltételek megteremtésében a nók számára sokat tettünk. Példaként felhozhatnánk azokat a tavaly hozott intézkedéseket, amelyek a kisgyerme­kes családoknak nyújtott társadalmi se­gítségre vonatkoznak, de más példákat is említhetnénk a korábbi időszakból. Azonban nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a szociális intézkedések terje­delme mindig azoktól az értékektől függ, amelyeket létrehoztunk. S mivel a szoci­álpolitika visszahat az újratermelési fo­lyamat hatékonyságára, azt kell szem előtt tóirtómi, hogy a társadalom szem­pontjából mi a gazdaságosabb. Ezért a szociálpolitikát a gazdasággal való egységben kell látni. Szocialista társóidalmunk megterem­tette a feltételeket a nók személyiségé­nek sokoldalú fejlődéséhez. A gazdasági folyóimatokba történő bekapcsolódásuk lehetővé teszi szakképzettsiégük sokirá­nyú kihasználását, gótzdasági tisztségek felelős betöltését, s ezáltal a politika, gazdasági és kulturális életben fontos szerepük van. Társadalmunk a népgaz­daság minden területén számít a nők aktivitására, s kibontakozásukhoz to­vábbra is megteremti a feltételeket. Or. EVA LYSÁ a közgazdasági tudományok kandidátusa Mérlegen a Nyugat-szlovákiai kerület iparvállalatainak külgazdasági kapcsolatai Gazdaságunk exportképességének növelése napjaink leg­fontosabb feladatainak egyike. A külgazdasági kapcsolatok fejlődése, hatékonysága és minősége a népgazdaság intenzi- fikálásának jelentős tényezője. Ezzel összhangban tavaly a Nyugat-szlovákiai kerület iparvállalatai összkivitelének a növekedése csaknem két és félszer volt nagyobb a termelés növekedési üteménél. A kerület vállóüatai a kivitel éves tervét 103,8 százalékra teljesítették. Ez a jó eredmény legnagyobb részben a gép-, vegy-, az építőipar, valamint az üvegipar, a textil- és a fafel­dolgozó ipar dolgozóinak érdeme. Bár a kivitel hatékonysága a különbözeti mutatóval együtt túllépte a tervezett szintet, nem érte el aid az értéket, mint óiz azt megelőző évben. Külgóizdasági kapcsolataink alapját az elmúlt évben is a szocialista gazdasági integrációban való aktív részvétel és a szocialista országokkal mindenekelőtt a Szovjetunióval foly­tatott gazdóisági és tudományos-műszaki együttműködés adta. A kerület vállalatai a szocialista országokba irányuló kivitel éves tervét 105 százalékra teljesítették. A szocialista országokkal szembeni kiviteli feladatok túltel­jesítésében a Bánovce nad Bebravou-i Tatra vállalat dolgozói vállalták a legnagyobb részt; teherautókból és pótalkatrészek­ből jóval nagyobb mennyiséget szállítottak határainkon túlra, mint az a tervben szerepelt. Az sem mellékes, hogy az export hatékonysága jelentősen túllépte az egy évvel korábbi ered­ményeket. A hlohoveci Slovakofarma szintén jól megállta a helyét, a külföldre irányított gyógyszeripari termékek értéke közel 56 millió koronával lépte túl óiz eredeti célkitűzéseket. Az exportból szármóizó árbevétel ugyancsak felülmúlta a várako­zásokat, mert a termékek értékésítési árai jóval magasabbak voltak, mint a nagykereskedelmi árak. A nyitrai (Nitra) Elektro­technikai Gépgyár - a korábbi évhez viszonyítva jobb külön­bözeti mutató mellett - 22 millió koronával lépte túl a textilipari gépek kiviteli tervét. Az ugyancsak nyitrai Azbesztcement Művek, a Nővé Zámky-i Sigma konszemvállalat, a vágsellyei (Sara) Dusk) és a suranyi Ette* szintén túlteljesítette a szocia­lista orszgokba irányuló kivitel tervét. Ezeknél a vállalatoknál jelentősen javult a kivitel hatékonysága és a különbözeti mutató is jobb értéket ért el a tervezettnél. A Nővé Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Művek 7 millió koronával lépte túl a kiviteli tervet. Tavóily légtechnikai berendezésekből csaknem kétszer óinnyi talált gazdára a szocialista országokban, mint az elózó esztendőben. Az export hatékonysága ennél a vállalat­nál is kedvezően alakult. A trnavai Skloplast és a piest'anyi Gépipari Fogyasztási Cikkek Kutatóintézete a szocialista országok vonatkozásában szintén kedvező mérleggel zárta az évet. Az iparvállalatok a nem szocialista országokba 3 milliárd korona értékű árut szállítottak, ez a mennyiség azonban nem volt elég ahhoz, hogy a tervfeladatokat teljesítsék. Az elvárá­soknak akkor feleltek volna meg maradéktalanul, ha tavaly az év végéig még körülbelül 12 millió korona értékű árut indítanak útnak. A minőségi mutató, vagyis a kivitel hatékonysága a nem szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi kapcso­latokban is megfelelt a célkitűzéseknek, az 1986-os szintet azonban nem érte el. Ez annak is a következménye, hogy az innováció sok esetben nem érte el a kívánt szintet és ütemet, a termékek megbízhatósága és a műszaki jellemzők nem mindig feleltek meg a külföldi megrendelők követelményeinek. A nem szocialista országokba irányuló kivitel éves tervét tizenkét vállalat nem teljesítette, lemaradásuk csaknem 220 millió korona. A legnagyobb kiesést -i nlohoveci Slovako­farma, a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár, a myjavai Szlovák Szerelvénygyár, a stúrovoi Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár és további vállalatok könyvelték el. A kedvezőt­len eredmények egyik leggyakoribb oka, hogy a vállalatok termékválasztéka eltért a tervezettől, nem volt elegendő áru, a külkereskedelmi vállalatok nem küldték el a kivitelhez szükséges iratokat stb. A korábbi példákkal ellentétben az Erősáramú Elektronikai Művek topoicany-i Elektrokarbon vállalatának dolgozói teljesí­tették, sót túlteljesítették a nem szocialista országokkal szem­beni szállítási kötelezettségeiket. A kivitel volumene 52 millió koronával lépte túl a tervezettet, s a különbözeti mutató is kedvezően alakult. A trnavai Skloplast ugyancsak teljesí­tette az exportfeladatokat. A Duslo 28 millió korona értékű terméket szállított terven felül, s az értékesítési árak csaknem nyolc százalékkal lépték túl a célkitűzéseket. A trencíni Merina és Slovlik vállalatoknál hasonlóan jó eredeményeket könyvel­hettek el. Az utóbbiban a kivitel tervét több mint 6 millió koronával lépték túl. Külgazdasági kapcsolataink kiegyensúlyozott fejlődése minden vállalattól és üzemtől - főként a feldolgozó iparban - megköveteli, hogy növelje exportképességét, maximális takarékosságra törekedjen a behozatalban, főként az anyago­kat és nyersanyagokat illetően, és állandóan növelje a külke­reskedelmi tevékenység színvonalát E feladatok megoldása érdekében feltétlenül szükséges, hogy mindenütt hatékonyab­ban valósítsák meg a párt gazdaságpolitikájának stratégiai irányvonalát, amely a szociális és gazdasági fejlődés intenzifi- káció útján történő meggyorsítását szolgálja. Köztudott, hogy az exportfeladatok mennyiségi teljesítése mellett egyre fonto­sabb szerepet kap a hatékonyság. Jól tudjuk, hogy magasabb áron csak a kiváló műszaki jellemzőkkel rendelkező termékek adhatók el, amelyekhez a hibátlan szervizszolgálat mellett a pótalkatrészek is biztosítva vannak. Ezért minden dolgozói kollektívának arra kell törekednie, hogy teljesítse a feladatokat az ágazatok műszaki és technológiai színvonalának növelé­sében, a gyártmányfejlesztés és technológiai innovációk üte­mének meggyorsításában a tudomány legújabb ismeretei étlapján. Az idei esztendő igényes exportfeladatainak teljesí­tése érdekében feltétlenül dinamikusabban kell javítani a ter­mékek minőségét és műszaki jellemzőit. BLAÍEJ SEDUAK mérnök a Szlovák Statisztikai Hivatal Kerületi Igazgatósága, Bratislava A foglalkoztatottság alakulása az elmúlt negyven évben

Next

/
Thumbnails
Contents