Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
A cél az önellátás Dél-Szlovákia szocialista fejlődésének négy évtizede Nagykürtösi (Vei’ky Krtís) járás Gondokkal teli kezdet - eredményes jelen Beszélgetés LÓSKA TIBORRAL, az SZLKP járási bizottságának ideológiai titkárával A Közép-szlovákiai kerületben, területét és lakosainak számát tekintve, a Nagykürtösi járás a legkisebb. A negyven év tükrét hiába is próbálnánk felállítani, ennek az időszaknak csupán a második feléről kapnánk képet annál az egyszerű oknál fogva, hogy épp ebben az évben emlékeznek meg a járás létrehozásának 20. évfordulójáról. így tehát a két évtized kerül figyelmünk homlokterébe. Kérem, jellemezze, honnan is indult a járás tulajdonképpeni fejlesztése.- Ha röviden és találóan akarnám kifejezni magam, azt mondhatnám, nagyon mélyről. A járás területén lévő községek korábban számtalan átszervezést értek meg, de bárhová is csatolták őket, mindig periférikus volt a helyzetük. A megalakítás előtti utolsó évtizedben a Losonci (Lucenec) járáshoz tartozott közigazgatásilag, mely olyan nagy területet ölelt fel, hogy irányítása nem felelhetett meg az elvárásoknak. 1968-ban a kezdet teli volt gondokkal. Az Ipoly határt alkotó vonalától északra háromszögként beékelődő járás ugyan mezőgazdasági jellegű volt, de igen elmaradott. így tehát az ipartelepítéssel párhuzamosan a mező- gazdaság fejlesztése is kulcsfontosságúvá vált. A járási székhelynek a megalakuláskor 3000 lakosa volt, jelenleg közel tízezerrel többen élnek itt. Javítanunk kellett az elhanyagolt utakat, az ipar szempontjából fontos vasúti összeköttetést is meg kellett teremtenünk. A bánya jelentette a munkásosztály bölcsőjét, de ezenkívül alig akadt ezen a területen ipari munkahely. Az volt a legfontosabb, hogy az itt élőknek helyben teremtsünk munkalehetőséget. Tehát nemcsak a járási székhelyen, hanem azon kívül is üzemeket hoztunk létre. A UAZ, a Piéta, a Tesla, a Bucina vállalatok létesítettek járásunk területén részlegeket, üzemeket. Ma is a mezőgazdasági termelés dominál nálunk: a korábban szinte minden faluban megalapított apró szövetkezetekből ma már 13 mezőgazdasági üzemben és két állami gazdaságban folyik az eredményes termelőmunka. Míg korábban a munkaképes lakosság 10-12 százaléka ingázott az ország különböző pontjaira, ma arányuk alig éri el az 5 százalékot. • Tehát a munkalehetőségek megteremtése jelentette az első legfontosabb lépést. A járás falvait járva viszont a fejlődés számos jelének lehetünk tanúi...-Természetesen az élet többi területén is mélyreható változások következtek be. A járási székhelyen és vidéken egyaránt nagy gondot fordítottunk a szolgáltatások fejlesztésére. Gondolok itt az egészségügyi, a kereskedelmi és a többi szolgáltatási formára. A teljességre való törekvés nélkül megemlíthetem a nagycsalomijai (Vel'ká Calomija) körzeti rendelőintézetet, az ipolynyéki (Vinica), a busái (Buáince) bevásárlóközpontot, az ipolynagyfalusi (Vel’ká Vés nad Ipl'om) és a lukanyényei (Nenince) művelődési házat. Megteremtettük az ideológiai és a kulturális tevékenység anyagi bázisát is. De elismerően szólhatok a polgári ügyek testületéinek munkájáról, mely egyre színvonalasabb, a legtöbb helyen már méltó, szép környezetben folyhatnak a polgári szertartások. Kétségtelenül az oktatás területén is születtek eredmények, bár főképp a járási székhelyen a lakosság számának gyors növekedése gondokat hozott magával. Sajnos, két műszakban is folyik oktatás, de ezt remélhetőleg a következő tanévben megszüntetjük, ha átadjuk az új 16 tantermes iskolát. • Az ilyen számvetés nemcsak az eredményeket hozza a felszínre, hanem a megoldásra váró feladatokat is az elért sikerek mellé kívánkoznak. Melyek ezek?- Az elvártnál lassabban épül a kórház részlege, a tejüzem átadása is sürgető, hisz már épp ideje volna, hogy a járásban megtermelt tej el- illetve visszaszállítását megszüntessük. A húskombinát befejezése nagyban hozzájárulna a járás lakosainak hússal illetve hentesáruval való jobb ellátásához. De hogy emberközelben maradjak: kevés a diplomás a járásunkban. Úgy látszik a fiatalok igényei nagyobbak a mi szerény lehetőségeinknél. Kilenc orvost és 17 pedagógust tudnánk szinte azonnal alkalmazni. Persze, ezeken kívül számtalan megvalósítandó tervünk, elképzelésünk van, melyek ha nem is válnak valóra zökkenő- mentesen, a nehézségek leküzdésétől nem riadunk vissza. • A járás arculata az elmúlt két évtized alatt sokat változott. Jelenleg milyen jelentősebb beruházások, létesítmények épülnek, illetve melyek létrehozásával számolnak a közeljövőben?- Már említettem azokat, melyek a legnagyobb gondot okozzák. Tavaly még ezek közé tartozott a járási székhely ivóvízellátása is. De felépült a vezeték első szakasza, s folytatjuk a munkálatokat. Továbbfejlesztjük a Tesla üzemet, a LIAZ üzeme szintén új részleggel bővül. A borászati üzemben be szeretnénk indítani a palackozást. Terveinkben szerepel a járási székhelyen a művelődési központ és egy további 16 tantermes iskola felépítése. A gyermekintézmények hálózatát kiépítettnek tekinthetjük, az a célunk, hogy az összes 3-5 éves gyermeket elhelyezzük az óvodákban. Említésre méltó még a vieskai termálfürdő bővítése, ezzel többek között az a célunk, hogy járásunk ne csak a közel 48 ezer lakosának adjon igazi otthont, hanem az átutazók és a turisták számára is ismert, vonzó hellyé váljon. • Titkár elvtárs, a szóban forgó időszakban elért sikerek közül ön szerint melyek a legszembetűnőbbek?- Kétségkívül járásunk iparának elért jelenlegi szintje az első helyen szerepel. Ezt szinte egyenrangúan egészíti ki a mezőgazdasági nagyüzemek a kor elvárásainak megfelelő működése. Gondolok itt a korszerű gépparkokra és az emberek munka- és életkörülményeire. De kimagasló sikernek tartom a lakásépítésben elért eredményeket. A vidéken és a járási székhelyen felépített családi házakkal együtt szinte megoldottnak tekintjük a lakáskérdést - az igénylők száma a minimumra csökkent, s az ebben az ötéves tervidőszakban felépülő 1334 lakással előreláthatólag minden igényt ki tudunk elégíteni. Eredményeink tehát derűlátásra adnak okot, hogy az elkövetkezendő időszak igényes feladataival is éppúgy sikeresen megbirkózunk, mint a kezdeti nehézségekkel. A mai járás területén Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának határozatait elsőként Zsély (Zelovce) község kommunistái valósították meg, amikor 1949. február 16-án megalakították a föld- müves-szövetkezetet. Példájuk nyomán hamarosan a közös gazdálkodás mellett döntöttek Szécsénkén (Secianky), Ipoly- nyéken (Vinica), Kovácovában, Dacov Lom-ban, Veiké Zlievcében és másutt is. A falu szocialista átalakulásának első szakasza 1959-ben zárult, amikor a volt Kékkői (Modry Kamen) járásban hetvenkét földműves-szövetkezet és egy állami gazdaság a művelhető mezőgazdasági összterület 73 százalékán gazdálkodott. A szocialista faluépítés második szakasza a hatvanas évek végéig tartott. Ebben az időszakban megszilárdultak a szocialista termelési viszonyok, megteremtették a közös gazdálkodás műszaki-anyagi bázisát. Mindezt Jaroslav Nosko mérnöktől, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatójától tudjuk, aki alapos ismerője a térség közelmúltjának és a mezőgazdasági termelésnek, hiszen lényegében a járás megszületése óta felelősségteljes beosztásban dolgozik. Jellemzése szerint a fejlődés harmadik szakasza az 1968-75 évekre esik, amikor kezdetét veszi a termelő erők és eszközök nagyfokú összpontosítása. A kis földműves-szövetkezetek helyén tizenhárom nagygazdaság jön létre, s ennek az időszaknak másik jellemzője, hogy a falvakat is megérinti a tudományos-technikai forradalom előszele. A járás mezőgazdaságának fejlődését jól érzékelteti néhány számadat. Az elmúlt húsz esztendőben a kalászosok hektárhozama 2,72 tonnáról 5,45 tonnára emelkedett, ehhez hasonló arányú a szemeskukorica termésátlagának növekedése is. Az elmúlt gazdasági évben a vállalatok termelése meghaladta a 82 ezer tonnát. Hasonlóan jó eredményeket értek el a többi növényfajta termesztésében is. A növénytermesztés intenzív fejlesztésének eredményeképpen az állattenyésztésben is kedvező eredmények születtek. A szarvasmarhaállomány 17 és félezer darabról közel harmincezerre nőtt, s több mint kétszeresére gyarapodott a sertés és a baromfiállomány is. A hasznosság terén is kiemelkedő eredmények születtek, hiszen évi 1900 literről 3700-ra emelkedett a fejési átlag, s a hústermelési mutatók is rendkívül kedvezőek. A figyelemmel kísért időszak alatt a teljesítmények értéke négyszeresére nőtt, a munkatermelékenység pedig megháromszorozódott. A jelenlegi ötéves terv célkitűzéseit is maradéktalanul teljesíti az ország egyik legkisebb járása. Az elmúlt évi hosszantartó szárazság ellenére rekordhozamok születtek kalászosokból, s a feladatok 12 százalékos túlteljesítésével nemcsak pótolni tudták a korábbi esztendő kiesését, hanem jelentős tartalékokat is képeztek. Az öt és fél tonnás hektárhozamok kerületi elsőséget jelentenek, s egyéb növényfajták termesztése terén is az élenjárók közé kerültek. Eredményeikre joggal lehetnek büszkék a mezőgazdasági vállalatok dolgozói, közülük is kiemelkedik az ipolybalogiak (Balog nad Ipl'om), Ipolynyékiek (Vinica) és a luka- nyényeiek (Nenince) teljesítménye. Örvendetes, hogy a korábban lemaradó gazdaságok is megkezdték a felzárkózást, közülük elmúlt évi eredmények alapján a zsélyi közös gazdaságot kell megemlíteni. A mezőgazdasági nagyvállalatok fejlődésével párhuzamosan javultak a falvakon élők életkörülményei. A kétségtelenül szép eredmények sem adhatnak azonban okot a megnyugvásra, még kevésbé az önelégültségre, hiszen az elkövetkező években szigorúbb gazdálkodási körülmények között kell teljesíteni a párt meghirdetett programját, biztosítani alapvető élelmiszerekből a teljes önellátást. A Mikszáth-házban Sklabiná, magyarul Szklabonya a járás nyelvhatárán fekvő, vagy nyolcszáz lakosú, csaknem színtiszta szlovák kisközség. Valljuk be őszintén, nagy többségünk legfeljebb csak lexikális adatként tartja számon, hogy itt született Jókai és Móricz között a magyar nép- próza legjeleseb képviselője, a „nagy palóc“, Mikszáth Kálmán. Szülőházát hiába keresnénk, régen lebontották. De a falu elején, szemben a temetővel, amelyben az író fiatalon meghalt húgát, Máriát hántolták el, földszintes házikó falán kétnyelvű emléktáblán olvashatjuk: Itt élte át - szülei házában - Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát, 1852-1872. Az országút tudatosan idelátogató hazai és külföldi vándora ma már nemcsak a tábla tövében merenghet el néhány percre. A járás egy éves költséges tatarozással rendbehozta az immár eléggé roskatag házat és tavaly, az író születésének 140. évfordulója alkalmából az út felőli első három szobájában megnyitottak egy kis emlékmúzeumot is. Tablóinak szövege és fényképmásolatai felidézik Mikszáth életének és műveinek legfőbb állomásait. Az üvegezett tárlókban könyvei, egy-két más tárgyi emlék, a falakon pedig néhány korabeli festmény egészíti ki a képet. Kalauzunk Jana Paholiková, a fiatal falusi népművelő. Öt kell a helyi nemzeti bizottságon felkeresni annak, aki az ajtón túl akar jutni. S ez nem mindig egyszerű feladat. Szolgálatra kész, szívélyes kísérőnk magyarázatát nem lehet el nem fogadnunk: - Három falu van a gondjaimra bízva. Nem ülhetek szüntelenül a nemzeti bizottságon, várva a múzeum látogatóit. Különben pedig néha a vasárnapom is rámegy ennek a szerepemnek betöltésére... így is, tavaly mintegy ötszázan tekintették meg az emléktermeket. A Magyarországról érkezők - az emlékkönyv bejegyzései tanúskodnak erről - örömmel vették, hogy anyanyelvükön is tájékoztatta őket a magnószalag. Annál is inkább, mivel a tablók szövege túlnyomórészt szlovák nyelvű. Jómagunk ehhez hasonló „gyermekbetegségként“ könyveltük el, hogy a kiállított könyvek között viszont szlovák nyelvű kiadvány nem akad. Pedig - ki ne tudná ezt - Mikszáthnak több tucat műve jelent meg eddig szlovák és cseh nyelvű tolmácsolásban. Biztató a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályán szerzett információ: - Szándékunk, hogy a hnb helyett a járási honismereti múzeum vegye gondozásba az emlékszobákat. Azzal, hogy lesz ott állandó lektor is. Persze ezt megelőzően folyamatosan kiegészítjük a tablók szövegét. Ennél fontosabb azonban annak az elképzelésünkben megvalósítása, hogy szakembereket kérünk fel egy új, tartalmasabb ,,szövegkönyv" kidolgozására. Az anyagot ugyanis bővíteni akarjuk egyrészt az Alsósztregován (Dolná Strehová) található tárgyakkal, másrészt esetleg magyarországi múzeumok segítségével is. E dicséretes szándékok megvalósulásáig nem költséges nyitó lépésként jó lenne a már végnapjait élő, csak kínosan recsegve-ropog- va, szinte érthetetlenül tájékoztató magnót kicserélni egy újra.
