Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mmm. mm SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. március 18. XXI. évfolyam Ára 1 korona A vrbovéi Triko- ta nemzeti vállalat dolgozói szocialista kötelezettségvállalásukban ígéretet tettek, hogy a Szovjetunióba irányuló kivitel egész évi tervét már novemberben teljesíteni fogják. Mintegy félmillió korona értékű hasznot várnak a legmagasabb minőségi osztályba sorolt termékek részarányának növeléséből, miközben a gyártási folyamatok ésszerűsítésével 600 ezer korona értékű termelési költséget takarítanak meg. A felvételen Frantis- ka Gondálová önellenőrzésre feljogosított dolgozó, a Békevédők, nevet viselő szocialista munkabrigád bronzjelvényt viselő tagja a felvető- gépet állítja be. A ÖSTK felvétele utóbbi években gazdasági és társadalmi életünk minden területén egyre több gyakorlati tapasztalat, felismerés bizonyította, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása nélkülözhetetlen feltétele a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott gyorsítási stratégia megvalósításának. Nemcsak a különböző formákban megnyilvánuló általános jelenségek, hanem a gazdasági elemzések eredményei is arra utaltak, hogy a termelőerők kiegyensúlyozott fejlődéséhez, a dinamikus gazdasági növekedés feltételeinek tartós kialakításához mélyreható szervezeti változásokra, gyökeres gazdasági reformra van szükség. A gazdasági mechanizmus komplex átalakítására vonatkozó alapelvek, az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló törvénytervezetek, a CSKP Központi Bizottságának 7. ülésén elfogadott határozat, a nemrég kiadott végrehajtási irányelvek, valamint a gazdasági reformra vonatkozó egyéb dokumentumok ismerete alapján egyre tisztább képet alkothatunk gazdaságunk új irányítási rendszeréről, melynek fokozatos kialakítása a termelés szervezeti rendszerének átalakításával, valamint számos jogi szabály elfogadásával ebben az évben már el is kezdődik, s teljes kibontakoztatására a 9. ötéves tervidőszakban kerül sor. Az új gazdasági mechanizmus koncepciójának kidolgozásában nagy szerepet játszott az eddigi irányítási rendszer tudományos igényű elemzése, fejlődésének, előnyös és hátrányos oldalainak bíráló felülvizsgálása, s az így szerzett Ismeretek széles körű felhasználása az átalakítás előkészítésében. Gazdaságunk irányítási rendszere mindennapi életünk egyik legbonyolultabb, legszövevényesebb területét képezi. Számos tényezőből, törvényerejű előírásokból, rendeletekből, utasításokból, gazdasági szabályozókból áll, amelyek kölcsönös összefüggésekben, egymást feltételezve érvényesülnek. Az egész irányítási rendszernek összhangban kell lennie a gazdasági és társadalmi fejlődés adott szintjével, feltételeivel és feladatival. A szocialista építés első szakaszában a gazdaság iparosításában kitűzött céloknak, s a növekedés extenzív jellegének, főleg az új munkahelyek létesítésének a gazdaságilag elmaradottabb vidékeken, jól megfelelhetett a népgazdasági tervek egyenes lebontásával, a különböző utasításokkal, valamint az anyagi eszközök döntő részének központi mérlegelosztásával működő direktív irányítási rendszer. Ebben a rendszerben olyan vertikális szerkezetre volt szükség, amely gyorsan közvetítette a központ döntéseit a gazdaság alapegységei felé, s egyúttal rendszeresen tájékoztatta a központot a feladatok megvalósításának a menetéről. Érthető, hogy ilyen feltételek között előtérbe került az adminisztráció, a hivatalos ügyintézés, gyors fejlődésnek indult a bürokrácia, s ugyanakkor háttérbe szorultak az áru- és pénzviszonyok, amelyek csak másodlagos szerepet töltöttek be, főleg az újretermelési folyamatok tervezésében, nyilvántartásában, és értékelésében. Ezekkel a feltételekkel összhangban alakult ki az a három szintű irányítási rendszer is - középen a termelési-gazdasági egységekkel - amely eleget tudott tenni ezeknek a követelményeknek, ám a fejlődés folyamán fokozatosan elvesztette a létjogosultságát, mert az extenzív növekedés forrásai kimerültek. Az iparilag fejlett országok - különösen az emlékezetes energiaválság után - világszerte rákényszerültek az intenzív fejlesztés útjainak és tartalékainak a keresésére, amiben nagy segítséget jelentett a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányainak a hasznosítása, főleg az elektronika és a mikroelektronika, a számítástechnika és az automatizálás területén. Mindez számunkra a külgazdasági kapcsolatokban is új helyzetet teremtett, új, nagyobb követelményeket támasztott termékeink műszaki színvonalával, minőségével, használati értékével szemben. A fejlődés új belső és külső követelményeihez igazodva a gazdasági és szociális fejlődés gyorsítási stratégiája keretében mi is napirendre tűztük az intenzív és hatékony gazdasági növekedés igényes, de szükségszerű programját. E program megvalósítása során azonban egyre világosabbá vált, hogy az eddigi direktív irányítási rendszer az új feltételek között egyre kevésbé felel meg az új céloknak és követelmnyeknek, s javítgatása, tökéletesítése nem jár eredményekkel. A gazdasági elemzésekből, statisztikai jelentésekből, valamint a mindennapi gyakorlati tapasztalatokból pontosan felmérhetjük, hogy milyen területeken nyilvánult meg leginkább a régi irányítási rendszer tarthatatlansága, a társadalom érdekeivel ellentétes, káros hatása. Megemlíthetjük például az úgynevezett tervalku problémáját, azt, hogy miközben a központi szervek a gazdaság maximális intenzifikálását szorgalmazzák, ugyanakkor a vállalatok a tervezési folyamatban minél szerényebb feladatok vállalására törekednek, mert a szabályozás értelmében ezek túlteljesítése alapján részesülhetnek anyagi előnyökben és társadalmi elismerésben. így aztán azok a vállalatok „remekeltek", amelyek magasan túlteljesítették az előirányzott mennyiségi és minőségi tervet, mert a tervezésnél sikerült elrejteniük, eltitkolniuk a növekedés meglévő tartalékait. Ezen a helyzeten a kezdeményező tervezés bevezetése sem sokat segített. Tulajdonképpen az irányítási rendszer számlájára írhatjuk az értelmetlenül felhalmozódó készleteket is, amelyekben hatalmas értékű társadalmi munka van befagyasztva. Közismert, hogy gazdaságunk jelenleg 650 milliárd korona értékben olyan készletállománnyal rendelkezik, amely meghaladja a nemzeti jövedelem évi termelési értékét, miközben a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendezetlensége miatt csaknem mindenhol akadozik a termelés folyamátossága. Hasonló a helyzet a beruházások területén, ahol a befejezetlen építkezések aránytalanul nagy terjedelme, a kivitelezés hosszú időtartama, s az új termelési létesítmények feltételezett műszaki-gazdasági paramétereinek elmaradása köti le és pazarolja a társadalom anyagi javait. Számos kedvezőtlen jelenséget említhetnénk más területekről is, például a források mérlegelosztási rendszerével kapcsolatban, amit az adott helyzet által kiváltott szükséges rossznak terkinthetünk, továbbá a külkereskedelmi tevékenységben, a munkaerőgazdálkodásban, a termelés anyag- és eszközigényességében, vagyis a termelési költségek alakulásában, valamint az árképzés egész rendszerében. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy megfelelő gazdasági mechanizmus kialakításával óriási tartalékokat mozgathatunk meg a népgazdaság hatékonyságának, a társadalmi munka termelékenységének növelésében-. Elsősorban arról van szó, hogy a gazdaság eddigi vertikális irányítási rendszere minél gyorsabban horizontális kapcsolatrendszerré alakuljon át, s ebben a rendszerben mielőbb érvényesüljenek a gazdasági szabályozás célravezető, egységes és hatékony módszerei. Ezt a célt szolgálja a népgazdaság két szintű irányítási rendszerének következetes kialakítása is, amely a termelésben érvényesülő szervezeti normák átalakításával, a termelési-gazdasági egységek megszüntetésével az idén és a jövő évben két szakaszban valósul meg. MAKRAI MIKLÓS \
