Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
M eghatódva tekintünk rájuk, amikor kék ingben piros nyakkendőben, virággal köszöntik megérkezésekor a becses vendéget. Ugyanilyen érzés tölt el bennünket, ha gyűlések vagy ünnepi összejövetelek megnyitóján csapatzászlójukkal, harsonaszóra bevonulnak, fontosságuk teljes tudatában, hogy üdvözöljék tanácskozásunkat, emlékülésünket. Mi az, ami megjelenésükben ilyen hatással van ránk? Elsősorban gyermeki őszinteségük, lelkesedésük azért, amit számukra a vörös nyakkendő és a csapatzászló jelképez. Ezek a találkozások a pionirokkal bizonyos lelkiismeretfurdalást kell hogy ébresz- szenek bennünk: vajon megteszünk-e mindent azért, hogy ez a lelkesedés, hit elkísérje őket a gyermekkoron túl is. E tekintetben aligha lehet nyugodt a lelkiismeretünk. A járási pionír- és ifjúsági ház Egyebek között a mozgalomnak ezekről a problémáiról beszélgettem a Galántai (Galanta) Járási Pionír- és Ifjúsági Ház igazgatójával, Tóth Gáborral, és helyettesével, Nógetyné Szabó Évával. Először is az intézmény múltjáról érdeklődtem. Az igazgató elmondta, hogy 33 évvel ezelőtt, 1955- ben alakult Galántán a járási pionirház, bár ez az elnevezés ma nem is nagyon illik rá, mivel egy nagy és két kisebb barakkban kapott újabb helyet. Ezt megelőzően az építmények a helyi Május 9. Efsz irodáinak adtak otthont, míg föl nem épült pompás új irodaházuk. Mit sem változtat ez azon, hogy az eltelt három évtized alatt ez már a negyedik hely, ahová költözniük kellett. Tóth Gábor igazgató szerint a gyakori költözködés oka a fejlődő város új arculatának kialakítása, amely nem ment bontások nélkül. A járás területén még két, a körzesítés következtében fölszabadult iskolaépületet is átalakítottak tevékenységük szükségleteinek. Az új, a végleges épület terve már kész, építése lehet, hogy már az idén, de legkésőbb jövő tavasszal elkezdődik. Szakkörök nagy választékban A pionirház szerteágazó tevékenységéről az igazgató és helyettese egymást kiegészítve tájékoztat. Egyik fő feladatuk a különböző szintű vezetők, tisztségviselők fölkészítése. Ennek korántsem egyetlen módja a tanfolyamok szervezése; a járási pionírház egyben metodikai központ is. Terjeszti, népszerűsíti a jó tapasztalatokat, különböző módszertani leiratok, levelek, sőt időszakonként megjelentetett kiadványok, újságok formájában. A legifjabb bélyeggyűjtők számára például Filatelista Híradó címmel jelentetnek meg újságot. Munkájuk másik legfontosabb területe a szakköri tevékenység, amelynek méretét jellemzi, hogy összesen 58 féle tevékenykedik belőlük. Többségük, korunk igényeinek megfelelően, műszaki vagy természettudományos jellegű. Közülük is a legnépszerűbbek a számítástechnikai szakkörök, amelyek a korlátozott műszaki letöségek miatt, az érdeklődésnek csak töredékét képesek kielégíteni. Társadalomtudományt szakköreik közül a legnagyobb érdeklődés a nyelviek iránt mutatkozik. Irányításukkal a gimnazista korúak számára világnézeti szakkör is működik. A szakkörvezetők A szakkörvezetók a múltban csaknem kizárólag pedagógusok voltak. Jelenleg a szülök közül egyre több - de az igényekhez képest még mindig kevés - jól képzett szakember vállalkozik erre a szerepre. A pionírház igazgatója ennek nagy fontosságot tulajdonít. Hiszen számítástechnikában, elektrotechnikában ki nyújthat többet a gyermekeknek, mint az, aki naponta számítógépprogramokkal foglalkozik robotokat vagy bonyolult szerkezetű elektronikus gépeket kezel, illetve tart karban. Ez egyik legfontosabb módja lehet annak, hogy megfelelően alakítsuk a fiatal nemzedék viszonyát a modern technikához már a legzsengébb kortól, eleget téve ezzel egy fontos társadalmi elvárásnak. A szakmai ismeretek átadásán kívül fontos terepe a szakkör a nevelésnek is: a jellemformálásban s a vele összefüggő világnézeti nevelésben a nem hivatásos pedagógus sok esetben eredményesebb munkát végezhet, mivel a gyerekek tudják, hogy ezt meggyőződésből teszi, nem pedig kötelességből. Ezeknek a szakkörvezetöknek, helyzetüknél fogva, könnyebb üzemlátogatást szervezni, közelebb hozva így az ifjúságot nemcsak a technikához, hanem a termelőmunkához is, s ez mindenképpen hasznos. És a falvakban...? Mindez szép - mondhatná bárki -, ám legfeljebb azokban a városokban valósítható meg, ahol feltételek vannak rá. De milyen a helyzet a falvakban? Erre a kérdésre próbáltam választ találni a Nádszegi (Trsti- ce) Alapiskola József Attila Pionírcsapatához látogatva. A csapat tevékenységről a vezető, Eperjessyné Takács Évával, Ma- tusek Enikővel, a csapattanács elnökével, Ibolya Rita faliújságfelelőssel, Győry Zsuzsával, a csapat krónikásával és Hencze Zsolt zászlótartóval beszélgettem. Elmondták, hogy néhány kivételtől eltekintve az iskola valamennyi tanulója pionír vagy szikra. Szakköri tevékenységükről szólva a pajtások elmondták, hogy az alapiskola közül a járásban egyedül náluk található világnézeti szakkör, ahol a tudományos világnézethez szükséges természet- és társadalomtudományi ismereteket vetélkedők formájában mélyítik el. A vetélkedők kérdései az iskolai tananyagra épülnek. Hasonlóan dolgoznak a történelemszakkörben is. Azok a tanulók, akik ezt a szakkört látogatják, képviselik az iskolát a történészjelvényért folyó járási versenyben. A csapat pionírjai szakköri tevékenység formájában foglalkoznak még csillagászattal, fölkészülnek a különböző nyelvi és irodalmi vetélkedőkre, sót, mivel az iskola nemrég számítógépet kapott, a programozás alapjainak elsajátítására is alkalom nyílik. Mint a fiatalok életében általában, az övékben is nagy szerepet játszik a sport. Lelkesen beszélnek nyári sportversenyeikről, amikor a magyarországi baráti iskola úttörőivel mérték össze erejüket, ügyességüket. Ehhez a barátsághoz felejthetetlen táborozások fűződnek, amelyeket Vrátna dolinában szerveztek, számukra pedig magyarországi pajtásaik a Velencei-tónál. Koruknak megfelelően Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy semmilyen gond nem nehezíti a nádszegi pionírok életét, pedig gondok is adódnak a csapattevékenység terén. Szakkörvezetést a faluban pedagóguson kívül nem vállal senki, vagy ha mégis, az nagyon ritka. A fiatal SZISZ-tagok, főleg középiskolások nem nagyon tolonganak az oktatói tisztségért, a csapatvezető így legföljebb a pedagógusokra támaszkodhat, közülük sem mindenkire. Tevékenységük egyes területein bizonyos sablonosság mutatkozik. Tapasztalható ez még a magasabb szinten szervezett vetélkedőknél is, mert formálissá válik az olyan verseny, amikor nemcsak a kérdéseket, hanem a feleleteket is hetekkel korábban megkapják. A csapatvezető szerint csak olyan rendezvényeknek van értelmük, amelyek lekötik a gyermekek érdeklődését. Életkoruknak megfelelően kell alakítani a gyerekek viszonyát a világhoz. A nevelésben a következetesség és a példamutatás a legfontosabb - sommázta gazdag tapasztalatait Eperjessyné Takács Éva, aki egy éve a CSKP tagjelöltje. Beszélgetésünkön szóba került az is, hogy vajon a jelenlegi szervezeti keretek mennyire felelnek meg a követelményeknek. Mint ismeretes, a rajok osztályok szerint szerveződnek, tehát azonos korú, ám nem feltétlenül azonos érdeklődésű gyermekek fognak össze. Meggondolandó, vajon nem alakulna-e ki szilárdabb közösség, ha a rajba különböző korú, de azonos érdeklődésű pionírokat sorolnának. Néhány iskolában már kísérleteznek ezzel. A csapatvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ők is próbálkoznak úgynevezett szakrajok létrehozásával, egyelőre azonban említésre méltó tapasztalatokat e téren nem szereztek. Látogatásom a Galántai Pionír- és Ifjúsági Házban, valamint a József Attila Pionírcsapatnál erősítette azt a meggyőződésemet, hogy a felnőtt társadalom nagyobb érdeklődését, segítségét érdemelné a legfiatalabb nemzedéknek ez a mozgalma, mert befolyását, nevelő hatását e nélkül aligha fokozhatja. Nem elegendő biztosítani nyári táborozásuk vagy egyéb rendezvényük anyagi fedezetét. Főleg a szakmai, politikai és erkölcsi téren nagy tekintélyt szerzett felnőtteknek kellene nagyobb mértékben bekapcsolódniuk nevelésükbe. És ami nem kevésbé fontos: valamennyiünknek jobban oda kellene figyelnünk arra, hogy a gyermekek mivel töltik idejüket. Senkinek sem lehet ugyanis közömbös, hogy a játszóterek fölszerelését rongálják-e, esetleg vadonatúj épületek falára kedvenc rockegyüttesük nevét mázolják-e, vagy a Tlmur-mozgalom keretében a rászoruló idős emberek gondjain igyekeznek enyhíteni. MORVAY GÁBOR TÖBB SZEMSZÖGBŐL A PIONÍRMOZGALOMRÓL „Mindig elfoglalom magam“ Munkaruhája helyenként olajos. A kezét is félve nyújtja, hiszen éppen petróleumot, olajat és vazelint felvételezett a raktárban, és aki ilyen anyagokkal dolgozik, az tiszta kézzel nem ússza meg.- Márk Anikó - mondja, s mintha csak olvasná látogatójának kételkedő gondolatát, még hozzá teszi: - Nem tévedés, én vagyok a gépbeállító, vagy ahogy a szakmunkáslevelemben áll, a gépi berendezések mechanikusa. Bevallja, bemutatkozásának módjában a korábbi élmények játszottak közre. Rácsodálkozások nélkül eddig úgyszólván még sosem úszta meg, különösen akkor, ha nem a munkahelyén, az Obal dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében és munkaruhában, hanem kicsinosítva, kiöltözve, mondjuk tánc közben került szóba a foglalkozása. Abban is megegyezünk, túlzás lenne ezt maradiságnak nevezni. Egyszerűen még nem szoktuk meg, s nem is jellemző, hogy egy csinos, fiatal és törékeny lánynak három és fél évvel az érettségi után ilyen szakmája legyen.- Pedig szerintem nincs ebben semmi különös - szögezi le határozottan, tágranyílt szemének villanásával még nyomatékosabbá téve a hangsúlyt. - Ha sikerülnek terveim, az egyetem bölcsészkarán nyelvésznek készülnék. Ezt magánúton pótolom, angolul tanulok. De a gépek is érdekelnek, és elégedettséget érzek, ha jól és egyenletes ütemben dolgoznak, s ebben pontos beállításukkal nekem is részem van.- Az angolt tehát nem az egyetemre való visszatérésért tanulja?- Nem, vagy ha igen, akkor már egy új változatban. Ha munkám mellett mégis továbbtanulásra adnám a fejem, akkor a gépészmérnöki irányzatot választom. A gépekhez mindenképpen hű maradok. Úgy érzem, hogy irodában, az íróasztal mellett nem bírnám ki. A négy fal egyszerűen nyugtalanít. Az otthon, a szoba-konyha négy fala persze kivétel. Itt szívesen tartózkodik, de sosem ül karbatett kezekkel, tétlenül. Szavaival élve, mindig elfoglalja magát. Kézimunkázik, köt, olvas, tanul, ha pedig elfáradt, úgy érzi, hogy ki kell kapcsolódnia, akkor nekilát sütni. Ez számára a szó legszorosabb értelmében pihentető elfoglaltság.- Sajnos minderre meglehetősen kevés időm jut, hiszen alig akad hét, amelyikre négy-öt megbeszélésnél, társadalmi munkából adódó feladatból kevesebb jutna - mondja a lehető legtermészetesebb hangon, nem is gondolva arra, hogy megbízatásai, vállalásai közül valamit is elhagyjon. Csak kérésre és a játék kedvéért megy bele a dologba, hogy sorra vegyük mivel lehetne szűkíteni a kört. Végül marad minden, nincs semmi, ami számára kevésbé fontos. A SZISZ üzemi bizottságának vezetőségében továbbra is dolgozni akar, és az is jó, hogy a járási plénum tagjaként tájékozott a mozgalom feladatairól. Szakaszbizalmi feladatainak teljesítéséhez az élelmiszeripari dolgozók szakszervezete járási vezetőségének ülésein értékes ismeretekhez jut. A Vöröskereszt nagyabonyi (Veiké Blahovo) szervezetében már gimnazista korában kezdett dolgozni, jelenlegi lakóhelyén, Dunaszerda- helyen tehát a hagyományt folytatja. Irodalomszeretete, a versekhez való vonzódása pedig arra készteti, hogy a Polgári Ügyek Testületében is dolgozzon. Különböző események alkalmával, rendezvényeken szaval.- (gy teljes az életem, amelyben a köz javára végzett munka fontos szerepet kap - summázza életszemléletének lényegét, és még hozzá teszi, hogy legjobban az bántja, ha közömbösséget, bezárkózottságot lát maga körül. Például mindannyiszor csalódott, ha új tagokat toboroznak a Vöröskeresztbe és valaki pusztán kényelemszeretetből, vagy a másik iránti nemtörődömségből visszautasítja a felkérést. Annak ellenére, hogy jutna ideje az ilyen jellegű munkára. Az elmondottak után talán az lenne a meglepetés, ha Márk Anikó munkájára és felelősségérzetére az üzem kommunistái eddig még nem figyeltek volna fel. Éppen fordítva, most márciusban két éve, hogy párttagjelölt.- Ettől nagyobb elismerést egy alig tizenkilenc éves lány aligha kaphat - mondja. - A taggyűléseken sok lényeges kérdést vitatunk meg, így még tájékozottabb vagyok. Esetenként már a saját nézeteimet, javaslataimat is elmondom.- Őszintén, bátran?- És nyíltan, szemtöl-szembe Kezdetben előfordult, hogy megjegyezték, még nem értek a dolgokhoz, de most már más a helyzet. Odafigyelnek a szavaimra, nekem pedig egyre szilárdabb a meggyőződésem, hogy megfelelő hangnemben a kritikus észrevételeket is el lehet mondani. Sőt - emeli fel nyomatékül mutatóujját - el is kell! EGRI FERENC (A szerző felvétele) »lamm fl Will liuimnMM
