Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-11 / 10. szám

M eghatódva tekintünk rájuk, amikor kék ingben piros nyakkendőben, virággal köszöntik megérkezésekor a be­cses vendéget. Ugyanilyen érzés tölt el bennünket, ha gyűlések vagy ünnepi össze­jövetelek megnyitóján csapatzászlójukkal, harsonaszóra bevonulnak, fontosságuk tel­jes tudatában, hogy üdvözöljék tanácskozá­sunkat, emlékülésünket. Mi az, ami megje­lenésükben ilyen hatással van ránk? Első­sorban gyermeki őszinteségük, lelkesedé­sük azért, amit számukra a vörös nyakken­dő és a csapatzászló jelképez. Ezek a találkozások a pionirokkal bizo­nyos lelkiismeretfurdalást kell hogy ébresz- szenek bennünk: vajon megteszünk-e min­dent azért, hogy ez a lelkesedés, hit elkísér­je őket a gyermekkoron túl is. E tekintetben aligha lehet nyugodt a lelkiismeretünk. A járási pionír- és ifjúsági ház Egyebek között a mozgalomnak ezekről a problémáiról beszélgettem a Galántai (Galanta) Járási Pionír- és Ifjúsági Ház igazgatójával, Tóth Gáborral, és helyettesé­vel, Nógetyné Szabó Évával. Először is az intézmény múltjáról érdeklődtem. Az igaz­gató elmondta, hogy 33 évvel ezelőtt, 1955- ben alakult Galántán a járási pionirház, bár ez az elnevezés ma nem is nagyon illik rá, mivel egy nagy és két kisebb barakkban kapott újabb helyet. Ezt megelőzően az építmények a helyi Május 9. Efsz irodáinak adtak otthont, míg föl nem épült pompás új irodaházuk. Mit sem változtat ez azon, hogy az eltelt három évtized alatt ez már a ne­gyedik hely, ahová költözniük kellett. Tóth Gábor igazgató szerint a gyakori költözkö­dés oka a fejlődő város új arculatának kialakítása, amely nem ment bontások nél­kül. A járás területén még két, a körzesítés következtében fölszabadult iskolaépületet is átalakítottak tevékenységük szükséglete­inek. Az új, a végleges épület terve már kész, építése lehet, hogy már az idén, de legkésőbb jövő tavasszal elkezdődik. Szakkörök nagy választékban A pionirház szerteágazó tevékenységé­ről az igazgató és helyettese egymást ki­egészítve tájékoztat. Egyik fő feladatuk a kü­lönböző szintű vezetők, tisztségviselők föl­készítése. Ennek korántsem egyetlen mód­ja a tanfolyamok szervezése; a járási pionír­ház egyben metodikai központ is. Terjeszti, népszerűsíti a jó tapasztalatokat, különböző módszertani leiratok, levelek, sőt idősza­konként megjelentetett kiadványok, újságok formájában. A legifjabb bélyeggyűjtők szá­mára például Filatelista Híradó címmel je­lentetnek meg újságot. Munkájuk másik legfontosabb területe a szakköri tevékenység, amelynek méretét jellemzi, hogy összesen 58 féle tevékeny­kedik belőlük. Többségük, korunk igényei­nek megfelelően, műszaki vagy természet­tudományos jellegű. Közülük is a legnép­szerűbbek a számítástechnikai szakkörök, amelyek a korlátozott műszaki letöségek miatt, az érdeklődésnek csak töredékét ké­pesek kielégíteni. Társadalomtudományt szakköreik közül a legnagyobb érdeklődés a nyelviek iránt mutatkozik. Irányításukkal a gimnazista ko­rúak számára világnézeti szakkör is mű­ködik. A szakkörvezetők A szakkörvezetók a múltban csaknem kizárólag pedagógusok voltak. Jelenleg a szülök közül egyre több - de az igények­hez képest még mindig kevés - jól képzett szakember vállalkozik erre a szerepre. A pi­onírház igazgatója ennek nagy fontosságot tulajdonít. Hiszen számítástechnikában, elektrotechnikában ki nyújthat többet a gyermekeknek, mint az, aki naponta szá­mítógépprogramokkal foglalkozik robotokat vagy bonyolult szerkezetű elektronikus gépe­ket kezel, illetve tart karban. Ez egyik leg­fontosabb módja lehet annak, hogy megfe­lelően alakítsuk a fiatal nemzedék viszonyát a modern technikához már a legzsengébb kortól, eleget téve ezzel egy fontos társa­dalmi elvárásnak. A szakmai ismeretek át­adásán kívül fontos terepe a szakkör a ne­velésnek is: a jellemformálásban s a vele összefüggő világnézeti nevelésben a nem hivatásos pedagógus sok esetben eredmé­nyesebb munkát végezhet, mivel a gyerekek tudják, hogy ezt meggyőződésből teszi, nem pedig kötelességből. Ezeknek a szakkörvezetöknek, helyze­tüknél fogva, könnyebb üzemlátogatást szervezni, közelebb hozva így az ifjúsá­got nemcsak a technikához, hanem a ter­melőmunkához is, s ez mindenképpen hasznos. És a falvakban...? Mindez szép - mondhatná bárki -, ám legfeljebb azokban a városokban valósítha­tó meg, ahol feltételek vannak rá. De milyen a helyzet a falvakban? Erre a kérdésre próbáltam választ találni a Nádszegi (Trsti- ce) Alapiskola József Attila Pionírcsapatá­hoz látogatva. A csapat tevékenységről a vezető, Eperjessyné Takács Évával, Ma- tusek Enikővel, a csapattanács elnökével, Ibolya Rita faliújságfelelőssel, Győry Zsu­zsával, a csapat krónikásával és Hencze Zsolt zászlótartóval beszélgettem. Elmond­ták, hogy néhány kivételtől eltekintve az iskola valamennyi tanulója pionír vagy szikra. Szakköri tevékenységükről szólva a paj­tások elmondták, hogy az alapiskola közül a járásban egyedül náluk található világné­zeti szakkör, ahol a tudományos világnézet­hez szükséges természet- és társadalomtu­dományi ismereteket vetélkedők formájá­ban mélyítik el. A vetélkedők kérdései az iskolai tananyagra épülnek. Hasonlóan dol­goznak a történelemszakkörben is. Azok a tanulók, akik ezt a szakkört látogatják, képviselik az iskolát a történészjelvényért folyó járási versenyben. A csapat pionírjai szakköri tevékenység formájában foglalkoznak még csillagászat­tal, fölkészülnek a különböző nyelvi és iro­dalmi vetélkedőkre, sót, mivel az iskola nemrég számítógépet kapott, a programo­zás alapjainak elsajátítására is alkalom nyílik. Mint a fiatalok életében általában, az övékben is nagy szerepet játszik a sport. Lelkesen beszélnek nyári sportversenyeik­ről, amikor a magyarországi baráti iskola úttörőivel mérték össze erejüket, ügyessé­güket. Ehhez a barátsághoz felejthetetlen táborozások fűződnek, amelyeket Vrátna dolinában szerveztek, számukra pedig ma­gyarországi pajtásaik a Velencei-tónál. Koruknak megfelelően Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy semmilyen gond nem nehezíti a nád­szegi pionírok életét, pedig gondok is adód­nak a csapattevékenység terén. Szakkörve­zetést a faluban pedagóguson kívül nem vállal senki, vagy ha mégis, az nagyon ritka. A fiatal SZISZ-tagok, főleg középiskolások nem nagyon tolonganak az oktatói tisztsé­gért, a csapatvezető így legföljebb a peda­gógusokra támaszkodhat, közülük sem mindenkire. Tevékenységük egyes területe­in bizonyos sablonosság mutatkozik. Ta­pasztalható ez még a magasabb szinten szervezett vetélkedőknél is, mert formálissá válik az olyan verseny, amikor nemcsak a kérdéseket, hanem a feleleteket is hetek­kel korábban megkapják. A csapatvezető szerint csak olyan ren­dezvényeknek van értelmük, amelyek lekö­tik a gyermekek érdeklődését. Életkoruk­nak megfelelően kell alakítani a gyerekek viszonyát a világhoz. A nevelésben a követ­kezetesség és a példamutatás a legfonto­sabb - sommázta gazdag tapasztalatait Eperjessyné Takács Éva, aki egy éve a CSKP tagjelöltje. Beszélgetésünkön szóba került az is, hogy vajon a jelenlegi szervezeti keretek mennyire felelnek meg a követelmények­nek. Mint ismeretes, a rajok osztályok sze­rint szerveződnek, tehát azonos korú, ám nem feltétlenül azonos érdeklődésű gyer­mekek fognak össze. Meggondolandó, va­jon nem alakulna-e ki szilárdabb közösség, ha a rajba különböző korú, de azonos érdeklődésű pionírokat sorolnának. Néhány iskolában már kísérleteznek ezzel. A csa­patvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ők is próbálkoznak úgynevezett szak­rajok létrehozásával, egyelőre azonban em­lítésre méltó tapasztalatokat e téren nem szereztek. Látogatásom a Galántai Pionír- és Ifjúsá­gi Házban, valamint a József Attila Pionír­csapatnál erősítette azt a meggyőződése­met, hogy a felnőtt társadalom nagyobb érdeklődését, segítségét érdemelné a legfi­atalabb nemzedéknek ez a mozgalma, mert befolyását, nevelő hatását e nélkül aligha fokozhatja. Nem elegendő biztosítani nyári táborozásuk vagy egyéb rendezvényük anyagi fedezetét. Főleg a szakmai, politikai és erkölcsi téren nagy tekintélyt szerzett felnőtteknek kellene nagyobb mértékben bekapcsolódniuk nevelésükbe. És ami nem kevésbé fontos: valamennyiünknek jobban oda kellene figyelnünk arra, hogy a gyerme­kek mivel töltik idejüket. Senkinek sem lehet ugyanis közömbös, hogy a játszóterek föl­szerelését rongálják-e, esetleg vadonatúj épületek falára kedvenc rockegyüttesük ne­vét mázolják-e, vagy a Tlmur-mozgalom keretében a rászoruló idős emberek gond­jain igyekeznek enyhíteni. MORVAY GÁBOR TÖBB SZEMSZÖGBŐL A PIONÍRMOZGALOMRÓL „Mindig elfoglalom magam“ Munkaruhája helyenként olajos. A kezét is félve nyújtja, hiszen éppen petróleumot, olajat és vazelint felvételezett a raktárban, és aki ilyen anyagokkal dolgozik, az tiszta kézzel nem ússza meg.- Márk Anikó - mondja, s mintha csak olvasná látogatójá­nak kételkedő gondolatát, még hozzá teszi: - Nem tévedés, én vagyok a gépbeállító, vagy ahogy a szakmunkáslevelem­ben áll, a gépi berendezések mechanikusa. Bevallja, bemutatkozásának módjában a korábbi élmények játszottak közre. Rácsodálkozások nélkül eddig úgyszólván még sosem úszta meg, különösen akkor, ha nem a munkahe­lyén, az Obal dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében és munkaruhában, hanem kicsinosítva, kiöltözve, mondjuk tánc közben került szóba a foglalkozása. Abban is megegyezünk, túlzás lenne ezt maradiságnak nevezni. Egyszerűen még nem szoktuk meg, s nem is jellemző, hogy egy csinos, fiatal és törékeny lánynak három és fél évvel az érettségi után ilyen szakmája legyen.- Pedig szerintem nincs ebben semmi különös - szögezi le határozottan, tágranyílt szemének villanásával még nyomaté­kosabbá téve a hangsúlyt. - Ha sikerülnek terveim, az egye­tem bölcsészkarán nyelvésznek készülnék. Ezt magánúton pótolom, angolul tanulok. De a gépek is érdekelnek, és elégedettséget érzek, ha jól és egyenletes ütemben dolgoz­nak, s ebben pontos beállításukkal nekem is részem van.- Az angolt tehát nem az egyetemre való visszatérésért tanulja?- Nem, vagy ha igen, akkor már egy új változatban. Ha munkám mellett mégis továbbtanulásra adnám a fejem, akkor a gépészmérnöki irányzatot választom. A gépekhez minden­képpen hű maradok. Úgy érzem, hogy irodában, az íróasztal mellett nem bírnám ki. A négy fal egyszerűen nyugtalanít. Az otthon, a szoba-konyha négy fala persze kivétel. Itt szívesen tartózkodik, de sosem ül karbatett kezekkel, tétlenül. Szavaival élve, mindig elfoglalja magát. Kézimunkázik, köt, olvas, tanul, ha pedig elfáradt, úgy érzi, hogy ki kell kapcsolód­nia, akkor nekilát sütni. Ez számára a szó legszorosabb értelmében pihentető elfoglaltság.- Sajnos minderre meglehetősen kevés időm jut, hiszen alig akad hét, amelyikre négy-öt megbeszélésnél, társadalmi munkából adódó feladatból kevesebb jutna - mondja a lehető legtermészetesebb hangon, nem is gondolva arra, hogy megbízatásai, vállalásai közül valamit is elhagyjon. Csak kérésre és a játék kedvéért megy bele a dologba, hogy sorra vegyük mivel lehetne szűkíteni a kört. Végül marad minden, nincs semmi, ami számára kevésbé fontos. A SZISZ üzemi bizottságának vezetőségében továbbra is dolgozni akar, és az is jó, hogy a járási plénum tagjaként tájékozott a mozgalom feladatairól. Szakaszbizalmi feladatainak teljesí­téséhez az élelmiszeripari dolgozók szakszervezete járási vezetőségének ülésein értékes ismeretekhez jut. A Vöröske­reszt nagyabonyi (Veiké Blahovo) szervezetében már gimnazista korában kezdett dolgozni, jelenlegi lakóhelyén, Dunaszerda- helyen tehát a hagyományt folytatja. Irodalomszeretete, a ver­sekhez való vonzódása pedig arra készteti, hogy a Polgári Ügyek Testületében is dolgozzon. Különböző események alkalmával, rendezvényeken szaval.- (gy teljes az életem, amelyben a köz javára végzett munka fontos szerepet kap - summázza életszemléletének lényegét, és még hozzá teszi, hogy legjobban az bántja, ha közömbösséget, bezárkózottságot lát maga körül. Például mindannyiszor csalódott, ha új tagokat toboroznak a Vöröske­resztbe és valaki pusztán kényelemszeretetből, vagy a másik iránti nemtörődömségből visszautasítja a felkérést. Annak ellenére, hogy jutna ideje az ilyen jellegű munkára. Az elmondottak után talán az lenne a meglepetés, ha Márk Anikó munkájára és felelősségérzetére az üzem kommunistái eddig még nem figyeltek volna fel. Éppen fordítva, most márciusban két éve, hogy párttagjelölt.- Ettől nagyobb elismerést egy alig tizenkilenc éves lány aligha kaphat - mondja. - A taggyűléseken sok lényeges kérdést vitatunk meg, így még tájékozottabb vagyok. Eseten­ként már a saját nézeteimet, javaslataimat is elmondom.- Őszintén, bátran?- És nyíltan, szemtöl-szembe Kezdetben előfordult, hogy megjegyezték, még nem értek a dolgokhoz, de most már más a helyzet. Odafigyelnek a szavaimra, nekem pedig egyre szilárdabb a meggyőződésem, hogy megfelelő hangnemben a kritikus észrevételeket is el lehet mondani. Sőt - emeli fel nyomatékül mutatóujját - el is kell! EGRI FERENC (A szerző felvétele) »lamm fl Will liuimnMM

Next

/
Thumbnails
Contents