Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 1. szám
VÁLOGATÁS- Megkínálhatom kávéval?- Köszönöm szépen, kávét nem iszom.- Akkor talán teát?- Teát sem iszom.- Akkor whiskyt szódával?- Szódát sem iszom! SZABADSÁGTERV- Elkészítette már a szabadságára vonatkozó tervét, Matuska úr? - kérdi Zahorák a szomszédjától.- Ugyan minek? A feleségem mondja meg, hová utazunk, a főnököm mondja meg, mikor utazunk, és a bank mondja meg, mennyi időre utazunk! KOMOLY- Ádám, szeretnék veled komolyan beszélni - közli férjével a feleség.- Jól van drágám, kezd el, én addig leszaladok egy pohár sörre! SZOMJAS- No és mit csinált azzal a temérdek itallal? - kérdi a bíró a vádlottól, aki kirabolt egy kocsmát.- Eladtam, kérem: RÉGISÉG- Én először egy antikváriumban láttam a menyasszonyomat.- No és mennyit adtál érte? UDVARIASSÁG- Jó reggelt - mondja a vevő, amikor belép az üzletbe.- Viszontlátásra - feleli az eladó. ELNÉZŐ FÉRJ- Az én férjem mindent megenged nekem.- A hűtlenséget is megengedi?- Ilyesmit nem szoktam megkérdezni tőle! KÉTFÉLE- A gyerekeknek két fajtája van. Az egyik: jól viselkedik, udvarias, előzékeny, rendes, jól tanul...- No és a másik?- Azok a mi gyerekeink! BENZINKÚT Az autós át akar haladni a sivatagon. Az egyik benzinkútnál ezt a feliratot olvassa: „Itt töltse fel benzintartályát. A következő benzinkút ugyanis - délibáb.“ MÓDOSÍTOTT KÖZMONDÁSOK Amelyik kutya ugat, annak sokszor nincs mit harapnia, xxx A rosszhoz vezető út igazságokkal van kikövezve, xxx Aki gyakran beszél az ezüstről, az hallgat az aranyról. xxx A kivétel ért a szabálynak, xxx A régi seprű rosszul söpör, az új még rosszabbul, xxx Ahol az ember szeretné megvetni az ágyát, ott rendszerint már alszik valaki, xxx Ma már csupán a szamár dolgozik úgy, mint a ló. xxx Nagy kő esett le a szivéről, a közel állók lábára. xxx Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, főként, ha a tüzet ingyen kapja hozzá. (G. Gy. fordításai) VESZÉLYES BŰNÖZŐ A veszélyes bűnöző egy kis texasi szállodában rejtőzködik. Két seriff indul elfogására. A bejáratnál az egyik ezt mondja a másiknak:- Te menj előre, John - én pedig majd bosszút állok! FÉLÁLLÁS A vállalati értekezlet még éppen' csak a felénél tart, amikor Ödön hirtelen feláll és kimegy a teremből.- Nincs vége az értekezletnek, miért megy el? - kérdi a kapuban a portás.- Én itt csak félállásban vagyok alkalmazva - feleli öntudatosan Ödön. ALKOHOLISTA- Maga megrögzött alkoholista - közli az orvos a pácienssel. - Elvonókúrára kell mennie.- De nekem nincs pénzem erre, doktor úr!- Ott mindent ingyen kap.- A mindennapi rumot is? HORGÁSZVIRTUS- Mi van a kezeddel? Miért van gipszben?- Szombaton horgásztam, és egy hatalmas csukát fogtam.- És akkor tört el a kezed, amikor kihúztad?- Nem akkor. Hanem amikor megmutattam, hogy mekkora volt! TAPÉTA- Mondja, kérem, nem lesz kicsit vékony ez a fal? - tudakolja az építésvezetőtől a leendő lakástulajdonos.- De uram! Hiszen erre még rákerül a tapéta! SZÁRAZ- Mit művel, teljesen eláztatja a ruhámat! - kiált fel a hölgy, akinek az estélyi ruháját a pezsgősüveg felbontása közben leönti a pincér.- Ne aggódjék, kedves asszonyom, ez száraz pezsgő - nyugtatja meg a pincér a hölgyet. Hallottuk Nem volt mit mondania, azért inkább másokat is elhallgattatott KARRIER Juliska, a falusi műkedvelő színjátszó együttes dívája, mindjárt az első próba után megkapta Oszkárt. TALÁNY Kovácsné szerint minden férfi egyforma. Úgy látszik, szereti az egyhangúságot, mert folyton váltogatja őket. NEM MESE Vettem egy csizmát. Alig tettem meg vele hat hét mérföldet, levált a talpa. Lám, nemcsak a mesében vannak hétmérföldes csizmák. ÖRÖKNAPTÁR Feleségem kel: 6.30-kor. Nyugszik: soha. ISZUNK Iszunk örömünkben, iszunk bánatunkban, de leginkább délelőtt tíztől iszunk. Palágyi Lajos JÓSNŐNÉL- A kártya azt mondja, hogy ön hamarosan megismerkedik egy jóképű és gazdag, barna hajú fiatalemberrel.- No és összekerülünk?- Ő feleségül akarja venni - de valamilyen rossz ember az útjukba áll.- Ez biztosan a férjem: tőle minden kitelik! A hét vicce- Mi teljes gőzzel, három műszakban dolgozunk a gyárban!- No és mit gyártanak?-Táblákat ilyen felirattal: „A lift nem működik“. Vladimír Pavlik rajza A hitetlen főnök meg a koronás cipő Megírtam egy cikkben, hogy ismerősöm vadonatúj cipőket vett egy ólcsóboltban, koronáért párját. Nem volt szüksége egyszerre harminc párra - de úgy okoskodott, hogy legalább részben megoldódik a tüzelőgondja- fafütéses kandallója mellett ezentúl a lábbeli tüzének meghitt melegét élvezi. Ez még tavasz- szal történt. A főnököm igen szigorú ember, nem szenvedheti a lazaságot, a pazarlást kiváltképp megveti, de a füllentést sem szívlelheti, még ha oly ártalmatlan formájában jelenik is meg, mint a túlzás. Ne állítsak olyat, hogy létezik bolt, ahol egy darab cipő ötven fillérbe kerül, korholt atyaian. Még hogy párja egy korona!- méltatlankodott, és kertelés nélkül a tudomásomra hozta: ismeri gyengeségemet, miszerint szeretek nagyítgatni. Hasztalan erősködtem, hogy színtiszta igazat beszélek, azzal zárta le a vitát, csak akkor hiszi el, amit állítok, ha a saját szemével látja a koronás cipőt. Bajban voltam, mert mint már említettem, ismerősöm fűteni, nem pedig hordani vette a lábbeliket. S az idő barátságtalan, hirtelen támadt a hideg, a büszke cipőgyárak egykoron drága termékei azóta biztosan füstté váltak. A szerencsém összehozott rég nem látott ismerősömmel, s még mielőtt a lábravaló tüzelő iránt érdeklődhettem volna, boldogan újságolta: még a nyáron bevezették az utcájukba a gázt, most már azzal fütenek. - Hát a cipők? Megvannak? - kérdeztem bizakodón. - Meg! - felelte. Lementünk a pincéjükbe. A szénrakás helyén takaros polcokon sorakoztak értintetleriül a vadonat új cipők: feketék, pirosak, fehérek, sárgák és lilák, magas és alacsony sarkúak, bokacsizmák és szandálok. Mit mondjak, csodálatos látvány volt.- Válassz magadnak! - biztatott. Egy 330 koronás fekete körömcipőre esett a választásom. A talpán - belül - az eredeti ár mellett 330 korona! - több három-, két-, végül egyjegyű szám (1 korona) jelezte, hogy a cipőipari terméket egyre lejjebb értékelték. Ajándékot nem akartam elfogadni, kifizettem a cipőért az egy koronát. Másnap már abban parádéztam a szerkesztőségben.- Szép cipőd van - dicsérte meg a főnököm.- Koronáért vettem - mondtam.- Gondoltam, hogy nem dollárért - mondta ő. ■- De egy koronáért - mondtam én. A főnök legyintett: - Ugyan már, mit kapsz ma egy koronáért. Levetettem a cipőt, és a kezébe adtam. Például cipőt... A főnök arca felragyogott. - Hol vetted? Nem mondtam meg, de másnap felvettem a divatos piros ruhámat - 380 korona helyett húszért vesztegették - ugyanott. Igaz, kicjeréltem rajta a gombokat. Kétszer annyit adtam a gombokért, mint a ruháért, de még így is megtakarítottam a ruhán 320, a cipőn meg 329 koronát, összesen egy híján hat és félszáz koronát Most már lelkiis- meretfurdalás nélkül megvehe- tem azt a kis pulcsit 680-ért... KOPASZ CSILLA Szöveg nélkül (lei Paris)
