Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
Bálint Tibor* Otomata bácsi Otomata bácsit fél évszázadon át Ottó bácsinak szólították a gyerekek, s az új névadásnak különös története van. Erről szeretnék mesélni nektek, mert igen tanulságos. A kisöreg még a nyár derekán is ott álldogált a városi sétatér elején, a vén gesztenyefa árnyékában, a fagylaltoskocsija mellett, fehér köpenyben, piros töröksapkával. Az idők során mintha valami zöldes fény ivódott volna az arcvonásaiba, hiszen amint kicsattantak a fák rügyei, ö már előjött a talicskájával. Nem volt abban csak egyetlen tégely, így hát a vanília, a málna, a barack meg a csokoládé együtt képviseltette magát az ostyában; de oly finom volt Ottó bácsi fagylaltja, hogy a távolibb utcákból is megkeresték a gyerekek. Vagy az iskolából hazafelé jó nagy kerülőt tettek, csakhogy fölkapaszkodhassanak a kocsira és belepillanthassanak abba a csodálatos porcelán tégelybe, ahonnan üde illatok párologtak fel hűvösen, mint a havasokban tündöklő virágos rétekről. S Ottó bácsi jószívű volt, szépen föltornyozta a fagylaltot. Bár igaz, hogy egy-egy nyápi- cabb kisfiút vagy kislányt néha megfenyegetett csillogó ezüstlapátjával:- Neked ebéd előtt nem adok fagylaltot, mert elveszi az étvágyadat! Előbb pakold be a hasiPásztor Csaba illusztrációja kádba a birkagulyást vagy a szilvásgombócot, aztán jelentkezhetsz nálam! Máskor megszánta az arra tévedt pénznélküli gyereket és he- herészve megszólította:- Nagyon kívánhatod a fagylaltot, te kis huncut, mert még a szemed is csillog a szomjúságtól. De kihullott az a pár báni a tolltartódból, mert nem vigyáztál rá, ugye?... S mindjárt odakínált neki egy kis fagylaltpiramist arasznyi hosszú ostyában. Talán nem is nőtt fel olyan ember a városban, aki ne kóstolta volna meg Ottó bácsi készítményeit. Nyáron a fagylaltját, limonádéját, télen a törökmézét, cukorba mártott almáját. Hánem épp ezelőtt egy hónappal, a nyár utolsó hónapjaiban fordulat állt be Ottó bácsi életében. Egy reggel ugyanis, amint épp kitolta kocsiját a gesztenye alá, amelyet ő bizalmasan Gusz’ Romániai magyar író. távnak becézett, azt látta, hogy szemközt vele munkások csáká- nyolják a földet, s betont kevernek. Meglepődve s gyanakodva nézte, hogy mi készül.- Hát azt nézheti is! - mondta Marci bácsi, a kis púpos parkőr. - Befellegzett a maga szakmájának! Mert úgy tudja meg, otomata gépet állítanak fel emitt. A gyerekek csak behajitják a pénzt, és gombnyomásra előterem a kifli, a málnafröccs, a fagylalt. Tán még a tökökméz meg a habosroló is. így mondják!... Ottó bácsi nagyot nézett, és megértette, hogy az ,,otomata“, ahogy Marci bácsi nevezte, önműködő készülék, hiszen nagyot fordult a világ az utóbbi években! Előbb arra vágyott, hogy ő maga irányítsa azt a gépet, de aztán észbe kapott, hogy az automata épp azért automata, mert nem szorul irányításra, s ettől elszomorodott. A gépet hamarosan föl is állították, s már az első órában ricsajgó gyermeksereg tódult feléje. Ottó bácsit pedig meg se látták. Csak akkor fogták körül a kocsiját, amikor egy vásott fiú hibás pénzt dobott be az önműködő gépbe, amely önműködően leállt. De a kisöreg szívén mégis fájdalom, sértődöttség parázslóit. íme már csak akkor vagyok jó ezeknek a mihasznáknak, ha el-, romlik az,,otomata'7 - gondolta. Egy hétig elő sem tolta a kocsiját, hogy beálljon a vén Gusztáv lombja alá, mintha szégyenében és bánatában elrejtőzött vagy világgá indult volna. Hanem amikor eléjött, csak ámult- bámult a nép rajta, mert ó is szerkesztett egy négy keréken guruló tündérszép automatát, s annak hófehér oldalára ezt pingálta rá: ERZSI, BIRI, SÁRI. Kicsik, nagyok rögtön körülvették és csak tovább ámuldoztak azon, hogy Ottó bácsi automatáján még gombokat sem kell megnyomni. Csak behullatni a pénzt, aszerint, hogy mit kíván az ember, s egy kis polcon mindjárt elő is ugrik az óhajtott fagylalt, csoki, rágógumi.- Erzsiké, ennek a kislánynak egy dupla adag málnafagylaltot! És ha hiszitek, ha nem, a kis polcon előtermett két gyönyörű vörösszínű gömb, aranyozott tá- lacskán.- Hát maga aztán jól lefőzte ezt az automatát! - került oda Marci bácsi, a parkőr. - Nehogy még baja legyen belőle, amiért konkurrálni merészel egy ilyen modern géppel! - tette hozzá, amitől Ottó bácsiban most már talpra szökött a fekete harag:- Konkurál a laposfene! - kiáltotta. - Én csak azt akarom bizonyítani, hogy a legmegbízhatóbb szerkezet az ember, érti?! És azzal fölkapta a fedelet az automatáról, amelynek a mélyén három kislány kuporgott mosolyogva: Erzsi, Biri és Sári, az ő három unokája, akik aszerint serénykedtek, hogy melyiküknek a tálacskájába hullott a fölülről bedobott pénzdarab! Nos hát így ragadt rá azóta Ottó bácsira, a fagylaltárusra az Otomata bácsi, ami azóta is nagy tekintélyt biztosít az öregnek a városban. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllin Ki a leghatalmasabb a sakktáblán?- Nagypapa, tudsz te sakkozni? - szólt nagyapjához a kis Gábor.- Tudok egy kicsit - hangzott a válasz.- Megtanítanál? A napköziben sok gyerek játszik sakkot; figyelem őket, de nem nagyon értem, mit csinálnak azokkal a fehér és fekete bábukkal. Petrik József Fúj a déli szél, menekül a tél, malik a, csupa lik a subája; fölrezzen a rét, kinyitja szemét száz füve, ezer üde virága. Kék tenger az ég, nem volt ilyen rég! Kúszik a napkerék a magasba; álmos bogarak elórajzanak, kémlelik, merre nyílik a barka. Az erdőlakók, mókusok, rigók mennek a kikeleti nagybálba; mókus: hipi-hopp, harkály: kipi-kopp. Csivog, cseng az erdei dalárda. Zsong az egész táj, ezer gyermekszáj víg kacaja árad a világba; holnapra a fák díszruhás arák: indul a mandulafa virágba.- Én se vagyok valami híres mester - felelte a Nagypapa de annyira azért értem a játékot, hogy a kezdet rejtelmeibe beavassalak. De előre figyelmeztetlek, hogy a sakkozás komoly dolog: nem lehet játék közben felugrálni, máshová figyelni! Azért ne ijedj meg, hamarosan úgy megkedveled, hogy még a legót is félreteszed, ha sakkpartnered akad! Másnap Nagypapa nagy csomaggal a hóna alatt állított be. Persze sakk volt benne. Közös erővel felállították a bábukat. Gábor gyorsan megtanulta, melyiknek mi a neve, és hogyan léphet velük a sakktáblán. A gyalog csak előre egy-egy kockát, a huszár lóugrásban (ez kissé bonyolult volt Gábornak, de végül megértette), a bástya egyenesen, a futó átlósan, előre is, hátra is. Gábor furcsállotta, hogy a királynak ilyen kicsi a hatalma: csak a szomszédos kockára léphet, pedig az ellenség öt akarja elfogni.- Hát ez már így van a sakkban, bármilyen különös is - mondta Nagypapa. - Annál hatalmasabb a királynő: egyesíti magában a futók és a bástyák erejét.- Éljen a királynő! - kiáltotta Gábor, aztán gyorsan hozzátette: - De csak amelyik az én seregemhez tartozik! A következő napokban Gábor, ha csak tehette, sakkozott a nagyapjával. Már megtanulta a lépéseket, de sehogyan sem tudta megjegyezni, hogy kell az indulásnál a bábukat felállítani. Különösen az eleinte lelkesen dicsért királynőre haragudott, mert hol a király bal oldalára, hol pedig a jobb oldalára kellett elhelyezni. Nagyapa törte a fejét, hogyan segíthetne Gábornak. Egyik nap aztán így szólt hozzá:- Gábor, te szereted a verseket. írtam neked egyet; olyan a ritmusa, mint az igazi huszároknál a lódobogás: tam-tata- tam-tata-tam-tata-tam! Figyelj, le is írtam, hogy könnyen megtanulhasd: ,,Hős gyalogok nyolcán sorakoznak a hadsereg élén. Kétoldalt menetel bástya, huszár s a futó. Sor közepén a király. Mellette ott a királynő, és a mező, ahol áll, tükrözi arca színét."- Értem, Nagypapa, de mit jelent az, hogy „a mező tükrözi arca színét?“- Ez azt jelenti, hogy a fehér királynő a királlyal szomszédos fehér kockán áll, míg a fekete királynő a király melletti fekete mezőt foglalja el.- Próbáljuk ki rögtön a mondókát, és játszunk is egy partit. Úgy megverlek, hogy na! A sakkfigurák felállítása jól is ment Gábornak, de a játszmát Nagypapa nyerte meg. Hiába, minden nem sikerülhet elsőre. KOLBEN GYÖRGY llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Miért.. ■ vörösebb keltében-nyugtában a Nap is, a Hold is? Mert sugaraik szinte súrolják a Föld színét. Vastag, sűrű, poros levegörétegen kell keresztültörniük, mire meglátjuk őket. Amíg a Föld levegöburkát, a légkört el nem érik, egészen fehér a színük. Csakhogy a fehér fény igazából a szivárvány minden színéből áll: a vörös, a narancssárga, a sárga, a zöld, a kék, az indigókék, az ibolyaszín sugarakat látjuk együttesen fehérnek. Ezek a színes fénysugarak mind ugyanolyan gyorsan terjednek, mégsem egészen egyformák. A vörös fény jobban áthatol a levegő rétegein, a kékes sugarak ellenben jobban szétszóródnak. Ezért vörösödik meg szemünkben a látóhatár alól felbukkanó vagy oda alábukó Nap és Hold. Az ég viszont a levegőben szétszóródott sugaraktól kék. Jó tudnod, hogy az ég alján vöröslő Nap és Hold igazából mindig lejjebb van, mint ahogy te látod. A Föld színe feletti sűrűbb levegőben ugyanis megtörnek, „elhajolnak“ a fénysugarak. Még csak kelni készül a Nap a hajnali horizont alatt? Te már ott látod felette. Este már le is bukott? Neked akkor is süt a szemedbe. (N) BOLOND ÓRA Képzeld el, hogy ez az óra egyszer csak összevissza jár, mégpedig a következőképpen: a nagy mutató előre szalad egy 3/4 órával, majd elindul visszafelé 1/4 órát, végül kétszer 3/4 órát elórelódul. Nos, akkor hányat mutat ez a bolond óra? H m + n □ □ X □ □ 1 ± =8 • • i ..j n □ □ H □ =4 ^5 □ □ =7 n EGY KIS SZÁMTAN Töldsd ki az üres négyzeteket számokkal úgy, hogy a jelölt alapmű veleteket sorban elvégezve minden vízszintes és függőleges sorban az előre beírt végeredmény alakuljon ki! Illlllllllllllllllllllllll MEGFEJTÉS A február 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: olló, csavarhúzó, kés; a kard - támadó fegyver. Nyertesek: Demján Marika, Kassa (Kosice); Száraz Mónika, Nagy kér (Milanovce); Őszi Klára, Őtúrovo; Farkas Erzsébet, lllésháza (Novy Zivot); Tokár Adrián, Vága (Váhovce).
