Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 1. szám

MÁRIA DURÍCKOVÁ

Téli mese- Hej. te új legény, ne aludj, ne szundikálj folyton! - kiáltotta vékony hangon a játékbaba.

A kismedve kinyitotta a szemét és pislogott néhányat: vajon neki mondják-e ezt, vagy valaki másnak?- Hozzád beszélek, hozzád! Ne húzd folyton a lobért, nekünk itt mások a szokásaink.- Hogyhogy mások? Milyenek? - értetlenkedett a kis medve.- Itt mindenkinek mesélnie kell saját magáról, hogy kicsoda és milyen élményekben volt része - mondta a bohóc.- Hát rendben van, ha muszáj, hát muszáj. Én medvebocs vagyok - mondta a kismedve.- És ti kik vagytok?- Mi valamennyien játékok vagyunk - mondta a kocka. - Ha nem tudnád, elsorolom: hintaló, baba, bohóc, csimpánz, krokodil, buborékfúvó szalmaszál. kiskacsa, csibe, labda, kisvödör a la- pátkájával, kiskosár, bprdob... Nem hagytam ki senkit?-Engem, én vagyok a perselymalac - röffintett egyet a barna agyagdisznócska.- Magadat is kihagytad- mondta a szalmaszál. - Ő, kérem szépen, a csodakocka, a mi bűvös asszonyunk Vala- menyien, akik itt vagyunk, a Marinka birtokába tartozunk.-Én is a Marinkáé vagyok- mondta a kis medve.- Ez csak természetes. De hogyan kerültél ide?- Kinyitottam a szemem, és- teljes sötétség vett körül. Még a mancsomat sem láttam az orrom előtt. De azután levették a doboz tetejét, és egyszere csak láttam: fekszem a doboz alján és fölöttem magasodik

a karácsonyfa. Zöld, sugárzik az örömtől, tele illatozó tűlevéllel...- És égők is voltak rajta?- vágott a szavába a baba.- Voltak. Honnét tudod?- És mindenféle csillogó-villo- gó holmi.- Voltak bizony, csak úgy káprázott tőlük a szemem.- És, ugye, üveggömbök is voltak rajta, melyekben láttad a saját képedet?- Igen, láttam. Ekkora volt a fejem!- No látod, akkor az karácsonyfa volt. Én is hasonlóképpen kerültem Marinkához.-Azután Marinka kivett engem a dobozból - folytatta a kis medve -, és a lábamnál fogva megfordított fejjel lefelé, s akkor éktelenül korogni kezdett a gyomrom. így ni. - A kismedve ügyesen csinált egy fejenállást, nyomban megszólalt egy hang, amely olyan volt, mint amikor kinyílik egy, kenőcsöt régen látott ajtó. - Marinkának ez nagyon tetszett. Elnevette magát, és az ölébe vett. S amikor ment aludni, odatett maga mellé a vánkosára.- Neked aztán príma dolgod van! - vetette oda féltékenykedve a hintaló. - Engem még sohasem vett oda magához, és sohase fektetett a vánkosára.-Akkor hát üdvözlünk magunk között, medve barátunk- mondta a kocka. - Lehet, hogy nemsokára Marinka majd kivisz magával valahova, és akkor újra mesélsz majd nekünk. Mindig magával viszi valamelyik játékát.- Némelyik játékát elég gyakran magával viszi, némelyiket meg soha - mondta a hintaló, akinek a szomorúságtól egészen rekedt volt a hangja.

KOVESDI JÁNOS fordítása

KÍSÉRLETEZZÜNK

Ha kedveled a kísérletezést, a következőt ajánljuk: egy üres, szárazra törölt pohárra helyezz rá egy fémtálcát, arra pedig egy fölfújt lufit! (De még mielőtt a léggömböt rátennéd a tálra, dörzsöld meg jó erősen egy gyapjúsállal!) Ha ez mind megtörtént, lassan közelíts az ujjaiddal a tálcához! Mi történik ekkor?

A pillangók legnagyobb része ősszel biztos helyre rakja le petétit; az éjjeliek szépen egy rakásra, s amidőn az anya letojt, még'annyi ereje van hogy saját szőrözetét letépje, ráborítsa a petékre meleg takarónak, nehogy a fagyok elpusztítsák a csirákban rejlő árva nemzedéket.

És mennyi az árva nemzedék, mely nem ismeri szülőjét, valamint a szülő sem látja soha saját ivadékát! Az anya meghalt, mihelyt a petéket biztosította, sokszor éppen a petéken összerogy, s a faj egész jövője egy ringó kóró, egy repedés vagy egy forgács védelmére van bízva; itt állja ki a tél viszontagságait, s mire tavaszkor életre ébred, minden tapasztalás, minden vezetés nélkül hozzáfog az élethez, és eltalálja irányát ama csodaszerű hatalom

Árva nemzedékek

kezén, melyet ki ösztönnek, ki öröklött tulajdonságnak nevez, de legbensőbb lényege szerint egy sem bírja megfejteni.

A legtöbb rovarnemzedék ily árvaságon kezdi életét, s míg azzá lesz, ami szülője volt, alakot, sőt mondhatni: életet változtat. Mert az áttelelt pillepetéből nem kél ki pille, hanem hernyó, a hernyóból báb lesz, csak ebből lesz ismét-pillangó. Mind a három állapotban a lény élete és alakja más-más: a hernyó eszik és növekedik, alakján semmi sincs, ami pillangóra emlékeztetne, s mihelyt mint hernyó kifejlődött, alig pár perc alatt bábbá alakul át. A bábon a tökéletes alak már elmosódott rajzként látható.

Sok rovar bábállapotban húzza ki a telet, a legtöbb petében. De nagy az a szám is, mely tökéletes lepke alakban várja a tavaszi feltámadást.

A platán könnyen elpattanó kérge alatt egész nemzedékek szunnyadoznak. Otthonuk néha egy körömnyi kiterjedésű kéregrész. Itt bújnak össze különösen a parányi, lapos testű felemás szárnyú rovarok; s ha úgy január közepe táján nagy néha a hideg megtörik, és a napsugár a sudár verőfényes oldalán egy kis meleget támaszt, éledni kezdenek. Az élet ilyenkor csak apránként éled bennük, legelőbb csak ostor alakú csápjaik rángatóznak, azután a lábak - végre tántorogva indulnak, a felocsúdás jele minden mozdulaton meglátszik. A csáp tapogaTAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

Nandu

Ez a bolyhos madár: a Nandu!

Életösztöne

elsőrangú.

Ha üldözik

még szárnyával is könyökölve villám cikcakkban menekül. Vadászni rá hát hasztalan.

Mert ha

a cakkba céloznának ő biztosan a cikkbe’ van.

S ha a vadász a cikkbe lőne ó akkor már a cakkba’ van.

fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*

Gondolkodom, tehát...

CSIGASZÁMTAN írd be az üres mezőbe a megfelelő számtani műveletek jelét úgy, hogy a nyíltól elindulva, a műveleteket sorban elvégezve eljuss a csiga közepén látható végeredményhez!

FOGAS KÉRDÉS

Ha a bal alsó sarokban látható fogaskereket a nyíl irányában forgatjuk, akkor a mellette lévő lemez vajon az A-val vagy a B-vel jelölt irányba fog elmozdulni?

tózik, mintegy bizonyságát keresi az ébrenlétnek, éppen úgy, mint az ember, aki eszméletre tér. vagy egy gonosz álom után ocsúdni kezd. keresi a bizonyosságot, hogy csak álmodott. Az est hűvösében ismét megdermednek a kéreg fakói.

Apró pókok ifjabb nemzedéke telepszámra búvik össze a résben, kéreg alatt és kövek között A helyet igen gondosan választják meg, különösen a vízmentességre fordítják figyelmüket. Sűrű szövetű, néha alig búzaszemnyi zacskókat szőnek, gondosan beszövik a kijáratot, testhez húzzák lábaikat, s megdermednek.

De semmi sem tökéletes a világon, még a rovarok boldogsága sem. Az a sok harkály, cinke, ökörszem, narancsmadár, fakúszó nagyon is érti a könnyű préda módját. A harkály okos, fényes szeme egyszerre kisüti a kéreg ama részét, ahol álca, báb, rovar szunnyadozik. Csőre azért véső, hogy a kérget felvágja, hosszú nyelvének csúcsa azért egy visszhorgos szigony, hogy a fába befurakodott álcákat, pondrókat kihúzza. A cinkék, fakúszók, ökörszem és narancsmadár csőrei mind más alakúak, a fürkészés sok módjára alkalmasak, s hol az egyik nem boldogul, ott könnyen bánik el a másik. El is dolgoznak ezek télen át, s az áldozatul esett rovaroknak csak annyi a könnyebbségük, hogy eszméletlen állapotban cserélnek halált a lappangó életért.

A csuszka, az a kékes hátú, rozsdás hasú kis akrobata, különösen ismeri az alvók lakásait. Még azt is tudja, hogy a gubacsok belsejében egy kis báb lakik. Összeszedi hát a gubacsokat, s oly helyre hordja, ahol közel a földhöz egy jó villás ág van, ebbe ileszti a gubacsot, azután nekiáll a kopácsolásnak, s célját éri. Ahol alkalmas a hely, ott egész műhelyt készít: mindig ugyanarra a helyre hordja a fürkészni- valót, hol azután százszámra hever a kiszedett gubacsi

Egy-egy régibb fenyötoboz, melyet a forgószél a hólepelre odavetett, egy alvó kis világot rejt magába. Minden pikkelye lakás. Az egy^ik alá apró pókocs- kák, a másik alá apró felemásszárnyúak, a harmadik alá peték vagy ismét bábok vannak elrejtve, s ha a tobozt a meleg szobába hozzák, kisvártatva egész népségek kezdenek ki s be futkosni. A sok apró lény mintha érezné, hogy nem természetes ideje ez a ébredésnek, nagy óvatosan mozog, tapogat, kijön a pikkely csúcsára, ismét visszahúzódik; s ha a tobozt az ablakköz hidegének kitesszük, néhány perc múlva ismét megdermed élete!

HERMAN OTTÓ

„Zenés“

kínrímek

Oboás

Háztetője ha beázik, vizizenét oboázik.

Gordonkás

Lazulnak a hordódongák, ne nyúzzad hát a gordonkát!

Hárfás

Nem nyílhúr a hárfa húrja, ne tüzelj az árva úrra!

Nyenyerés

Nem alszik a nyanya, éber, játssz altatót nyenyerével)

Kürtös

Forró zsírban tojást üt fel, fújhatja a vadászkürttel...

Xilofonos

Jutott neki kiló tonhal, nem fogta azt xilofonnal.

Zongorista

Felszökött a sombor ára, nem telik majd zongorára!

Flótás

Zúg a fejem, reggel óta egyfolytában zeng a flóta.

Csörgös

Felvágtad, s a dinnye tök lett, mért nézted azt rumbatöknek!

(H)

MEGFEJTÉS

A december 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: alvóbaba, szaloncukor, játékautó, alma és dió, mogyoró, társasjáték; a jobb alsó sarokban lévővel. Nyertesek: Buday Róbert, Pin- kekarcsa (Pinkové Kraőany); Kovács Katalin, Görgő (Hrhov); Dedík Veronika, Bátorkeszi (Vojni- ce); Valkó Rózsa, Somorja (Samorín); Papp Norbert, Véke (Vojany).

I

I

I

I

I

■

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

|

I

|

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

"I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

ÚJ S3

18