Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-19 / 7. szám

Sikersorozatuk páratlan a sport történetében. Rajtuk kívül eddig senkinek sem sikerült ti­zenkilencszer világbajnoki első­séget szereznie. Ezzel egyedül csak a brnói Pospíáii fivérek büszkélkedhetnek. Ök a kerék­párlabda veteránjai, a sportág élő legendái. Jindrich márciusban 46, Jan áorilisban 43 éves lesz. Világbajnoki aranyérmeik mel­lett tizenötszörös Európa Kupa­győztesek, huszonkétszeres csehszlovák bajnokok, 1979-ben az év legjobb csehszlovák sporto­lói. Immár két évtizede ritkán for­dul elő, hogy ne kerülnének egy- egy esztendő tíz legjobb hazai sportolói közé. Szerény, célratö­rő, szívós és szívesen nyilatkozó emberek. Találkozásunk is ezt igazolta. Folytatódik-e a Pospíáii fivérek páratlan sikersorozata? 1. ELŐSZÖR HAZAKÜLDTEK ŐKET. Ho­gyan kezdődött a nagy pályafutás? Érde­kes, s ma is tanulságos Jindrich visszaem­lékezése:- Hatéves lehettem, amikor először ül­tem kerékpáron. Pontosabban: nem is ül­tem rajta, mert a nagybácsimé volt, és csak a vas alá ékelődve értem el a pedált. így tekertem a kétkerekűt. Jan legfeljebb csak nézhette produkciómat. Később barátaimtól kölcsönöztünk kerékpárt, mert sajátunk so­káig nem volt. Apánk elesett a háborúban, nem volt miből vennünk. Pedig mennyire szerettünk már akkor is kerekezni. El sem akarom hinni: több mint harminchat éve léptünk először a Královo Pole-i tornate­rembe, hogy megismerkedjünk a kerékpár­labda titkaival. Ez mind nővérünknek kö­szönhető. Ó vitt el bennünket Rudolf Harth edzőhöz. A mester először hazaküldött, túl fiatalnak tartott bennünket. Én kilenc, öcsém hatéves volt akkor. Egy esztendő múlva ismét visszatértünk. Ezután már ma­radhattunk. Azóta is a Královo Pole színei­ben versenyzőnk, edzőnk se más, mint Rudolf Harth. MIBEN A LEGJOBBAK? A kerékpárlab­da nem mozgat meg óriási tömegeket, nép­szerűsége sem vetekszik a fociéval vagy az atlétikáéval. Főként Nyugat-Európában űzik megszállottan, legjobbjai mégis a Pospíáii fivérek. Ellenfeleik közül egyik sem tudja annyira egyetlen eseményre, a világbajnok­ságra időzíteni a formáját. Év közben le- győzhetók, a legrangosabb eseményen i csak nagy ritkán. Igazi labdazsonglőrök, taktikai fegyvertáruk szinte kifogyhatatlan, erőnlétük magával ragadó. Úgy uralják a pályát, hogy vetélytársaiknak minden tu­dásukra szükségük van, ha lépést kívánnak tartani velük. Képességüket, játéktudásukat Rudolf Harthnál senki sem ismeri jobban:- Mindketten mérhetetlenül szívósak és célratöröek. Sokszor kérdezem magamtól, melyikük a jobb. Hangosan azonban nem mondhatom ki, mert abban a pillanatban összecsapnának az ellenérvek. Jindrich a gólgyáros, indulatosabb alkat. Jan kapus­nak született. Nyugodtabb, szemfüles és hidegvérű. Csak az a fontos, hogy nem beképzeltek... „BÁRKINEK SEGÍTÜNK“. Kíváncsi vol­tam, hogyan látják sportáguk térhódítását, mik az akadályai nagyobb elterjedésének, hírnevükkel szereznek-e újabb híveket a kerékpárlabdának? Megkérdeztem, ha valaki tud kerekezni, s netán el is lövi a labdát az első kerékkel, mire van szüksége, hogy kerékpárlabdáz­hasson?- Hogy a szíve jól szolgáljon - vágta rá Jan, majd amikor nem lepleztem meglepe­tésemet, így folytatta:- Mert a kerékpár-alkatrészeket nagyon nehéz beszerezni. Hiánycikk a javából. Ha valaki elkezdené, eleinte mindent magának kell pótolnia. És egy ügyes papára is szük­sége van, aki a hiányzó alkatrészeket elké­szíti, s így majdhogynem fia szerelőjévé válik. Ráadásul nagyon kell szeretnie ezt a sportágat, hogy túltelhesse magát a kez­deti nehézségeken. Mikor PospíSilék ismerkedtek a kerékpár­labdával, akkor sem volt ez másként. Az utóbbi időben azonban minden oldalról csak azt hallják, hol az egyik, hol a másik alkat­rész hiánycikk. Még az a jó, hogy a legtöbb kerékpárlabdázóban találkozik a sportág­szeretet és az ügyesség, s bütyköléssel pótolja a hiányzó darabokat. Jan és Jindrich Favorit márkájú kerékpá­rokon edzenek, játszanak. Különleges kivi­telezésben készülnek számukra, tulajdono­suk viszont a testnevelési egyesület. Az apróbb hibákat maguk távolítják el, a kar­bantartás is rájuk marad, önmaguk bizton­ságát, s részben sikereiket alapozzák meg ezzel... Érdekelt az is: mi a véleményük a kerék­párlabda elterjedéséről hazánkban? Miért csak cseh- és morvaországi bástyáik ma­radtak fenn? S mit tesznek, ha valaki taná­csért fordul hozzájuk?- Szerintem nemcsak a hagyomány élte­ti sportágunkat az említett országrészekben - fejti ki véleményét ismét Jan. - Korábban Bratislavában is létezett ilyen szakosztály, ám versenyzői nem szerepeltek eredmé­nyesen. S ha ilyen kis sportágban nincse­nek eredmények, akkor fokozatosan meg­szűnik. Csak a nagy, erős egyesületekben marad fenn. Azokon a helyeken, ahol mély gyökeret eresztett, ma is játsszák.- Hogy mit tanácsolnák a kerékpárlabda iránt érdeklődőknek? - töpreng a kérdése­men Jindrich. - Csak keressenek föl ben­nünket. Legyenek Dél-Szlovákiából, vagy az ország bármelyik részéből, bárkinek se­gítünk. Mindent elmagyarázunk, tanácsot adunk, s csak örülnénk, ha Szlovákiában is elterjedne a kerékpárlabda. Nem mondom, szép számmal fordulnak hozzánk segítsé­gért az érdeklődök. Ám egyikük sincs köny- nyű helyzetben. Nehéz, szinte lehetetlen sportcsarnokot szerezni, így aztán már az edzéseket sincs hol lebonyolítani. Ezért is körülményes bárhol új kerékpárlabda-szak- osztályt létrehozni. Kísérletezni viszont le­het. Például a mostanában nagyon elterjedt ciklotriál jó alapul szolgálhat a felkészülés­hez. önállóan is gyakorolhatják a helyben állást és a téréseket, s erősíthetik izomzatú­kat. Ha nincs fedett pálya, szabad ég alatt, aszfalton, vagy betonon is edzhetnek. Kez­detben akár régi futball-labdával. Mindkét oldalon ketten lépnek pályára, a játékidő kétszer hét perc. A szabályok zöme a fut- balléhoz hasonló. Csak vigyázat a könyö­kökre és a térdekre. 2. ARANYSOROZAT - KÉT MEGSZAKÍ­TÁSSAL. Sporttörténeti kalandra hívom őket. Közösen pergetjük vissza pályafutá­sukat, elidőzve az arannyal jelzett mérföld­köveknél.- Nagyon jól emlékezünk bemutatkozá­sunkra a világbajnokságokon - folytatja is­mét az idősebb Pospísil fivér. - 1964-et írtak és Koppenhágába szólt a meghívó. En huszonkettő, öcsém tizenkilenc esztendős volt akkor. Első világbajnokságunkon nem játszottunk a legjobban. Ráfizettünk arra, hogy újoncok voltunk, bár az elinduláskor álmodozni sem mertünk az éremszerzésről. Bemutatkozásként viszont jól jött az ezüst­érem. Egy évvel később már annyira sikerült a felkészülés, hogy Prágában világbajnokok lettünk. Nagyon szívesen emlékezünk erre. Képzelje csak el azt az érzést: hazai közön­ség előtt szerezni meg az első világbajnoki aranyérmet! Világelsőségekre pályáztak ezután is. Egy évvel később azonban Jindrich megsé­rült. Harth edző azt akarta, hogy Jan válasz- szón más partnert, és vele készüljön fel a világbajnokságra. A fiatalabbik fivér nem értett egyet ezzel, azt mondta: megvárja, amíg bátyja rendbe jön, aztán majd együtt próbálkoznak! Hiába igyekeztek, végül is Kölnben csak bronzéremhez jutottak, ez volt eddigi vb-szereplésük leggyengébb he­lyezése. A következő évben Badenben egy hellyel előbbre kerültek. Mosolyuk tizenkilencszer járta be a vilá­got (Archív-felv.) És aztán következett a nagy sorozat. Tizennégy világbajnoki cím egymás után! Nekik tapsolt Kassel, Erfurt, Ostrava, Ba­den, Offenburg, Bécs, Heerlen, Gent, Münster, Brno, Herling, Schiltigheim, Rhe- infelden és újra Heerlen közönsége. Nagyon ment akkor a játék - emlékezik erre az időszakra Jan. - Ellenfeleinket min­den gond nélkül győztük le. Voltak rossza­karóink is, akiknek fájt ez a magabiztos szereplésünk, mindenáron le akartak taszí- ta/t/ni a világbajnoki trónról. Igyekezetük mégsem volt annyira szembetűnő, mint a nyolcvanas évek közepén, amikor szinte elviselhetetlenné váltunk számukra. Minden eszközt bevetettek ellenünk, csakhogy ne legyünk már világbajnokok. Nyolcvankettöben Wiesbadenben meg­szakadt az aranysorozat, sőt, egy évvel később Bécsben sem sikerült visszaszerez­niük az elsőséget.- Hibát követtünk el, amikortizenot arany­éremmel a tarsolyunkban nem hagytuk abba - ecseteli az akkori helyzetet Jindrich. - Büszkén távozhattunk volna... Ám Wies­baden és Bécs után nem búcsúzhattunk el. Az emberek gyorsan elfelejtették volna a ti­zenöt világelsőséget, csak a két ezüstre Akcióban a testvérpár (Archív-felv.) emlékeznének. Hiába mondtuk bárkinek is, hogy a-Steinmaier fivéreket szinte trónra ültették helyettünk, olyan nagy volt a nyo­más mindenfelé. Ezen túl kellett tenni ma­gunkat ... Szívósságuk, igyekezetük ezután sem ismert határokat. Meg is lett az eredménye. Nyolcvannégyben Strasbourgban ismét vi­lágbajnokok letten. Nyolcvanötben St. Gal­len, nyolcvanhatban Genk hozta az újabb sikert. Majd újra Herning következett. HAT-NULLA HERNINGBEN. Ez már a legutóbbi fejezete aranyérmes pályafutá­suknak. A dániai városban készült a kerék­párlabda vezérkara PospíSilék egyedural- kodásának végleges megdöntésére. Ehhez minden feltétel adott volt: az NSZK-beli King fivérek, a legújabb nemzedék képvise­lői az Európa Kupa döntőjében legyőzték a brnói párt, sőt egy hónappal a vb előtt tíz góllal terhelték meg hálójukat. Bíztak hát az újabb sikerben. Arról viszont megfeledkez­tek: más a nemzetközi torna és más a világ- bajnokság. Kissé lebecsülték PospíSilék koncentráló képességét, formaidózítési készségét. S erre fizettek rá, mert a várt Csehszlovákia - NSZK döntőben simán kikaptak. Ezen az összecsapáson PospíSi­lék tapasztalata győzött. Nem hagyták ma­gukat kiprovokálni, magabiztosan kombi­náltak, s az ellenfél hibáit könyörtelenül kihasználták. Bíztak saját képességeikben. Rudolf Harth szerint nem csináltak semmi különöset. Csak emléktárukból elővettek néhány régi játékelemet. Állítólag már tíz- tizenöt évvel ezelőtt sikeresen alkal­mazták ... De hogyan vélekedik a döntőről Jan és Jindricb? Jan: - Herningben nem tartottak bennün­ket első számú esélyesnek. Nyugodtan ké­szültünk a mérkőzésre, hisz az ezüstérem már biztos volt. A Svájc elleni győzelem után éreztük: bármilyen akadályt gördítenek elénk, nehezen állítanak meg vele. Annyira bírtunk magunkban, hogy a döntő előtt be sem melegítettünk. Kingék csak érthetetle­nül járkáltak körülöttünk, tekintetükkel mint­ha azt kérdezték volna: mi történt? Mi meg csak mosolyogtunk rájuk. A mérkőzésen * hasonló taktikát alkalmaztunk, mint ők előző összecsapásainkon. Jól védekeztünk és gyors ellentámadásokkal kísérleteztünk. Nem tagadom: keményebb beavatkozása­ink is voltak, s a játék széttördelése szintén taktikánk része volt. Akarom mondani, a King fivéreké, mert abból merítettünk, és ezzel győztük le őket. Három másodperccel a vége előtt az NSZK-beli páros leszállt kerékpárjáról és gratulált a győzelemhez. Mintha így próbál­ta volna kifejezni tehetetlenségét, végleg feladva gólszerzési kísérleteit.- Tudtuk, hogy csak maximális összpon­tosítással és elszántsággal kerekedhetünk felül a fiatalokon, s azjpis, aki az első gólt lövi, lélektani előnybe kerül - vélekedik Jindrich. - Nekünk ez sikerült. Utána már csak az ellenfél hibáira kellett várnunk, mert öcsémnek ebben a döntőben képtelenség volt gólt lőni. Fokozatosan felülkerekedtünk, a félidő végéig négyszer táncolt a labda Kingék hálójában. Utána még egyszer min­dent beleadtak, ám miután Jan két büntető­jüket is hárított, végleg beletörődtek veresé­gükbe. Hat-nullára másodszor győztünk a döntőben, 3. „TRÓNKÖVETELŐKRE VÁRUNK.“ Sokan megkérdezik Pospísiléktöl: mi lesz ezután? Folytatják-e a páratlan sikersoro­zatot?- Várjuk hazai legyőzőinket - válaszolja Jindrich. - Csak nem bírjuk kivárni őket. Szeretnénk nekik átadni a váltóbotot. Am nálunk jobbaknak kell lenniük, sorozatban kellene tőlük kikapnunk, hogy érezzük: itt­hon már ók a legjobbak.- Az a szerencsénk, hogy jó alkatunk van a kerékpárlabdára - vág közbe Jan.- így az edzéseken már nem az erőt és az erőnlétet kell elsősorban fejlesztenünk, technikánkat csiszolhatjuk. így bizonyítunk á fiatalokkal szemben: lám nemcsak ók, a középnemzedék képviselői is képesek hosszabb ideig az élsport űzésére. Bátyja hozzáfűzi:- Az évek elszálltak fölöttünk. Ha legna­gyobb riválisainkat le akarjuk győzni, lénye­gesen többet kell edzenünk, nem bízhatunk a véletlenben, a szerencsében. S ez egyál­talán nem egyszerű dolog. Ahogy az utóbbi esztendőkben, az idén is tavasszal döntjük el végérvényesen: indulunk-e a világbaj­nokságon, megpályázzuk-e a huszadik vb- aranyat. Addigra rendbe jöhetnek sérülése­ink, túl leszünk az első itthoni versenyeken. Várjuk tehát a döntést, s reménykedünk a folytatásban. Jan és Jindrich Pospísil aranyérem-gyűjtésének folytatásában. J. MÉSZÁROS KÁROLY &ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 • Kiadja Szlovákia Kommunista Partjának Központi Bizottsága Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István es Csetó Janos. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkeho 10.. telefon 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20 Szerkesztösegi titkárság 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8 Fenyszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es uzemeben (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda maganszemelyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon 335-090, 335-091. Hirdetési iroda kozuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nabrezie 15.. II emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi k-adassal együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedevenkent 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta es kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS. Üstredna expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents