Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
Merre tart Szlovákia építészete? Köztudott, hogy az építészet segítségével az emberiség mindig is tudatosan formálta szebbé és jobbá környezetét. Mindennek ellentmond, vagy talán éppen ezt bizonyítja a mai közvélemény, amely egyre inkább elmarasztalja a hazai modern építészetet. Egy-egy szakma rangját, becsületét az a munka, illetve teljesítmény határozza meg, amelyet képviselői végeznek a társadalom hasznára. Márpedig az tény, hogy építészeink az utóbbi évtizedekben nem tudtak igazán harmonikus összhangot teremteni sem a gombamód szaporodó lakóépületek, sem pedig az újonnan épített lakótelepek küldetése és esztétikai értéke között. Elsősorban ezért csökkent e ősi tudomány és egyben művészeti ágazat tekintélye. Tehetetlenebbek, képzetlenebbek lennének építőművészeink mint a világ más tájain? Aligha. Ezt a feltételezést eleve kizárják azok a városainkat ékesítő építészeti alkotások, amelyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Építészeink továbbá számos külföldi pályázat megnyerésével is lépten-nyomon bizonyítják rátermettségüket, tudásukat. Akkor viszont hol van a hiba? - kérdezhetjük joggal. Hiszen már régóta hangoztatja szakember és laikus egyaránt, nem a kívánt irányban fejlődik építészetünk. E jelenség okairól, a belőle kivezető út kereséséről, s a hazai építészet jövőjéről nyilatkozott lapunknak Stanislav Talas építőművész, a Szlovákiai Építőművészek Szövetségének alelnöke. • Nálunk az építészetet leginkább az új lakóházak és lakótelepek egyhangúsága, uniformizálása és sivársága miatt érik egyre erősödő vádak. Márpedig az egyes építészeti mozgalmakat és stílusokat nem a véletlen, hanem a történelmi szükségszerűség, a társadalmi igények és a műszaki-gazdasági lehetőségek teremtik meg. Úgy tűnik, hogy a hazai „új építészet" mégsem alkalmazkodik kellően ehhez az általánosan elfogadott és jól bevált útmutatóhoz. Vajon miért nem?- Mindenek előtt hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt évek, évtizedek során az állami lakáspolitikának elsősorban a lakáskérdés mennyiségi problémáit kellett megoldani. Ebből adódóan olyan feltételek alakultak ki, amelyek arra kényszerítettek bennünket, hogy munkánk során fokozatosan mellőzzük mindazt, ami korábban művészi rangra emelte az építészetet. így vált sok esetben szinte semmitmondóvá az építőművészet esztétikai kifejezésmódja, egyhangúvá az épületek funkcionális és térbeli megoldása, vagyis egész koncepciójuk. Félreértés ne essék, mindezt nem kimondottan a lakásépítéssel szemben támasztott mennyiségi igények idézték elő. A jelenkori hazai építészetet ért bírálatok többsége a lakosság szempontjából sajnos jogos. Azt viszont mindenki figyelmen kívül hagyja, hogy a mai építőművészetet és művelőinek munkáját olyan alkotások, alkotás csoportok alapján ítéli meg, amelyek hiányosságainak kiküszöböléséért mi építészek keveset tehetünk, vagy tehettünk volna a rajzasztalokon. A legtöbb kifogás például rendszerint a már lakott, de még be nem fejezett, az elnevezésükkel ellentétben nem komplex lakótelepeket éri, amelyek természetesen nem is szolgálhatják úgy a lakosságot, ahogy azt tervezőik elképzelték. A lakótelepet egyhangúvá teszik az egymástól alig különböző lakóházak? Természetesen. Tudjuk ezt mi is. Munkánkat azonban az utóbbi két évtizedben a mennyiség és a minőség, a lehetőségek és az igények harca befolyásolta, miáltal sajnos nem egyszer felcserélődött a cél és az eszköz. A tipizálásnak például az lett volna a szerepe, hogy meggyorsítsa az építészetre és az építőiparra nehezedő igényes feladatok megoldását. Ez részben sikerült is, de közben a típusházak óriási tömege anélkül épült fel, hogy tervezőik figyelembe vehették volna, vajon bele illenek-e a tájba, harmonikus egészet alkotnak-e környezetükkel stb. Röviden: az építészek eredeti alkotó tevékenységét felváltotta a szűk választékban rendelkezésükre álló, alig, vagy egyáltalán nem variálható épületelemek összeállításának mechanikus megtervezése, amit főleg a korábban érvényes rendeletek és előírások eredményeztek. • Az SZSZK kormányának 1980-ban hozott 25-ös számú határozata - amely Szlovákia épitömüvészetének és urbanisztikájának 2000-ig esedékes fejlesztési koncepciójával kapcsolatos - segítségével oda kellett volna hatni, hogy az építészet nagyobb társadalmi elismerésben és jelentőségéhez méltó megbecsülésben részesüljön. Milyen helyzetben van ebből a szempontból Szlovákia építészete? * • Igor Bacík felvétele- Az említett rendelet volt az első olyan dokumentum, amelyben a kormány is hangsúlyozta azt a tényt, hogy a városépítés nemcsak egyszerűen a lakáshiány kielégítését, hanem a lakások minőségének javítását, az ember számára megfelelő, jó környezet kialakítását, a városok biztonsági és nem utolsósorban esztétikai paramétereinek megválasztását, valamint megvalósítását is jelenti. E kormányhatározat azonban csak fokozatosan éreztetheti hatását, mert az építészekbe időközben beidegződött rutinmunka oda vezetett, hogy a tervezőirodákban a termelő vállalatokhoz hasonlóan a tervteljesítés, a gazdasági mutatók elérése stb. vált elsődlegessé. Ezt a helyzetet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. • Szlovákia építőművészei a tavaly ősszel megtartott VI. kongresszusukon olyan új célokat tűztek ki maguk elé, amelyek elérésétől általános minőségi változásokat remélnek az építészetben. Mit tehetnek ennek érdekében önök, építészek, hiszen az eddig megtudottakból arra lehet következtetni, hogy az építészet további alakulása nagyobbrészt a számára adott feltételektől függ?- Az építészetet tőlünk függetlenül befolyásoló tényezők meghatározó szerepére, s azok megváltoztatásának szükségességére már utaltam korábban. Szövetségünk azonban nem várhatja ölbe tett kézzel, hogy mások teremtsék meg munkánkhoz a megfelelő feltételeket. Az építészek már egy olyan szerkezeti rendszer előkészítésén dolgoznak, amely a lakóházak építésében mellőzi a totális tipizálást. Ez azt jelenti, hogy az új épületelemekből majd olyan házakat lehet tervezni, amelyek az adott környezetükben, az adott célra a legmegfelelőbbek lesznek. Célkitűzéseink továbbá a lakások koncepciójának, a tervezés módjának, az épületek és lakótelepek realizálásának, sót kihasználásának a megváltoztatására is irányulnak. Gondoskodnunk kell továbbá az urbanisztikai és építészeti tevékenység továbbfejlesztéséről, meg kell oldanunk az építészek továbbképzésének a kérdését és el kell érnünk, hogy szövetségünk nagyobb mértékben tudja befolyásolni tagságának munkafeltételeit és azt, hogy megteremtődjenek az építészeti alkotások szempontjából mindig hasznos pályázatok gyakoribb kiírásához szükséges feltételek. Az utóbbi időben ugyanis minderre nem szenteltünk kellő figyelmet. • A közeljövőben tehát aligha várható gyökeres változás építészetünkben, de ha sikerül valóra váltani az építőművészek öncélúnak egy csöppet sem mondható terveit, akkor bizonyára megváltozik majdani lakóházaink, lakótelepeink arculata is...- A lakótelepek zöld területeken való építésének időszaka már valószínűleg lassan befejeződik. A városfejlesztés a jövőben főleg a már meglévő városrészek tökéletesítésére, a kihasználatan belterületek beépítésére fog irányulni. Ez új lehetőségeket kínál az építészet számára és automatikusan kizárja az egyhangúság veszélyét. A fontosabb városrészekben létesítendő lakóházak minden bizonnyal más célra is ki lesznek használva, amivel majd növelni lehet egy-egy új lakónegyed városias jellegét. Bizonyos értelemben újra reneszánszát éli az egykori utca, természetesen egy kissé más értelmezésben mint régen. Bővül majd a lakástípusok választéka, mégpedig úgy, hogy azok kompozícióját bizonyos csa- ládtipusokhoz igazítják a tervezők, akár egy épületen belül is, ami viszont segít változatosabbá tenni a házak homlokzatát is. Új színfolt lesz a jövő építészetében, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak a házak térelosztását, hanem anyagát is a környezetük szabja meg. A legfontosabb változást viszont majd az jelenti, hogy a városrészeket valóban egy komplex egészet alkotó épületegyüttesből alakítjuk ki. • Azonban amíg ezek az elképzelések valóra válhatnak, városainkban tucatszám épülnek fel a nyomasztó egyhangúságot sugalló lakótelepek egyforma házai. Mi lesz ezekkel? Megmaradnak olyannak, amilyeneknek nem szeretjük őket?- Dehogyis! A régebben épült lakótelepek egynémelyiké- nek felújítási tervét már most készítik az építészek, s a továbbiakban sorra kerülnek a későbbi időszakban készült városrészek is. Az a célunk, hogy ilymódon vonzóbbá, színesebbé tegyük az egyébként még egészséges környezetet, jó lakásviszonyokat biztosító házakat, és hangulatosabbá környezetüket. Egy ilyen felújítás keretén belül lehetőség nyílik arra is, hogy a házakat olyan berendezésekkel, a lakótelepeket pedig olyan létesítményekkel lássuk el, amelyek időközben szükségessé váltak. Az eddig épített lakóházakból például hiányzik egy olyan közös helyiség, ahol a lakóknak módjuk lenne időnként elbeszélgetni, ismerkedni, együtt szórakozni. Ezt a problémát meg lehet oldani akár hozzáépítéssel is. Azután bebizonyosodott, hogy bár az emberek ragaszkodnak az erkélyhez, loggiához, de alig használják ki azokat. Van lehetőség arra, hogy kisebb szerkezeti beavatkozással megnagyobbítsuk ezeket a tereket, vagy a lakók által kedvelt télikerteket létesítsünk a helyükön, ami még a lakások energiaszükséglete szempontjából is előnyös lenne. Ezek a régebbi lakóházak szinte kivétel nélkül lapos tetővel készültek, amelyeket a legfelső lakószint jobb hő- és víz elleni szigetelése miatt, térkihasználás és sok esetben esztétikai szempontból is előnyös lesz utólagosan magas tetővel ellátni. Egyszóval nem olyan reménytelen a már kész lakótelepeket szebbé, jobbá tenni. Ez nem építészeti probléma, sokkal inkább pénz és idő kérdése. Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS Az integráció szolgálatában A stúrovói vasútállomás szerepe a teherszállításban Napjainkban, amikor a gazdaság gyors ütemű intenzifiká- lása az egyik legfőbb cél, egyre fontosabb szerep jut a közlekedésnek, s ezen belül is a teherszállításnak. Jóllehet, a népgazdaság szállítási igényei a tavalyi év folyamán kissé csökkentek, a több mint 640 millió tonna áru, amely a közületi teherszállítási rendszeren keresztül jutott el rendeltetési helyére, komoly feladatot rótt a közlekedésre. Az említett árumennyiségnek több mint a felét a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat, körülbelül 45 százalékát pedig a vasút szállította. 2,2 százaléka a hajózásra jutott. Bár a vasúti teherszállítás a teljesítmény szempontjából néhány éve már a második helyen szerepel, ez korántsem jelenti azt, hogy megcsappant jelentősége. Ez nemcsak határainkon belül érvényes, hanem külgazdasági vonatkozásban is. Itt nemcsak a tranzitforgalomra, s általában a kivitelre és behozatalra gondolunk, hanem elsősorban a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkra, a szocialista gazdasági integrációban való aktív részvételünkre. S ez jól működő vasúti teherszállítás nélkül elképzelhetetlen. Ahhoz, hogy az áru időben és sértetlenül eljusson a címzetthez, illetve a meghatározott időben elhagyja országunkat, valamennyi vasútállomás pontos és megbízható munkájára szükség van, a legfontosabb feladat azonban a határállomásokra hárul. Közülük az egyik legnagyobb és legjelentősebb a stúrovoi vasútállomás. Ján Trhan mérnökkel, a kereskedelmi állomásfönök-helyettessel arról beszélgettünk, hogy ez az oly fontos vasúti csomópont miként segítheti a külföldi országokkal folytatott árucsere fejlődését, hazánk szocialista gazdasági integrációban való hatékony részvételét.- A stúrovói állomás a vasúti közlekedésnek valóban nemcsak belgazdasági szempontból az egyik legfontosabb csomópontja, hanem komoly részt vállal a KGST tagországok közti áruszállításban is - mondja Ján Trhan. - Főként szén, vasérc, zöldség, gyümölcs és különféle élelmiszerek érkeznek állomásunkra, amelyeket aztán a főbb vasútvonalakon továbbítunk. Ami az áruszállítás mennyiségét illeti, néhány éve kapacitásunknak mindössze háromnegyed része van kihasználva. Ennek elsősorban a nyolcvanas évek elején megváltozott politikai helyzet az oka, de a Duna vízállása - főként az ércszállítást illetően - is befolyásolja munkánkat. Kapacitásunk kihasználásában természetesen a szállítás minőségének és gyorsaságának is fontos szerepe van.- Ez utóbbi kijelentésből netán arra lehet következtetni, hogy a csak 75 százalékos kihasználtság kevésbé színvonalas munkát tükröz?- Erről szó sincs. Ami a gyors és megbízható szállítást illeti, országos jellegű problémáról van szó, aminek megítélésében nem vagyok hivatott. Az viszont tény, hogy a tranzitszállítás iránt megcsappant az érdeklődés. Nem támadással akarok védekezni, de ha már a munka minőségéről esett szó, el kell mondanom, hogy ha például 12-48 órát, vagy esetenként 2-3 hetet vesztegelnek a vagonok az állomáson, az nem biztos, hogy a mi hibánk. Nem vesszük át, tehát nem is indítjuk a műszakilag meghibásodott vagonokat, azokat, amelyekben nem az előírásoknak megfelelően van elrakva a szállítmány, vagy ha elveszett a vagonhoz tartozó szállítólevél. Ezek olyan, általában mások mulasztásából keletkezett problémák, amelyek sokszor megnehezítik munkánkat. Igaz, valamennyi fogyatékosságot számon kérjük vagy a feladó vagy a továbbító állomástól, s ha nálunk történt a hiba, felelősségre vonjuk a hibát elkövető dolgozót. Ám úgy hiszem, sokszor egy kicsit több odafigyeléssel folyamatosabban menne a munka. A gyorsabb, megbízhatóbb szállítás érdekében persze nemcsak a velünk együttműködő állomásoknak, hanem a átúrovói vasútállomás dolgozóinak is van még mit tenniük. Mindenekelőtt azt kell elérnünk, hogy a vagonok a lehető legrövidebb ideig foglalják el a vágányokat. Igaz, az egy évvel ezelőtti kedvezőtlen időjárás, a vágányok építése és felújítása miatti gyakori vágányzárok is lassították a szállítást, de ez mit sem változtat azon, hogy e téren még vannak kihasználatlan tartalékaink.-A megoldásra váró problémák mellett bizonyára jó eredményeket is elkönyvelhettek.-Tavaly a gondok ellenére is kielégítettük a szállítók valamennyi igényét. A rakodás tervét már november közepén teljesítettük, így az év végéig 62 161 tonnával több árut raktunk be. A terv teljesítéséhez megbízóink közül legnagyobb részben a stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, valamint az Agrostav 01 -es számú helyi üzeme járult hozzá. El kell még mondani, hogy dolgozóink az év folyamán 40 580 kilowattóra villamos energiát és csaknem 34 hektoliter üzemanyagot takarítottak meg. A vagonok jó kihasználásával pedig 2498-cal kevesebb vagonegységre volt szükségünk.- Á átúrovói vasútállomás a teherszállítással kapcsolatos szokványos munkákon kívül speciális tevékenységet is folytat. Mekkora részt képviselnek és milyen jelentőségűek ezek az inkább szolgáltatásoknak nevezhető munkák?-Azokat a vagonokat, amelyekben gyorsan romló árut szállítunk, jegeljük. Tavaly például 3674 vagon hűtőtartályát töltöttük meg jéggel. Talán mondanom sem kell, hogy ezt a munkát legnagyobb részt a nyári időszakban végezzük. Ugyancsak fontos feladat a szállításra váró állatok etetése- itatása. Az elmúlt évben több mint háromezer vagonegységnyi állatot láttunk el. Amennyiben a szállítók kérik, megmérjük a szállítmányok tömegét. A legtöbb esetben a prágai Koospol külkereskedelmi vállalat veszi igénybe ezt a szolgáltatásunkat.- Az elmondottak hűen igazolják, hogy ennek a vasúti csomópontnak meghatározó szerepe van a teherszállításban. A jövőben erre az állomásra is bizonyára egyre igényesebb feladatok várnak. Miként készülnek arra, hogy a megváltozott körülmények, a nagyobb követelmények ellenére is jól teljesíthessék fontos feladataikat?- A jövőben mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a teherszállítás gyorsabb, megbízhatóbb és színvonalasabb legyen. Ennek érdekében a többi vasútállomással együttműködve sokat tehetünk. Itt Stúrovóban megvannak a feltételek ahhoz, hogy tartalékainkat kihasználjuk, s a célkitűzéseket - vonatkozzanak akár a belföldi áruszállításra, akár a KGST-országok árucseréjének lebonyolítására - elérjük. Az eredmények nagy mértékben hatékony és felelősségteljes munkánktól függenek. KOVÁCS EDIT N«s|
