Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
UJ ESZTENDŐ AZ ENERGIAGAZDALKODASBAN Amikor a tervtúlteljesítés nem ok az örömre... Ha befejeződik egy év, akkor mindenütt mérleget készítenek. Ilyenkor általában az a ,,jó mérleg“, amikor készítői tervtúlteljesítést állapíthatnak meg. Persze, ez nem mindig van így, s ennek egyik legjobb példája a népgazdaság egyik ,,alapágaza-. ta“, a tüzelőanyag- és energetikai ipar. Az elmúlt esztendő energetikai mérlegkészitői egyértelműen megállapíthatták, hogy 1987- re valamennyi energiahordozó esetében a tervezettnél nagyobb fogyasztási igény- és fogyasztás - volt a jellemző. Vonatkozik ez a szilárd fűtőanyagokra éppúgy, mint a földgázra, illetve a világítógázra, de a villamosenergiára és a hőszolgáltatásra is. A tervezettnél nagyobb fogyasztást természetesen befolyásolták az egy évvel ezelőtti kedvezőtlen időjárási viszonyok is. Azonban nagyon markánsan nyilvánul meg az a tény, is, hogy a 8. ötéves tervidőszak első két éve során nem sikerült elérni a tüzelőanyag- és energiafelhasználás szükségesnek vélt racionalizálási szintjét, s ezzel együtt a tervezett ütemben csökkenteni a népgazdaság energiaigényét. Nem sokkal a mérlegkészítés befejezése előtt dr. Helmut Drozddal, a Szövetségi Energetikai- és Fútóanyagipari Minisztérium tanácsosával az ágazat elmúlt évi mérlegének legjellemzőbb kérdéséiről beszélgettünk. Elsősorban arról, hogy miként sikerült megbirkózni az elmúlt - energetikai szempontból várakozáson felül igényes- esztendő feladataival:- Aligha akadnak az olvasók között olyanok, akik ne emlékeznének az elmúlt esztendő terhére, és ne sejtenék, hogy a rendkívül hideg, és ráadásul hosszúra nyúlt tél ne okozott volna számunkra gondokat. Any- nyira azonban nem, hogy ne oldottuk volna meg az energiaszolgáltatás gondjait szinte zavartalanul. Azonban a megnövekedett energiaigény fedezésére az ágazat egészében minden téren az óv elejétől túl kellett teljesítenünk tervezett feladatainkat, így az év végére a tervvel szemben 3,2 millió tonnával több szenet fejtettünk, s ebből 1,1 millió tonnával több lett a tervezettnél az osztályozott szénmennyiség. Ez utóbbi azért is fontos, mert a lakosság osztályo- zottszén-igénye és a termelés között nincs meg a kellő összhang - az utóbbi hátrányára. Ugyanis a lakossági igény rendszerint nagyobb, mint amennyi osztályozott szilárd fűtőanyagot képesek vagyunk előállítani • Ha az említett eredményeket vesszük alapul, akkor annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy a tervteljesités az ágazat számára a tervmutatók túlteljesítését, s egyúttal hasznot is jelentett. Más dolog, hogy ami jó az ágazatnak, nem kell, hogy jó legyen a népgazdaság egészének... Nézzük előbb a kérdést az energetika szempontjából.- Először is vegyük a nyereségesség kérdését: 16 milliárd 122 millió korona nyereséget terveztünk a múlt esztendőre, ezt 550 millióval túlléptük, így elmondhatjuk, hogy nyereségünk tervét 104 százalékra teljesítettük. Túlteljesítettük a többi jelentősebb mutatót is: 100,8 százalékra a saját termelési érték tervét, miközben termelésünk anyagi terhei elmaradtak a tervezettől, és a munkatermelékenység területén is 102,2 százalékos eredményt értünk el. Ezek a számadatok eléggé világosan szólnak arról, hogy a csehszlovák népgazdaság energetikai háttere megfelelően biztosított, energiaszolgáltatási rendszerünk megbízható, persze ez csak az érem egyik oldala. Ha a népgazdaság egészét tekintjük, nincs már egyértelműen okunk az örömre. 0 Mind ez ideig azonban bővebben csak általános vonatkozásokban, és a szilárd fűtőanyagokról szóltunk. Milyen volt a helyzet a többi energiahordozó területén - a számok tükrében...- A felsorolt összesítésből kitűnhet, hogy a villamosenergia-szolgáltatásban éppúgy, mint a fútögáz szolgáltatásban teljes mértékben fedeztük megrendelőink igényeit. Az energetikai ágazat körülbelül 240 gigawattóra elektromos energiával termelt többet a tervezettnél, és a megnövekedett fútögáz- zal „támogatta“. Mindezt csakis úgy érhettük el, hogy az ágazatban fokozatosan megvalósítjuk azokat az alapvető strukturális változtatásokat, amelyeket évekkel ezelőtt elhatároztunk. Jelentősen nőtt az ország energiatermelésében az atomenergetika részaránya, ami az elmúlt esztendőben több mint 26 százalékot tett ki a teljes villamosenergia termeléséből, míg a gázszükséglet növekedését a megnövekedett szovjet importból fedeztük. Azt is el kell azonban még mondanom, hogy a megnövekedett energiatermeléssel egyidőben túlteljesítettük energiakiviteli tervünket a szocialista országokba éppúgy, mint a nyugati energiapiacra. • Mindez egyértelműen az ágazat dolgozóinak jó munkájáról árulkodik, azonban ezen a területen sem volt egyforma az egyes alágazatok részaránya.- Mindenképpen kiemelendő az a tény, hogy tervezett erőfeszítéseinkkel összhangban az elmúlt esztendőben valameny- nyi döntő területen üzembe állítottuk tervezett termelőkapacitásainkat, így a Dukova- nyi Atomerőmű harmadik és negyedik blokkját a tervezettnél korábban! Egyébként a beruházások területén hosszú idő után sikerült azt is elérnünk, hogy az egy egységnyi termelésnövekedésre számított beruházási igény csökkent. Jelentős hangsúlyt fektettünk a hatékonyságra is, és az ezt érintő területeken valamennyi mutató esetében jobb eredményt értünk el a tervezettnél, ami lehetővé tette az ágazat dolgozói átlagjövedelmének növekedését is. 0 Már említettük, hogy ami jó az ágazatnak - a tervteljesítés szempontjait figyelembe véve -, az nem biztos, hogy jó a népgazdaságnak. A CSKP XVII. kongresszusa az egész társadalom elé azt a rendkívül fontos feladatot tűzte, hogy az országban csökkenjen a nemzeti jövedelem képzésének energiaigénye. Ebből a szempontból hogyan ítélik meg az energiagazdálkodást az ágazat szakemberei?- Az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához szükséges energiamennyiség részarányának csökkenése az intenzifiká- ciós folyamat sikerének legfőbb feltétele. A 8. ötéves tervidőszakra a népgazdaság energiaigényének csökkenésében 2,9 százalékot kellett volna elérnünk évente, ezt azonban sem 1986-ban, sem az elmúlt esztendőben nem sikerült teljesítenünk. A két esztendő átlagában a csökkenés 1,5-1,6 százalék között van. Mindez azt is jelenti egyúttal, hogy az 1990-ig tervezett - vagy ha úgy tetszik: megengedett - energiahordozó-termelés növekedését már az első két esztendő során elértük...! Ez azonban természetesen kedvezőtlen jelenség. 0 Mindez miként nyilvánul meg az ágazat gyakorlatában?- Ez a negatív jelenség megköveteli például azt, hogy a szénmedencékben állandóan növeljük a termelést, ami nemcsak- hogy kedvezőtlenül befolyásolja az ágazatban tervezett strukturális változásokat, hanem ugyanez vonatkozik a népgazdaság egészére is. Magyarán: az így feleslegesen felhasznált anyagi javakat sokkal hatékonyabban tudnánk más területen beruházni. 0 Emellett a szilárd energiahordozók racionális felhasználása nemcsak gazdasági, nanem számottevő környezetvédelmi körülmény is...- Ez valóban így van, és arról, hogy ennek a területnek milyen kevés figyelmet szentelnek az illetékes felelős dolgozók, bizonyítják az energetikai felügyelőségek ellenőrzései is. Csak az első háromnegyedév során az ellenőrzött vállalatokban annyi elhárítható szabálysértést állapítottak meg, ami 76 ezer tonna köszénegyenértékú fűtőanyagnak felel meg. Érthetőbben szólva: ez a mennyiség 76 ezer tonna kiváló minőségű köszént jelent, amennyit az ostravai-karvi- nái szénmedencében 120 nap alatt fejtenek! Mindebből kitűnik, hogy az energia pocsékolásával, a felelőtlen fogyasztással óriási mennyiségű emberi munka vész kárba. 0 Mondhatjuk azt tehát, hogy az energetikai ágazat elmúlt évi tervtúlteljesítésének nem örül az ágazat vezetése?- Ha az egész kérdéskomplexumot együttesen vizsgáljuk, akkor ez valóban így van, hiszen az ágazat tervezett feladatainak túlteljesítését a gazdaságtalan felhasználás, a népgazdaság terven felüli energiaigénye okozza - természetesen a lakosságot sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. így annak ellenére, hogy a felszínre hozott energia- hordozók mennyisége növekszik, az ország tüzelőanyag- és energetikai mérlege mégis feszült, s hogy az elmúlt esztendőt minden nagyobb zökkenő nélkül „megúsztuk“, azt kizárólag az energetikai ágazatok dolgozóinak jó felkészültsége, és hagyományosan példás kezdeményező készsége, önfeláldozó hozzáállása tette lehetővé. Az említett okoknak „köszönhetjük“, hogy az év elején - éppen nem megnyugtató hagyományoknak köszönhetően... - eleve nem a tervezett feladatokat tekintjük számunkra mérvadónak, hanem már ekkor bekalkuláljuk a túlteljesítést is. 0 Ezek szerint ebben az esztendőben is így számolnak?- Szívesebben könyvelnénk el év közben, ha ezt a véleményünket kedvezően módosíthatnánk. Az új esztendőt mindenképpen úgy kell kezdenünk, hogy időközben bármilyen hideg tél is áll be, az első negyedév alatt a tervezett szénmennyiségnek 26 százalékát felszínre kell hoznunk, illetve rendeltetési helyére kell szállítanunk. Mi a magunk részéről mindent megtettünk. Gondot okoz azonban, hogy néhány energetikai beruházáson nem úgy halad a munka, ahogy azt szeretnénk. MÉSZÁROS JÁNOS Népgazdaságunk a KGST európai tagországainak gazdaságához hasonlóan jelentős mérföldkőhöz érkezett az intenzi- fikálás programjának megvalósításában. A népgazdaság intenzifikálását ugyanis a jelenlegi időszakban az egész gazdasági mechanizmus gyökeres és komplex átalakításával kapcsoljuk össze, s velünk együtt a többi szocialista ország is erre törekszik, a Szovjetunióval az élen. Amint arra Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusán rámutatott: „Tudjuk, hogy a gazdaság irányítását állandóan tökéletesíteni kell . Most azonban olyan a helyzet, hogy nem elégedhetünk meg1 csupán részleges javításokkal, hanem gyökeres reformra van szükség.“ A kor sürgető követelményére gazdasági elméletünk is rugalmasan reagál, s igyekszik pótolni a gazdasági és társadalmi gyakorlat szükségleteihez viszonyított lemaradást. A gazdasági reformmal kapcsolatos kérdésekre próbál például összefüggő magyarázatot adni Jan Pitvara mérnök, docens, kandidátus „A gazdasági mechanizmus átalakítása" (Prestavba hospodárskeho mechanizmu) cimú könyve, amely a Pravda könyvkiadó gondozásában jelent meg. E kiadvány népszerűségét az is bizonyítja, hogy az első kiadás sikere után rendkívül gyorsan és rugalmasan másodszor is kiadták, az elsőtől lényegesen nagyobb példányszámban. A szerző említett könyvében a gazdasági reformra irányuló korábbi kísérletek elemzéséből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy „a gyakorlati problémákat elméleti szempontból kell megoldani, az elméleti problémákhoz viszont gyakorlati szempontokból kell viszonyulni.“ A könyv tartalmi felépítése a gazdasági mechanizmus átalakításával összefüggő elméleti és módszertani kérdések vizsgálatára irányul, főleg a gazdasági és a politikai mechanizmus párhuzamos fejlődése, valamint a szocialista állami vállalatok és a gazdasági központi intézmények kölcsönös viszonyai szempontjából. A szerző hangsúlyozza, hogy a szocialista vállalatoknak újszerűén kell bekapcsolódniuk a társadalom gazdasági rendszerébe, mert a gazdasági mechanizmus átalakítása nem valósítható meg a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági központ közti viszonyok átalakítása nélkül. A szerző úgy vizsgálja és értelmezi a gazdasági mechanizmust, mint a termelési viszonyok külső mechanizmusát, mint a termelési viszonyok működési formáinak bizonyos módon elrendezétt összességét. Kifejti, hogy e konkrét termelési viszonyok megfelelő átalakítása nélkül nem változhat meg sem a szocialista vállalatok, sem a központi gazdasági intézmények közgazdasági viselkedése. Bíráló jelleggel, elkötelezetten és bátran, eredeti szemlélettel, a marxista-leninista dialektika alkotó felhasználásával a gazdasági mechanizmus átalakításával összefüggő megoldatlan elméleti problémákkal is foglalkozik. A szerző nem kerüli el azokat a mindeddig feltáratlan és ideológiai szempontból is igényes kérdéseket sem, hogy például milyen okok vezettek a túlzott mértékű központi irányítás mai napig tartó felújításához és érvényesítéséhez az 1968-1969-es válságos évek negatív következményeinek leküzdése után. Hangsúlyozza, hogy el kellett utasítani a szocialista árutermelésre, valamint a piaci szocializmus elméletére vonatkozó revizionista nézeteket, de: „Nem szabad megengedni a jogos bírálat vulgarizálását, azt, hogy a revizio- nizmus bírálatának zászlaja alatt rehabilitálódjanak az eltúlzott és egyoldalú központi irányítás már korábban is jogosan elmarasztalt módszerei, a szocialista állami vállalatok formális önállósága, valamint a formális, csupán nyilvántartási jellegű hozzáállás az áru- és pénzviszonyok kihasználásához", továbbá azt, ,,hogy a piaci szocializmus elleni harc zászlaja alatt a nem piaci szocializmus gyakorlata jusson érvényre." A munka súlyponti részének a szocialista vállalat gazdasági helyzetéről és feladatairól szóló fejezetet kell tekinteni: az eddigi gazdasági mechanizmusban megoldatlan maradt a szocialista vállalatok gazdasági helyzete, a vállalat csak a felülről kitűzött feladatok végrehajtójaként kapcsolódott be a gazdasági viszonyokba, ami érdekeinek a deformálásához vezetett, s ezt az utólagos direktív intézkedések sem hozták helyre. Az új koncepcióban nem tekinthetünk úgy a vállalatra, mint valamilyen „csavarra“ a gazdasági szervezetben - hangsúlyozza a szerző. A vállalatnak olyan helyzetbe kell kerülnie, amelyben az eddigi passzív feladata helyett aktívan fogja keresni azokat az utakat, amelyek a megrendelők szükségleteinek hatékonyabb kielégítéséhez vezetnek, ,,saját magának kell gondoskodnia az új műszaki rendszerek kialakításáról, nem pedig arra várnia, hogy valaki a központi tervezés keretei között kialakítja hozzá a feltételeket. “ A szerző említett gondolatai elvszerúen határozzák meg a szocialista állami vállalatok eddigi gazdasági helyzetét, de egyúttal ezek a nézetek a társadalmi-gazdasági mechanizmus minden más szubjektumára is vonatkoznak, s alátámasztják Mihail Gorbacsovnak a tézisét a demokratizálás és a gazdasági átalakítás egységéről. A könyv második, kibővített kiadását a szerző azzal a fejezettel egészítette ki, amelyben a csehszlovák gazdasági mechanizmus átalakításának alapvető vonásait jellemzi, s magyarázatot fúz a minőségi átalakítás fő feladataihoz. A szerző munkájának legnagyobb előnyei közé tartozik a következetes filozófiai hozzáállás a marxista-leninista dialektika kihasználása alapján. A gazdasági jelenségek és folyamatok megismerésének és vizsgálatának ez a megközelítése sok esetben hiányzott a korábbi közgazdasági munkákból, annak ellenére, hogy a szerzők formálisan hangsúlyozták a materialista dialektika jelentőségét. Jan Pfivara kizárólag ennek a módszernek köszönheti, hogy sikerült behatolnia a gazdasági folyamatok rejtett lényegeibe is, s hogy olyan alapvető filozófiai-elméleti következtetéseket vonhatott le, amelyek tulajdonképpen meghaladják a gazdasági mechanizmus problémájának és a szocialista vállalat gazdasági helyzetének a témakörét. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a szerző nem napjainkban foglalta írásba a gondolatait, hanem két évvel ezelőtt, amikor mindez nem volt még sem divatos, sem egyszerű. így megfelelő időelőnnyel mutathatott rá az eddigi gazdasági mechanizmus fogyatékosságainak az okaira, s ugyanakkor elméletileg is megalapozta e fogyatékosságok felszámolásának gyakorlati módszereit, amelyek a gazdasági mechanizmus átalakításának forradalmi programjában nyilvánulnak meg. A könyv tehát semmit sem veszített az időszerűségéből napjainkban sem, amikor már közismertté váltak a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei, az állami vállalatra és a szövetkezetekre vonatkozó törvénytervezetek, s a CSKP KB 7. ülése határozatban foglalta össze a gazdasági mechanizmus komplex átalakításának feladatait Éppen ellenkezőleg, értékes és lelkesítő forrásanyagot képez a gazdasági és a társadalmi átalakítás kérdéseivel foglalkozó további elméleti kutatáshoz és a felmerülő gyakorlati problémák tudományosan megalapozott megoldásához. ADORJÁN ZOLTÁN ELMÉLETI HOZZÁJÁRULÁS A GAZDASÁGI MECHANIZMUS ÁTALAKÍTÁSÁHOZ
