Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-13 / 293. szám, kedd

Levelezőink írják Jubiláló asszonykórus A Szepsi (Moldava nad Bodvou) Városi Művelődési Központ és a Csemadok városi szervezete meghitt ünnepséget rendezett a Nagy Ildikó vezetése alatt működő asszonykórus megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Az ünnep­ség keretében fellépett az alapiskola gyermekénekkara, a Bódvácska kisszinpad, a Bodva táncegyüttes, a bodollói (Budulov) férfikar, a Csámborgó népi zenekar és ter­mészetesen a jubiláló asszonykó­rus. A műsor végén Boda Ferenc, a Csemadok Járási Bizottságának titkára átadta az asszónykórus ve­zetőjének a Csemadok KB bronz­plakettjét. Ezt követően Ivan So­kolovský mérnök, a városi nemzeti bizottság elnöke és Zabó Gizella, a vnb titkára átadta a városi nemzeti bizottság tanácsának díszoklevelét Oklevelet, illetve emléktárgyat adott még át a Kassa-vidéki (Košice-vi- diek) Járási Nemzeti Bizottság mű­velődési osztálya, a járási művelő­dési központ, a szesztai (Cestice) éneklőcsoport és a bodollói férfikar képviselője is. Az ünnepség tánc­házzal zárult. Köteles Gábor A PP 0-t -es sikere Az automatizálás 1990-ig elneve­zésű, Brnóban megrendezett kiállí­táson bebizonyosodott, hogy mi az előnye a felvételen is látható PP0-1-es számítógépnek, melyet a žilinai VÚVT vállalatnál fejlesztet­tek ki. Az, hogy a nyomtatón és a magnón kívül még mágneses le­Amatőr színjátszó csoportok aktívaértekezlete A közelmúltban rendezte meg a Lévai (Levice) Járási Művelődési Központ az amatőr színjátszó cso­portok vezetőinek aktívaértekezle­tét. Az összejövetelen részt vett a Szlovák Irodalmi Ügynökség brati­slavai amatőr színjátszó részlegé­nek vezetője. A közel 40 éves ügy­nökség évente 60-70 szövegköny­vet ad ki. Az ügynökség képviselője ismertette az 1987-ben megjelent színdarabokat, amelyeket egy kis kiállítás formájában meg is tekinthe­tett az érdeklődő közönség. A tavalyi év terméséből ajánlotta az egyes évfordulókhoz fűződő irodalmi összeállításokat. Ismertette a gyer­mekek és az ifjúság számára készült darabokat, meséket, bábjátékokat. A kiadó együttműködik a Csema- dokkal is. A közelmúltban került sor Finta László, Klimits Lajos és Gyüre Lajos gyermekek számára készült Megbecsülik a dolgozókat A sládkovičovói Csehszlovák -Szovjet Barátság Magtermesztő Ál­lami Gazdaságban közel 1500-an dolgoznak. A Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom üzemi bizottsága nagy figyelmet szentel a dolgozókról való gondoskodásnak. Itt első he­lyen a munkahelyi körülmények javí­tását tartják szem előtt. Nem feled­keznek meg azokról sem, akik nyug­díjba vonulnak, vagy élet- illetve munkajubileumukat ünnepük. A kö­zelmúltban Nagyfödémesen (Veľké Úl’any) a Dolgozók Egyesített Klub­jában a jubilánsok ünnepi aktíváját rendezték, amelyen a nyudíjba vo­nulókon és az ötvenéveseken kívül köszöntötték azokat is, akik 25 évvel ezelőtt léptek munkaviszonyba. Az ünnepeiteket Somogyi Kornél, a személyzeti osztály vezetője és Tibenszky László, az FSZM üzemi bizottságának elnöke üdvözölte és köszönte meg eddigi munkájukat. Sz. Maczal Erzsébet műveinek kiadására. A felnőtt cso­portok például Dávid Teréz, Fejes Endre, Feher Klára, Szabó Magda műveit vihetik színre. A színjátszó csoportok körében keresett Lovi- csek-darabok, illetve a régi klasszi­kus komédiák, vígjátékok viszont már hiánycikknek számítanak. Az aktívaértekezlet résztvevőinek felhívták a figyelmét a járási művelő­dési központ szolgáltatásaira, így a színházi ruhatár, színdarabok, szakmai és módszertani könyvek kölcsönzésére. Szabó Márta mezegység is kapcsolható hozzá, ami eddig nem volt lehetséges egyik hazai gyártású számítógépnél sem. Egyébként a teljesítménye mind software, mind hardware szempont­ból kitűnő. Memóriája 64 kB-os, szín- és hangmodulátorral is fel van szerelve. Kitűnő a grafikája, színe­ket is ismer. Sőt, ha akarjuk, zenélni is tud. A fejlesztés időszakában mintegy kísérletként, egyes iskolákban gya­korló számítógépként használták, s jól bevált, a diákok megszerették. A felvételen látható, bratislavai Ján Valent, aki egyébként a T-klub tagja, ezért merte megtenni a kiállításon, hogy a számítógépen lefuttassa a Tapper című játékprogramot. Természetesen, ettől jóval na­gyobb jelentőségű volt a PP 0-1-es számítógépnek az a sikere, hogy gyártására és szállítására két mi­nisztérium, nyolc hazai és három külföldi vállalat adott megrendelést. Kép és szöveg: Hajdú Endre MEGÉRDEMELT PIHENÉS Soóky Kálmán 36 esztendővel ezelőtt gépkocsivezetőként vállalt munkát a Csehszlovák Autóközleke­dési Vállalat érsekújvári (Nové Zámky) kirendeltségénél. Kavicsot, épületanyagot szállított, járta az or­szágot. Munkájára soha nem volt panasz. Hatvanötben aztán fordult a sora. Felettesei - jó munkája elismerése jeléül - autóbuszra tették. így került a kamocsa-kolárovói járatra. Ezen a vonalon 23 évet szolgált becsület­tel. Napjában hatszor tette meg az utat. Hajnalban munkásokat vitt, ké­sőbb tanulókat a járási székhelyre. A törzsutasok már személyes isme­rősként köszöntötték. Mindenki tud­ta a Soóky-busz hóviharban, káni­kulában percre érkezik. A rábízott Nyelvében él a nemzet Lőrincze Lajos egyetemi tanárt, a magyar nyelv kiváló ismerőjét, a Magyar Rádió Édes anyanyelvűnk című műsorának szerkesztőjét üd­vözölhette a minap a Csemadok štúrovói helyi szervezetének Balassi Bálint Művelődési Klubja. A majd kétszáz résztvevő nagy érdeklődéssel hallgatta Lőrincze La­jos előadását pályájának indulásá­ról, gyűjtőútjairól, a magyar nyelv szépségéről és helyes használatá­ról. Készségesen válaszolt a hallga­tók kérdéseire is. Paulovics Anna járművet sajátjaként kezelte. Téli éj­szakákon például kijárt begyújtani a motort, hogy reggel pontosan in­dulhasson. Közel kétmillió kilométert tett meg balesetmentesen. Megkap­ta az üzem kiváló dolgozója címet. A szocialista munkabrigád-mozga- lom bronz jelvényét érte el. Emberi tartását, munkaszeretetét a szülői házból hozta. Erre nevelte két gyer­mekét is. December elseje további jelentős határkő az életében. Nyugdíjba vo­nult. Több ideje jut most már a négy Annak idején, amikor közel két éve megszűnt az Új Szó vasárnapi kiadásában a tízes oldalon a Hazai Tükör, olvasóinktól, tudósítóinktól nagyon sok visszajelzést kaptunk, amelyben hiányolták az ott megje­Elöljáróban... lent írásokat. Az akkori határozat- hozatalnál abból indultak ki, hogy azok a tudósítások, hírek a Nem­zeti Front választási programjáról, községfejlesztésről, szocialista munkabrigádokról, újítókról, tö- megszervezetekről, véradásokról, író-olvasó találkozókról, kulturális eseményekről a kor követelmé­nyének már nem felelnek meg. Valami többről, másról kell hogy írjanak levelezőink. Az átalakítás­sal egyidóben új gondolkodásmó­dot, hatékonyabb munkát kell fel­mutatni társadalmi életünk egyéb területén, többek között az újság­írásban is. Ezért januártól lapunk vasárnapi kiadásának kettes olda­la új formát, jelleget kap. Itt többek között olvasóink véle­ményének, észrevételeinek is he­lyet akarunk adni, az építő jellegű kritikának és visszhangnak. A közérdekű kérdéseket szükség esetén az illetékes szervek meg­szólaltatásával válaszoljuk meg. Ahhoz, hogy elképzeléseink meg­valósuljanak, olvasóink, levelező­ink aktív támogatására van szük­ségünk, arra, hogy bátran vállalják a visszás dolgok kipellengérezé- sét, a fogyatékosságok bírálatát.-tgá­unokára, a kertészkedésre, a gyü­mölcsfák gondozására. Még annyit: újságpapír fekete be­tűiből is lehet csokrot kötni. Ezt a szimbolikus csokrot szeretném most átnyújtani számtalan utasa, is­meretlen ismerőse nevében ennek a derék embernek. Őszi Irma Nyugdíjasok vetélkedője Társadalmunk messzemenően gondoskodik a munkában megfáradt idős emberekről. Igyekszik olyan kö­rülményeket kialakítani számukra, ahol megpihenhetnek, kikapcsolód­hatnak. így van ez Leleszen (Leles) is, a nyugdíjasklubban. A klub veze­tője megalakulása óta Dobos János- né nyugalmazott pedagógus. Igyek­szik sok-sok akciót szervezni, hogy mindenki megtalálja számítását. A napokban egy vetélkedőt ren­dezett a klubban a helyi könyvtárral közösen. Irodalmi vetélkedőt a javá­ból, a zsűrinek nehéz volt a döntés, mivel idős polgáraink jól feleltek minden kérdésre. Első helyen a Glo- viczky Gyula vezette csapat végzett, második helyen Kopasz Gyuláé, harmadikon pedig Csupik Gyula csapata. Terebesi Irén Részleges rokkantsági nyugdíj A. K.: Részlegesen rokkant va­gyok. Havi 1500 korona a fizetésem, és 900 korona a részleges rokkant­sági nyugdíjam. Két év múlva leszek jogosult öregségi nyugdíjra. Azt sze­retném tudni, hogy az évekig kapott fizetésemet (1500 korona) beszá­mítják-e az öregségi nyugdíjamba. Gy. I.: Már 11 éve vagyok részle­ges rokkantsági nyugdíjas. Nemso­kára betöltőm az öregségi nyugdíj korhatárát. Úgy hallottam, hogy az öregségi nyugdíjamat a részleges rokkantsági nyugdíj mellett elért ke­resetemből számítják ki. Ebben az esetben rosszul járnék, hiszen a ke­resetem viszonylag alacsony, lénye­gében a 11 évvel ezelőtti összegben kapom most is, holott munkatársaim fizetése jócskán emelkedett idő­közben. Az előző Társadalombiztosítási Törvény szerint a részlegesen rok­kant dolgozók öregségi nyugdíját rendszerint valóban a részlegesen rokkant dolgozó bruttó keresetéből számították ki, nem véve figyelembe azt, hogy keresetét közvetve korlá­tozták a társadalombiztosítási jog rendelkezései, s más figyelmet ér­demlő körülményt sem. Ez bizonyos esetekben valóban nem volt méltá­nyos a dolgozóval szemben, s ezért a törvény szigorának enyhítése cí­mén kérvényezhette a dolgozó, hogy vegyék figyelembe mindkét jö­vedelmet (a részleges rokkantsági nyugdíjat és a munkabért) az öreg­ségi nyugdíj kiszámításánál. Az új Társadalombiztosítási Törvény vég­rehajtó rendelete ezt a kivételt tette szabállyá azzal, hogy megállapítot­ta: bruttó keresetnek kell tekinteni a részleges rokkantsági nyugdíjat is, mégpedig abban az összegben, melyben folyósították (lásd a Szö­vetségi Munka- és Szociálisügyi Mi­nisztérium 149/1988 sz. rendelete 11. § (2) bekezdésének b. pontját). Ismét az adókedvezményről J. O.: Novemberben olvastam a rokkantaknak járó munkabéradó­kedvezményrőt. Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem, ötvenéves korom­ban ítélték meg számomra a teljes rokkantsági nyugdíjat (1975-ben). 1982-ig a feleségem gondoskodott rólam. Jelenleg rólam, s a beteg feleségemről is a fiam és a menyem gondoskodik. Ők gyermektelenek, ezért magas munkabéradót kell fi­zetniük. Jogosult-e a fiam vagy a menyem az én rokkantságom cí­mén adókedvezményre? Kihez for­duljak kérelmemmel? Az adókedvezmény a dolgozó sa­ját rokkantságára jár, illetve az általa eltartott személyek rokkantságára. Arról, hogy ilyen esetekben kit lehet eltartott személynek tekinteni, a já­rási pénzügyi igazgatóság dönt. A dolgozó házastársát és 18. éven aluli gyermekét a házastárs vagy a gyermek jövedelmének összegétől függetlenül eltartott személynek kell tekinteni a béradó számításakor. Egyéb személyeknél (például nagy­korú gyermekeknél, szülőknél...) fi­gyelembe veszik jövedelmük össze­gét, azt, hogy közös háztartásban élnek-e (mármint az adóalany és az, akire érvényesíteni akarja az adó- kedvezményt), vagy ha nem élnek közös háztartásban, milyen ösz- szeggel támogatja havonta az adó­alany azt a személyt, akinek eltartása címén adókedvezményhez akar jut­ni, továbbá az adóalany havi jöve­delmét stb. Mindezek a körülmények nem állapíthatók meg a leveléből, ezért csak azt a tanácsot ismételhet­jük meg, amelyet a novemberi vála­szunkban olvasott - az adókedvez­mény ügyében forduljanak a járási pénzügyi igazgatósághoz. Ez annál is célszerűbb, mivel nem mi döntjük el, hogy a fia (menye) jogosult-e adókedvezményre. Lopni nem kifizetődő N. M.: Egy illető lopott holmit adott el egy pincérnek. A rendőrség a lopott holmit elvitte a pincértől és visszaadta a jogos tulajdonosnak. A bíróság tanúnak állította az orgaz­da pincért. Jogosan tette ezt? És még egy kérdés: kötelezheti a bíró­ság az illetőt arra, hogy a lopott holmiért kapott 400 koronát vissza­adja az orgazda pincérnek? Úgy tűnik ön nagyon gyűlöli az orgazdákat - jobban, mint a tolvajo­kat. Talán igaza van, bár az embe­rek többsége (főleg a már meglopot­tak) másként gondolkodnak. Egyéb­ként biztos ön abban, hogy a pincér orgazda volt vagy csak a kellemet­len tanú elleni haragjában használta ezt a szót? Tudta talán a pincér, hogy az „illető“ tolvaj, s lopott holmit kínál neki megvételre? Orgazdának ugyanis csak ilyen esetben nevez­hetné őt. Ha a pincér tudott (vagy tudnia kellett) volna a holmi eredeté­ről, bíróság elé állítják őt is - vádlott­ként. Addig viszont, amíg nem ítél­ték el, amíg a bíróság nem állapítot­ta meg bűnösségét, nem ajánljuk az orgazda-féle becsületsértő jelzők használatát. A tanút egyébként a bíróság nem „állítja“. Tanú mindenki, aki a saját észlelése alapján tud felvilágosítás­sal szolgálni valamely bizonyítandó tényről, körülményről. A tanú tehát a saját ismeretei révén válik tanúvá és nem a büntetőel|árásban részt vevő szervek akaratából. A bíróság csupán beidézi és meghallgatja a ta­nút. Ez viszont kötelessége, mivel a büntető perrendtartás arra kötele­zi, hogy feltárja a valós tényállást, s az ítélet meghozatalánál ebből induljon ki. Érzésünk szerint azon­ban azt sem lenne szabad vitássá tenni, hogy az „illető“ megtarthat­ja-e a lopott holmi eladásával szer­zett 400 koronát. Miféle igaz­ságszolgáltatás lenne az, amely elí­téli a tolvajt, de meghagyja neki a bűncselekményből származó nye­reséget! Az „illető“ érvénytelen adásvételi szerződést kötött (lásd a Polgári Törvénykönyv 39. §-át), mivel ez a szerződés törvényellenes volt - az illető nem volt tulajdonosa a lopott holminak, s ezért a tulajdonjogot sem ruházhatta át. így a jogviszo­nyok bonyolult hálózata jött létre. A tulajdonosnak többek közt joga keletkezett a lopott holmi kiadására, bárkinél is legyen az (lásd a Polgári Törvénykönyv 132. §-át). Az érvény­telen szerződést kötő feleknek pedig kötelességük keletkezett egymás­nak visszaadni mindazt, amit az ér­vénytelen szerződés alapján sze­reztek (lásd a Polgári Törvénykönyv 457 § (1) bekezdését) vagyis az illető a 400 koronát, a pincér pedig a lopott holmit. A pincér látszólag megoldhatatlan helyzetbe került. Ugyanazt a tárgyat kellett volna visszaadni a jogos tulajdonosnak és az „illetőnek“ is. A jog ezt az ellent­mondást úgy oldotta fel, hogy a szerződő felek közötti kölcsönös visszaszolgáltatási kötelezettséget a vásárló részéről teljesítettnek te­kinti, ha a vásárló az eltulajdonított dolgot a tulajdonosnak szolgáltatja vissza. Ezzel ugyanis közvetlenül teljesítette azt a kötelességét, amely egyébként az eladót (az „illetőt“) terhelte volna, hiszen neki is vissza kellett volna adnia a lopott holmit a jogos tulajdonosnak. Mindezzel kapcsolatban említést tennénk azonban még egy olyan rendelkezésről, amely joggal tarthat számot az ön, illetve az „illető“ érdeklődésére. A Ptk 457. § (2) bekezdése szerint „ha a jogügylet (pl. szerződés) azért érvénytelen, mert tartalma vagy célzata törvény­be ütközik vagy megkerüli a törvényt vagy sérti a társadalom érdekeit (39 §), a bíróság az ügyész indítványára megállapíthatja, hogy az a teljesítés, melyet a törvényt tudatosan meg­szegő személy vett át, teljes egé­szében vagy részben az államra száll át:... Az első bekezdés szerinti kötelességet ez nem érinti.“ Az „első bekezdés“ szerint az illető köteles a 400 koronát vissza­adni a vásárlónak (a pincérnek). Az idézett második bekezdés szerint azonban a bíróság az ügyész indít­ványára még 400 korona („átvett teljesítés") állam javára történő kia­dására is kötelezheti az „illetőt“. (m-m.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents