Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-12 / 292. szám, hétfő

Tapasztalatok a Galántai járásból KI SPORTOL FALUN? EDZÉSIDÖN KÍVÜL BÁRMIKOR LEHET • ALACSONYABB FUTBALLSZÍNVONAL • KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG ÉS TEHETSÉGÁRAMLÁS Pihenőre vonult a falusi sportélet. El­némultak futballbástyái, kiürültek a lelá­tók, a pályaszélek. Ahol csak a foci élteti a sportot, javában tart a holtidény. De másutt a tornatermekben, a természetba­rátok körében ilyenkor sem szünetel a testmozgás. Vajon eleget sportol-e a fa­lu embere? Csak futballozhat, vagy más sportágakat is űzhet? Van-e hol kielégíte­nie mozgásigényét? S ha lehetséges, eljuthat-e olyan szakosztályba, ahol ki­bontakoztathatja képességeit? Csokorba gyűjtött kérdéseimre a CSSZTSZ Galán­tai (Galanta) Járási Bizottságán keresek választ. A járás falvainak sportéletében Ivan Vaško, járási titkár és Mikuláš Melay sportelőadó kalauzol. 1. Előkerülnek a nyilvántartások, felidé­zik személyes tapasztalataikat. Számok és észrevételek gyors egymásutánban. Szondák a sportlétesítmények kihaszná­lásába. Mikuláš Melay: „Hatvan futballpálya van járásunk területén, ezeket ötvenhá­rom fociszakosztály használja. Negyven­négy alapiskolánk közül huszonkilencben tornaterem is található. Egyáltalán nincs ilyen létesítmény a Seredi Petrovská utcai és négy magyar tanítási nyelvű alapisko­lában, mégpedig Tomašikovóban, Vág- sellyén (Sala), Vágán (Váhovce) és Zsi- gárdon (Žiharec). Sportpályájuk viszont van, ám télen inkább a folyosókon tornáz­nak. Tizenegy helyen közvetlen szom­széd a magyar és szlovák tanítási nyelvű iskola, tornatermük közös.“ Ivan Vaško: „Júniusban körlevéllel for­dultunk sportegyesületeinkhez. Felkértük őket, jelezzék vissza, miként használják ki sportlétesítményeiket. Csupgn a címzet­tek fele válaszolt, ám abból is lehet követ­keztetéseket levonni. Először is: köny- nyebb a futballpályákra bejutni, mint a tor­natermekbe. Edzésidőn kívül ugyanis rendre az iskolák és a sportolni vágyók rendelkezésére állnak. Más lapra tartozik, de mégsem kerülheti el figyelmünket, hogy mennyire élnek az emberek ezzel a lehetőséggel. Két csoportra osztanám a falusiakat, a szövetkezetben dolgozókra és az ingázókra. Távollétükben napköz­ben majdhogynem nincs kinek sportolnia. Egyedül csak az iskolák jelentkeznek dél­előtt. Aztán mire mindenki hazatér, meg­kezdődnek az edzések, s megint csak kiszorulnak a pályáról. Marad a szombat, vasárnap. Akkor meg a fólia, a fusizás, a Ijáz körüli munka tölti ki a napot. Ki sportol hát falun? Az iskoláskorúak meg a fanatikusok, az igazi sportbarátok, akik minden elfoglaltságuk ellenére szakíta­nak időt a testmozgásra. 2. Kik mozgatják a sportéletet falun? Egyáltalán mitől függ egy-egy egyesület talponmaradása? Mikuláš Melay: „Vannak községek, ahol rendes pályát sem tudnak elkészíte­ni, gyakoribb viszont az elfogadható, vagy az ennél is jobb állapotú gyepszónyeg. Minden az emberek, a helyi sportvezetők kezdeményezőkészségétől, elszántságá­tól függ. Ahol ez nem hiányzik, ott mozgal­mas sportélet zajlik. Példának Sókszelő- cét (Selice), šintavát, Šoporňát, Vágát és Nagyfödémest (Veľké Úl’any) hoznám fel. Sok múlik a helyi vezetők és a pedagógu­sok sportszeretetén. Ahol az iskola jó kapcsolatot tart fenn az egyesülettel (Far- kasd - Vlčany, Tešedíkovo), vagy ahol ä nemzeti bizottság közvetlenül érdekelt a sportlétesítmények fenntartásában és mindent megtesz a sportélet támogatásá­ért (Vízkelet - Čierny Brod, Felsőszeli- Horné Saliby, Kráľová pri Senci és megint csak Tešedíkovo jár ebben az élen), ott eredményesebb munka folyik.“ Ivan Vaško: „Látni kell: a falu sportját önkéntes vezetők irányítják, akik szabad­idejükben végzik mindezt. Rátermettsé­gükön, szervezőkészségükön áll vagy bu­kik minden. Mi csupán támogathatjuk őket, módszertani tanácsokat nyujtunK nekik. Legtöbbször a kezdő funkcionáriu­sok érdeklődnek, a tapasztaltabbak már maguk próbálkoznak. Közvetlen kapcso­latunk abban nyilvánul meg, hogy bejön­nek ide a szövetségre, ha elintéznivalójuk van, kevesebbszer jutunk ki mi közéjük. Aktivistáink révén valamennyi egyesület­ben van képviselőnk, ám jobb lenne, ha személyesen is többször találkozhat­nánk.“ Mikuláš Melay: „Funkcionáriusokból nincs nagyon sok, jóval többre lenne szükség. Törzstagoknak azok számíta­nak, akik korábban futballoztak, vagy más sportot űztek és később sem tudnak meg­válni ettől a világtól. Különböző okoknál fogva elmegy az emberek kedve a sport­munka szervezésétől, gyakori az őrség­váltás a vezetőségekben. Főként a gaz­dálkodással megbízottak fordulnak meg sokszor nálunk. Mert ehhez érteni kell, ezzel van a legtöbb gond. Egyre inkább létkérdés az egyesületek életében." 3. Ebben a járásban is a legnépszerűbb a labdarúgás. Tíz községben (Šalgočka, Pusté Sady, Hidaskürt - Mostová, Ne­gyed - Neded, Kosút - Košúty, Egyházfa- Kostolná pri Dunaji, Jóka - Jelka, Kajal, Hegysúr - Hrubý Súr, Királyrév - Kráľov Brod) csak futballszakosztály létezik, máshol további sportágakat is űznek. Mi­lyen tehát a foci helyzete? Mikuláš Melay: „Csak a szokásos ki­lengéseket tapasztalom. Ott él igazán ez a labdajáték, ahol erős funkcionáriusi és gazdasági háttere van, ahol jó vezetői aktíva áll mögötte. Ahol ez nincs meg, ott gyakori a zuhanás, s nehezebb a felemel­kedés. Hogy milyen a színvonal járásunk­ban? Feltételeink között alacsonyabb szin­ten állandósul. Eddigi intézkedéseink el­lenére is. Némi reményt, színvonalemel­kedési forrást abban látunk, hogy évről évre növekszik a diákcsapatok száma. Négy esztendeje huszonnyolc volt, most már harminchat létezik. Abban bízunk, hogy ezek a fiatalok az ifjúsági korosz­tályban tovább csiszolják képességeiket, s később a felnőttek között is érvényesül­nek, nem tűnnek el időközben. Ahhoz persze a mainál jóval többet kellene fog­lalkozni velük. Legtöbbször a sportveze­tőkön múlik, mennyit és hogyan dolgoz­nak a jövő Ígéreteivel. Nem elég csak benevezni őket a bajnokságba, és csupán olyan szándékkal, hogy a felnőtt csapat magasabb osztályba léphessen. Ez for­mális megoldás, nem szolgálja az ügyet. A fiatalokkal való törődés terén példával járnak elöl Sládkovičovóban, Pusté Úľanyban és legújabban a törpetelepülé­sen, Hurbanová Vesben is, ahol jó feltéte­leket teremtenek a környék tizenéves lab­darúgóinak.“ 4. Hatvanöt sportegyesület közül a járás területén ötvenháromban van futball­szakosztály. Ennek a sportágnak a legna­gyobb a hagyománya, szinte mindenütt. Vonzza az embereket, versengést szül a szomszéd községek, a régi nagy riváli­sok között. Mikuláš Melay: „Sokan a focinak él­nek. Vitatkoznak róla. Még a kisebb köz­ségekben is. Ám nem állítanám, hogy más sportágaknak nincs létjogosultságuk. Számos egyesületben folyik alapozó test­nevelés. Természeti adottságainkból kö­vetkeztetve kevesen gondolnák, de mégis így van: közkedvelt a turisztika, önkéntes szerelmesei generációkat bírtak rá a ter­mészetjárásra. Állócsillag köztük a sók- szelőcei Mihály József, de másokat is sorolhatnék. Közkedvelt még falun az asztalitenisz, a sakk, a karate. A tömeg­sport fejlesztése mellett legutóbbi járási konferenciánk újra támogatta a teljesít­ménysport távlatait magába foglaló prog­ramunkat. Kiválasztottuk azokat az egye­sületeket, amelyek bizonyos sportágak­ban járási méretekben a legmagasabb osztályokban szerepelnek. Külön bástyái vannak a futballnak, kézilabdának, atléti­kának, kosárlabdának... Ezekbe irányít­juk a legrátermettebbeket. Vagyis a falusi fiatal egyrészt otthonában sportolhat, másrészt, ha tehetséges, jobb feltételek között magasabb osztályban folytat­hatja.“ Bárcsak nagyobb érdeklődéssel ten­ne. J. MÉSZÁROS KÁROLY A SPORTMINISZTEREK VILÁGKONFERENCIÁJA UTÁN Adósai vagyunk a jövő nemzedékének ÚJ SZÚ 988. XII. 12. A közelmúltban rendezték Moszkvában a Szakszervezetek Központi Székházának impozáns oszlopcsarnokában a sportminiszte­ri világkonferenciát, ahol több figye­lemre méltó észrevétel, felszólalás is elhangzott. A napokban a Nép­sport visszatért e jelentős ese­ményre. Hat hete látott napvilágot Carl Lewis akkor kissé egyoldalúnak tar­tott megállapítása a hamburgi Sport International Magazinban, hogy Ben Johnson leleplezése végül is hasz­nára lesz a sportmozgalomnak. An­nak a reményének adott kifejezést, hogy az eset afféle világriadóként hat és most már tettekre ösztönzi az illetékeseket. Különösen a moszkvai sportminiszteri konferencia után ál­líthatjuk: Carl Lewisnek igaza volt. Johnsonnak, a 100 méteres síkfutás megbukott olimpiai győztesének, a bajnokok bajnokának leleplezése valóban felrázta a világot. S aho­gyan többen hangoztatták; „A hang­zatos kijelentések időszaka végle­gesen lejárt!“ Ami pedig a tetteket illeti az ottawai chartát és az egész éves nemzetközi ellenőrzésre vo­natkozó budapesti felhívást az itt jelenlevő kormányok képviselőinek többsége magáévá tette, habár még akad tisztázandó kérdés, de mindezt - ahogyan Lewis nyilatkoz­ta - jórészt Johnsonnak köszön­hetjük. A mai, örvendetesen megválto­zott világunkban a békés egymás mellett élés nemcsak feléledt, ha­nem megerősödött szellemében a sport közös világnyelve mindennél jobban segíthet a közeledésben, egymás megértésében. Többek kö­zött olyan kezdeményezésről is hal­lottunk, amelyet Kanada és a Szov­jetunió sportvezetői próbálnak most megvalósítani, öt-öt kanadai és szovjet város tömegsortbeli páros versenyéről van szó. A viadal rész­leteit most dolgozzák ki, hogy már 1989-ben megindulhasson a ver­sengés, mondjuk például Montreal és Kijev, Calgary és Tbiliszi vagy éppen Ottawa és Moszkva között. Régi igazság, hogy a sport meg­szerettetését fiatalon - az itt Moszk­vában elhangzott javaslatok szerint már óvodás korban - kell elkezdeni. Aligha akad, aki ezzel a törekvéssel ne értene egyet. Csak hogy a világ egyelőre még ott tart, hogy a tankö­teles fiatalok mozgásigényét sem tudja kielégíteni. Marat Gramov, a Szovjetunió Állami Testnevelési és Sport Szövetségének elnöke rendkí­vül őszinte hangvételű referátumá­ban például beismerte, hogy a Szov­jetunióban a kötelező iskolai testne­velés során minden erőfeszítésük dacára, a tíz év körüliek mozgásigé­nyét csak mintegy 13-15 százalék­ban elégítik ki. A tizenéveseknek ugyanis a szovjet tudományos fel­mérések szerint legalább heti nyolc óra rendszeres és tervszerű moz­gásra volna szükségük. Heti nyolc óra rendszeres sportolás!... Ettől bizony még mi is messze, sajnos messze vagyunk. Rengeteg az adósságunk a jövő nemzedékével szemben. A szovjetunióbeli változások egyik jele a televízió adásaiban is tapasztalható. A hét minden napján reggel 6.30-tól 8.30-ig sugárzott 120 perc című műsor is ezek közé tarto­zik. Változatos, friss, érdekes össze­állítás. Természetesen a sport sem hiányzik a műsorból. Mint ahogyan a moszkvai esti tévéhíradó kínálata általában háromszor-négyszer olyan hosszú időtartamú, mint a ha­sonló hazai adásoké. De maradjunk a reggeli 120 percnél. Nem is azért akarunk most lelkesedni, hogy csü­törtökön reggel három-négy alka­lommal sugározták az UEFA Kupa szerdai fordulójának góljait, hogy részletes jelentést adtak a sakkolim­piáról, képesbeszámolót valamelyik amerikai testépítő világbajnokság­ról, és természetesen a szovjet jég­korong-bajnokság legújabb esemé­nyeiről. A Moszkvában jelen lévő sportve­zetőknek az alábbi két riport is na­gyon tetszett. Az egyiket egy nagy­szerűen felszerelt hatalmas kondi­cionáló teremről, a másikat egy most megnyílt uszodáról készítették. Mindkét riport végén feldiktálták a létesítmények címét, telefonszá­mait, a toborzás nyilvánvaló szándé­kával. Hát igen. Ez is a sport szerve­zésének, elterjesztésének, a lehető­ségek megismerésének egyik hatá­sos formája. Február 12-én rajtol Az sznf fehér nyoma elnevezésű sífutóverseny, amely az 1990-es országos spartakiád sportrendezvényeinek nyitányát jelenti (ČSTK-felvétel) Mi a helyzet a hazai sísportban? Elég egy röpke pillantást vetnünk a sportág naptárába, hogy megálla­pítsuk, az. olimpiát követő esztendő­ben is lesz esemény bőven. A sí­idény csúcspontja természetesen a két világbajnokság lesz, az alpesi­ek a tengerentúlon, Vailben, az északiak földrészünk északi részén, Lahtiban randevúznak. Még csak a tél elején járunk, de az egyik legnépszerűbb téli sport berkeiben már javában zajlik az élet. Persze, mint tapasztaltuk, kisebb- nagyobb zökkenőkkel. A kemény tél az idén ugyan nagyon hamar bekö­szöntött, a Világ Kupa-sorozat ver­senyeinek színhelyén mégis gondot okoz a hóhiány. Mint tudjuk, már a nyitányon halasztani kellett az al­pesieknél, s az elmúlt hét végére tervezett férfi és női lesiklást is ha­sonló veszély fenyegette. Emiatt a VK rendezőinek mindjárt az elején módosítaniuk kellett a műsoron, s épp a napokra ígérték, hogy napvi­lágot lát az új változat. Szerencsére az itthoni síközpon­tok nagy részében nincs gond a hó­val, így a Világ Kupában indulók megszakították külföldi tartózkodá­sukat, s visszaköltöztek špindleruv Mlynbe, ahol a lányok az új edző, Milan Beňačka irányításával edze­nek. A férfiaknál kisebb problémát okoz, hogy Pavol Šťastný autóbal­esete következtében elszenvedett sérüléseiből még nem épült föl, így asszisztense, Vladimír Dzugas egyedül vezeti a csapatot. A fiúk közül csak Marián Bíreš vágott neki a Világ Kupának, a többiek az Euró­pa Kupában indulnak, itt próbálnak némi rutint és főleg FIS-pontot sze­rezni. A szakvezetés úgy tervezi, hogy az USA-beli Vailben január 29-február 12-e között lebonyolítan­dó világbajnokságra 3-4 férfi, illetve női versenyzőt küld majd. Az irányszámok meghatározásá­nál figyelembe vette a hazai sí szö­vetség a calgaryi ötkarikás játéko­kon nyújtott teljesítményt is. Az olim­piai szereplés értékelése már hóna­pokkal ezelőtt elkészült, s a szakve­zetés természetesen ebből indult ki. „Calgary szép élményt jelentett - nyilatkozta a napokban tartott saj­tóértekezleten Jaroslav Potméšil, a csehszlovák sízők központi edzője s egyben tanulsággal is szolgált. Rámutatott, hogy sok eddig használt módszer elavult, újakat kell keres­nünk, különben nincs esélyünk arra, hogy ott legyünk az élvonalban. “ Jaroslav Potméšil az egyes ver­senyszámok értékelésénél az első helyen az ugrókat említette. A felké­szülésük zavartalanul zajlott, az edzéseredmények viszont nem tel­jesen megnyugtatóak. Az új edző, Peter Schlank véleménye szerint ez annak tudható be, hogy a fiúk óvato­sabbak lettek, nem mernek úgy koc­káztatni, mint évekkel ezelőtt, pályá­juk kezdetén. Vonatkozik ez első­sorban Pavel Plocra, aki elég gyen­ge formát mutatott a tesztelésnél. Ennek ellenére ö is tagja volt a Világ Kupa-nyitányra utazó négyesnek, Malec viszont itthon maradt. Schlank edző döntése sok vitát vál­tott ki szakmai berkekben, még ak­kor is, ha a nevezés után azt is kijelentette, Malec rövidesen fölvált­ja Plocot, aki néhány verseny után Harrachovban készül majd a négy- sáncversenyre, amelyen hat cseh­szlovák ugró kap rajtjogot. Egyéb­ként a harrachovi központban min­dent megtettek annak érdekében, hogy a legsikeresebb hazai ver­senyző zavartalanul készülhessen, a 90 méteres sáncon és kitűnőek a körülmények. Terv szerint zajlott a sífutók felké­szülése. A központi edző szavai szerint a váltó olimpiai sikere nagy­ban előremozdította a férfigárda munkáját, nagyobb kedvvel, oda­adással dolgoztak a fiúk. Az olimpia­központú felkészülésnek persze vannak hátrányai is, legalábbis eb­ben a számban. Calgary előtt a váltó sikeres szereplése érdekében csak a korcsolyázó stílusra helyezték a hangsúlyt, a klasszikus teljesen háttérbe szorult, így manapság saj­nos az a helyzet, hogy lassan pályá­zatot kell hirdetni klasszikus stílusú versenyző keresésére. Az edzők je­lenleg. úgy próbálják megoldani a problémát, hogy a válogatott né­hány tagját próbálják rábeszélni az átállásra, de ez egyelőre csak Nyčnél járt kisebb-nagyobb sikerrel. A nőknél bonyolultabb a helyzet, a calgaryi kudarc rányomta bélyegét a csapattagok lelkiállapotára, ráadá­sul valamennyien sérülésekkel, be­tegséggel bajlódtak a nyáron. „Az utóbbi többé-kevésbé az edzők, or­vosok lelkén szárad - vélekedett Jaroslav Potméšil -, így végződik, ha a versenyidöszakban siettetik a felépülést. Egyedül Havrančíková formája biztató, ezért a Világ Kupá­ban csak egy sífutót indítunk. “ Balsikeres volt az északi össze­tett versenyzők szereplése is az olimpián, a szakvezetés véleménye szerint egyértelműen többre voltak képesek. Ezért kellett komoly intéz­kedéseket foganatosítani, s egyese­ket a B-csoportba sorolni. Köztük volt František Repka is, s az ő esete igazolja, hasznos volt a szigorú eljá­rás, a sportoló óriási erőfeszítéssel ismét a legjobbak közé küzdötte föl magát. Az északi összetettben évek óta a legnagyobb gondot jelenti, hogy nem sikerül egyszerre időzíteni a versenyzők formáját az ugrásban és a sífutásban. Ezt kell legsürgő­sebben megoldani, hiszen alig több mint hatvan nap választ el a finnor­szági Lahtiban február 17-26-a kö­zött sorra kerülő világbajnokságtól. Csehszlovákia számos nemzet­közi rendezvény színhelye lesz a jö­vő év elején. A Csorba-tó környéke, Banská Bystrica és Jasná ad otthont február 26-a és március 12-e között a baráti hadseregek téli spartakiád- jának, majd március 6-12-én Jasná újabb eseményt rendez: az alpesi sí Európa Kupa döntőjét. A jasnái ren­dezők nagy jubileumot ünnepelnek jövőre, félévszázadot ért meg a De- mánovái cseppkőbarlang Nagydíjá­ért évente lebonyolított viadal, ezért is pályázták meg a Világ Kupa finá­léjának rendezési jogát, de azt végül a FIS Japánnak ítélte. Kárpótlásul kapták az EK-t, s 1990. március 3-4-re végre a Világ Kupa döntőjét is. Az EK-fináléja lesz az április 8-9-i Tátra Kupa rendezvény is, amelyen rangos mezőny várható, hisz egy héttel előtte befejeződik a síugró VK. Gazdag a hazai eseménynaptár is, hosszú lenne felsorolni vala­mennyi vetélkedőjét. Hadd említsük meg talán a legfontosabbat, s a részvételt tekintve egyik legna­gyobb tömegsport-rendezvényt, az sznf fehér nyoma elnevezésűt, amelynek február 12-i rajtja az 1990-es országos spartakiád sport- versenyeinek ünnepélyes nyitánya lesz URBÁN KLÁRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents