Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-08 / 289. szám, csütörtök
Egy iskola megtalálja önmagát Óvónők után építészek K özépiskolát aligha lehet a semmiből alapítani Hurba- novóban ugyanabban az épületben az utóbbi két évtizedben már a második középiskola alapozta meg létét. Aki a két váltást kívülállóként figyelemmel kísérte, az tudja, hogy a Léváról (Levice) ide telepített óvónői szakközépiskola magyar tagozata bizonyos értelemben utóda lett az akkor megszűnt gimnáziumnak. Ebből logikai törvényszerűségként következik, hogy a nemzetiségi iskola- hálózatban megbomlott egy szem: Léván megszűnt az óvónőképzés a magyar nevelési nyelvű óvodák számára. Az 1987-88-as tanévben az „új" helyszínen az óvónői középiskola utolsó osztálya is leérettségizett. Ez idéz;e elő azt az állapotot, melyben magyar nyelven jelenleg csupán a Losonci (Lučenec) Óvónői Szakközépiskolában képeznek óvónőket. A Hurbanovóban egymást váltó iskolák tanári karának mindig voltak állandó tagjai. Olyanok, akik elsősorban humán végzettségük miatt is maradhattak a gimnáziumból pedagógiai irányzatúvá lett, majd abból építészek képzésére szakosodott intézményben. Tapasztalataikra, emberi tűrő és állóképességükre alapoztak minden változást. Aligha lehet véletlen, hogy az 1985-86-os tanévben itt létesített építészeti osztályok első lépéseit is ők segítették. Bár néhányan éppen a megváltozott szakmai képzés miatt távoztak az iskolából, a három éve már Sereghy Sándor mérnök igazgatta intézményben a tanári kar az iskola pozitív hagyományait viszi tovább. Az óvónői szakközépiskola igazgatójaként, most pedig igazgatóhelyettesként tanít itt Bőgi Béla. Annak idején három riportban is szóltunk az akkori erőfeszítésekről. Ezek emberi hátterét méltányolja az a beszélgetés, amelyet Jasztrabszky Zsófia (IV. B) és Galambos Zsolt (IV. C) a Juventus diáklap idei 1. számában adott közre. Ebből Bőgi Bélát idézzük: ,,A helyi középiskola szinte minden tíz évben változott. A gyakori változások elkerülhetetlenné tették a pedagógusvándorlást. Az állandó tanerőket fokozott mértékben igénybe vették a változó körülmények. Az iskola anyagi és műszaki bázisának kiépítése is sokszor lelassult. “ Egy ilyen „változékony“ múltú iskolában nemcsak a meg-megújuló szakmai képzés feladatait kell megoldani, hanem az önmaga hagyományaira büszke, az intézmény falai között tanuló diákok állampolgári és erkölcsi tudatát formáló pedagógusi gárdát is össze kell tartani. Csak így érhető el az itt tanuló lányoknak és fiúknak a szakmai képzéssel egyenrangú nevelése. Kalácska Erzsébet, matematika és ábrázoló geometria szakos tanár az iskola SZISZ-szervezetének tanári felügyeletét is ellátja. Azt már magam teszem hozzá, hogy a Juventus diáklap felelős szerkesztője.- Iskolánkban minden diák tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Munkájuknak hű tükre diáklapunk, amelyet az utóbbi időben a tanár-diák viszony javítására, az iskola és a város múltjának megismertetésére is felhasználunk. Nem feledkezünk meg a politikai oktatásról, a Lenin- körben végzett tevékenységről sem. Mivel diákjaink nagyobb részben a magyar, kisebb részben a szlovák tagozatokon tanulnak, fontos a szervezet internacionalista jellegének a megőrzése. Úgy vélem, ez az egyik legszebb hagyománya iskolánknak, amit az óvónőképzős lányok elsősorban a kulturális munkában erősítettek meg. Diáklapunk is ennek a szellemében készült, s a benne olvasható írások nem szlovák vagy magyar nyelvű mutációk. Mindkét nyelven eredeti írásokat közöl a lap, ezzel is serkentve másmás nemzetiségű olvasóit egymás nyelvének jobb megismerésére. A _ iskola elvileg a Nyugatr\/L szlovákiai kerület valamennyi járásából fogadhat diákokat. Szlovák tanítási nyelvű tagozatán minden évfolyamban egy osztálynyi fiatal vízgazdálkodási szakot tanul. A magyar tanítási nyelvű tagozaton évfolyamonként két osztályban a magasépítészet szakismereteit oktatják. Ez a tény sokak számára vonzóvá teszi az iskolát, hiszen az utóbbi években a Csallóközben és tágabb környezetében folyó vízépítészeti beruházások, valamint a járulékos berendezések építése igényli a szakembereket. Kalácska Erzsébet tanárnő, aki osztályfőnök is, figyelemmel kíséri a diákok változását:- Ez nem mindenki esetében mutat pozitív gyarapodást. Sokan vannak olyanok, akik az évek során egyazon iskolából jelentkeznek ide, s egyformán alacsony szinten teljesítenek. Ennek alapján csak az adott alapiskola szemléletével, alacsonyabb elvárásaival magyarázható, hogy a felvételi nélkül bekerült jeles diák nálunk még intöt is kaphat. Más kérdés, mégis idetartozónak érzem. Ezek a diákok sokkal jobban tudnak szlovákul, mint annak idején mi tudtunk. Sokszor értetlenkedve hallgatják, hogy nekünk gondot okozott a szlovák nyelvű társalgás. Az alapiskolákból idekerülő gyerekek jól beszélnek szlovákul, azokról már nem is szólva, akik kikerülnek innen. Sereghy Sándor mérnök, az építészeti szakközépiskola mai igazgatója, az 1978-79-es tanévtől a Komáromi (Komárno) Gépészeti Szak- középiskolában akkor nyílt építészeti osztályokat irányító igazgatóhelyettesként dolgozott.- Negyedik tanévemet töltöm ebben az iskolában. Igazgatóként kezdetben a még párhuzamosan folyó pedagógiai képzés színvonalának a megőrzése foglalta le erőink nagy részét. Közben persze a Komáromban megszűnőben lévő építészeti osztályok itteni beindítása is jelentős energiát emésztett fel a tanári karban. Általánosságok helyett, nyomban olyan dolgokkal kezdtük a tanári munka minőségének javítását, mint a szaktantermek és laboratóriumok építése. Amíg a műszaki feltételek nincsenek meg, aligha lehet érdemben szólni munkánk minőségéről. Ez persze nem jelenti azt, hogy a körülményekhez képest nem a lehető legteljesebb és legszínvonalasabb munkát végezzük. 346 diákunkból 228 a magyar tanítási nyelvű osztályokban tanul. 87 elsősünkből 65 jár a két magyar osztályba. Mivel tanulóink többsége távolabbi járásokból jött hozzánk, 78 férőhelyes diákotthonunk rég szűknek bizonyul. Remélhetőleg hamarosan átvehetjük a 75 millió korona értékű új konyhát, étkezdét és a már említett szaktantermeket. Diákotthonunk az új szárny építésének elkezdésével belátható időn belül 120 férőhellyel gyarapodik. Ennek építésébe bizonyára diákjaink is bekapcsolódnak majd, hiszen jó alkalom lehet a szakmai gyakorlat megszerzésére. Ez annál is inkább szükséges, mivel szeretnénk valamennyi végzősünket a korszerű építőipar igényeihez mérten felkészíteni. Ennek érdekében tartjuk a kapcsolatot a nagyobb építőipari üzemekkel, ahol figyelemmel kisérjük volt diákjaink érvényesülését. Az esetleges negatív tapasztalatokból pedig levonjuk a következtetéseket. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy az iskola- rendszerünkből kiszorulóban lévő nevelési célokat a szakmai képzés céljaival egyenrangúan kezeljük. Ehhez persze szükségünk lenne egy támogató szülői bázisra, hogy közösen oldjuk meg a serdülés gondjaival is küzdő gyerekeink mindennapi problémáit.- Az idei tanév sok szempontból újdonság számunkra. Először vagyunk magunk között, építészek. Mivel iskolánk volt óvónőjelöltjei aktív kulturális munkát végeztek, szeretnénk ezt a hagyományt továbbfejleszteni. Ez annál fontosabb, mivel még itt tanulnak azok a diákok, akik velük együtt élték meg egy más jellegű, hangulatú iskola mindennapjait. Azt a hangulatot meg kell őriznünk, no meg a váltással kissé megromlott kollegiális kapcsolatokat is meg kell erősítenünk. Sereghy Sándor szavai tükrözik mindazt, amit egy, önmagát kereső iskola tanári karának és diákságának az első esztendőkben együtt keli megélnie. Helyzetüket nagymértékben javítaná, ha az alapiskolákból ide jelentkező tanulók tudása kiegyensúlyozottabb, egymástól alig különböző lenne. Az 1980-90-es tanévre a két magyar tanítási nyelvű magasépítészeti osztályba 57 diákot vesznek fel, ebből a keretszámoknak megfelelően 31 lány lehet. A szlovák tanítási nyelvű vízépítészeti osztályban 29-en tanulhatnak, ahová 16 lányt vesznek fel. T alán meglepőek ezek az arányszámok, hiszen a köztudatban az építészet és az építőipar általában a kemény helytállást követelő ágazatok egyike. Sajnos, ez a lányok elhelyezkedésekor is számos gondot jelent. Aligha van szükség ennyi tervezőre, technológusra, laboránsra. Több munkahelyre keresnek közvetlenül az építésirányításban részt vevő középszintű vezetőket, beruházási szakembereket, kivitelezésben jártas technikusokat. Persze, a szakmai felkészültség, a jellembeli határozottság a lányok számára is előnyt jelent ezen a pályán... DUSZA ISTVÁN Ma este: zorin vígjátéka a Matesz Thália Színpadán A körülmények közrejátszása miatt nem úgy alakult a bemutatók sorrendje, ahogy azt a művészeti vezetés elképzelte. Már az első bemutató is a „pótdarab" besorolásával kezdődött, mivel néhány színész az elmúlt évad végén megvált a Tháliától, s így egyes szerepeket csak akkor lehetett volna kiosztani, ha a játék művészi megfogalmazásának rovására tesz engedményeket a színház. A Sándor, József, Benedek besorolása azonban zökkenőmentesen megtörtént, s a várakozásnak megfelelő művészi siker is megszületett. Második bemutatóként Schiller Ármány és szerelem-je következett volna, de akkor a vendégrendezó mondta le az utolsó pillanatban a rendezést, s újabb változás következett. Előbbre került Leonyid Zorin Házasságtörés című darabja. Leonyid Zorin azok sorába tartozik, akik új utakat kerestek a szovjet drámaírásban. A ma hatvannégy éves író több mint ötven színművet írt, s ezek közül a Varsói melódia elkerült Európa majd minden nevesebb színpadára. A most bemutatásra kerülő Házasságtörés - eredeti címén: Isméne - 1980-ban íródott, s benne a gogoli dramaturgia hagyományainak egyik sajátos változata érvényesül. A zenés vígjáték egy mai orosz kisvárosban, Pokrovszkban játszódik. Szabad asszociációval úgy is fordíthatnánk: Haladáshely, s már maga ez az elnevezés megmosolyogni való, hiszen a darabban éppen az ellenkezője történik. Arkagyij Rafaeljev felesége a művészetek kedvelője, krími nyaralásának idején állítólag felszarvazta férjét Valetovval, az ismert költővel, akinek dalait országszerte éneklik. Ráadásul Valetovot épp e városkában segítette világra a bábaasszony. A baráti társaság tagja még Palcev, az írással kacérkodó irodalomtanár, Nocsujev, az élvhajhász énekkarvezetó, aki csak női karokat hajlandó dirigálni. Levkojev a mindenáron felfelé törtető igazgatóhelyettes, Sziromjatnyik, a kedélyeskedö, puhány közjegyző, és Nyepotockij, a részeges patikus. így össze is állt a mindenkori kisváros „előkelőségeinek" hervadhatatlan koszorúja... Arkagyij Rafaeljev feleségét, Zara asz- szonyt, Thirring Viola alakítja, aki ma a budapesti Radnóti Miklós Színpad művésznője, de mi még emlékszünk rá, amikor mint friss diplomás a Matesz tagjaként aratta első nagy sikereit. (Shakespeare: Rómeó és Júlia). Mostani vendég- szereplésével a Thália nem titkolt szándéka jut kifejezésre: hacsak egy vendégjátékra is, de a mi tájainkról elszármazott alkotóművészek találják meg az utat szű- kebb pátriájukba. Új, eddig szokatlan szerepet kapott Várady Béla, aki a demagóg, elcsépelt szólamokat pufogtató igazgató- helyettest alakítja. Lengyel Ferenc érdemes művész Palcevet, a fellegekben járó, öntömjénezó irodalomtanárt, Kövesdi Szabó Mária az elfoglalt közéleti személyiséget, Fabó Tibor pedig Nocsujevot, a lányokat szédítő karnagyot. A népes játékban a Thália úgyszólván minden tagja részt vesz. -gyü• : Ä ' %^ Í. TÍ** ..........................; v< • f* i- - - i * *• Könözsi István felvétele Mit hozott az új oktatási program? A magyar nyelv tanításának tapasztalatai a gimnáziumokban Mind idehaza, mind külföldön megnőtt az érdeklődés az anyanyelvoktatás helyzete iránt. Ez nemcsak a nyelvtudománynak az utóbbi években elért fejlődésével, eredményei felhasználásának sokrétűségével, hanem az anyanyelvi nevelésnek a tantárgyi struktúrában elfoglalt helyével és szerepével is magyarázható. Ezért kíséri fokozott figyelem a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer továbbfejlesztésének irányelveit szem előtt tartó új koncepcióval kapcsolatos tapasztalatokat. Az új oktatási program gimnáziumi bevezetését a Pedagógiai Kutatóintézet részéről hatékonysági vizsgálat kísérte, öt magyar tanítási nyelvű gimnázium egy-egy évfolyamában elsősorban a tanterv egyes tételeinek és célkitűzéseinek helyességét, a tankönyvek struktúráját és szövegezését, valamint az oktatási-nevelési folyamatban alkalmazott módszerek helyességét vizsgáltuk. Tapasztalataink szerint a tanterv cél- és követelményrendszerének elvi megalapozottsága helyes, nagymértékben figyelembe veszi a mondat- és szövegközpontú, vagy más szóval nyelvhasználatközpontú oktatás követelményeit. A tantervi követelményrendszerben külön hangsúlyt kap a tanulók anyanyelvi készségének az alapiskolában szerzett nyelvi ismereteik rendszerezésével és bővítésével való fejlesztése, illetve a tudomány rendszerével történő megszilárdítása. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a nyelvi jelenségeket a történelemmel, a társadalommal, a gondolkodással szoros kapcsolatban ismerik meg a diákok. A tantervi követelményrendszer az aktív műveltség kialakítása érdekében külön hangsúlyt helyez a nyelvi-kommunikációs nevelés alapelvének kiemelésére. Ezért nyelvtankönyveink azt a célt követik, hogy integrált formában nyújtsák tanulóink számára a nyelv grammatikai leírását, nyelvi-stilisztikai rendszerezését és a nyelvhelyességi tudnivalókat. A részterületek szerves egymásra építése komoly munkát kíván tankönyvszerzőtől, pedagógustól egyaránt. E vonatkozásban az elért eredmények megtartása mellett kívánatosnak tartjuk a szóbeli és írásbeli fogalmazási műfajok egyes részeinek bizonyos módosítását. A tantervi célokkal és követelményekkel összhangban a leíró nyelvtani anyagrész a mondattól a beszédhang felé haladva rendszerezi a tanulók grammatikai ismereteit. Ezzel kapcsolatos tapasztalataink azt mutatják, hogy a tankönyvi korrekciónak a mondattan területén a szemantikai, logikai tényezők fokozottabb érvényesítésére kell majd irányulnia. Mivel a tantárgyak egymedrűsége szükséges és egyben kényszerű az anyanyelvi nevelés központi, integráló szerepének betöltése érdekében, az új koncepció külön hangsúlyt helyez a tantárgyközi kapcsolatok kiépítésére. Mind tantervi, mind tankönyvi szinten a kontrasztív nyelvhasonlítás eredményeinek fel- használásával, valamint szövegfordítások elemeztetésével sikerült nagymértékben összehangolni a magyar és a szlovák nyelv tanítását. A módszer hatékony eszköznek bizonyult a nyelvi interferencia káros jelenségeinek kiküszöbölésében. A diákok ezenkívül építhettek történelmi, sőt természettudományi ismereteikre is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy például az anyanyelv és a matemetika közti kapcsolatok kiaknázásában jelentős tartalékok vannak. A tanulók korszerű nyelvszemléletének kialakítása, valamint hatékonyabb motiválása érdekében nagy hangsúlyt helyeztünk az oktatásinevelési folyamatban alkalmazott módszerek vizsgálatára. A nyelvtan tanításának alapvető módszere • a feladatmegoldás. E módszer alkalmazását hatékonyan támogatja a tankönyvek munkáltató jellege. Minden anyagrészt ismétlő-rend- szerező jellegű feladatsor vezet be, a nem túlméretezett elméleti részben tanultak alkalmazását pedig gyakorlatok sora segíti. Ezek közül több fordítási gyakorlat is utal a nemzetiségi nyelvhasználat visz- szatérő hibáira (például a szókölcsönzés, tükörszók használata stb.). A vizsgált osztályok szaktanárai a tantárgyi specifikumok és az életkori sajátosságok figyelembevételével elsősorban a nyelvhelyességi eligazítás terén alkalmazták eredményesen a problémafelvetés és a vita módszerét. E módszerek alkalmazása nagyfokú önállóságot, próbálkozási lehetőséget teremtett a diákok számára, s ezáltal gondolkodásra is késztette őket. Tapasztalataink alapján: a vita akkor bizonyult hatékonynak, ha egy problémával kapcsolatban többféle megoldás született, vagy bizonyos nyelvi jelenségek nem voltak egyértelműen értelmezhetők. Az említett módszerek alkalmazása is segítette a tanulók személyiségének formálását, erősítette a tanítási órák nevelő hatását. Továbbra is fontos szerep hárul azonban az ismeretek szóbeli közlésére, a jó tanári előadásra. A tanulásirányítás során a szaktanárok által alkalmazott munkaformák változatosan és a legtöbb esetben a tananyag jellegéhez viszonyítva megfelelőek voltak. Eredményesnek bizonyultak a csoportos foglalkozások. Ezeken a pedagógus a tanulókat teljesítményük és haladási tempójuk szerint sorolta csoportokba. Tapasztalataink azt mutatják, hogy három csoportnál többet a tanár nem tud zökkenőmentesen irányítani. Az óralátogatások, az évközi és tanév végi felmérések alapján megállapíthatjuk, hogy az új oktatási program révén fejlődött a tanulók szövegalkotó és szövegértelmező képessége és ezzel összhangban nyelvhelyességi érzéke is. Ezzel szemben helyesírási készségük még mindig nem éri el a kívánt szintet, ezért szükséges az egyes leiró nyelvtani anyagrészek és a hozzájuk kapcsolódó helyesírási kérdések még szervesebb összhangja és az egyes témaegységekkel összefüggő helyesírási problémák állandó felszínen tartása. Úgy véljük, hogy az új tantervek, tankönyvek és módszertani kézikönyvek mindenképpen előrelépést jelentenek a középiskolai anyanyelvi nevelés területén. Ezért az elért eredményekre az iskolai dokumentumok jövőbeli korrekciója során, illetve szabatosabbá, pontosabbá tételekor joggal építhetünk. PILECKY MARCELL, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa
