Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-06 / 287. szám, kedd

Kiviszüret - négy év után Nálunk is meghonosodik ez a különleges növény? A szőgyéni (Svodín) Csehszlo­vák-Szír Barátság Egységes Föld­műves-szövetkezet az Érsekújvári (Nové Zámky) járás, sőt, a Nyugat­szlovákiai kerület egyik legeredmé­nyesebben gazdálkodó mezőgazda- sági vállalata. Szakkörökben legin­kább a haladó termelési technológi­ák alkalmazására, a tudományos alapokra helyezett programok meg­valósítására irányuló kezdeménye­zéséről ismert. Elsősorban, de nem kizárólag a hüvelyesek, a kukorica, valamint a durum búzafajták ter­mesztésének fejlesztésében vállal kezdeményező szerepet. Egyelőre talán kevesen tudják, hogy Közép- Európában ma ez a szövetkezet a világ legdrágább gyümölcsének, a kivinek az egyedüli termesztője. Az első igazi szü­retet négy évi ke­mény, szorgalmas és kitartó munka előzte meg. Mint ismeretes, a kivi Dél-Kelet Ázsi­ából származik, mint­egy ötven változatá­ból csak néhányat termesztenek ehető gyümölcséért. A kínai egresnek is nevezett, különleges gyümölcs- féleség termesztésé­nek elterjesztéséért az új-zélandi kerté­szeti szakemberek tettek a legtöbbet. A keleti partvidéken jelentős ültetvényeket létesítettek és komoly termelési sikereket értek el. A fejlődés a jövő szempontjából is ígéretes. Ezt jelzi, hogy ezen a földré­szen 1984-ben mint­egy 14 ezer hektáron hozzávetőlegesen 60 ezer tonna kivit ter­meltek, de 1990-körül a termés feltehetően meg fogja haladni az évi 200 ezer tonnát. A csehszlovák behozatal egyelő­re szerény, évi 30 tonna körüli. Ez nagyjából 400 000 darab gyümöl­csöt jelent, 1 millió korona körüli értékben. Amikor négy évvel ezelőtt a szőgyéni szövetkezetben hozzá­láttak a kiviültetvény megalapozásá­hoz, azt a célt tűzték maguk elé, hogy 1990-ig kiváltják az importot, vagyis az eddigi behozatalnak meg­felelő mennyiséget termelnek ebből a különlegességből. S volt egy to­vábbi elképzelésük is. Nevezetesen az, hogy ellátják ültetőanyaggal a ki­vitermesztés iránt érdeklődő mező- gazdasági vállalatokat és kertbará­tokat, s ezzel elősegítik a honosítási folyamat kibontakozását. A szőgyéni szövetkezet összesen 5600 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik. Ebből kerek 200 hektár gyümölcsös, további 232 hektár pe­dig szőlőültetvény. Az általános szakvélemény úgy szól, hogy ahol megterem a csemegeszőlő, ott a ki­vivel is érdemes kísérletezni. Már­pedig a Csehszlovák-Szír Barátság Efsz-ben szépen terem a csemege­szőlő.­A nemcsak ízre, de külalakra is különleges, enyhén szőrös, hosszú­kás gyümölcsöket szüretelő lányok és asszonyok munkáját Kovács Fe­renc mérnöknek, a szövetkezet el­nökének kíséretében figyeltem. Az elnök közben elmondta, hogy a barti (Bruty) részlegükön hasonló, de sokkal korszerűbb ültetvényt létesí­tettek, beépített öntözőrendszerrel Vajon mit hoz a gazdaságnak ez a nem kis befektetést és kockázatot jelentő vállalkozás? A kérdésre Fiala István mérnöktől, a szövetkezet sza­kosított agronómusától kértem vá­laszt. Számok helyett bevezetőül csupán annyit mondott, bíznak ben­ne, hogy megtalálják a számításu­kat. Később arról beszélt, hogy az Abbot, Bruno, Monty és Hayward fajtákat termesztik, s az eddigi négy fóliaház után nemrég újabb huszon­hármat telepítettek be a barti részle­gen. Egy-egy fóliaházban 40 tövet telepítettek. A kivi élettartama 30-40 év, ennyi idő alatt a növény törzse a 20-30 cm-es vastagságot is elér­heti. Mivel a hatévesnél fiatalabb növényekben tetemes kárt tehet a mínusz 16 foknál nagyobb hideg, az első években november 15-től május 15-ig fóliaborítással kell óvni a töveket a károsodástól. Fiala mér­nök nem titkolta, hogy őket bizony alaposan próbára tette az időjárás. A legkeményebb hidégekben, vala­mint a hó terhe alatt összeroskadt fóliaházak helyreállításánál sokat kellett dolgozniuk, hogy megóvják Kiviszüret a szőgyéni szövetkezetben. Az ér­sekújvári Zelenina tárolóiban utóérlelt termés az ünnepek előtt kerül a boltokba. (A szerző felvétele) az ültetvényt a pusztulástól. Az idén például még áprilisban is voltak ál­matlan éjszakáik, hisz 25-e körül mínusz 8 fokra csökkent a hőmér­séklet. Olybá tűnik, mintha ez a Közép- Európában idegen növény mindená­ron be akarta volna bizonyítani, hogy számára itt nincsenek megfe­lelő életfeltételek. Csakhogy a sző­gyéni szövetkezet tagjai nem adták fel olyan könnyen. Eddig, legalábbis az idei szüret alapján úgy látszik, ők győztek. S mivel a siklósi ültetvényt teljesen tönkretette a szélvihar, Kö­zép-Európában kizárólag a szőgyé­ni szövetkezet büszkélkedhet kiviül­tetvénnyel. Vendéglátóimtól megtudtam még, hogy a termesztés eredményessé­gének megalapozásában komoly szerep hárul a méhekre. Igaz, a megporzást kézzel is el lehetne végezni, de ez fölöttébb munkaigé­nyes. A tökéletes megporzáshoz nyolc méhcsaládot érdemes telepí- teni-vándoroltatni hektáronként. Ha­sonlóan fontos az öntözés, hisz a növényzet a tenyészidőben 1100-1200 mm csapadékot igényel. Az elgyomosodástól füvesítéssel óvják az ültetvényt. Ezeket a tapasz­talatokat valamennyi érdeklődőnek figyelmébe ajánljuk, valamint azt a kiadványt is, amelyben a kiviter­mesztés legfontosabb tudnivalóira hívják fel az érdeklődők figyelmét. Szőgyénben biztosra veszik, hogy előbb-utóbb nemcsak Szlovákia egyes körzeteiben, de Dél-Morvaor- szágban is meghonosodik a kivi, s akkor talán még termelési rend­szert is alakítanak. A folyamat elő­segítésére jövőre legalább ezer élet­képes növényt akarnak adni az ér­deklődőknek. Az 1:4 arányban összeállított kollekció ára 80 korona körül lesz. Persze tetszés szerint akár 1:8 ültetési arány is alkalmaz­ható, vagyis 4 helyett 8 nőivarú nö­vény megporzásához lehet egy hímivarú tövet ültetni. A fogyasztók mindig szóvá teszik, ha a karácsonyi ünnepek táján meg­jelenik a kivi a piacon, hogy igen­csak drága gyümölcs. Nos, a kivi az egész világon drága. Egy ismerő­söm, aki közel két évtizedet töltött Melbourne-ban elmondta, hogy ná­luk 6-25 tonna között váltakozik a kivi hektárhozama, s egyetlen gyü­mölcsöt egy dollár körüli áron hoz­nak forgalomba. Az ültetvény létre­hozása 1 millió korona hektáronkénti beruházást igényel, ezzel szemben jelenleg 600 ezer korona évi bevé­telre lehet számítani. A megtérülés idejét Szőgyénben 7 évre számítják. A beruházási költségek felét a mi­nisztérium vállalta, de ha a szövet­kezet nem állna szilárd lábakon, még így sem vállalkozhatott volna ilyen kezdeményezésre. Egyelőre úgy tűnik, jól számoltak, megtalálják a számításukat. A teljesség kedvéért el kell még mondani, hogy pillanatnyilag nálunk ez az egyetlen gyümölcsféleség, melynek termesztése nem igényel vegyszerhasználatot. Ugyanis a kivit sem betegségek, sem állati kártevők nem fenyegetik. Egyébként is külön­leges növény. Támrendszert igé­nyel, akárcsak a szőlő, s ha fagykár éri, újra kihajt. Gyümölcsének bel- tartalmi értéke szintén említést érde­mel. Száz gramm kivi átlagosan 139,3 mg C-vitamint tartalmaz, ugyanennyi almában 5 mg, 100 gramm őszibarackban pedig 7 mg található ebből a vitaminból. Kelle­mes illata, savanykás ize, jó tárolha­tósága és dietetikus hatása - no és persze a szokatlan karácsonyi aján­dékot kínáló szőgyéni szövetkezet kezdeményezése - egyaránt hozzá­járulhat ahhoz, hogy a kivi nálunk is az egyik legkedveltebb gyümölcsfé­lévé váljon. KISS ÁRPÁD Konszolidáció Villáminterjú egy dél-szlovákiai konszernvállalat pártelnökével Augusztus óta konszolidációs ütemterv szabja meg a felzárkózás tempóját a kolárovói gördülőcsapagygyárban. Előtte egy hónappal újra megszűnt a konszernvállalat szervezeti önállósága, s korábbi vezér- igazgatóságához, a Považská Bystrica-i Gördülőcsapágygyárakhoz került vissza, mint az újonnan létrehozott állami vállalat egyik részegy­sége. Ismét megerősödött szálak fűzik tehát a kolárovói Babetta- gyártást az egykori Vág menti bölcsőhöz. Miben nyilvánul ez meg? S miként jelentkezik a pártmunkában? Válaszadó: Ján Ďurík, az üzemi pártbizottság elnöke.- Mi tette szükségessé a konszo­lidációs program bevezetését?- Mint azt maga a dokumentum is tartalmazza: a két évig tartó ki­egyensúlyozatlan pénzgazdálkodás és ezt követően az idei terv nem teljesítése késztette akkori felettes szervünket, a vezérigazgatóságot erre a lépésre. Olyankor, amikor időszerűvé váltak az állami vállala­ton belüli önigazgatás kérdései.- Vagyis választottak. Ebből ho­gyan vették ki részüket, mint az állami vállalathoz tartozó konszern- vállalat?- Tagja lettem az újonnan össze­állított pártbizottságnak, így gyak­rabban foglalkozom ezekkel a válto­zásokkal. Hónapokkal ezelőtt meg­választottuk már a küldöttgyűlést és a dolgozókollektívák tanácsát. Mind­egyikben arányosan képviseltetjük magunkat. Mi úgy tekintünk az ön­igazgatás szerveire, mint a kollektív gondolkodás tanácsaira, nem tartjuk őket a vállalatvezetés opponensei­nek. Amikor legutóbb az állami vál­lalat igazgatóságán a következő évi tervelőkészületekről tárgyaltunk, magunkkal vittük tanácstagjainkat is, hadd lássák, miként készül a terv, hogyan vállaljuk magunkra a követ­kező esztendei terveket. Ily módon már jóval a megvalósítás előtt vilá­gos képük alakulhat ki legfontosabb tennivalóinkról, s ennek ismereté­ben képviselhetik érdekeinket a ta­nácsban.- Mi szerint választották ki jelölt­jeiket a küldöttgyűlésbe?- Igazságos döntést választottak a dolgozókollektívákban. A társadal­mi szervezetek a pártszervezettel karöltve összeállították a jelöltek névsorát. Hogy kikből? Azokból, akik megbecsült és természetes te­kintélyt szerzett személyiségei válla­latunknak. Végül is titkos szavazás döntött arról, hogy öt jelölt közül melyik három képviselheti dolgozó­inkat a küldöttgyűlésben. Ezen a fó­rumon aztán közülük egyet bevá­lasztottak a dolgozókollektívák taná­csába.- Hogyan fogadták a gyárban a választásokat?- Valóban lehetőséget láttak ben­ne a véleménynyilvánításra. Tudják, nálunk mostanában nem nagyon fi­lozofálnak az emberek, mi a terv­feladatok teljesítésével küszködünk. A konszolidációs program megvaló­sítása az elsődleges tennivalónk, ennél fontosabb nincs számunkra manapság.- Mivel járul ehhez a pártszer­vezet?- Ezernégyszáz alkalmazottunk­ból négyszázhúszan párttagok. Tag­ságunk aktív, amiről a taggyűlések vitái s az ott elhangzott hozzászólá­sok, észrevételek tanúskodnak. Ta­pasztalatom szerint megvan a felté­tele annak, hogy teljes mértékben támogassuk és segítségére legyünk a gazdasági vezetésnek a feladatok megoldásában. így kívánjuk tagjaink közreműködésével érvényesíteni a párt vezető szerepét. Egyébként a pártbizottság is partnere az állami vállalat vezetésének, és elsősorban a gazdálkodás területén próbálja be­folyásolni a történéseket, arra terjed ki figyelmének legszélesebb körű hatósugara. J. MÉSZÁROS KÁROLY Szabálytalan útijegyzetek a lányom, O maradt meg nekem, amikor az apjuk meghalt, a rokonai kizavartak a házunkból. El kellett mennem a két gyerekkel. Nem ilyen voltam én azelőtt. Hetven kilós, derék asszony voltam. És ez lett belőlem. Tudja, hány éves vagyok? Mit gondol? Bizonytalanul megvonom a vállam, Lehet ötven, de hatvan is. Árkolt a szemeaija, ráncok a szája körül, egészen ősz...- Harmincnyolc vagyok, de mindenki sokkal többnek gondol, - néz rám keserűen. A szeme szép... szép lehetett. Sötétbarna, mély bánatok fénylenek könnyesen benne. Megkönnyebbül, mert akikre várt, megérkeztek. Int nekik, mielőtt hozzájuk Hálótársak Nem kell rosszra gondolni. De aki utazott már hajnali munkásvonaton vagy délutáni, utasokkal zsúfolt autó­buszban, az tudja, akarva-akaratlan is elnyomja a buz- góság az embert. Van, aki így lop hozzá egy-két órát éjszakai pihenéséhez, vagy egésznapos fáradtságát legalább néhány szemhunyásnyi perccel így próbálja lerázni. Az egy fülkébe kerülők, az ülések bizalmas közelségében egymás mellé kényszerülők megadással fogadják el alkalmi hálótársaikat. Ilyenkor, amikor még (vagy már) a sötétség, a későn jövő (vagy korábban érkező) szürkület csöndje burkolja be az utazókat, nem zavarnak az öntudatlanul oldalra billent fejek, a kinyújtott lábak és a mély szuszogás, a jóízű horkolás sem fakaszt mosolyt. Nem fürkészik kajánul a védtelenné vált arcot, ha félrecsúszott róla a kabát, s az álmából riadtan ébredő rajtakapottan zárja össze a száját. Valamiféle cinkosság, méginkább együttérzés fűzi együvé ezeket az utasokat. Készülök én is, hogy a kabátom mögé bújok. Olva­sáshoz már sötét van, villanyt gyújtani a többiek miatt nem akarok, a kinti tájból is alig látszik már valami. Varjak sötét rajai, didergő fák karja, nézhetem (s láttam már) eleget. De a szemben ülő fiatalember kérő hangjára elillan a reám törő álmosság.- Legyen szíves ébresszen fel, ha G-ra érünk... Mit tehetek, virrasztók hát. Nem tudom, miért nem bízik az ébresztésre is beállított órájában ez a fiatalem­ber. Lehet, hogy dolgozik valahol, s nehéz munkát végzett? Vagy vizsgáról utazik hazafelé? Talán csak az éjszaka közvetített meccset nézte a tévében? Mindegy. Körülöttem szuszogás, horkolás, én pedig úgy ülök közöttük, mintha ismeretlen útitársaim álmára vi­gyáznék... Grillcsirke Konokul permetez, szitál az eső. Nem véd ellene sem az esernyő, sem a pőre gallyakkal didergő fa. Fázósan toporognak az utazni akarók. Ázott madárként tipeg az emberek között egy meghatározhatatlan korú, vékonyka asszony. Haja csapzott, csöpp gyöngykoszorúként csil­log homloka körül a rárakodó, ködfinom eső. Esernyője nincs, kabátja vékony.- Biztosan nem ment még el T-ra az autóbusz? Hogy innen indul? - fordul a körülötte állókhoz. Azok bólinta­nak, kurta igennel válaszolnak, s vacogva várakoznak tovább.- Vár valakit? - szánom meg. Az esernyőm alá húzódik.- Tudja, vagyunk egypáran, akiknek ott van a gyere­künk. A kisegítő iskolában. Az én lányom már nyolcadi­kos. Van egy fiam is, de nős. Ritkán látom. Csak lépne, még megemelinti a fehér műanyag táskát:- Viszek szegénykémnek grillcsirkét. Azt igen szereti. Egy virágos hangulatú, piros arcú férfi és két, kendős, terebélyes nő között áll már. Azok hárman nagyokat kacagnak, hallgatják a férfit, aki lelkesen magyaráz.- A tengerparton, hallják, ott lehet most jó. Ott most is süt a nap, tán harmincöt fok is van árnyékban. Ott feküdni a forró homokon vagy gázolni abban a kék, sós vízben, hallják, ott kiázna az emberből a reuma. A két nő elandalodva kacarász. A vékony, kislányos alak, kezében a műanyag táskával alig látszik közöttük. Amikor beáll a busz, révedezve motyogja:- Megyek már, kislányom^.. A potyautas A reggeli buszban még álmos a hangulat. Fejbiccen­tés, halk jóreggeltek, s ül mindenki magának. Az ülések alól - nyilván ott szunyókált, vagy lapult - süldő cica dugja ki a fejét. Nem ijedt, csak álmos. Mint a többi utas. Viszont azoknak egyszeriben kimegy az álom a szemük­ből. Sicc és cic, riasztják és csalogatják a szimatoló, buszban sétálgató fehér jószágot.- Menj ki szépen.- Szállj ki, mert ir,dulunk. Hiába a biztatás, a noszogatás. A cica marad, s a busz elindul. Oda-odaszólnak a sofőrnek:- Hallod, a tiéd ez a macska?- Mi lesz, ha jön az ellenőr és kéri a jegyeket?- Eladni viszed? A sofőr csak mosolyogva hátrapillant, s elégedetten látja, hogy kis potyautasa számítása bevált, márketten is kibontották kedvéért a tízórais zacskójukat. Megenyhült kedvvel szállnak ki a vacogtató hidegbe az emberek, s nyilván az jár az eszükben, mint nekem, vajon a cica számára hol van a végállomás. Ám a sofőr hallgat erről, amikor külön-külön elköszön mindenkitől. De éppen ettől a kis titokzatosságtól válik olyan kedves­sé az egész. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents