Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-30 / 307. szám, péntek

A __ iskolatípusok, -fokozatok r\L- váltása általában nem megy teljesen simán. Amikor a gyer­mek az alapiskola ötödik osztályába kerül, számos, addig váratlan nehéz­ségbe ütközik. Igaz, ez sok eset­ben szinte várható. A pubertás kez­dete (sőt fejlettebb kislányoknál már a kicsúcsosodása) nagymértékben bonyolítja a problémákat. Általában kevés olyan gyerek van, akinél eb­ben a korban ne következne be Lássunk néhányat! Gyakrabban hoz haza rosszabb osztályzatot hasonló előmenetelő társainál. Tanárai arról panaszkodnak, hogy képtelen az összpontosításra, figyelme szóródó. A tanulókönyvben sokasodnak a be­jegyzések a kötelességek elmulasz­tásáról, arról, hogy zavarja a taní­tást, feladatait elfelejti teljesíteni. Az iskola ajánlja a nevelési tanácsadó felkeresését. A gyermek nem akar otthon tanulni, vagy épp a másik Ötödikesek valamilyen nem várt változás. Per­sze szó sincs megmagyarázhatatlan rejtélyről, csupán az új körülmé­nyekhez való alkalmazkodás kere­kei csikorognak a kezdetben keser­vesen. Ezt egyrészt a gyermek szer­vezetében bekövetkező változások idézik elő, másrészt a felső tagoza­tos iskolai munka szervezése, irá­nyítása, módszerei, amelyekhez még nem szokott hozzá. A megszo­káshoz idő kell; először is meg kell értenie az új követelményeket, telje­sítésüket be kell gyakorolnia, csak ekkor lesz képes az adaptációra. Ezen a természetes folyamaton minden ötödikesnek át kell mennie. A gond csak az, hogy mennyi ideig tart ez az időszak. Ha három-négy hónapnál tovább tartanak a kezdeti alkalmazkodási nehézségek, ez azt jelenti, hogy a gyermek kimerítette képességeinek lehetőségeit, tartalé­kait. A megszokás nyugalma helyett idegfeszültség, zavar keletkezik, amely jelentősen akadályozza az egész testi és szellemi fejlődést. Ahhoz, hogy segíthessünk az új követelményekhez való alkalmazko­dás nehézségeivel küszködő gyer­meknek, elsősorban ismernünk kell ós meg kell értenünk gondjait. Oly­kor a gyermek természetében rejle­nek, de okozhatják családi problé­mák is, gyakran mind a kettő. A szülőt számos jel figyelmeztet­heti arra, hogy fia vagy lánya nem képes problémamentesen alkalmaz­kodni az új helyzethez, az eltérő pedagógusi követelményekhez, a megnövekedett tanulnivalóhoz. véglet: aránytalanul sok időt fordít a tanulásra. Nem tanul gazdaságo­san, eredményesen, nem képes a felső tagozaton szükséges tanulá­si módszerekkel megbarátkozni, el­sajátítani azokat. Fél az egyes tan­tárgyaktól vagy a szaktanároktól, írásbeli dolgozat napján nem akar iskolába menni, sőt: egyáltalán nem szívesen jár iskolába az a gyerek, akinek azelőtt semmilyen problémát nem jelentett ez. Fejfájás gyötri, ét­vágytalan, nehezen tud elaludni, s éjjel nyugtalanul alszik. Legszíve­sebben mindig csak kint lenne, sza­ladgálna a barátaival, szinte mene­kül otthonról, csakhogy kézbe ne kelljen venni a tanulnivalót. Idősebb gyerekek csapatához csatlakozik. Az iskolai eseményekről úgy számol be otthon, hogy a saját eredményes­sége kerüljön az előtérbe, nem riad vissza a füllentéstől sem ennek ér­dekében. Elveszíti a tanulókönyvét, átírja a pedagógus jegyeit, olykor még a szülő aláírását is „odahami­sítja“. Féltékeny a testvérére, ha az jól szerepel az iskolában és még számos jel árulkodhat arról, hogy valami nincs rendben az iskolai al­kalmazkodás terén. A negatív irányú viselkedésválto­zások lényegében reakciók a kudar­cokra, azoknak a helyzeteknek a so­kasodására, amelyeket nem tudott a tanuló megoldani. Mintegy pánik­szerűen védekezik a számára elhá­ríthatatlannak tűnő akadályok követ­kezményei ellen (ez az első stádi­um), megcsappant erőforrásait oly módon igyekszik egyensúlyba hoz­ni, hogy biztonságérzetét helyreállít­hassa (második stádium). A helyzet odáig fajulhat, hogy a stresszállapot komoly patológiai változásokat idéz elő a gyermek szervezetében, pszi­chikumában vagy szociális kapcso­lataiban. Általában ritkán fordul elő, hogy a család a gyermek viselkedésének megváltozására utaló jeleket, tüne­teket ilyen szempontból kezelje. A problémák megjelenése után a felnőttek gyors beavatkozásra tö­rekednek, tesznek valamit, hogy csökkentsék a bajt, a hibát, de csu­pán a stresszállapot jelzéseit tartják szem előtt, nem keresik annak forrá­sait, okát. A gyermek egyensúlyá­nak helyreállítását ily módon nem segíthetjük elő, sőt, tarthatunk a to­vábbi töréstől. Különösen abban az esetben, ha azokat a ,,védelmi pon­tokat“ támadjuk meg, amelyek tala­ján a gyermek megpróbál szembe­szállni a nehézségekkel, s a bizo­nyos területen bekövetkezett kudarc ellen egy másik területen elért sike­rekkel védekezik. Ez különben telje­sen természetes reakció. Az ötödik osztályos tanulók szülei tehát fokozottan figyeljenek gyerme­keikre. Akkor támogathatják legha­tékonyabban gyermekük egyensúlyi helyzetét, ha gondoskodnak szük­ségleteiknek arányos kielégítéséről. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a család harmonikus viszonyainak, az ésszerű napirend megszervezé­sének, a sok mozgáslehetőség és a spontán érdeklődés kielégítésé­nek, a tartalmas baráti kapcsolatok­nak a fontosságát. Ha a gyermek körül otthon általában rendben van­nak a dolgok, lényegesen könnyeb­ben alkalmazkodik az iskolai nehéz­ségekhez. Sok esetben azonban épp maguk a szülők bontják meg a szükségletek kielégítésének az összhangját azzal, hogy egyes szükségleteket túlságosan is prefe­rálnak, míg másokat teljesen háttér­be szorítanak, korlátoznak, akár a büntetésig tiltanak. Tegyük lehető­vé a gyerek számára, hogy ne csak azzal foglalkozzék, amivel muszáj, hanem azzal is, amit szívesen csi­nál. SZEBERÉNYI JUDIT „A népdalból merítek erőt“ Jan Seidel nemzeti művész nyolcvanéves Helytálló és vitathatatlan a hazai zene- tudomány véleménye, mely szerint Jan Seidel professzor, nemzeti művész a há­ború utáni cseh zenekultúra egyik figye­lemre méltó személyisége. Ahhoz az al­kotó nemzedékhez tartozik, amely a har­mincas évek végén és a negyvenes évek elején a modern cseh zenetörténet cse­lekvő részese lett, s a felszabadulás óta eltelt években sokat tett a hazai zenei élet fellendítéséért. Nymburkban, az Elba menti városká­ban született 1908 karácsonyának nap­ján. Zsenge gyermekkorának máig ható emlékei a nymburki munkáskolóniához kötik. Itt találkozik az emberi összetartás felemelő érzésével, itt hallja nagyanyjá­nak és édesanyjának szívből fakadó, ön­feledt énekét. Édesapjától hegedülni ta­nul, ám szíve igazán a zongorához húzza. Tizennégy éves, amikor szülei - anyagi nehézségeik ellenére - zongorát vásárol­nak neki. Alkotó tehetsége kibontakozásának teljében éri a fasiszta megszállásokkor komponált művei az emberi megalázta­tás, a terror légkörében fogantak, s kifeje­zésre juttatják az embernek a jobb jövőbe vetett hitét. Hatásos a Harcba szólitás és A dicsőség harci kürtje című kantátája, amely közérthető zenei nyelven fejezi ki a sokat szenvedett, de a felszabadulást megérő nép határtalan örömét. A Franti­šek Halas egyik versgyűjteményére, A re­mény torzójára írt A dicsőség harci kürtje című művével a cseh kórusművészet leg­szebb hagyományait fejleszti tovább. - Ebben a szerzeményemben a szülőföld iránti szeretetet, az ember szabadságvá­gyát akartam kifejezni. Ezt különösen a kompozíció zárórésze jelképezi, amely­ben az emberi méltóságért vívott harc élvonalában küzdőket megillető háláról énekel a férfikar - nyilatkozta egy alka­lommal a szerző. S valóban. Jan Seidel sokrétű mun­kásságát a szellem szabadsága, a haza- szeretet és az élet igazi értékeinek tiszte­lete hatja át. Ez az életmű több mint kétszáz nagy lélegzetű zeneműből, a Tonka Šibenice című operából, szimfó­niákból, koncertművekból, vonósnégye­sekből, fúvósötösökből, színpadi és film­zenéből, a Julius Fučík üzenete című kantátából és még számos alkotásból áll. Az alkotómunka a művészt nem aka­Halk varázslatok VLADIMÍR SUCHÁNEK LITOGRÁFIÁIRÓL Tárlatokra több-kevesebb rend­szerességgel járók a megmondha­tói, hogy manapság ritka az olyan fiatal festő, aki a kortárs képzőmű­vészeti irányzatok kifejezőeszközeit, motívumait, szimbólumait úgy alkal­mazza, hogy alkotásai közérthetők és tetszetősek legyenek. Aki nem tartja szükségesnek, hogy a leg­újabb ízlést kiszolgálandó absztrakt képekkel, lélektelen kreációkkal lép­jen közönség elé. Nem akar a fejlett civilizációtól elborzasztani, döbbe- netet kelteni, a műszaki vívmányok­tól, illetve használatuktól elriasztani. Nem fordul el kiábrándultán a világ­tól, és főleg nem fordul ellene. Azt teszi, amire nagyobb szükség van, amivel többet elérhet: mély humani­tással kezet nyújt a helyét kereső, a magára maradt, a magát egyedül érző embernek. Kevés az olyan fiatal művész, aki üvöltő színek és részleteket elhagyó kontúrozás helyett gyengéd tónu­sokkal és csipkefinom vonalakkal ábrázol. Aki szelíd hangon, illedel­mesen arra kér, hogy éjszaka, ha senki és semmi nem zavar bennün­ket, üljünk le egy tükör elé, nézzünk szembe önmagunkkal és mérlegel­jünk: ment-e előbbre a világ álta­lunk? Attól, aQhogy éltünk. Élünk. Vladimir Suchánek cseh festőt és grafikust, a litográfia, vagyis a kő­nyomtatás művészetének hazai nagymesterét az egyén érdekli. A személyiség harmonikus fejlődé­sével és a lelki higiéniával összefüg­gő olyan intimitások foglalkoztatják, amelyeket némi diszkrécióval illik kezelni, ezért csak jelképekkel és festői metaforákkal fejezi ki a figurái­nál megfigyelt álmokat, vágyakat, ilyen vagy olyan hajlamokat. Litográfiáin egy-egy sorsdráma végkifejletét örökíti meg. Hőseit ab­ban a pillanatban festi meg, amikor azok leszámolnak múltjukkal és új életet kezdenek, vagy épp kibékül­nek sorsukkal, azzal, hogy valahol elrontották az életüket. De már nem bírnak változtatni életvitelükön. A festő keresi az okot, ami a figurát kizökkentette, kizökkenti lelki egyen­súlyából. Suchánek képein a cseho- vi színpad rekvizi- tumaival a cseho- .. vi világ hangulatát kelti. Ábrázolt je­lenetein a konflik­tus abból adódik, hogy az emberek szeretnének má­sok lenni, mint akik. Más életfor­mára vágynak, de bátortalanok. Nem elég elszán­tak ahhoz, hogy változni és változ­tatni tudjanak. Csak álmaikkal, vágyaikkal, hosz- szú, maguknak elmormolt mono­lógokkal mernek a valóság ellen lá­zadni. Azok az embe­rek, figurák, akiket a festő szerepel­tet, konvenciók és előítéletek miatt vonakodnak vál: lalni igazi önma­gukat. Inkább alakoskodnak. Nem képesek felszabadulni az állandó szorongás alól. Úgy vélik, tisztessé­gesen éltek, de nem tudnak mit kezdeni a tisztességgel. S azzal az emberrel, akinek önmagával vannak problémái, nehezen lehet szót érteni a világ dolgait illetően. Jómagam azért is vonzódom Suchánek em­berre figyelő művészetéhez és nem a képzőművészeti absztrakciókhoz, mert a személyiséget kívánja meg­óvni a hiedelmek és az előítéletek káros hatásától. Egy ponton az ember magára marad a múltjával. Annak emléké­vel, amit átélt és azzal a nyomasztó önváddal, hogy volt, amit valami Vladimír Suchánek: Éjfélkor tükör előtt (1985) miatt nem mert megtenni, amibe nem mert belefogni. Az életet teljes intenzitással kell élni, mámorosán élvezni, belefeledkezni gyönyöreibe, hogy öregkorunkban régi szép él­ményeink felett nosztalgiázhassunk, s ne az önvád gyötörjön bennünket. Suchánek művészetének sarkalatos tétele, hogy akik mertek felszaba­dultan, skrupulusok nélkül viselked­ni, azok valamiképpen megszállot­tak voltak. Híresek és hasznosak lettek: hátrahagyott életművük időt­len időkig az emberiség javát szol­gálja majd. Művészportréi ecsettel ,,írt" remek életrajzok. A művész és a világ kapcsolatát elemzik. Franz Kafka körül a világ zárt és lepecsé­telt kalitka, a lányosán szép Chopin körül sirályok vijjogásától hangos tengeröböl, a fáradt tekintetű Rainer Marie Rilke körül pedig kupolákkal és súlyos falakkal körülzárt kongó üresség. De ők kitörtek! A cseh festő és grafikus szimbó­lumai természetelvű és nem abszt­rakt képek, metaforái világos, egy­szerű fogalmi társítások. A legyezők és tükrök a múltat őrzik, megtörtén­tekről árulkodnak. A csigák és a csa­varvonalak pedig az élet, a szemé­lyiség fejlődéséről mesélnek. A lá­nyok álarccal vagy míves kidolgozá­sú legyezőkkel rejtik el múltjuk szé­gyenletes eseményeit. A szép, ke­cses formák a csábítás jelképei. A hattyú a tisztaság, a szüzesség terhét, az elszalasztott élvezetek és az elfojtott ösztönök miatt érzett kí­nokat szimbolizálja. Fontos helyet foglalnak el a tár­gyak az emoer életében. Az élette­len dolgok, amelyeket évek során maga köré gyűjtöget, árulkodnak mentalitásáról, személyiségéről. Ha beszélni tudnának, sokat elmond­hatnának a tulajdonosról. Suchánek megszemélyesíti és kifaggatja őket gazdáikról. A Prágában élő és alkotó művész grafikáit számos világváros, köztük Róma, Párizs, Madrid, New York, Buenos Aires, Amsterdam (itt több ízben is volt önálló kiállítása), Ha­vanna, Torontó, Tokió közönsége is láthatta. Művészetéért több nemzet­közi elismerésben és díjban része­sült. Bratislavában az elmúlt hetek­ben láthattuk elgondolkoztató és szép litográfiáit. TALLÓSI BÉLA dályozta abban, hogy részt vegyen a köz­életben. Éveken át a hanglemezgyártó vállalat igazgatói posztját töltötte be, az ötvenes években a fővárosi művelődési tanács tagja volt, 1958-1969 között a Nemzeti Színház operatársulatának az élén állt. Néhány évi szünel után ismét az operatársulathoz került, fódramaturgként. 1978-ban kinevezik a Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál bizottságának ČTK-felvétel elnökévé. Ott volt e rangos rendezvény indulásakor is, 1946-ban, amikor a prágai Művészek Házában először került sor az eseménysorozatra. A fesztiválról igy nyi­latkozik:- A Prágai Tavaszhoz azért is fűznek bensőséges kapcsolatok, mert a feszti­vál a második világháború után, s felsza­badulás fölötti öröm kifejezéseként jött létre. A rendezvény eszmei tartalma és művészi színvonala révén nemzetközi je­lentőségű zenei eseménnyé vált, s az európai zenei műveltség hagyományait ápolva, az egyetemes zenekultúrát gya­rapítja. Ezt fejezi ki jelmondata is: Zenével a békéért, a barátságért, s a nemzetek közti megértésért! A jubiláns, aki a cseh zeneszerzők közül Smetanát, Dvorákot, Janáčekot és Martinút az egyetemes zene nagyjai közül Beethovent tekinti példaképének, mindig közel érezte magát a hallgatóhoz, a zenét szerető emberhez. Ma is sokan emlegetik a Csehszlovák Rádióban sugárzott élő adásait, a cseh népzene gazdagságát közkinccsé tevő szerkesztői munkássá­gát. így vall a népzene jelentőségéről:- Felismertem, mit jelent a népdal az ember számára a különféle élethelyzetek­ben. Ezért gyűjtöttem és dolgoztam fel fiatal koromban a népdalkincs egy részét. A népdal az élet szeretetére tanít bennün­ket. Ebből az örökségből meritek erőt mindmáig... SOMOGYI MÁTYÁS Válságban a kínai mozi Némi késéssel ugyan, de a kínai film­gyártás is szembe találja magát a mozi nemzetközi válságával. Miközben a kínai filmek 1980 óta 174 dijat nyertek a nem­zetközi fesztiválokon, a világ legnépe­sebb országában évente egymilliárddal csökkent a nézők száma. 1979-ben 29,3 milliárd nézőt vonzottak a mozik, a tavalyi 21,1 milliárddal szemben. 1988-ban még drasztikusabb volt a visszaesés: már az első félévben 900 millióval kevesebb jegy kelt el, mint egy évvel korábban. Az 1979-es rekord magyarázata az, hogy egymás után vették elő és tűzték műsorra a „kulturális forradalom“ évtize­dében betiltott alkotásokat. A hanyatlás egybeesik a televízió és a video elterjedé­sével, a szórakozási lehetőségek ugrás­szerű bővülésével. Mint mindenütt a világon, a zsugorodó filmpiac itt is arra kényszeríti a stúdiókat, hogy népszerű szórakoztató filmekkel próbálják meg visszahódítani a közönsé­get. - Az idén forgatott filmek hetven százaléka kungfu vagy krimi, s csupán néhány film vállalkozik a jelenkor művészi ábrázolására - panaszolja Szung Csüng, a pekingi stúdió rendezője. A kínai film jövőjét illetően sok művész aggasztónak tartja, hogy az anyagi érde­keltség mindinkább ellentmondásba kerül a művészi igényességgel, a társadalmi felelősséggel. Az igazi probléma azonban az, hogy a szórakoztatónak szánt kalandfilmek zö­me annyira alacsony színvonalú, hogy teljességgel alkalmatlanok a nézők be­vagy visszacsalogatására. (N)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents