Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-29 / 306. szám, csütörtök

Hasznos kezdeményezés Szovjet vélemény az Adamec-javaslatról A Rudé právo moszkvai tudó­sítója érdeklődött a Szovjetunió Minisztertanácsának tájékozta­tási osztályán a szovjet kormány álláspontja iránt Ladislav Ada­mec csehszlovák szövetségi mi­niszterelnök javaslatával kap­csolatban, hogy a szomszédos országok kormányfői Prágában tartsanak találkozót, amelyen az ökológiai együttműködés kérdé­seit vitatnák meg. A tájékoztatási osztály a következőket közölte: A Szovjetunióban nagy érdek­lődéssel fogadták a csehszlovák javaslatot, hogy miniszterelnöki szinten vitassák meg az ökológi­ai kérdéseket. Ez sokban mege­gyezik azzal a Szovjetunióban most szorgalmazott irányvonal­lal, amely a természet- és kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos, s azokkal a gondolatokkal, ame­lyeket Mihail Gorbacsov ismer­tetett az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A szovjet fél nemcsak elvi­politikai választ akar adni erre a javaslatra, hanem egyben ki­fejti konkrét, tárgyszerű, szakér­tők által kidolgozott álláspontját is. A Szovjetunióban nagyon hasznosnak és célszerűnek tar­tott csehszlovák javaslatot most a szakemberek elemzik, hogy a közeli napokban megalapozott és hozzáértő választ adhassa­nak rá. Varsói Szerződés - NATO Januárban tárgyalások kezdődhetnek a hagyományos fegyverzet csökkentéséről Vlagyimir Kuklev vezérőrnagy interjúja (ČSTK) - A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg napilapja tegnapi számában interjút közölt Vlagyimir Kuklev vezérőrnaggyal, a szovjet fegyveres erők vezérkarának képvi­selőjével az európai leszerelés táv­latairól. A tábornok egyebek között leszögezte, a Szovjetunió reméli, hogy a Varsói Szerződés és a NATO közötti tárgyalások a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csök­kentéséről januárban, de a jövő év első negyedében mindenképp meg­kezdődnek. Az egész Európára kiterjedő le­szerelési tárgyalások mandátumáról jelenleg Bécsben folytatnak tárgya­lásokat a két tömb képviselői. Kuk­lev tábornok szerint a tárgyalások zárószakaszukhoz érkeztek, s vár­hatóan a jövő év elején befejeződ­nek, ugyanis a fórum a karácsonyi ünnepek alatt sem szüneteltette munkáját. Kuklev vezérőrnagy a továbbiak­ban méltatta a szovjet hagyományos fegyverzet és fegyveres erők egyol­dalú csökkentésére vonatkozó dön­tést. Megállapította, ez a lépés nem függ össze a bécsi tárgyalásokkal, s hozzáfűzte azt is, a Szovjetunió és szövetségesei által korábban a NA- TO-nak címzett indítványok érvény­ben maradnak. A szovjet haderők csökkentése a maximális nyíltság légkörében fog Nicaragua kész a párbeszédre és a harcra is Daniel Ortega nyilatkozata ÚJ SZÚ 3 1988. XII. 29. (ČSTK) - Nicaragua egyaránt ké­szül az ellenforradalmi csoportok maradványai elleni harcra, a közvet­len amerikai intervencióval szembe­ni védelemre és az Egyesült Álla­mokkal folytatott tárgyalásokra is. Hogy az ésszerű alternatíva győz-e és létrejön-e a párbeszéd az ameri­kai kormánnyal, az kizárólag az új elnöktől, George Bushtól függ. A fentieket Daniel Ortega nicaragu­ai államfő ä Barricada Internacionál című hetilapnak adott nyilatkozatá­ban szögezte le. Az interjúban vála­szolt a közép-amerikai csúcsérte­kezlet távlataival és más problémák­kal kapcsolatos kérdésekre is. Ortega hangoztatta, feleslegesek Washington aggodalmai, miszerint Nicaraguában szovjet közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákat helyezhetnek el. A térség fegyveres erőivel és fegyverzetével összefüg­A román pártlap a nemzeti jövedelem felhasználásáról (ČSTK) - Románia a jövőben is a nemzeti jövedelemnek több mint 30 százalékát a felhalmozásra, s nem egész 70 százalékát lakossá­gi fogyasztásra fordítja. A központi román pártlap, a Scin- teia keddi vezércikkében hangsú­lyozta, csakis a felhalmozási alap magas arányának a megtartásával lehet biztosítani Románia gyors gaz­dasági és szociális fejlesztését. Ro­mániában 1965 nyarán, azaz a Ro­mán Kommunista Párt IX. kongresz- szusa után fogtak hozzá e gazda­ságpolitika megvalósításához. A statisztikai adatok szerint 1950 és 1965 között a nemzeti jövede­lemből mintegy 20-22 százalékot fordítottak a fejlesztésre, 1965-ben az átlag már 33 százalék volt. Ugyanakkor a fogyasztási alap 80 százalékról kb. 67 százalékra csök­kent. Gorbacsov és Reagan újévi üzenete (ČSTK) - Az újév alkalmából a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok legfelsőbb vezetője, Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a hagyományokhoz híven televíziós üzenetet intéz az amerikai illetve a szovjet néphez. Ezt Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő közölte Moszkvában. gésben aláhúzta, a közép-amerikai kormányok ügye, hogy megállapod­janak egy ésszerű szinten, beleértve a külföldi tanácsadók számát és az ugyancsak külföldről érkező fegy­verszállításokat is. Ortega végezetül meggyőződését fejezte ki, hogy a ja­nuárra tervezett közép-amerikai csúcstalálkozó megvalósul. lebonyolódni. A szovjet csapatkivo­nást a szövetséges államokból kül­földi megfigyelők és tudósítók is fi­gyelemmel követhetik majd. A csökkentés alá eső csapatok létszámával kapcsolatos döntés so­rán a Szovjetunió három alapelvhez tartotta magát. Elsősorban arra töre­kedett, hogy a csökkentés mértéke jelentős legyen. Ugyanakkor szem előtt tartotta azt is, hogy ne kerüljön veszélybe sem a Szovjetunió, sem szövetségeseinek biztonsága. A harmadik elv lényege az, hogy az, hogy az elfogadott intézkedések a Szovjetunió védelmi katonai dokt­rínájának részét képezik és megfe­lelnek a védelemhez elégséges ész­szerű szint elvének is - hangsúlyoz­ta Kuklev tábornok. A frontországok a dél-afrikai rendezésről (ČSTK) - Lusakában kedden ért véget az ún. frontállamok csúcstalál­kozója. Kenneth Kaunda zambiai elnök a konferenciát értékelve egye­bek között leszögezte, hogy a dél­nyugat-afrikai rendezésről a közel­múltban aláírt történelmi jelentőségű megállapodás elősegíti a kontinens déli részén kialakult más problémák megoldását is. Kaunda szorgalmaz­ta, hogy az amerikai kormány szün­tesse meg az UNITA angolai kormányellenes szervezetnek nyúj­tott támogatást. A csúcsértekezleten a vendéglátó Zambia elnöke mellett részt vett An­gola, Tanzánia, Mozambik, Zimbab­we és Botswana államfője, valamint az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) képviselői. A jóváhagyott záróközlemény egye­bek között felszólítja az ENSZ-et, biztosítsa a Namíbia függetlenségé­hez vezető folyamat feletti ellenőr­zést. Arafat az izraeli kormányprogramról (ČSTK) - Az új izraeli koalíciós kormány programja háborús prog­ram, jelentette ki Jasszer Arafat. Bagdadban kedden megtartott sajtókonferenciáján a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnöke rá­mutatott: Jicchak Samir miniszter- elnök kijelentése arról tanúskodik, hogy az izraeli vezetés továbbra is elutasítja a palesztin államot, a Kö­zel-Keletről szóló nemzetközi konfe­rencia megrendezését és Ciszjordá- niában, valamint a Gázai övezetben újabb félkatonai települések létreho­zását tervezi. A PFSZ VB most befe­jeződött ülésén épp ezért a legfőbb figyelmet a megszállt területeken fo­lyó népi felkelés támogatására fordí­tották. A résztvevők úgy döntöttek, folytatják a politikai akciókat, ame­lyekkel felhívják a közvélemény fi­gyelmét, hogy mielőbb meg kell ol­dani a palesztin problémát. Arafat közölte továbbá, lehetsé­ges, hogy a PFSZ és az Egyesült Államok közötti közvetlen tárgyalá­sok még az új amerikai kormány hivatalba lépése előtt megkezdőd­nek. Ami a palesztin kormány meg­alakítását illeti, a PFSZ végrehajtó bizottságán belül különbizottságot hoztak létre, amely e problémával foglalkozik és kapcsolatokat tart fenn a megszállt területekkel. A megoldatlan problémák a figyelem középpontjában A moszkvai Pravda a Mongol Népi Forradalmi Párt KB 5. üléséről (ČSTK) - A moszkvai Prav- lése aiatt kezdődött meg a személyi da a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának 5. ülését kommentálva hang­súlyozza, ilyen tanácskozásra várt egész Mongólia. Azt várta az ország, hogy a KB-ülés nyíltan kimondja, mit kell ten­niük a kommunistáknak, vala­mennyi dolgozónak a gazda­ság, a politikai struktúra, a szociális és szellemi élet át­alakításának meggyorsítá­sáért. A decemberi ülés megfelelt a vá­rakozásoknak. Számba vette a pozitív eredményeket, ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül a társadalom fejlődésében mutatkozó megoldat­lan problémákat, az objektív és a szubjektív nehézségeket sem, fő­leg azokat, amelyek a harmincas és negyvenes években a Csojbalszan idején kialakult személyi kultusz kö­vetkeztében jöttek létre. A központi bizottság nagy figyel­met fordított az azt követő évtize­dekre is, amikor a párt élén Jum- dzsagijn Cedenbal állt. Az ő veze­kultusz következményeinek felszá­molása, az ártatlanul elítéltek reha­bilitálása. Hamarosan azonban megváltozott ez az irányvonal, s csorbát szenvedett a kollektív dön­téshozatal elve. A mongol párt központi bizottsága 5. ülésén a korábbi évtizedek során elért eredmények reális értékelése alapján fogalmazta meg az új fel­adatokat, ugyanakkor levonta a múlt és a jelen tanulságait is. Már ma sokat tesznek Mongóliában a hibák és a deformációk felszámolásáért - írja a Pravda. A KB-ülés megállapította, hogy a gazdasági reformok nem lehetnek sikeresek a társadalmi élet minden területének megújulása nélkül. Mon­góliában számolnak a belső pártde­mokrácia elmélyítésével, s a követ­kező kongresszus egyaránt változá­sokat hajt végre a párt programjá­ban és alapszabályzatában. A de­cemberi KB-ülés határozatai új lég­kört teremtenek, amelyben a mongol dolgozók jobban érezhetik, hogy ők az ország gazdái - hangsúlyozza végezetül a moszkvai Pravda. I zraelben az utóbbi hetekben az idő nagyon fontos politikai tényezővé lépett elő. A független palesztin állam november közepén Algírban történt kikiál­tása arra késztette a két vezető pártszö­vetséget, a Likudot és a Munkapártot, hogy igyekezzenek mielőbb dűlőre jutni kormányalakítási huzavonáik ügyében. Hét héten át folytak az egyezkedések, míg ismét megállapodtak a nagykoalíció létrehozásában. Pedig már a választási eredmények kihirdetése után teljesen nyilvánvaló volt, hogy a két „nagy'“ ismét rákényszerül, ráfanyalodik a szövetségre, hacsak nem nyugszik bele mozgástere beszűkülésébe. Ugyanis a Likudon és a Munkapárton kívül csak a szélsőjobbol­dali nacionalista és vallási pártok szerez­tek számottevő pozíciókat a knesszetben, vagyis a majdnem győztes Likud és a majdnem vesztes Munkapárt csak velük léphetett volna szövetségre, ha végleg eláll a partnerség felújításától. Bár Samir kacérkodott egy ilyen sokpárti koalíció gondolatával, folytatott is ilyen irányú kon­zultációkat, reálisnak tűnik az a nézet, hogy ez csak taktikai húzás volt, igy akarta „megpuhítani" a Munkapártot, na­gyobb engedményekre késztetni. A há­rom szélsőségesen nacionalista és a négy ultraortodox vallási párt ugyanis olyan követelésekkel állt elő a támogatás fejében, amelyeket még a jobboldali Likud is túlzottaknak tartott. Nem is szólva arról, hogy a „kicsik" egymás között is állandó­an viszálykodnak, versengenek, s követe­léseik a Likuddal szemben kimondottan ultimátumszerűek, zsarolóak voltak. Közben telt az idő, s nem Izrael kezére játszott: az Egyesült Államok ugyan nem adott beutazási vízumot Jasszer Arafat- nak, hogy részt vehessen a világszerve­zetnek a palesztin kérdésről szóló vitáján, viszont Washington képviselője is Genfbe utazott az átköltöztetett közgyűlési ta­nácskozásra. A PFSZ vezetőjének ENSZ-beli beszéde nagyon sok kétkedőt meggyőzött arról, hogy a felszabadítási szervezet valóban ellenzi a terrorizmust, s tisztességes eszközökkel akarja elérni a palesztin népnek az ENSZ által is elismert jogai érvényesítését. Tel Avivnak ez nem okozott különösebb problémát, még az sem, hogy ezentúl nem a PFSZ- nek, hanem Palesztinának van megfigye­felbomlása után nem lehet újraalakítani a kormányt, azonnal új parlamenti válasz­tásokat kell kiírni. Tehát a Likud nem spekulálhat a szélsőjobboldali pártok most elutasított támogatásának vissza­szerzésével, bár három vallási párt beje­lentette, hogy támogatja a „nemzeti egy- ségkormányt", amely így a 120 tagú par­lamentben összesen 97 képviselőre szá­míthat Elhamarkodott dolog lenne ezek alap­ján azt állítani, hogy az idő a Munkapárt­nak dolgozik: bármikor úgy látja, meg­erősödtek pozíciói, kikényszerítheti a vá­lasztások kiírását, s magához ragadhatja a kormányrudat. A mostani és a négy évvel ezelőtti választások eredményei is azt mutatták, hogy a Likud és a Munka­párt egyaránt csak 40 körüli mandátumra számíthat, egyiknek sincs esélye az ab­szolút többség, vagyis az önálló kormány­zás jogának megszerzésére. Ahhoz vala­mi egyedülállót és kivételeset kellene pro­dukálniuk, Izrael sajátos körülményei kö­zött - ezt bizonyítják az eddigi tapasztala­tok is - csak két változat lehetséges: egy győztes háború vagy egy szilárd béke. Továbbvezetve a gondolatot: Izrael bele­fáradt a háborúkba, a negyven éve tartó hadiállapotba, tehát csak a béke jöhet számításba annak ellenére, hogy a hajt­hatatlanoknak nagyon erősek a pozíciói. Nem szabad azonban megfeledkezni ar­ról, hogy a Munkapárt által támogatott „területet a békéért" - elv érvényesítésé­re van már példa Izrael történelmében: a különbéke fejében visszaadták Egyip­tomnak a Sínai-félszigetet. S aki ezt elér­te, az Menahem Begin volt, a Likud meg­alapítója. T ermészetesen a Camp David óta eltelt tíz év alatt nagyot változott a nemzetközi, s ezen belül a közel-keleti helyzet. Ezt volt kénytelen figyelembe venni a felmelegített nagykoalíció is. Ez­zel magyarázható talán az is, hogy Pe- resz, aki miniszterelnök-helyettes, lemon­dott a Likud-tag Mose Arensz (egykori washingtoni nagykövet, majd hadügymi­niszter) javára a diplomácia irányításáról, s elfogadta a pénzügyminiszteri tárcát, miközben pártbeli riválisa, Jicchak Rabin továbbra is a hadügyek vezetője. Ez az engedmény nem is olyan nagy, ha figye­lembe vesszük, hogy milyen rossz Izrael gazdasági helyzete, s a legnagyobb prob­léma a megszállt területeken több mint egy éve folyó palesztin felkelés, amely a védelmi tárca „hatáskörébe" tartozik. Vagyis a Munkapárt - melynek szúkebb lói státusza a világszervezetben. Izrael­nek eddig sem volt szokása figyelembe venni az ENSZ határozatait. Arra azon­ban már nem tudott nem odafigyelni, hogy az USA módosította álláspontját, mégpe­dig gyökeresen, s közvetlen párbeszédet kezdett a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel - a mielőbbi igazságos kö­zel-keleti rendezés érdekében. Izrael ve­zetői most már csak abban reményked­hetnek, hogy ez az indoklás - bár szóról szóra megegyezik a világszervezet tagor­szágai döntő többségének állásfoglalásá­val - mégis mást jelent, mint amit kifejezni látszik. Kényszerpályára kerültek a késleke­dés miatt a Likud-Munkapárt koalíciós tárgyalások, aminek minden jel szerint Izrael Állam látja kárát. A kormányprog­ramban háttérbe szorultak a stratégiai célok, az előtérbe az elsöprő diplomáciai győzelmet aratott PFSZ-szel szembeni rövid távú taktika került. Ezzel magyaráz­ható, hogy az új kényszerházasságnak mások az alapjai, mint a négy évvel ezelőtt kötöttnek. A korábbi nagykoalíció életképességét az biztosította, hogy „féli­dőben", vagyis két év elteltével minisz­terelnök-csere történt. Mivel Samir nem akarta elszalasztani a kormányfői posztot, nem vitte kenyértörésre a közös kor­mányzás egész idejét végigkísérő vitákat, ellentéteket. Most azonban nem lesz „ro­táció", mindvégig a Likud-vezér marad a miniszterelnök, ugyanakkor a koalícíó és szélesebb vezetése csak többszöri nekifutásra és nagy fenntartásokkal hagy­ta jóvá a koalíciót - módot találhat arra, hogy ténylegesen befolyásolja Izrael poli­tikáját a változások irányába. Már ha valóban a változások híve... Változások pedig kellenek, amit mi sem tükröz jobban, mint a megváltozott izraeli közvélemény. A Jediot Ahronot napilap közvélemény-kutatásának ered­ményei szerint a megkérdezettek 54 szá­zaléka úgy véli, párbeszédet kellene kez­deni a PFSZ-szel, ha tényleg komolyan elutasítja a terrorizmust. 44 százalék to­vábbra is ellenzi a kapcsolatfelvételt, míg 2 százalék nem foglalt állást. Meg kell jegyezni, hogy az ankét során nem kér­dezték meg Izrael 650 ezer arab polgárát, hiszen az ő álláspontjuk ismert, alig akad köztük olyan, aki ellenezné a párbe­szédet. E gyeztetniük kellene az időt a régi -új koalíciós partnereknek nem­csak egymással, hanem elsősorban a tér­ségben felgyorsult eseményekkel. A fen­tebb vázolt tendenciák ugyanis minden bizonnyal erősödni fognak, s akkor már nemcsak a fokozódó külföldi elszigetelt­séggel kell szembenezniük, hanem a nö­vekvő belső ellenzékkel is. Tudatosítani­uk kellene, hogy az Erec Izrael, a Nagy Izrael álma felett eljárt az idó. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents