Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-03 / 285. szám, szombat

(ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Csütörtöki záróülésén Mihail Gorbacsov mondott vitaösszefoglaló beszédet:

Képviselő elvtársak! A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 12., rendkívüli ülésszaka, amely azért ült össze, hogy megoldja a szovjet emberek sorsa szempontjából létfontosságú kérdéseket, befejezéséhez közeledik. A törvénytervezetek jóváhagyásával megkezdődik a politikai rendszer radikális megváltozása, amiről a 19. országos pártkonferencia döntött, s amire országunknak szüksége van.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában megvalósult vita a törvény- tervezetekről olyan részletes és jelentős politikai vita volt, amilyet már régen nem hallottunk országunk legfelsőbb hatalmi szervének ülésszakain.

Az alkotmánymódosításról és az új választási rendszerről folytatott össznépi vita lezárásaként a képviselők a konkrét hozzászólásokkal együtt világosan kifejtették viszonyukat magának a politikai rendszer reformjának gondolatához és gyakorlati megvalósításának módjaihoz. Ebben az értelemben az ülésszak tanácskozásának eredménye egyértelmű: a reform megérett és haladéktalanul be kell vezetni.

Nagyon fontos, hogy vitánk egy sokkal szélesebb körű, elkötelezett beszélgetéssé vált az átalakítás sorsáról és a távlati változásokról a gazdaságban, valamint a közélet más területein. Az ezzel összefüggésben elhangzott vélemények jó alapul fognak szolgálni a szovjethatalom már új alapon megszervezett legfelsőbb szervei munkájának kibontakoztatásához. A képviselők felszólalásaiban sok hasznosat találnak a pártszervek, társadalmi szervezeteink és az irányító káderek. Ebben a beszédben szeretnék figyelmeztetni arra, ami a képviselők hozzászólásaiban elhangzott. Sok elgondolkodtató elem van bennük arról, hogyan kell eljárnunk az átalakítás jelenlegi szakaszában.

Az itt elhangzott különböző véleményekben leggyakrabban három téma merül fel:

Mindenekelőtt az egész ország és egyes régiói fejlesztésének szo- ciális-gazdasági problémái és a dolgozók életkörülményeinek javítása. Ezeknek a sürgető problémáknak a megoldását a képviselők joggal kapcsolják az átalakítás elmélyítéséhez, azoknak az új lehetőségeknek a kihasználásához, melyeket az üzemeknek az önelszámolásra és az önfinanszírozásra való áttérése nyújt, összefüggésbe hozzák a szövetkezeti mozgalom fejlődésével, az emberek kezdeményezésének és vállalkozásának kibontakozásával, a bérleti viszonyok kiterjedt bevezetésével a népgazdaság ágazataiban, s főleg vidéken. Közben mindezt szoros összefüggésbe hozták a politikai reformmal, a demokratizálással és a nyilvános tájékoztatással, az egész szovjet nép és mindenegyes ember alkotó potenciálja kihasználásával.

A másik téma ami kulcsfontosságú lett a képviselők felszólalásában, az átalakítás prioritása, annak szükségessége, hogy kitartóan fejleszteni kell a szocializmus megújításának folyamatát, amely létfontosságú népünk számára, meg kell óvnunk minden hordaléktól, minden véletlenszerűtől és másodrendűtől, az olyan próbálkozásoktól, hogy mesterséges akadályokat gördítsenek útjába és a társadalom figyelmét mellékes kérdésekre tereljék. S természetesen meg kell védelmezni mi1

lihail Gorbacsov zárszava a Legfelsőbb Tanács ülésszakán

a közvetlen támadásoktól magát az átalakítást, a politikai átalakítást, érkezzenek a támadások jobbról vagy balról.

Kizárólag az átalakítás keretében, egyedül az átalakítás segítségével találhatjuk meg a megoldást azokra a fő problémákra, amelyekkel társadalmunk szembe találta magát, s amelyekkel a nagy országunkban élő valamennyi nemzet szembe találta magát. Ez, elvtársak, nagyon fontos következtetés, politikai konstatálás, amelyhez nem könnyen jutottunk el az elmúlt három év alatt. Ezt itt közös véleményükkel megerősítették a Legfelsőbb Tanács képviselői.

Végül a harmadik témává a nemzetiségek közti kapcsolatok tökéletesítése, valamint a Szovjetunió és a köztársaságok jogkörének behatárolása lett. Ez helyes és hasznos már azért is, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, s vele az egész ország világosan megfogalmazhatja álláspontját a létfontosságú kérdésekkel kapcsolatban és mérlegelheti a szövetségi és autonóm köztársaságok, valamint a további nemzetiségi alakulatok legfelsőbb hatalmi szerveit képviselő elvtársak érveit. A legkisebb mértékben sem akarom finomítani vagy közös nevezőre hozni a különböző nézeteket, amelyek itt elhangzottak, szeretném azonban hangsúlyozni a legfontosabbat, vagyis azt, amiben valamennyi szónok egyetértett, hogy minden nemzet érdekeinek megfelel a jelszó: ,,A megbonthatatlan szövetség erős központot és erős köztársaságokat jelent". Itt a szövetség a mi értelmezésünkben az összes köztársaságot jelenti együtt, vagyis közös érdeküket és kollektív akaratukat, amelyet nem hagyhat figyelmen kívül föderációnk egyetlen tagja sem.

Azt hiszem, elvtársak, helyes lesz kimondani, hogy ez az ülésszak megerősített minket meggyőződésünkben: nem szabad sajnálnunk az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy közös házunkban - a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében - minden nemzet és nemzetiség jól érezze magát, legyen lehetősége szabadon fejleszteni szovjet nemzeti hagyományait, nyelvét és kultúráját, szilárdítani a kölcsönös együttműködést az élet minden területén, s védelmezze és gyarapítsa az internacionalizmus lenini hagyatékát.

Országunk minden nemzetének bizonyosnak kell lennie abban, hogy az őket nyugtalanító problémákat a Szovjetunióban úgy fogjuk megoldani, ahogy testvérek között kell, a tisztelet és a kölcsönös megértés alapján. Itt nincs szó valamilyen messzi időszakról, hanem arról az elhatározásról, hogy ezeket a kérdéseket részletesen megvitassuk a központi bizottság jövő évi júniusi plenáris ülésén és az ülés előkészítése során. Hiszen sok olyan probléma van, amelyet már holnap meg kell oldani, az elkövetkező napokban és hónapokban, s azután ezeket be kell iktatni az újonnan létrehozott állami struktúrák keretébe.

Éppen ezért valósult meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének ülése. Ezt a témát ott úgyszintén nyíltan és élénk érdeklődéssel vitattuk meg. Azt mondtam az elvtársaknak, hogy a központban és a köztársaságokban is meg kell szabadulni a kölcsönös gyanusítgatás- tól. A köztársaságokat képviselő elvtársakkal megtartott találkozókból és a vitákból kiérezhetó, hogy van ilyen kölcsönös bizalmatlanság. A köztársaságokban azt képzelik, hogy a Kremlnek vannak valamilyen „titkai“ velük szemben, a másik oldalon, a központban gyakran helytelenül tekintenek az ő kérdésfelvetéseikre, mint valamire, ami nem helyénvaló. Ettől, elvtársak meg kell szabadulnunk.

Ha valamennyien hűek vagyunk a választáshoz, amelyet Októberben tettünk, ha folytatni akarjuk, amit akkor elkezdtünk, vagyis országunk megújítását a szocializmus elvei alapján, ha a nemzetek lenini elveken alapuló barátsága, az átalakítás mellett vagyunk, akkor megegyezünk minden kérdésben és megoldjuk azokat. Ez a legfontosabb. Ha pedig valaki más álláspontra helyezkedik, nehezen lehet elvárni, hogy a szívén viselje szövetségünk sorsát, a központ és a köztársaságok közti harmonikus kapcsolatok megteremtését, azt, hogy jól éljen minden nemzet és nemzetiség, bármilyen nemzetiségű ember. Az ilyeneket megfelelően kordában kell tartani.

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy ebben az irányban az egész munka a központi és köztársasági párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek, tudósok, szakértők és a széles közvélemény szoros együttműködésével fog kibontakozni, nyilvános és nyílt jellege lesz.

Mit tagadjam, a központban alapos leckét kaptunk, s mindannak alapján, amit a reform első szakaszával kapcsolatos kérdések megvitatása során átéltünk, gondolom hogy önök is kaptak ilyen leckét. Ezt azonban nem tudjuk elkerülni. Valószínűleg egyéb kérdésekben is fogunk kapni ütéseket De az a fontos, hogy ragaszkodjunk az elvi pozíciókhoz, megőrizzük és mélyítsük a bizalmat a köztársaságok és a szövetség közt, s minden köztársaságban minden ott élő nemzet között.

Sok mindent el lehetett volna kerülni, s amint a vita megmutatta, a Legfelsőbb Tanács számára elfogadható megfogalmazásokat találni, ha a dokumentumok előkészítése során minden alaposan át lett volna gondolva. Másrészt pedig sok minden, amit napjainkban elfogadhatónak tartunk, sőt elkerülhetetlennek a demokratizálási folyamat folytatásához, az első szakaszban kérdéseket vetett fel. Miért? Azért, mert nem találtunk elég időt arra, hogy mindezt alaposan megmagyarázzuk.

Tömören szólva, a központban a régi szokás uralkodott: semmi nem számít, úgy is minden sikerül. Ezért megismétlem: napjainkban mindannyian nagy iskolán megyünk keresztül, s szükséges, hogy ebben az iskolában mindenki jól tanuljon.

Az alkotmánymódosításról és a népi képviselők választásáról szóló törvények jóváhagyása új fejezetet nyit a szovjet államiság fejlődésében, a demokratizálás és a népi önigazgatás alapján.

E törvények sok új dolgot tartalmaznak, ami elkerülhetetlen, hiszen maga az átalakítás a szokatlan megoldások időszaka, az útkeresés, a tegnapi dogmák leküzdésének időszaka. Elvtársak, ezt mindannyiunknak tudatosítanunk kell. Ebben rejlik a titka annak is, hogy a javaslatok olyan új elemeit - mint pl. a népi képviselők kongresszusai, a társadalmi szervezetek képviselete, az állandóan ülésező Legfelsőbb Tanács, a választásokban az alternatív jelöltek szerepe - nem értették meg mindjárt és nem támogatták azonnal. Ilyen az élet logikája, ilyen az új megoldások sorsa.

Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy ezek a megoldások elkerülhetetlenül szükségesek, azért, mert felszabadítják az emberek energiáiét és kezdeményezését, hogy mindenki kinyilváníthassa véleményét a politikai életben, az állam számára pedig lehetővé teszi, hogy jobban összefogja és kifejezze a nép érdekeit.

Most természetesen nem lehet előre látni minden részletet, a politikai reform összes konkrét oldalát. Tegnap és tegnapelőtt a képviselők helyesen mondták: nehezen elképzelhető, hogy azonnal ideális, renden szempontból tökéletes dokumentumaink lesznek. Az olyan átmeneti időszakban, mint az átalakítás, egyre inkább visszagondolunk Vlagyimir lljics Lenin szavaira, hogy tevékenységünket általában, elsősorban alkotmányunkat, sohasem mértük valamilyen tökéletes mintához, amely egyszer s mindörökre alkalmazható lett volna. S ha majd a tapasztalatok azt mutatják, hogy változásokat kell eszközölni a választások szervezésében, a társadalmi szervezetek képviseletében, a kamarák, képviselők munkájában vagy egyéb elemekben, akkor természetesen lesz ilyen lehetőség

Szem előtt kell tartani azt, olyan új hatalmi képviseleti szervet alakítunk ki, amely kifejezi a társadalom nemzetiségi, területi és szociális érdekeit, a vélemények, nézetek és szükségletek egész pluralizmusát. Egészen természetes: egy ilyen szerv - a Szovjetunió Népi Képviselőinek

Kongresszusa - s az általa megválasztott állandóan működő Legfelsőbb Tanács szükség esetén képes lesz pontosítani és optimalizálni azt az állami mechanizmust, amelyet ma javaslunk.

Meg szeretném ismételni: most az a fontos, hogy előrelépjünk, beindítsuk a politikai reformot, amelyet a 19. országos pártértekezlet tűzött ki. A törvényjavaslatok jóváhagyása ugyanakkor azt is jelenti, hogy e reform új szakaszába lépünk, s ez a központ, valamint a köztársaságok közötti harmonikus kapcsolatok kialakításával függ össze

Képviselő elvtársak!

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa most ülésezik utoljára a jelenlegi összetételben. Funkcióit természetesen addig a pillanatig el fogja látni, amíg a Népi Képviselők Kongresz- szusa megválasztja országunk legfelsőbb hatalmi szervét. Addig aktívan fog dolgozni minden képviselő. Ha azonban nem lesz szükség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendkívüli ülésének összehívására, akkor a mai tanácskozás a testület gazdag politikai életrajzának utolsó fejezete.

A Legfelsőbb Tanács munkája eredményeinek értékelése a dolgozók ügye, végső soron maga az élet ítéli meg, hogy mit végeztek a képviselők s mostani összetételben. Azok az értékelések, amelyeket itt hallhattunk, nem voltak egyértelműek. Megmondom nyíltan: a Legfelsőbb Tanács és a képviselők címére intézett egyes kijelentések szerintem nem voltak teljesen korrektek, s engem, mint képviselőt is érintettek. Miért? Mert teljes bizonyossággal elmondhatjuk, a Legfelsőbb Tanácsra éppen ebben a választási időszakban óriási felelősség hárult, hiszen olyan határozatokat hagyott jóvá, amelyek összefüggnek azzal, hogy országunk rálépett a forradalmi átalakítás, a szovjet társadalom megújításának útjára. És a párt központi bizottsága nagyra értékeli, hogy a képviselők aktívan támogatták a XXVII. kongresszus irányvonalát, sokat tettek azért, hogy azt a gyakorlati politika síkjára irányítsuk, s ez nem kevés.

Elég megemlíteni az olyan alapvető döntésünket, mint a szocialista vállalatról, a szövetkezetekről szóló törvény, vagy pedig a mai törvényjavaslatok, amelyek erős ösztönzést adnak a politikai reformnak. Ezek a jelentős mérföldkövek határozzák majd meg országunk történetében a 11. választási időszak Legfelsőbb Tanácsának jelentőségét.

Elvtársak, engedjék meg kinyilvánítanom azt a meggyőződésemet, hogy továbbra is aktívan részt vesznek a politikai életben, az átalakítás feladatainak megvalósítására, azoknak a rendkívül fontos határozatoknak a végrehajtására fognak törekedni, amelyeket eddig elfogadtunk, s azoknak a végrehajtására is, amelyeket most fogadunk el.

További intézkedések a politikai reform végrehajtására az államépítés terén

A TASZSZ hírügynökség csütörtökön kiadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozatait. Az első a További intézkedések a politikai reform végrehajtására az államépítés terén, a másik A képviselők egy csoportjának interpellációja a Karabah-hegyvidéki Autonóm Területen kialakult helyzetről címet viseli.

ÚJ SZÚ

1988. XII. 3. A képviselők megszavazták a törvénytervezeteket (Telefoto: ČS i K)

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa az államépítés terén a politikai reform végrehajtását célzó lépések megtárgyalása után elhatározta:

1. Gyakorlati intézkedéseket kell jóváhagyni, amelyeket az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, valamint a Szovjetunió Minisztertanácsa hajt végre, összhangban a 19. országos pártkonferencia határozataival. E határozatok az átalakításnak, a szovjet társadalom demokratizálásának végrehajtásáról és mélyítéséről, az államhatalom legfelsőbb szerveinek megváltoztatásáról, a népi képviselők tanácsai - amelyek a szocialista államiság és a népi önigazgatás alapját képezik - szuverenitásának biztosításáról szólnak.

Támogatni kell az ország politikai rendszerének alapvető megújítását, ennek programját Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a mostani tanácskozáson mondott beszédében magyarázta meg. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének a Legfelsőbb Tanács hátralévő megbízatási időszaka alatt halaszthatatlan intézkedéseket kell foganatosítania a politikai reform első szakasza feladatainak teljesítésével, valamint a további szakaszokban szükséges konkrét lépésekkel összefüggésben.

2. Tekintettel a Szovjetunió népi képviselői megválasztásának nagy jelentőségére a tanácsok és a társadalmi szervezetek szerepének növelésében, az államélet minden területét érintő demokratizálásban, feladatul adja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak, a helyi tanácsoknak, hogy a választásokról szóló új törvény alapján biztosítsák a dolgozókollektívák, társadalmi szervezetek, és választók jogainak teljes kihasználásához szükséges feltételeket a választási kampány során, annak érdekében, hogy nyíltan és a nyilvánosság előtt oldjanak meg minden olyan kérdést, amely összefügg a képviselőjelöltek ajánlásával, nyilvántartásba vételükkel,

a szavazással és a választások eredményeinek értékelésével. Mindennapi konkrét segítséget kell nyújtani a választási bizottságoknak jogkörük gyakorlása során.

3. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szövetségi köztársaságok részvételével biztosítja a Szovjetunió nemzetiségi és állami elrendezésével összefüggő időszerű kérdések megoldására vonatkozó javaslatok részletes feldolgozását, tekintettel a további intézkedésekre, amelyek a köztársaságok hatáskörének kiszélesítését, a fölösleges centralizáció felszámolását célozzák a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok kölcsönös kapcsolataiban, s ugyanakkor oly módon tartják tiszteletben az SZSZKSZ jogköreinek megőrzését, amelyek lehetővé teszik számára, hogy biztosítsa a törvényhozói szabályozás egységét az állami, gazdasági és a szociális-kulturális elrendezés alapvető kérdéseiben a Szovjetunió egész területén. S továbbá, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország gazdagságát egységes nép- gazdasági komplexumként irányítsa, szervezze a Szovjetunió védelmét, képviselje a Szovjetuniót (Folytatás a 4. oldalon)