Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-27 / 304. szám, kedd

Nyolc forduló után ismét szünetel a kézilabda-bajnokság Hagyománybontó és sereghajtó újoncok November hatodikától múlt szerdáig 8 fordulót bonyolítottak le a legmagasabb osztályú kézilabda-bajnokságban. Egyidőben voltak a játéknapok mind a nők, mind a férfiak számára, ám előfordult, hogy több mérkőzést korábban lejátszottak, így az eredetileg kisorsolt időpontban csak csonka fordulóra került sor - nem is egyszer. Egyszerűen azért, mert a hazai eseménynaptár összeállításakor nem számoltak kupacsapataink nemzetközi kötelezettségeivel. Holott köz­ben kéthetes szünet is volt a bajnokságban. A férfiválogatott ezalatt a bécsi tornán Indult, a nők viszont pihentek. A Partizánske és a Gottwaldov - mivel érdekeltek voltak a kupákban - hol ekkor, hol akkor játszotta !e esedékes találkozóit. Túl a nemzetközi összecsapáso­kon a 8. fordulóban ismét egy napon léptek pályára a csapatok. Legközelebb a nők január 8-án, a férfiak csak február 5-én mérkőznek bajnoki pontokért. Exbajnok, baj­nok és hagyo­mánybontó újonc foglal he­lyet a női baj­nokság élcso­portjában. Raké­tarajtot vett a ZVL Prešov. Aztán a 4. forduló után megtorpant: ott­honában vesztett pontot a sikeresen hajrázó Nyárasddal (Topoľníky), majd legközelebb alulmaradt a ta­valyelőtti önmagát kereső Starttal szemben. Szereplésére rávetette árnyékát a három korábbi váloga­tott (Trandžiková, Mažgútová és Damitšová) december végéig tar­tó eltiltása, amely megkésett dön­tés után született. Mindhárman - még az olimpia után - csak Prágá­ig jutottak el az NSZK-beli turnéra és a dániai négyek tornájára indulva. Innen hazautaztak, mivel megkésett érkezésük után nem tudták merre folytatni útjukat, a csapat ugyanis nem várta meg őket. Utána hetekig csend volt az ügy körül, majd követ­kezett az eltiltás, egy hónappal ké­sőbb, éppen a múlt héten pedig a kézilabda-szövetség elnöksége hagyta helyben a büntetést, és kiegészítette Világi István techni­kai vezető és Josef Holec kézilab­da-szövetségi titkár figyelmezte­téssel járó elmarasztalásával. Ez­zel lezárult Trandžíkováék nagy hullámokat csapó ügye. A rugal­matlan eljárás és a zavarosban keresés példájaként. Legnagyobb vesztese a ZVL Prešov egyesülete lett. Ennek ellenére az exbajnok megőrizte listavezető helyét a baj­nokságban. Két ponttal áll mögötte a baj­nok Partizánske. A cipógyáriak öt Magasugrónő a Duna utcai gimnáziumból Hornik Helga a Bratislavai Du­na Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes tanulója és „mellesleg“ magasugró, a Slávia UK tagja. A komáromi (Komárno) születésű gimnazista sikeresen szerepelt a szlovákiai bajnokságokon, nyert már aranyérmet is. Legjobb eredmé­nye 171 centiméter. • Miért éppen a magasugrást választottad?-A termetem miatt. Már az alapiskolában legalább egy fejjel magasabb voltam osztálytársa­imnál. El is neveztek létrának. Szülővárosom egyik atlétikai versenyén figyeltek fel rám a szakemberek. így kezdődött... • És hogyan folytatódott?- Miután általában mindig az első három hely egyikét szerez­tem meg a szlovákiai bajnoksá­gokon, nemzetközi versenyekre is neveztek. Jártam az NDK- ban, Bulgáriában és Magyaror­szágon. • Hogyan lehet az érettségi előtt naponta edzeni és tanulni, illetve versenyekre járni?- Időbeosztás kérdése. Már megszoktam a ritmust. Lazítani azonban csak a hétvégeken tu­dok. Nem bánom. Az eredmé­nyekért áldozatokat kell hozni. Nagyon szeretem a magasug­rást, újabb sikerekről álmodo­zom. Korcsoportomban jelenleg 186 centiméter az országos csúcs. Ezt aligha tudom meg- dönteni. Egyéni rekordom túl­szárnyalását viszont reálisnak tartom. Januárban beindul a fe­dettpályás idény. Jól szeretnék szerepelni... S. Batta György furdolón át csak győztesen hagy­ták el a pályát. Sorozatuk Bratisla­vában a Start elleni gólzáporral kez­dődött és a szerdai nyárasdi össze­csapáson sem szakadt meg. Idő­közben pedig játszottak Gottwaldov- ban, a tavalyi ezüstérmes otthoná­ban is. Kemény és szoros mérkő­zésen vitték el a pontokat a Csal­lóközből, így fizettek vissza leg­utóbbi ottani vereségükért. Január 15-én a prešoviakat fogadják, s le­hetséges, éppen akkor fogják be őket a lista élén. Nagyon korán tudtára adta a mezőnynek az egyik újonc, a Slavia Praha, hogy ezúttal ha­gyománybontó módon kíván sze­repelni az élvonalban. Eddig har­madik, és korábban ötször örülhetett a győzelemnek, csak szerdán ma­radt alul Olomoucban. Miloslav Škarda edző fiatal csapatában liga­tapasztalatokkal rendelkező játéko­sok (šmídová, Voláková, Štenso- vá, Pekaŕová, Šešínová) is szere­pelnek. Egyelőre a legkevesebb gólt kapták a bajnokságban, s ott­honukból senki sem tudott pontot elhozni, pedig a bajnok Partizánske is szerepelt náluk. Csak háromszor voltak házigazdák, idegenbeli öt mérkőzésükből kettőt megnyertek, a többin is szoros összecsapáson maradtak alul. Hm... Nem akármi­lyen mérleg. Ki gondolta volna a baj­nokság előtt. Lesz már végre állan­dó képviselője fővárosunknak az él­vonalban? Mert Hlohovecnek aligha. Az Odeva eddigi szereplése ugyanis méltó folytatása a koráb­bi évek újoncpróbálkozásainak: harc az utolsó helyek egyikéért. Két vereség a nyárasdiak leg­utóbbi mérlege. Mindkétszer szo­ros és kemény küzdelemben marad­tak alul Kulcsemberük, Pappová góljai hiányoznak a ponthoz, pon­tokhoz. Prágában csak négyszer, az Iskra ellen háromszor volt ered­ményes. Korábbi 9-10 gólos átlagá­hoz képest ez megtorpanást jelent. Másfelől viszont kiismerték az ellen­felek: a játékból való kiiktatásával góloktól és gólhelyzetektől menthe­tik meg kapujukat. Ezért mind szigo­rúbban őrzik a Csallóközbe átigazolt gólerősséget. Ellenszert találni erre, és ezt kivitelezni a pályán, ez lesz az elkövetkező napok, hetek tán legiz­galmasabb edzői-játékosi feladata Nyárasdon Pappová korábbi klub­csapata, a Duslo šaľa egy hellyel van mostani együttese mögött a táblázaton. Van hagyománybontó újonc a férfiak mezőnyében is. És szin­tén harmadik. A TJ Gottwaldov rá­adásul még listavezető is volt, mindaddig, amíg nem találkozott a bajnok Duklával. Hazai közönség előtt egy góllal kapott ki a katona­csapattól. Ám nem okozott csaló­dást, eddigi szereplése a kellemes meglepetések egyike. Valóban csak tapasztalatokat gyűjt az I. ligában a másik újonc, a Tatran Stupava. Szép számú közönség előtt játssza hazai (bratislavai) mér­kőzéseit, és már többször rutintalan­ságán múlott, hogy nem használta ki ezt a sikerekre áhítozó légkört. Egye­lőre csak a Slaviát tudta legyőzni, de helyzete még így sem remény­telen. Régen nem volt már ilyen: egy ideig a ČH Bratislava vezette a bajnoki tabellát. Pontot hozott el a Dukla otthonából, s legutóbb Pre- šovban vesztette el veretlenségét és listavezető helyét. Peter Hatalčík személyében a legfiatalabb férfi 1. ligás edző ül kispadján. Kiáb­rándult társaságot vett át a nyár folyamán. Emberként próbált köze­ledni játékosaihoz, de a fegyelem és rend követelményeiből közben egy csipetnyit sem engedett. Rövid időn belül az eredmények is megszület­tek. Edzői filozófiája szerint a hét valamennyi edzésén keményen meg kell küzdeni a vasárnapi, hét­közi sikerekén. Eredményes, bajnokhoz méltó a Dukla eddigi bajnoki szereplése. Színeiben megint fiatalok (Tonar, Bakalaŕ, Krejčiŕík, Šetlík) bonto­gatják szárnyaikat. Legutóbb a Stupava vendégeként öt kezdő­emberük (Kotrč, Jindŕichovský, Sovadina, Baumruk, Novák) nélkül is helytálltak, és utána az élre kerül­tek a táblázaton. Veretlenségükkel már csak egyedül maradtak mind­két kézilabda-bajnokság mező­nyében. J. MÉSZÁROS KÁROLY Šešínová (labdával) és néhány társa ligatapasztalatokkal is rendelkezik, talán ennek köszönhető az újonc Slavia nagyszerű szereplése (Vojtíšek felvétele) Év végi kaleidoszkóp dás hírű belga Eddy Merckx lett minden idők legjobb országúti ke­rékpárosa annak az ankétnak az alapján, amelyet a legjobb szakte­kintélyek részvételével a Vélő című francia szaklap rendezett. A máso­dik és harmadik helyen két francia, Bemard Hinault és Jacques Anquetil végzett, akik leszorították a képze­letbeli dobogóról az olasz négyesfo­gatot. Ez a körülmény gyászba bo­rította az Appennini-félszigetet, mert Olaszországban úgy véleked­nek, hogy mindenekelőtt Fausto Coppinak rögtön a győztes után kel­lene következnie. A sorrend: 1. Merckx (belga), 10 807 pont 2. Hinault 6967, 3. Anquetil (fran­ciák) 6030, 4. Coppi 5260, 5. Gi- mondi 4052, 6. Moser 3864, 7. Bar- tali (olaszok) 3575, 8. Bobét (fran­cia) 3368, 9. van Looy (belga) 3262, 10. Kubler (svájci) 3253. BECKER SÍTALPAKON. Boris Becker, aki az idei esztendő végére ragyogó formába lendült, amelyet sikerült is kamatoztatnia mind New Yorkban a Mesterek Tornáján, mind néhány nappal később Göteborg­ban, a Davis Kupa döntőjében, ez idő szerint lazít. Hazájában még mindig tombol az eufória, s a tenisz­szakemberek megelégedéssel álla­pítják meg, hogy végre sikerült a népszerűségi listán megelőznie a labdarúgókat. Az utóbbiak, akik a júniusi Európa-bajnokságon nem kerültek a döntőbe, még állták Graf és Becker rohamait. Azonban a nemhivatalos teniszcsapat világ- bajnokságon elért diadal mégis a te­niszegyüttest juttatta a népszerűség tekintetében az első helyre. Becker ez idő szerint egy hetet a lesiklásnak szentelt, január 2-án pedig Ausztriá­ba repül, hogy felkészüljön a 16-án kezdődő nemzetközi teniszbajnok­ságra. Vele tartanak a győztes csa­patból ketten, Steeb és Kühnen is, míg Jelen úgy döntött, hogy az év első hónapját a hómezökön tölti. SABATINI FELVÁLTOTTA MA- RADONÁT. Az argentinok üdvöské­jét, Gabriela Sabatinit, miután a Mesterek Tornáján a legjobb női teniszezőnek bizonyult, megválasz­tották az ország legjobb sportolójá­nak. Ezzel megszakította a labdarú­gó-géniusz, Diego Maradona há­roméves uralmát. A fehér sport kép­viselői közül nem a fekete hajú szépség az ankét első győztese. A múltban háromszor volt Argentína legjobb sportolója Guillermo Vilas, a kiváló teniszező és költő. MERCKX MINDEN IDŐK LEG­JOBB KERÉKPÁROSA. A legen­LEMOND BELGIUMBA TART. Az amerikai Greg Lemond exvilág- bajnok és az 1986-os Tour de Fran­ce győztese kétéves szerződést írt alá a belga ADR csapattal. A világ egyik legjobb országúti kerékpárosa akinek az idén a korábbi sérülés után nem sikerült igazán formába lendülnie, több kecsegtető ajánlat közül választhatott. Végül is két évre elszegődött a belga együtteshez. „Véleményem szerint e csapatban adva vannak a legjobb feltételek ahhoz, hogy ismét visszatérjek az élvonalba. Belgiumban hihetetlenül népszerű a kerékpározás, de a ver­senyzőkre nem nehezedik olyan nagy nyomás, mint Olaszországban vagy Spanyolországban" - mondot­ta Lemond. Miért szürkültek el a kék-fehérek? Piszár József az ifi válogatott címeres mezé­ben (A szerző felvétele) A — év elején még rendkívül szépnek, biz­r\L. tatónak látta a jövőt Oidrich Bŕiža, az SZNL I. keleti csoportjában szereplő rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Slovan labdarúgócsapa­tának edzője. Mi tagadás, volt némi alapja derű­látásának, hiszen az utóbbi években az amúgy is élmezőnyhöz tartozó gárdát öt új játékossal erő­sítették meg. Az események szerencsés alakulá­sa esetén bizony nem látszott valószínűtlennek akár a bajnoki cím elnyerése sem. Aztán ahogy teltek, múltak a hónapok, úgy csillapodott a csa­pat körüli feljutási láz. A listavezetőkkel szembeni hátrány nemhogy csökkent volna, hanem fokozó­dott az idény végére.- idő kell az új szerzemények beépítéséhez - hangzott el a csapat vezetőinek módosított elképzelése. - Majd az új bajnokságban megmu­tatjuk... S valóban a nyári előkészületi meccsek remé­nyekre jogosították a szurkolókat, hiszen Pápis- táékat sem a Budapesti Honvéd, sem a spanyol Las Palmas nem tudta legyőzni, s az előző napi kupamérkőzés fáradalmait ki sem pihenve bizto­san fektették két vállra az Inter Slovnaft ZŤS Bratislava együttesét. Sajnos csak a tét nélküli előkészületi találkozón villogtak a gömöri kék­fehérek, s bajnoki mérkőzésre teljesen elszürkült játékuk. Még a korábban magabiztosan vett ha­zai akadályokkal sem mindig boldogultak, nem kevesebb mint öt pontot hullajtottak el az őszi idény folyamán. A félszeg és ötlet nélküli játék természetesen a közönséget sem vonzotta, így a korábban kétezret is meghaladó nézőszám a felére, sőt az egyharmadára csökkent. A kitar­tók sem biztatták, inkább „cikizték“ a játékoso­kat. Mindenekelőtt az edzőt, aki láthatóan már nem volt ura a helyzetnek, s megromlott egész­sége miatt kérte pihentetését. A vezetőség kény­szerhelyzetében Szántó Istvánt, az ifjúsági együttes edzőjét kérte meg a csapat körüli teen­dők ellátására. Mindez a kilencedik forduló után történt, ami­kor mindössze nyolc pontja volt az együttesnek. És még ennél is kevesebb hite, önbizalma. Az öltözői hangulat megváltoztatása mellett a csapat erőnlétének javítását tűzte ki célul a megbízott szakvezető, ami menet közben nem volt könnyű. Taktikai vonatkozásban is akadt néhány bátor húzása a beugró edzőnek. Kysucké Nové Mestó- ban például az egészpályás letámadással annyi- re meglepte a hazaiakat, hogy azok félóra lefor­gása alatt négygólos hátrányba kerültek. Az őszi idén utolsó fordulójában Füleken (Fiľakovo) pe­dig éppen a defenzív, de gyors ellentámadásokra épült taktika hozta meg az eredményt. A váratlan idegenbeli pontszerzések végül is javítottak a csapat őszi mérlegén, az ötvenszázalékos eredménnyel azonban nem lehetnek elégedettek sem a játékosok, sem vezetőik. Szántó István értékelése szerint az utolsó hat mérkőzésen és az edzéseken sem volt probléma a játékosok akarásával, teljesítményével. Hosszú évek mellőzöttsége után a tartaléksorból előlé­pett Novák László igazolta: megbízható őre a há­lónak. Megtette kötelességét a Gablas, Augusto- vič, Deák, Štubniak, Tuba összetételű hátvédsor is. A középpályán leggyakrabban Szekeres, Pá­pista és Milan Kudlik szerepeltek. Valamennyien nagy akarással futballoztak, de a csapatrész játékán olykor érezni lehetett a sérüléssel bajlódó Špacek, Mihók és Chodeika hiányát. A Rudolf Kudlik, Vojtko, Boros összetételű csatársorban feltétlenül több van annál, amit nyújtott. Külön említést érdemel Boros Gábor, aki néhány találkozón sziporkázott, máskor viszont beleszürkült az átlagba. Biztató, hogy korábbi sérülése teljesen rendbejött, s mindkét edzője dicsérte edzésmorálját is. • Ami a jövőt illeti: sok a bizonytalanság. Lénye­gében még az edző kérdése sem tisztázott, a csapatvezetés és a szakosztály élén is több változás történt az év folyamán. Feltétlenül bizta­tó viszont, hogy a második ligában szereplő ifjúsági csapatban egyre-másra tűnnek fel tehet­séges játékosok. Farkas, Zibrin, Klement, Mede és Keszi után, akik jelenleg tényleges katonai szolgálatukat töltik, az ősz folyamán néhány előkészületi és hétköznapi mérkőzésen játékle­hetőséget kaptak a még fiatalabbak is. Nóta, Kocsis és Piszár játékára egyelőre még az ifjúsá­gi csapatnak is szüksége van, nem kizárt azon­ban, hogy a felnőttek között is lehetőséget kap­nak. A legnagyobb esélye erre a tizenhét eszten­dős Piszár Józsefnek van, aki tavaly már magára ölthette a csehszlovák ifjúsági válogatott címeres mezét is. A képességeiket bontakoztató fiatalok példája is bizonyítja: érdemes törődni velük. A még eredményesebb utánpótlás-neveléshez azonban jobb feltétekre lenne szükség. Mindenekelőtt pá­lyák kellenének, s meg kellene már rendezni a többször is kezdeményezett városi diákbajnok­ságot, esetleg rendszeressé tenni az iskolák közötti találkozókat. Évek óta húzódik az ifjúsági sportközpont létesítése is. Sajnos, a jó ötletnek máig sincs gazdája. A sportot támogató városi és járási vezetők, a társadalmi munkások és a szak­vezetők tevékenysége egyelőre csak az első csapat körüli bábáskodásra terjed ki. Kétség nem fér hozzá, ez a látványosabb tevékenység. A vá­ros labdarúgásának jövője szempontjából azon­ban a fiatalokkal való törődést nem lenne szabad elhanyagolni. HACSI ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents