Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-22 / 301. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája KVÉTOSLAVA KOVÁŔOVÁ elvtársnö, a CSKP KB póttagja, a Podlesíi Efsz fejönöje Gazdaságunk, a Podlesíi Efsz a növényter­mesztési és állattenyésztési eredményeknek köszönhetően a Vsetíni járás élenjárói közé tartozik. A Beszkidek hegyaljai és hegyvidéki területein gazdálkodunk 2140 hektáron. Táblá­ink kicsinyek és erősen lejtősek. Az állatte­nyésztésben szarvasmarhatartásra, tej- és hústermelésre szakosodtunk, és bonyolult vi­szonyok között is jó eredményeket érünk el. A tehenenkénti tervezett tejhozam 4430 liter, a hízómarha napi és darabonkénti súlygyara­podása pedig 110 dkg. Gabonából 4,31 tonna, őszi repcéből pedig 4,04 tonna hektárhozamot értünk el. A Vsetíni járásban 15 efsz gazdálko­dik, és a klimatikai, illetve a talajviszonyok szempontjából a CSSZK viszonylatában ez a járás a második legbonyolultabb. Járásunk mind az idén, mind az ötéves tervidőszak kezde­te óta eredményesen teljesíti a fő termelési, felvásárlási és gazdálkodási feladatokat. Noha szövetkezetünk és a járás egésze is intenzív mezőgazdasági termelést folytat, a nyereség­képzésben nagy szerepe van a melléküzemági termelésnek, amelynek nyereségét a mezőgaz­daság fejlesztésére használjuk fel. Ugyanis a mezőgazdasági termelés a jelenlegi szabály­zók érvényesülése mellett az itteni nehéz viszo­nyok között nem képes az újratermelésre. Néhány nap múlva az új gazdasági mecha­nizmus szerint kezd gazdálkodni a mezőgazda- sági-élelmiszer-ipari komplexum. Úgyszólván minden szükségeset tudunk az új gazdasági mechanizmus gazdasági szabályozóiról, azon­ban hiányoznak az ismeretek a vállalati költsé­gek alakulásának, tehát a nagykereskedelmi árváltozásoknak a következményeiről. Az index átszámítások itt - főleg vállalati szinten - na­gyon pontatlanok. Ezt állandóan bírálják a dol­gozók. A mezőgazdasági nyilvánosság köré­ben már hosszú ideje vitatkoznak az új szabá­lyozókról. és a várható hatásokkal kapcsolatos információk számának növekedésével párhu­zamosan egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: vajon az új gazdasági szabályzók megteremtik a mezőgazdasági vállalatok fejlődésének elő­feltételeit? Itt főleg azokról a vállalatokról van szó, amelyek hegyaljai és hegyvidéki területe­ken, illetve távoleső, határvidéki és városkör­nyéki területeken gazdálkodnak. A mezőgazda- sági vállalatok termelési-gazdálkodási csopor­tokba sorolásával és a különbözeti járadék ennek alapján történő megállapításával teljes tárgyilagossággal nem vehetők figyelembe olyan tényezők mint pl. a munkaerőellátás, a munkaerő minősége, a járulékos létesítmé­nyek és ezen belül a lakásállomány színvonala, az ipar általi szennyezettség, vagy a föld szét­aprózottsága. Nálunk e tényezőkre különösen érzékenyek az állami gazdaságok, amelyek kerületünkben a legbonyolultabb feltételek kö­zött működnek. A számítások azt bizonyítják, hogy nem lesznek képesek erőforrásokat te­remteni az újratermeléshez. Ilyen viszonyok között nagyon problematikus lesz a további fejlődésük. Itt nemcsak az állami gazdaságok gazdálkodásáról van szó, hanem egyes terüle­teken e gazdaságok révén az életfeltételek megtartásáról is, főleg ami a lakásépítést és a járulékos ellátást illeti. E két tényező megha­tározóan befolyásolja a munkaerő stabilizá­lását. A másik fontos körülmény a következő: a mezőgazdasági vállalatok a bérek alapján történő 50 százalékos elvonásra úgy reagál­nak, hogy csökkentik a munkaigényes növé­nyek, termékek előállítását. Ezt az elmúlt na­pokban is tapasztalhattuk, amikor szerződése­ket kötöttünk 1989-re. A vállalatok igyekeznek korlátozni a burgonya- és zöldségtermesztést, de a tejtermelést is. Nyilvánvaló, hogy ez befo­lyásolja a társadalmi megrendelések kielégíté­sét. E jelenségre gyorsan kell reagálni, és elvárjuk, hogy az illetékes központi szervek valóban rövid időn belül állást foglalnak, és konkrét intézkedéseket hoznak A bérek szerinti elvonások arra kényszerítik a mezőgazdasági vállalatokat, hogy megfontol­ják minden koronányi bér kifizetését. Keresik majd a lehetőségeket, hogyan lehetne csök­kenteni a rezsidolgozók létszámát, hogyan le­hetne az élőmunkát géppel helyettesíteni, és hogyan lehetne korlátozni azok fizetését, akik pl. szerződéses alapon a nemzeti bizottsági munkahelyeken dolgoznak, illetve akik saját létesítményekben dolgoznak. Konkrétan itt az egészségügyi, rehabilitációs, óvodai, bölcső­dei, sport-, kulturális és üdültetési munkahe­lyekre gondolok. Kerületünkben pl. az ilyen munkahelyeken az állami gazdaságok, efsz-ek és közös vállalatok szférájában 415 személy dolgozik, közvetlenül a mezőgazdasági vállala­toknál pedig 418 személy. Azzal is számolha­tunk, hogy korlátozzák, illetve felszámolják a la­kosságnak végzett munkákat és szolgáltatáso­kat és a ,,Z" akciókban való részvételt. Ez nem jelentéktelen tényező. Kerületünk mezőgazda- sági vállalatai e tevékenységekre 34 millió ko­rona bért használnak fel évente, és 1989-től ehhez még 17 millió korona elvonás járul Ezért javasoljuk, hogy a társadalmi és közhasznú tevékenységekre kifizetett bért mentesítsék az elvonásoktól. A csakhamar bevezetésre kerülő gazdasági szabályzórendszer majd hatalmas nyomást gyakorol az összes mezőgazdasági vállalatra, és ezek közül csak azok tudnak helytállni, amelyek képesek lesznek a nagyobb hatékony gazdálkodásra. Konkrétan: amelyek minimális emberi munkát és kis részarányt képviselő anyagköltséget használnak fel, miközben kiváló minőségű terméket állítanak elő. Ez azonban megfelelő belépő tényezőket igényel. Nem bol­dogulunk nagy hatékonyságú, hozzáférhető és környezetkímélő vegyszerek nélkül. A gázolaj­felhasználás csökkentése állandó feladat. Saj­nos, még mindig olyan gépeket, közlekedési eszközöket kapunk az ipartól, amelyek nem teszik lehetővé a fajlagos fogyasztás csökken­tését. Sok helyen még egyre több gondot okoz a beruházások és a javítások anyagszükségle­tének a kielégítése. Es ott még a nagy kérdőjel: hogyan biztosítjuk a melléküzemági termelés szükségleteit. JAROSLAV TOMAŠOVIČ elvtárs, a CSKP KB tagja, a bratislavai Dimitrov Vegyi Müvek elektrokarbantartója A bratislavai J. Dimitrov Vegyi Müvek, ahol dolgozom, a 8. ötéves tervidőszakban azok közé a vállalatok közé tartozik, amelyek adósak maradtak a gazdasági terv. teljesítésével. Ez száraz, fájdalmas, ugyanakkor tárgyszerű és igazsághű megállapítás. Engem mint munkást, mint kommunistát elkeserít ez a helyzet, hiszen szakmunkástanuló is itt voltam, itt nőttem fel, és ami még rosszabb, azt tapasztalom, hogy a helyzet nemcsak a tervteljesítést illetően romlott, hanem a munkakollektíva erkölcsi-poli­tikai állapotát illetően is. Nem egyik napról a másikra, hanem fokoza­tosan alakult ki ilyen helyzet Növekedtek a fel­adatok, és ezzel párhuzamosan nem növeke­dett a kollektíva feladatteljesítési rátermettsé­ge. Megkezdődött a régi dolgozók, a törzsgárda elvándorlása, romlottak az emberi kapcsolatok, és ahelyett, hogy visszafejlesztették volna az adminisztrativ-utasításos irányítási módszere­ket, éppen ellenkezőleg, ezeket erősítették. A párt üzemi bizottsága a fogyatékosságok halmozódására figyelmeztette a gazdasági ve­zetés tagjait és a vállalati igazgatót is. Követel­tük, hogy ne rózsaszín szemüvegen keresztül vizsgálják a helyzetet, hanem ehelyett támasz­kodjanak a munkakollektívára, és közösen ke­ressük az igényesebbé vált feladatok teljesíté­sének a lehetőségeit. Az üzemi pártszervezet évzáró konferenciá­ja határozatainak teljesítését ellenőrizve mun­kacsoportokat érvényesítettünk, amelyek ele­mezték a vállalatnál kialakult politikai helyzetet. E munkacsoportok tapasztalatait megvitattuk a párt októberi műszaki-gazdasági konferenci­áján. A fogyatékosságok oly súlyosak voltak, hogy felkértük a felettes párt- és gazdasági szerveket, tegyenek káderintézkedéseket a vállalati vezetésben. Kishitüek voltunk, ami­kor követelésünket az SZLKP Bratislava III.- ahogy a kommunisták véleménye mutatja- a vállalat dolgozóinak döntő többsége egyet­értett ezzel. Ugyanis a konferencia határozatát közzétettük a vállalati újságban, majd nyilvános gyűléseket tartottak az alapszervezetek, ame­lyeken részt vettek az üzemi pártbizottság tag­jai, és biztosították a konferencia határozatának egységes értelmezését, rámutatva, hogy köz­vetlenül a munkahelyeken mit kell tenni a kon­ferencia által jóváhagyott célok eléréséért. Megértették az emberek, hogy miről van szó, és be kívánnak kapcsolódni az átalakításba Amit itt a mi kérdésmegközelítésünkröl el­mondtam, ne legyen kötelező „használati uta­sítás" mindenki számára. Eljárásunkat a CSKP KB 7. és 9. ülésének követelményei ihlették. Ez azt jelenti, hogy tudatosítottuk: másként kell értelmeznünk saját munkánkat. Magatartá­sunkból azonban, úgy gondolom, mégis levon­hatók általános tanulságok. Például az, hogy az embereknek mindig és minden körülmények között igazat kell mondani. Teljesen fel kell tárni a fogyatékosságok, a problémák okait, rámutat­va ezek hordozóira. Nem demoralizálja ez a kollektívát, hanem - ellenkezőleg - összeko­vácsolja, reményt kelt benne, mert látják az emberek, hogy nyíltan beszélünk a kérdések­ről, és azokat meg is akarjuk oldani. Alig másfél hónap telt el a párt műszaki­gazdasági konferenciája óta. Új vállalati igaz­gatónk van, aki közöttünk nőtt fel, és a minisz­tériumból tért vissza hozzánk. Egy másik kiváló szakember is visszatért hozzánk, aki most üzemvezetőként dolgozik. Mások is jelentkez- nek,akik korábban különböző okok miatt mentek el. Javult a vállalati légkör. Lényegesen szilár­dult a párt tekintélye. ANTONÍN NOVÝ elvtárs, a CSKP KB tagja, a domažlicei Desta pártalapszervezetének elnöke Városkerületi Pártbizottsága és az SZLKP Bra­tislavai Városi Bizottsága elé terjesztettük. Azonban kiderült, hogy aggályaink feleslegesek voltak. Bizonyítékaink előterjesztése után- amelyekre a káderváltoztatásokra tett javas­latainkat alapoztuk - mind a városkerületi, mind a városi pártbizottság teljes támogatását élvez­hettük. Ahogy később kiderült, az említett párt­szervek is hasonló jelenségeket tapasztaltak. A Slovnaft szakágazati vállalat vezérigazgatója is támogatta követelésünket, és megígérte, hogy azt az illetékes párt- és gazdasági szer­vek elé terjeszti. A politikai elemzést megvitattuk az alapszer­vezeti pártelnökökkel, majd további megvitatás céljából a párt műszaki-gazdasági konferenciá­ja elé terjesztettük, ahol a megállapításokat egyértelmű helyeslés fogadta. Valóban magas színvonalú volt a konferencia. A küldöttek nem végeztek kirohanásokat, nem érzelmi megnyil­vánulások voltak jellemzők a tanácskozásra, nem került sor mindenáron való bírálatra, ha­nem a felszólalók azt tudatosítva terjesztették elő javaslataikat, hogy megtettük az első bátor lépést, amely nem volt a legkönnyebb Az üzemi pártbizottság ülésén a vállalati igazgató felmentését kérte a vezérigazgatótól. A konferencián hangsúlyoztuk, tudatosította az üzemi pártbizottság, hogy a problémák okai­nak megállapításában viszonylag könnyű volt a nézetegység kialakítása. Annál nehezebb munka vár ránk most, amikor a figyelmet- a munkakollektívák aktivizálásával - a hibák kiküszöbölésére kell összpontosítani. Éppen elég fogyatékosság felhalmozódott. Gondot okoz a munkahelyi és a technológiai fegyelme­zetlenség, a munkaidő hiányos hasznosítása, a munkaeredmények szerinti javadalmazás el­vének megsértése stb. Hozzáfogtunk munkánk átalakításához. Igényes feladatot teljesítünk, de Július elsejétől üzemünk további hattal együtt a déčíni Desta állami vállalat része lett. Megválasztottuk a dolgozókollektívák önigaz­gatási szerveit, az allami vállalat igazgatóját. A pártbizottságot az állami vállalat szintjén a küldöttgyűlés választásai után alapítottuk meg. Pártvonalon az előkészületeket az elnö­kök koordinációs tanácskozásainak közremű­ködésével bonyolítottuk le. A pártcsoportokban a szakszervezeti funkcionáriusokkal együttmű­ködve olyan elvtársakat választottunk ki, akikről tudtuk, hogy a dolgozókollektívában természe­tes tekintélyük van és reális esélyük lesz arra, hogy küldöttnek megválasszák őket Mindegyik jelölését megvitattuk a dolgozókollektívákban, némely esetekben többször is, mig végre azo­nos nézetre jutottunk. A kiválasztott küldöttek­kel külön találkoztunk és megbeszéltük velük a választások lebonyolítását. Két jelölt közül választottunk igazgatót, és a szavazatok több­ségét az kapta, aki a vállalat élén volt már korábban is. Beigazolódott, hogy az előkészületek során a látszólag kevésbé fontos kérdéseket sem lehet alábecsülni, mindent meg kell magyaráz­ni, hogy valamennyi dolgozónak minden vilá­gos legyen, és megnyerjük őket politikánknak Ezzel kapcsolatban azt ajánlom, hogy a hír­közlő eszközök ne a dolgozókollektívák taná­csának megválasztási módjára figyeljenek anyira, hanem hangsúlyozzák vállalkozói sze­repkörét. Dolgozóink egy sora ugyanis küldeté­sét azonosítja a szakszervezeti üzemi bizottság küldetésével, és számos esetben csak a szoci­ális kérdések megoldását várja tőle. Az állami vállalat megalapításával egyidő­ben az idei feladatok teljesítése is napirenden volt. Alervteljesítést az bonyolítja, hogy képte­lenek vagyunk megoldani a szállítói-megrende­lői kapcsolatokban felmerülő problémákat és jobb munkaszervezéssel, folyamatosabbá tenni a termelést, csökkenteni a hajrát, a munkaidő­vel és a béreszközökkel való pazarlást. Ez hatással van a kötelező, döntő fontosságú gazdasági mutatók folyamatos teljesítésére, de főként a politikai légkör és a közvélemény alakulására. Fokozatosan keresünk megoldást a minisztérium dolgozóival együttműködve, és Így teremtünk feltételeket az igényes, ám valós terv teljesítéséhez. Annak ellenére, hogy sike­resen exportáljuk termékeinket, még a nem szocialista országokba is, és nem is kis meny­nyiségben, ráadásul jó különbözeti mutató elé­résével, a gazdálkodás fennálló szabályai nem ösztönöznek bennünket a kiviteli feladatok nö­velésére. A dolgozókollektívának semmilyen munkahelyi engedményeket nem hoznak, sőt ellenkezőleg. A dolgozókollektívák tanácsának első, no­vemberi ülésén megtárgyaltuk az 1989. évi végrehajtási tervet. Ebben nagy hangsúlyt he­lyezünk a tudományos-műszaki fejlesztés fela­datainak gyorsított megvalósítására. Jelenleg is az emelőberendezések vázainak hegesztésére szolgáló robotizált munkahely üzembe helyezé­sének bonyolult tennivalóit végezzük domažli- cei 06-os számú üzemünkben, ahol szerszám- készítőként dolgozom. Egyelőre nem sikerült sem a bratislavai, sem a prešovi kutatóintéze­tekkel, de még a minisztériummal együttmü- ködve sem azt elérni, hogy a robotizált munka­hely elérje a megkívánt mennyiségi és minősé­gi paramétereket. Nem tudunk megszabadulni annak gondolatától, hogy a legfelsőbb állami és gazdasági szervek nem fordítanak kellő figyel­met az emelőtargoncák termelési szakágazatá­nak. Ugyanis az anyagmozgatás ma is és a jövőben is népgazdaságunk számos ágaza­tában a feladatok teljesítésének egyik fontos területe lesz. Pártalapszervezetünkben teljes mértékben támogatjuk a párt központi bizottságának eddigi eljárását a társadalom átalakítása és demokra­tizálása feladatainak teljesítésében Mi ebből úgy kívánjuk kivenni a részünket, hogy kommu­nistáinkat elsősorban a pártcsoportok közremű­ködésével próbáljuk a munkahelyeiken aktivi­zálni, s ugyanezt elvárjuk az alapszervezet pártbizottságának tagjaitól. Konkrét, elsősor­ban rövidtávú feladatokat adunk tagjainknak. Nem csupán gazdasági jellegű tennivalókról van szó, hanem elsősorban a fiatal emberek, mindenekelőtt a munkások hosszú távú párt­tagjelöltségre való felkészítéséről, a társadalmi szervezetekben végzett aktív munkáról, és a tömegpolitikai munka konkrét területeivel bíz­zuk meg kommunistáinkat. Ezt úgy értelmez­zük, hogy az alapszervezetben olyan politikai légkört kell kialakítani, amelyben nem lesz helye a passzív tagoknak. A KB 10 ülése után teljes mértékben tudatosítjuk, hogy aktív tö­megpolitikai munka, hatásos propaganda és agitáció nélkül pártunk feladatait lehetetlen a dolgozókollektívákban megvalósítani. ANTONÍN MLADÝ elvtárs, a CSKP KB tagja, a ČKD kompresszorgyárának géplakatosa Már birtokában vagyunk az átalakítás során szerzett első tapasztalatoknak. Prágában már első eredményeit is érzékelhetjük, s ezeket az emberek örömmel fogadják. Változatlanul sok gond vár azonban még megoldásra, szüntele­nül újabb és újabb problémák vetődnek fel Prága főváros ipari bázisának átalakításával összhangban a mi vállalatunk, a ČKD is a ter­melési alap megfelelő korszerűsítésére és re­konstrukciójára készül. Ennek az a cél|a, hogy javuljon a vállalat kónkurenciaképessége, hogy jobbá tegyük a munkakörülményeket és nem utolsósorban jelentős mértékben hozzájárul­junk a főváros ökológiai helyzetének javításá­hoz és a dolgozói állomány mérlegének a ki- egyenlítéséhez. Egyelőre azonban hiányát érezzük annak, ami a mi véleményünk szerint alapvető fontosságú, hiányoljuk ugyanis a meg­lévő termelési bázis egyensúlyba hozásához szükséges mielőbbi központi döntéseket, to­vábbá elengedhetetlen a gazdasági változások szellemében az igényes programok megvalósí­tásához a megfelelő feltételek kialakítása is. Ezzel párhuzamosan tisztázni kell mindazok­nak a feltételeknek a megteremtését, amelyek a tényleges vállalkozói tevékenységhez szük­ségesek, s ezeket a világon sehol sem tudják elképzelni anélkül például, hogy a bank ne töltsön be megfelelő vállalkozói szerepet, illetve szükség van törvényes garanciákra is. A jövő évtől termelési bázisunkban szerke­zetváltásra kerül sor. Ez nemcsak felelősség­teljes előkészítést tesz szükségessé a gazda­sági vezetőség részéről, hanem igényli azt is, hogy a pártszervek vezetésével a társadalmi szervezetek igényes politikai munkát végezze­nek és következetesen egyeztessék eljárásu­kat. Hozzálátunk a 2000-ig szóló vállalati fej­lesztési koncepció pontosításához és végleges formába öntéséhez. Gyakorlatilag ennél többről azonban eddig nem tudok beszámolni, mivel az előző időszakban felmerült problémák többsé­ge változatlanul létezik. A tervet ugyan teljesít­jük. de rendkívül bonyolult körülmények között Nyíltan meg kell mondanunk, hogy még csak most gyűjtjük a tapasztalatokat az új szervek munkája kapcsán. Beigazolódott annak a dön­tésünknek a helyessége, hogy közös munkaakti- vát szerveztünk, amelyen a kombinát gazdasági vezetősége elemzést terjesztett elő a kombinát gazdasági tevékenységéről és letette eddigi munkájának a számláját, s ugyanakkor előter­jesztette az 1989-90-es évekre vonatkozó kilá­tásokat. A vitában sokmindent kölcsönösen tisztáztunk és ennek eredménye lett a pártbi­zottság, a dolgozókollektívák tanácsának és a vállalati szakszervezeti bizottságnak az egy­séges eljárása. A vállalatok vállalkozni akarnak, azonban más struktúrák nem így viselkednek, hanem az irányításban ragaszkodnak az előző években kitaposott utakhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átalakítás nem jelent abszolút bizton­ságot a vállalat szempontjából, s azt is látjuk, hogy az új körülmények között még csak az első lépéseket tesszük, de ha megmaradnánk a félmegoldásoknál, akkor ez csak félátalakítás lenne. Néhány héttel ezelőtt fogadták el az új kor- (Folytatás a 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents