Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-21 / 300. szám, szerda
A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája MIROSLAV ZA VADIL elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZKT elnöke Ismételten megerősíthetem, hogy a kormány programját nemcsak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központja támogatja, hanem minden dolgozókollektíva. Megvalósítását az egész nép ügyének tekintjük, tehát a szakszervezet szervezetei elsőrendű feladatának és érdekének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladnánk a saját álláspont vagy nézet nyílt kifejezésének jogát és kötelességét, hogy ne tolmácsolnánk a dolgozók észrevételeit, s nem bírálnánk azt, ami az átalakítást hátráltatja, ami rontja a párt politikájába vetett bizalmat. Az országos szakszervezeti konferenciával összhangban a következő időszakban döntő feladatnak tekintjük az erők egyesítését a gazdasági mechanizmus átalakítására, a gazdasági és szociális fejlesztés feladatainak teljesítésére, a népgazdaságban a jelenlegi nehézségek leküzdésére. Támogatjuk a kormánynak a gazdasági mechanizmus átalakítása meggyorsításáról hozott döntését. Tisztességesnek tekintjük, hogy a szövetségi kormány elnöke nyíltan és konkrétan rámutatott azokra a nem kis kockázatokra, amelyek ezzel összefüggnek. Ezzel azt is elmondtuk, milyen előfeltételeket kell megteremteni az állami és a gazdasági szférában, és mire kell összpontosítani a párt és a szakszervezetek tömegpolitikai munkáját. Egész sor jogos bírálat és kritikus észrevétel merült föl az állami vállalatról szóló törvény életbe léptetésével kapcsolatban is. Értetlenség, illúzió és spekuláció egyaránt létezik. Ez várható volt. Arról van azonban szó, hogy a ferdítéseket, a helytelen magyarázatokat és a hibás gyakorlatot korrigáljuk. Engedjék meg, hogy emlékeztessek az említett törvény második paragrafusának első cikkelyére: ,,A vállalat szocialista szervezet, amelynek fő rendeltetése, hogy vállalkozói tevékenységével célszerűen és gazdaságosan elégítse ki a szocialista társadalom szükségleteit.“ Milyen azonban egyes vállalatok gyakorlata? Természetesen megengedhetetlen, hogy a szocialista vállalkozást összetévesszék az össztársadalmi érdekek megsértésével és az állampolgárok szükségleteinek semmibevételével. Hogy a gazdaságosságot és a nyereséget bármily áron érjék el kötelességünknek tekintjük a szakszervezetek befolyását itt is érvényesíteni, és igyekszünk megértetni és érvényre juttatni a dolgozókollektívákban az össztársadalmi érdekeket. Az utóbbi időben alakultak meg a szocialista önigazgatás első szervei. Jelentőségük vitathatatlan. Létjogosultságukat azonban a gyakorlatnak kell igazolnia. Az ügy legnagyobb kárára azonban számos állami vállalatnál a tanácsok még nem kezdték meg tevékenységüket. Ezért felelős az állami vállalat igazgatója is. Neki volna elsőrendű érdeke e vállalati szerv működése A múlt év mérlegének elkészítésében méltán szerepel a dolgozók azon igyekezetének és kezdeményezésének a nagyra értékelése, amely a 8. ötéves terv harmadik éve feladatainak teljesítésére irányul. Az utóbbi időben számos vállalatnál és üzemben a szakszervezetek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a belső piac ellátásának javításához szükséges fogyasztási cikkek többletét előállítsák. Ebben az évben azonban sok munkahelyen az emberek kezdeményezését, lelkesedését és áldozatosságát gátolta az irányítás szervezésében fellépő fogyatékosság. Az említett hozzáállást nem lehet tovább tolerálni, nem lehet a termelés problémái tartós megoldásának egyetlen módja. Az átalakítás politikáját, a párt központi bizottságának 7. és a további üléseinek határozatát támogatják és fokozatosan megvalósítják a társadalom életében. Nézetem szerint azonban egyes területeken a kitűzött célok megvalósításának lendülete alábbhagyott. Ennek egyik okát abban látom, hogy nem minden kommunista és főleg tisztségviselő juttatja világosan kifejezésre viszonyát az átalakításhoz. Az aktivitás és a pártos felelősség növelésének egyik módja az, hogy a kommunistákat konkrét feladatokkal bízzuk meg. A valamennyiünk munkájának megítélésében követett nagyobb szigorúság és kritikus hozzáállás nem kapcsolódhat össze az egyén valamiféle osztályozásával. Az átalakítás egységet követel, s a kommunisták egységéhez kell vezetnie. Ma inkább mint korábban érvényes az, hogy a párt és a nép egysége a biztosítéka az ország további szocialista építésének. Ami az átalakításra általában vonatkozik, megnyilvánul konkrétan a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom konkrét feltételei között. Szervezetünkben is gyakran van túlsúlyban az átalakítás szóbeli támogatása az érte vívott valóságos küzdelemmel szemben. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagságának többsége támogatja az új eljárásokat, azonosul azzal a követelménnyel, hogy a mozgalom még nagyobb szerepet játsszon a dolgozókollektívákban és a társadalomban is. Őszintén szólva azonban sokan figyelmüket a felsőbb szervekre összpontosítják, sokkal kevésbé a saját alapszervezetükre. Ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nincs azonban jogunk hallgatni róla. Az országos szakszervezeti értekezlet kitűzte az FSZM feladatát a társadalmi átalakításban. Arról van szó, hogy a szakszervezeteknek a szocialista társadalomban meglévő összes funkcióját teljesítse. A szakszervezeteknek egyszerűsíteniük kell jövőbeli nagyon bonyolult szervezeti felépítésüket, főleg a szakszervezeti szövetségekét. Lényegében a központ és az alapszervezet közti áttételeket kell egyszerűsíteni. Ennek útja a szakszervezeti bizottságok megszüntetése, ezeknek ugyanis nincs megfelelő gazdasági vagy állami partnerük. Egyidejűleg csökkenteni kell az apparátus létszámát, mérsékelni a bizottságok számát és lényegesen változtatni a munkastíluson, hogy kevesebb legyen a tanácskozás, a gyűlés és több idő jusson az alapszervezetek munkájára. Egyes szakszervezeti szervek és tisztségviselők az átalakításban csupán felszínes változásokra korlátozzák munkájukat, nem értik az új feladatokat, melyeket az új feltételek rónak a szakszervezetekre. Nem kivétel az sem, hogy az átalakítás támogatásával valójában annak a szervnek az érdekeit állítja előtérbe, amelynek képviselője; vagy közvetlenül igyekszik érvényesíteni saját érdekeit. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésénél folytonosan figyelemmel kell kísérnünk és értékelnünk annak szociális következményeit. A munkások és a többi dolgozó nézeteinek, érdekeinek megfelelő ismeretéről és védelméről van szó. Nem általánosságban, hanem az egyes szociális és foglalkozási csoportok és dolgozókollektívák konkrét helyzete alapján. A kormányelnök beszámolója kritikusan értékeli a bérpolitikát. Ennek a nem új észrevételnek mindannyiunkat nyugtalanítania kell. Én személy szerint jelenünk egyik fő politikai problémájának tekintem. A Szakszervezetek Központi Tanácsa, összhangban az országos értekezlet határozatával, azt a nézetet támogatja, hogy nem lehet olyan munkáért pénzt fizetni, amely nem hoz eredményeket. Ez inflációhoz vezetne, s komolyan veszélyeztetné az élet- színvonalat és a szociális biztonságot. Arról van szó, hogy mindenütt következetesen alkalmazni kell a javadalmazás szocialista alapelveit, minden dolgozókollektívában a szó szoros értelmében harcolni kell az önelszámolásért. Egyre világosabban mutatkozik annak szüksége, hogy egész gazdasági életünket az önelszámolás alapelvére helyezzük, mivel ez föltétele gazdaságunk és a munka hatékonysága fokozásának, a társadalmi igazságosság megvalósításának. Az embereknek meg kell győződniük arról, hogy érdemes lelkiismeretes, becsületes munkát végezni. Nézetem szerint ideje lenne már fokozatosan, de következetesen kiküszöbölnünk az életünkből a különböző „juttatásokat“ és más indokolatlan előnyöket. A szociális igazságosság alapelvének - mint azt a CSKP KB 7. ülése hangsúlyozta - nagy politikai és erkölcsi értéke van. A CSKP KB 9. ülésének beszámolója hangoztatta, hogy szükséges olyan törvény kidolgozása, amely szerint igazolni kellene a mértéktelenül nagy vagyon és jövedelem forrását. Az országos szakszervezeti konferencia küldöttei, összhangban a dolgozók többségének véleményével, támogatásukról biztosították e javaslatot. Abból indultak ki, hogy társadalmunkban kevés olyan van, akinek mértéktelenül nagy vagyona van, s a szocializmuson élősködik. Ennek a követelésnek a megvalósítását azonban elodázzák. Vannak olyan nézetek, hogy nincs szükség külön törvényre, a törvényes eljáráshoz elegendőek a jelenleg életben lévők. Ha ez így van, akkor fölmerül a kérdés: mit tettek a múltban az illetékes szervek, hogy nem érvényesítették a törvényt ilyen esetekben. Fölhoznak azonban más okokat is. Szerintem azonban ez mitsem változtat azon, hogy teljesen jogos a követelés: a kormány helyezkedjen egyértelmű álláspontra ebben a kérdésben. A társadalmi élet demokratizálása és a politikai rendszer tökéletesítése közben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk. Országunkban is vannak erők, amelyek ellenzéki álláspontra kívánnak helyezkedni. A dolgozók azt kérdezik, mit akarnak ezek a különböző csoportok, kinek az érdekeit fejezik ki, kinek a nevében beszélnek. Ki biztosított jogot számukra átalakításunk értékelésére, s végsősoron szemünkre vetni, hogy keveset tanulunk a szovjet peresztrojkából. Helyénvaló megjegyeznünk, hogy az ún. prágai tavasznak semmi köze sincs a Szovjetunióban folyó forradalmi változásokhoz. Nem vagyunk annyira naivak, hogy azt gondoljuk: Václav Havel és társai az ún. Charta 77- ben a lenini értelemben vett szocializmus tökéletesítését akarják, hogy az átalakításért folyó harc mellett kardoskodnak. Homlokegyenest ellenkező nézeteink és érdekeink vannak. Az ő erkölcsi arculatukról árulkodik az is, hogy rendszeresen zsoldot kapnak a Nyugattól. A „Charta 77“ egyik forrása az ún. Charta 77 Alap, amely skandináv kulturális szervezetek adományaiból származik. Csupán ebben az évben Svédországból 367 ezer tuzexkorona érkezett számukra. Például Jirí Diensbier 4000 tuzexkoronát kapott, Zuzana Diensbierová 6000-et, Václav Havel 9000-et, Olga Havlová 9000-et, Jirí Hájek 9000-et stb. Ez önmagáért beszél. Az átalakítás jelszavával a világ különböző részeiről akarnak nekünk leckét adni demokráciából. Például a brit újságírók, akik túlságosan gyorsan elfelejtették, hogy Margaret Thatcher konzervatív kormánya miként intézte el a brit szakszervezeteket és érdekeiket. Francia kollégáik ugyanígy elsiklanak afölött, hogy az elmúlt öt évben a CGT francia szakszervezetnek több mint ötezer tagját üldözték, vagy torolták meg aktív szakszervezeti tevékenysége miatt. Nekik és más hasonlóknak is a saját portájukon kellene inkább söpörniük. Az előttünk álló időszak egyik fő kérdésének tekintem a párt egységének megszilárdítását. Szüntelenül erősíteni kell a kommunisták közötti elvtársi kapcsolatokat, az egymás iránti tiszteletet és bizalmat. Az egészségesebb szocialista erkölcsre a társadalomban a pártnak, elsősorban a kommunista tisztségviselőknek, - kezdve a központi bizottsággal kell példát mutatniuk. STANISLAV KUBÍK elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Csehszlovák Tudományos Akadémia alelnöke Mivel társadalmunk gazdasági, szociális és egyéb területein számos probléma gyülemlett fel, s ugyanakkor a világban, mindenekelőtt a szocialista országokban is változások történnek, nagy figyelmet kell szentelnünk eddigi fejlődésünk tárgyilagos elemzésének nemcsak a XVII. kongresszus óta eltelt időszakban, hanem az elkövetkező időszakokra nézve is. Ennek az elemzésnek az a célja, hogy objektí- van megítéljük munkánk eddigi eredményeit a legkülönbözőbb területeken, s ugyanakkor megtaláljuk a helyes kiutat a jövőre nézve. Felmerül az, hol keressük az okát annak, hogy teljes mértékben nem sikerült megvalósítanunk a szocialista társadalom építésében kitűzött feladatainkat. Úgy vélem éppen ezért, hogy ezeknek az okoknak a tárgyilagos elemzése, az objektív és szubjektív tényezők értékelése jelentheti az első lépést ahhoz, hogy a jövőben - mindenekelőtt a további eljárásunk alapelveinek megfogalmazása során - hogyan előzzük meg a hibás, vagy helytelen döntéseket és ugyanakkor olyan programot készítsünk el, amelynek teljesítése szavatolja társadalmunk továbbfejlődését. Helyesnek tartom azt, hogy a gazdasági mechanizmus egyes elemeit a tervezettnél korábban léptessük érvénybe, mivel a helyzetet áttekinthetetlenné teszi az, ha hosszú távon egymás mellett léteznek az irányítás régi és új elemei, s ez olyan helyzetet szül, amely nem válik hasznára jelenlegi gazdasági helyzetünknek. További előrelépésünk szempontjából kulcsfontosságúak a hosszú távra szóló döntések, amelyek következésképpen változtatnak a gazdaságirányítás hosszú éveken át megszokott módszerein. Késedelem nélkül, s ugyanakkor nagyon meggondoltan kell cselekednünk. Azokra a változásokra gondolok, amelyek egész gazdaságunk irányításában és menetében szembeötlően nyilvánulnak meg. Politikai és gazdasági következményeikre való tekintettel szükség van arra, hogy az említett alapvető fontosságú döntések meghozatalakor kéznél legyenek a megfelelő elemzések, amelyek alapján több megoldási változatot is megismerhetnek, s ezek lényeges javulást eredményezhetnek. Ellenkező esetben ezek a döntések nemcsak hatástalannak bizonyulhatnak, hanem eltéríthetnek bennünket az alapvető fontosságú feladatok megoldásától. Az átalakítási folyamat hosszú távú. Az az érzésem, hogy közvéleményünk és egyes alapszervezeteink nem így értelmezik mindig. Ez több nemzedéket érintő folyamat és meggyorsításuk mellett szól az, hogy a meghatározó jelentőségű változásokhoz vezető intézkedések alapvetően helyesek. Elméleti szempontból mind ez idáig fogalmak egész sora nem tisztázott, akárcsak a velük kapcsolatos összefüggések sem. Elegendő példaként említeni a szocialista piac fogalmát, de több fogalmat is megnevezhetnénk. A vállalati törvény nagyfokú önállóságot biztosít a vállalatoknak. Az első tapasztalatok azonban arra intenek bennünket - s nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is -, hogy a társadalom alapvető szükségleteinek biztosítása céljából számos esetben a feladatokat állami megrendelések formájában ismét szét kell írni az egyes vállalatok között, s ily módon az állami megrendelés egyeseknél tevékenységük jelentős részét érinti. Tehát a vállalati törvény elfogadása után lényegében új cégér alatt jelentkezik a direktív irányítás bírált módszere. Értékelni fogjuk az igazgatóválasztás tapasztalatait. Jelenleg menet közben tisztázzuk a dolgozókollektívákkal való munka mélyebb tartalmát, miközben olyan változásokról van szó, amelyek döntő mértékben befolyásolják egész gazdaságunk, gazdasági mechanizmusunk szerepét. Ezért azt szeretném javasolni, hogy az átalakítás menetét hosszú távon pozitívan befolyásoló minden további döntést már az előkészítés szakaszában vessenek alá mélyreható bíráló elemzésnek és vegyék figyelembe mindazokat a körülményeket, amelyek befolyásolhatják az említett döntések hatását további fejlődésünkre nézve. RUDOLF JINDRÁK elvtárs, a CSKP KB tagja, a modleticei Vörös Csillag Efsz elnöke Szövetkezetünk, a Kelet-prágai járásban gazdálkodó modleticei Vörös Csillag Efsz 4000 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, s tagállománya 940 személyből áll. A gazdasági mechanizmus átalakításából következő változások az eddigitől eltérő távlatokat nyitnak meg előttünk. Nincs szándékomban az új mechanizmust részleteiben elemezni, s hiányosságait taglalni. Azzal kapcsolatban sem akarok jóslatokba bocsátkozni, hogy milyen hatással lesz az élelmiszerpiac ellátására. Társadalmunk fejlődésében nem folytathatjuk az eddigi módszereket. Mindenkinek, aki szívén viseli a szocializmus ügyét és hazánk boldogulását, keresnie kell a jelenlegi helyzet javításához vezető utakat, amely helyzetet kemény bírálatok érnek. A társadalmi átalakítás elengedhetetlenül szükséges, s ennek konkrét eredményekhez kell vezetnie mindannyiunk életében. Minél hamarább, annál jobb. Fel kell számolni azt a gyakorlatot, amelyben egyesek határoztak, a felelősséget pedig mások viselték. Számos embernek, főleg vezető beosztásokban, ez a helyzet kedvezett,. mert kibúvókat találhattak. Az egységes földműves-szövetkezeteknél kezdettől fogva érvényesült az önfinanszírozás, ami a vezetőket közvetlenül felelőssé tette a döntéseikért. A rossz döntések következményei, s a lemaradozó szövetkezetek kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt sok ember távozott a vezető beosztásokból. Ezeket a bevált tapasztalatokat nem szükséges újból felfedezni és kipróbálni, hanem minél gyorsabban érvényesíteni őket, főleg azoknál a vállalatoknál és szervezeteknél, amelyek szalmája nincs rendben. A mezőgazdasági vállalatoknál is vannak még tartalékaink, amelyek feltárása elősegítheti a gazdasági növekedést. Ehhez arra van szükség, hogy a gazdasági rendszer nyomása helyes módon és irányban ösztönözze a vállalatokat, s egyenlő mércével értékeljen minden termelő szervezetet. Bármilyen jó tervet csak úgy lehet eredményesen teljesíteni, ha adva vannak a teljesítés anyagi feltételei, s ha az emberek megkapják a megérdemelt, megkülönböztetett jutalmat az elvégzett munkáért. Jelenlegi gondolkozásunkra még erősen hatnak a politikai és gazdasági gyakorlat évtizedeken át alkalmazott módszerei. Nem lehet egyik napról a másikra mindent megváltoztatni, s nem lehet az eddigi jó munkát sem elmarasztalni. Az átalakításnak szüksége van mindazok támogatására, akik ezt megtehetik, a párt különböző szintű szerveitől kezdve. Mindenkinek, aki a jelenlegi helyzet megváltoztatására törekszik, garantálnia kell, hogy ezt senki sem fogja bizonyos személyek elleni támadásként, vagy a sorból való kimaradásként értelmezni. Csak a személyes munka eredményességének az összehasonlítása adhatja meg a választ arra, hogy mi az, ami megjavult, s hogy mit kell elvetni. A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban széles lehetőségek vannak a termelési költségek csökkentéséhez, a termékek választékának bővítéséhez, s az egészséges táplálkozás feltételeinek javításához. A mezőgazda- sági termékek felvásárlásában és feldolgozásában kialakult monopolhelyzet és magas fokú koncentráció azonban beszűkíti és egyhangúvá teszi az élelmiszerek választékát. A fogyasztó friss árut, ízletességben, tápértékben és árfekvésben is különböző termékeket igényel. A piacon érvényre kell juttatni a fogyasztói érdekeket, s olyan helyzetet kell teremteni, hogy aki elveszíti a megrendelőjét, az létbizonytalanságba kerüljön, s megérezze ennek a következményeit. Fel kellene újítani a régi kereskedői mondást - mindent a tisztelt vevőért s ehhez még azt is hozzátenném, hogy a szállítók vállalkozói és egyéni biztonságáért. Mindez nemcsak az élelmiszerpiacra vonatkozik, ennek az egyszerű követelménynek a szállítói-megrendelői kapcsolatok valameny- nyi területén érvényesülnie kell. Egyelőre termékeink értékelésénél inkább ahhoz a mon- (Folytatás a 5. oldalon) DJSXÚ 4 1988. XII. 21.
