Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-19 / 298. szám, hétfő

Lapunkat a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki (Folytatás az 1. oldalrel)- amikor a lapterjesztők kezéből az Új Szó elsó számának mind a kilencvenezer példányát a szó legszorosabb értelmében szétkapkodták - már csak a történelmi ismeretek közvetítő szerepével képesek érzékelni. E nemzedékek tudata is ott van múlt és jelen kapcsolódásában. Lapunk létrejötte felújította a szlovákiai magyar nyelvű kommunista sajtó folyto­nosságát. A Kassai Munkás, Az Út, a Ma­gyar Nap és a többi -- a két világháború közt megjelent - szlovákiai magyar nyel­vű sajtóorgánum nyomdokaiba lépett. A kötődéstudat ez idő tájt elsősorban eszmei-erkölcsi támaszt, hátországot te­remtett annak tudatosításához, hogy a szocialista építés gyökerei éltető erejé­nek forrrását a dél-szlovákiai forradalmá­rok is táplálták. Ma már tudjuk, hogy az Új Szó hasáb­jain ez a hagyomány puszta eszközből fejlett értékrendszerré alakult, amelyben testet ölt a szándék, hogy forradalmi múl­tunkat alkotó cselekvésként vigyük tovább. Erre támaszkodva közvetleneb­bül tudatosítjuk azoknak a kommunisták­nak a személyes hozzájárulását lapunk aculatának kialakításához, akik ott voltak bölcsőjénél, s az osztályharc tüzében edződött személyes példájukkal juttatták kifejezésre a forradalmi folytonosságot. Céltudatos törekvésüknek köszönhe­tően sikerült a lap arculatának kialakítá­sát, eszmei-politikai beállítottságát össz­hangba hozni hatóerejének növelésével. Immár történelmi távlatba karülve élő erkölcsi erőforrás lapunk megjelenésének a párt által szavatolt anyagi, szervezési megalapozása is. A lapunkban fennma­radt korabeli visszaemlékezések fölemelő emlékképeket őriznek arról a gondosko­dásról, amely akkoriban a Major István által vezetett Pravda kiadóvállalat részé­ről nyilvánult meg, s amelynek köszönhe­tően az Új Szó elindulhatott a párt szolgá­latában reá váró úton, és a hazai pártsajtó szerves részévé válhatott. Biztonságérzettel tölthették el a már vezető szerepet betöltő pártnak a lapki­adást biztosító lehetőségei azokat a kom­munistákat, akik Lőrincz Gyulával, lapunk első főszerkesztőjével, továbbá Fábry Ist­vánnal, Kugler Jánossal és Rabay Fe­renccel együtt oroszlánrészt vállaltak a la­punk megjelenésével kapcsolatos kora­beli bonyolult problémák megoldásából, ók még ismerték azt a Sládkovič utcai alagsori, örökké nedves helyiséget, ahol a harmincas években Dénes Ferenc, la­punk második főszerkesztőjének vállára nehezedett a Pravda és a Munkás kiadá­sának és terjesztésének minden gondja. Lapunk szerepvállalása a legjellegze­tesebben a szocialista hazafiság és inter­nacionalizmus erősítésében jut kifejezés­re, s ennek szerves tartozéka a szocialis­ta nemzetiségi azonosságtudat elmélyíté­se. Negyven évvel ezelőtt a hazafiság és internacionalizmus még csak elvi alapot jelentett, ma már lapunk az együttélés mindennapjaival szervesen összefonód­va folytatja hazánk nemzetei és nemzeti­ségei összetartozás-tudatának gazdagí­tását. Az eltelt négy évtized során lapunknak a nemzetiségi kapcsolatok terén játszott szerepe egybeforrott a magyar nemzeti­ség kulturális kibontakozásával és kitelje­sedésével. írók nemzedékei kaptak az Új Szó hasábjain indíttatást. Lapunk főként az ötvenes évek elején eggyé ötvözte - jellegénél fogva - a nemzetiségi kötő­dést és a szocialista művészi elkötelezett­séget. Mindennemű leegyszerűsítés mel­lett, az eszmei-politikai egységet olykor talán túlbecsülve is, szerves előfeltétele­ket teremtett a differenciálódáshoz. Ma az átépítés feltételei között minőségileg új szinten jelentkezik a művészi alkotóerők egybefogásának igénye, tovább gazda­gítva a szocialista művészet tárházát. A szocialista művelődéspolitika eszmei­politikai és esztétikai értékrendjét érvé­nyesítve igyekszünk hozzájárulni az egy­séges csehszlovák kulturális közösség kialakításához, a kölcsönösség, a kölcsö­nös értékgyarapodás szellemében. Tapasztalataink azt mutatják, hogy la­punk akkor teljesítette legsikeresebben társadalmi és politikai küldetését, amikor sikerült elkerülnie az elszigetelődés és a provincializmus útvesztőit. A helyi, a sa­játos és az általános egységbe ötvözésé­ben újabb ösztönzésekkel szolgál szá­munkra a pártsajtóval, főként a Pravdával kialakított együttműködés további elmé­lyítése. Tanúi lehetünk annak, hogyan gazdagodik lapunk sajátos arculata ezál­tal, s ugyanakkor növekszik társadalmi hatósugara is. Ez az együttműködés kife­jezésre jut a külpolitikai fejlemények meg­világítását szolgáló anyagok felhasználá­sában és az ösztönzések merítésében, a szocialista országokban zajló társadal­mi-politikai változásokra irányítva a figyel­münket. A szocialista országokban vég­bemenő átalakulást a társadalmi-politikai problémák nemzeti-állami meghatáro­zottságát, beágyazottságát és sajátossá­gait figyelembe véve értelmezzük - ta­pasztalatokat szerezve a hazai gyakorlat­tal történő szembesülés alapján. Úgy vél­jük, hogy e szemlélethez igazodva pótol­hatatlan szerepet tölt be az olvasóval való párbeszéd és együttgondolkodás. A széles látókörű olvasó és a lap közötti érzékelhető és láthatatlan össze­kötő szálak megragadásában fontos erő­forrást látunk, hogy lapunk a párt még hathatósabb segítőtársa legyen. Rugal­masabb tájékoztatással, a szemléleti és szerkesztési megújulás határozott törek­vésével lépünk lapunk fennállásának ötö­dik évtizedébe." Ezután Ignác Janák elvtárs emelkedett szólásra, hogy tolmácsolja a CSKP KB főtitkárának forró üdvözletét és őszinte köszönetét az Új Szó munkaközösségé­nek a szocializmus építésében kifejtett munkáért, a CSKP XVII kongresszusa irányvonalának következetes megvalósí­tásáért. Majd minden eddigi nemzedék­nek kijáró elismerésként átadta Kiss Jó­zsef főszerkesztőnek, Csizmár Eszter­nek, a pártalapszervezet elnökének és Flórián Mártának a szakszervezet alap­szervezeti elnökének a jubiláló Új Szónak odaítélt kitüntetést, a Győzelmes Február Érdemrendet. Štefan Bachar, a Pravda főszerkesztő­je meleg szavakkal gratulált a kitüntetés­hez, mind a saját, mind a Pravda szer­kesztősége nevében. Kijelentette: „A kommunista újságírók közös útja, a szo­cialista társadalmunk forradalmi átalakítá­sáért vívott harc összeköt bennünket. Jó, hogy ebben a küzdelemben megtaláltuk a közös nyelvet, hogy érezzük egymás közelségét, s csak rajtunk múlik, hogy az elkövetkező időszakban az együttműkö­dés még hatékonyabb formáit találjuk meg, amelyek tovább növelik újságírói munkánk hatékonyságát. Ennek az eljárásnak a logikája nem­csak az élet realitásainak figyelembe vé­teléből, társadalmunk új arculatának kia­lakításáért kifejtett közös erőfeszítésünk­ből adódik. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy a számunkra adott területen egymás mellett éljünk, hanem hogy együtt éljünk. Mert ennek minden össze­tevőjét közös erőfeszítésünk és munkánk hozta létre. Ezért olyan fontos, hogy át­gondolt újságírói munkával alakítsuk a társadalmi tudatot, formáljuk a közvéle­ményt, az emberek nézeteit, s közvetve cselekedeteikre is hassunk. Felelősek va­gyunk kommunista pártunk nemzetiségi politikája értelmezésének tisztaságáért, amely kötelez, s egyben lehetőséget kínál a közös nagy ügyünkben való részvé- telre.“ A Pravda szerkesztőségi munkakö­zössége nevében Štefan Bachar által át­nyújtott levél a következőket hangsúlyoz­ta: „Az önök lapjának létrejötte szorosan egybefonódik a csehszlovák dolgozó nép februári győzelmével. Kétségtelenül olyan forradalmi időszakban történt ez, amikor a harcokban edződött kommunista párt dolgozóink politikai és szociális felszaba­dítása programjának megvalósítására tö­rekedett, arra, hogy társadalmunk szocia­lista fejlesztése alapjainak lerakásával egyidejűleg kiépítse a csehek és szlová­kok, valamint a hazánkban élő nemzeti­ségek szilárd, egyenjogúságon alapuló kapcsolatait. Helyes volt ez az út, az a törekvés, hogy leküzdjék a múltban fölhalmozódott előítéleteket, félreértése­ket és összeférhetetlenséget. Annál is inkább, mivel megvolt hazánkban az in­ternacionalista kapcsolatok nagy hagyo­mánya is nemzeteink és nemzetiségeink között, amelyek Csehszlovákia forradalmi és haladó erőinek közös harcában szület­tek és még szélesebb nemzetközi össze­függésekben is. Ebből indultak ki, ebből merítettek azok az újságírók is, akik negy­ven évvel ezelőtt az Uj Szó bölcsőjénél álltak, s a további évtizedekben a hazai magyar nyelvű publicisztika legjobb kép­viselői lettek." A levél mellé a Pravda arany emlékérmét is megkapta az Uj Szó kollektívája. Ezután Ján Ištvančin, a Pravda kiadóvállalat igazgatója köszön­tötte szerkesztőségünket, s átadta a kia­dóvállalat üdvözlő levelét. Ezt követően Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke is átadta a Csemadok tagsága és szerveze­tei nevében jókívánságait, egyben a Cse­madok aranyplakettjét. Az Uj Szó legrégebbi munkatársai kö­zül Szarka István, Németh János és Tölgyessy Mária ágazati kitüntetést ka­pott, vállalati kitüntetésben pedig Csető János, Csizmár Eszter, Fekete Gabriel­la, Flórián Márta, Horváth Éva, Jurko- vič Margit, Malinák István, Szabó Jo­lán, Szilvássy József és Racskó Zoltán részesült. A Csalló Népművészeti Együttes szín­vonalas műsorral tette még hangulato­sabbá az ünnepséget. -hme­Szófia Ülésezett a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága (ČSTK) - Szófiában szombaton tartotta meg ülését a Varsói Szerző­dés tagországainak honvédelmi mi­niszteri bizottsága. Az ülésen részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábor­nok, a BNK honvédelmi minisztere, Milán Václavík hadseregtábornok, a CSSZSZK honvédelmi minisztere, Kárpáti Ferenc vezérezredes, az MNK honvédelmi minisztere, Heinz Kessler hadseregtábornok, az NDK honvédelmi minisztere, Flórian Si- wicki hadseregtábornok, az LNK honvédelmi minisztere, Vasile Mi- lea, az RSZK honvédelmi miniszte­re, Dmitrij Jazov hadseregtábor­nok, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere, Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegy­veres erői főparancsnoka és Anato- lij Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke. A miniszterek megvitatták a Var­sói Szerződés tagországai és a NATO-országok erőviszonyának adatait és a fő fegyverfajták számát. E kérdéssel összefüggésben nyilat­kozatot fogadtak el, melyet a meg­beszélt időpontban tesznek közzé. Ugyanaznap Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára a BNK államta­nácsának elnöke fogadta az ülés résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy a megvitatott kérdések nagy jelentő­séggel birnak az új politikai gondol­kodásmód eszméjének megvalósí­tása és a szocialista országokban folyó átalakítás szempontjából. Ki­emelte Mihail Gorbacsov ENSZ- ben mondott beszédének s a be­szédnek a leszerelési kérdésekkel foglalkozó része nagy jelentőségét. A Bolgár Népköztársaság teljes mértékben támogatja a szovjet kez­deményezéseket, amelyek nagy visszhangot váltottak ki világszerte. A találkozón egyben megállapí­tották, a Varsói Szerződés tagorszá­gai kétoldalú folyamatnak tekintik a leszerelést és várják a nyugati országok válaszát. Jozef Lenárt Olaszországban (ČSTK) - Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára pénteken este Milánóban kezdte meg ötnapos olaszországi munkalá­togatását. Röviddel megérkezése után Jozef Lenárt és kísérete a csehszlovák kereskedelmi kiren­deltségen találkozott több kiemelke­dő olasz ipari társaság, bank és kereskedelmi szervezet képviselő­jével. Szombaton délelőtt Jozef Lenárt és kísérete Novarában járt, megis­merkedett a Montedison társaság kutatóközpontjával, amely a vegy­ipar terén az ország legjelentősebb kutatóközpontja. Délután az észak­olaszországi Bresciában a cseh­szlovák vendégek az Agrokomplex szövetkezeti szervezettel ismerked­tek. Az újságírásban is döntő fontosságú a minőség (Folytatás az 1. oldalról) eljárását a társadalom forradalmi átalakí­tásának jelenlegi időszakában, az 1988- as esztendő szociális és gazdasági fejlő­dését, illetve jóváhagyta a 8. ötéves tervi­dőszak további éveinek fejlesztési tenni­valóit. Nagyrabecsüléssel értékelte és tá­mogatta egyidejűleg a Szovjetunió új bé­kejavaslatait, amelyeket M. Sz. Gorba­csov elvtárs az ENSZ Közgyűlésének 43. ülésszakán terjesztett elő. Összehívta Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusát, Rendkívül felelős­ségteljes munka áll előttünk Csehszlová­kia Kommunista Pártja programja alapel­veinek és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság új alkotmánytervezetének kidol­gozásán. Pártunk és egész társadalmunk ezzel átlépte annak az időszaknak a kü­szöbét, amely alapvetően meghatározza majd Csehszlovákia helyzetét az ezred­forduló előtt. Meggyőződésünk, hogy a CSKP KB 12. ülésének eredményeit teljes megértéssel fogadják majd nem­csak a kommunisták, hanem szocialista hazánk széles nyilvánossága is. Jelenleg az a fontos, hogy minden kommunista, valamennyi dolgozónk és ifjúságunk intenzívebben törekedjenek a komplex átalakítás gyakorlati megvaló­sítására, a kommunista párt vezetésével aktivizálódjon politikai rendszerünk tevé­kenysége, hogy a társadalom átalakítása és demokratizálása útján, népünk jóléte érdekében, elérjük a gyorsítási stratégia céljait. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy mindannyiunk munkájában érvényesüljön az új, alkotó szellem és a tettre kész energia. Ebben az igyekezetben nem áll­hatják meg a helyüket a „potyautasok“. Ehhez hasonlóan most, amikor elgondol­kozunk az elért eredmények és a további tennivalók fölött, arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy hazánkban a szocia­lizmus éles osztályharcban született és több nemzedék áldozatkész munkája te­remtette meg. Ez arra kötelez bennünket, hogy még felelősségteljesebben töreked­jünk a szocializmus potenciáljának teljes kiaknázására. Ez a potenciál szervesen összefügg az egyetemes emberi érde­kekkel, s feladatunk fejleszteni humánus jellegét. A szocializmus fejlesztésének és tökéletesítésének erről az útjáról nem térünk le és senkinek sem engedjük meg Csehszlovákia Kommunista Pártja és ál­lamunk történetének elferdítését azoknak elképzelései szerint, akiket végérvénye­sen legyőztünk 1948 februárjában, de 1968-ban is. Tény az, hogy ezek az erők a sorsdöntő pillanatokban képteleneknek bizonyultak nemzeteink és nemzetisége­ink vezetésére. Tagadhatatlan, elvtársak, hogy a CSKP nemzetiségi politikájának követ­kezetes érvényesítésével csak a szocia­lista társadalomban jöttek létre Csehszlo­vákia nemzetei és nemzetiségei között az egyenlőségnek, az egyenjogúságnak és a testvéri együttműködésnek kapcsolatai. Az élet és a magyar nemzetiségű cseh­szlovák polgártársak lakta területek dina­mikus fejlődése meggyőzően bizonyítja, hogy hazájuk a szocialista Csehszlová­kia. Nemzetiségi politikánk valós jellem­zője ezeknek a területeknek sokoldalú gazdasági és szociális fejlődése, lakossá­guknak egyenjogú társadalmi helyzete, a nemzetiségi oktatásügy fejlődése, a kul­turális hagyományok, amelyeknek szer­ves része például a Magyar Területi Szín­ház, a Madách Könyv- és Lapkiadó vala­mint a magyar nyelven megjelenő sajtó­termékek rendszere. Nemzetiségi politi­kánk eredményességének további reali­tása a magyar nemzetiségű állampolgá­rok lelkiismeretes, kezdeményező és cse­lekvő részvétele a szocializmus építésé­nek közös művében, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának megva­lósításában. Magyar polgártársaink meg­értették az idők szavát, és intenzíven részt vesznek az átalakítás történelmi művének építésében, amely a további dinamikus fejlődés új lehetőségeit nyitja meg számukra. Az elmúlt negyven esztendőben e te­kintetben jelentős és helyettesíthetetten szerepe volt s van ma is az Új Szó napilapnak. Különösképpen azt becsül­jük, hogy a többi tömegtájékoztató és propagandaeszközzel együtt eredménye­sen hozzájárul a hazafiságnak, nemze­teink és nemzetiségeink internacionalista egységének szilárdításához, a szocialista demokráciának, az egyenjogúságnak, a kölcsönös tiszteletnek és bizalomnak bázisán. Szerkesztőségi kollektívájuknak ezért őszinte köszönetét mondunk. Az érdemek elismerések a CSKP KB Elnök­ségének javaslatára adományozott ma­gas állami kitüntetés, a Győzelmes Feb­ruár Érdemrend, amelyet ma átadhatok önöknek. Helyénvaló éppen ezekben az ünnepi pillanatokban megemlékezni azoknak a munkájáról is, akik ott álltak az Új Szó bölcsőjénél, minden munkatársának és levelezőjének érdemdús tevékenysé­géről. Becsüljük, hogy az Új Szó, főleg az utóbbi időben, a párt szükségleteivel összhangban változik tartalmában és for­májában. Ez kifejezésre jut olvasóinak a lap iránt növekvő érdeklődésében. Je­lenleg minden hatodik magyar nemzetisé­gű lakos naponta vásárol Uj Szót. Ugyan­akkor az érdeklődés szüntelenül növek­szik, s ezt a Pravda napilaphoz hasonlóan nem tudjuk kielégíteni. A legfontosabb azonban az, hogy ismét igazolást nyer a történelmileg megerősített tény, minél szorosabb a szerkesztőség kapcsolata az élettel, és a társadalom feladataival, minél mélyebben és cselekvóbben képes a szerkesztőség programunk céljainak elérésére mozgósítani az olvasókat, an­nál jobban növekszik a napilapjuk iránti érdeklődés. Ezt a tényt sohasem szabad szem elől téveszteni. Ezért is fogalmaz­zuk meg azt a feladatot, hogy kölcsönö­sen jelentősen aktivizálni kell a szerkesz­tőség kapcsolatát a párt szerveivel és szervezeteivel csakúgy, mint a dolgozó­kollektívákkal. Helyes, hogy rendszeresebben nyit­nak teret azoknak a nézeteknek, gondola­toknak és javaslatoknak, amelyek segítik az időszerű problémák megoldását. Elis­merést érdemel az is, hogy szerkesztősé­gükben a tevólegesség légköre megnyil­vánul az újságírás tartalmi és formai kér­déseinek igényesebb megítélésében. Az olvasói visszhang elismeréssel nyugtázza a műfaji paletta bővülését, a gyors és minél teljesebb tájékoztatását. Nagyon helyes, hogy elmélyül és tovább konretizálódik az együttműködés a Pravda és a Rudé právo szerkesztőségével. Mindez hozzájárul annak a fontos szerepnek a betöltéséhez, amelyet az Új Szó szerkesztősége pártunk egyik élenjáró osztagaként tölt be. A jelen és a jövő szükségletei, a nyílt­ság és a glasznoszty, amint azt hangsú­lyozta a CSKP KB 10. ülése, növelik az újságíróinkkal, a felelősségtudatukkal, a képesítésükkel és a hozzáértésükkel szembeni követelményeket. A párt joggal elvárja, hogy még eredményesebben és meggyőzőbben segítik az átalakítás irányvonalának szilárdítását, a szocializ­mus ügyének elóbbremozditását, még jobban fogják tájékoztatni, szervezni, ön­tudatosítani, nevelni és vezetni a dolgo­zókat és az ifjúságot. Nem elég, hogy a szocialista újságíró­nak szükséges ismeretei legyenek a párt politikai céljairól és gyakorlati megvalósí­tásáról, hanem elsősorban az szükséges, hogy ennek helyességéről mélységesem meggyőződött legyen. Ez a leghatéko­nyabb fegyver a frázisokkal szemben. Azt kívánjuk önöktől, hogy még mélyeb­ben ismerkedjenek meg a társadalmi fo­lyamatokkal, eredményesebben támo­gassák és szilárdítsák mindazt, ami hala­dó, ami hozzájárul fejlődésünk meggyor­sításához és figyelmesen reagáljanak az új követelményekre. Azt kívánjuk, hogy mindig és mindenütt ott legyenek az ese­mények sűrűjében. S azt, hogy az Új Szó több példát közöljön a derekas munkáról, harcosabb, az érzelmekre is ható szel­lemben népszerűsítse az átalakítás első hajtásait. Ehhez hasonlóan az is fontos, hogy olyan fórummá váljon, amely feltárja a problémákat, jelzi a kiutat és pellengér­re állítja a szocializmusnak ártó visszás jelenségeket. Ezt a megközelítést hangsúlyozta Le­nin, amikor a párt lapjaitól azt szorgal­mazta, hogy tartalmukat, stílusukat, nyel­vezetüket, egész arculatukat igazítsák a párt feladataihoz. Ez annál is fontosabb, mivel az önök szerkesztőségére is vonat­kozik, hogy a CSKP XVIII. kongresszusá­nak előkészítését össze kell hangolni munkánk eredményeinek kritikus felmé­résével, a gyönge pontok áthidalása útjá­nak módjának keresésével, a fogyatékos­ságok megszüntetésével, s az új követel­ményeknek megfelelően növelni kell a munka hatékonyságát. Ebben a vonat­kozásban döntő fontosságú a minőség, amely az önök munkája sikerességének is meghatározó fontosságú mutatója, mércéje az eszmei fejlettségnek, a politi­kai érettségnek, a szakmai tudásnak és a társadalmi elkötelezettségnek. Napilapunk, az Új Szó jubileuma alkal­mából kifejezem szilárd meggyőződése­met, hogy a szerkesztőségi munkaközös­ség tevőleges munkájával még intenzi­vebben fog törekedni e követelmények megvalósítására. Ezzel hozzájárul Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XVIII. kong­resszusának és Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának előkészítéséhez. Ehhez önöknek a CSKP KB és az SZLKP KB Elnöksége nevében valamint a saját nevemben is sok alkotó erót, az eredmények láttán sikerélményeket, és jó egészséget kívánok. Engedjék meg, hogy most Kiss Jó­zsef főszerkesztő elvtárs kezébe átadjam a Győzelmes Február Érdemrendet.

Next

/
Thumbnails
Contents