Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-02 / 284. szám, péntek

ATOMERŐMÜVEK ÉPÍTÉSE

Irányítás - a nagyberuházások fájó pontja

Az utóbbi időben egyre több szó esik a sajtóban az atomerőművekről. Arról, hogy milyen jelentőséggel bírnak a jövő energiagondjainak megoldásában, hogy miképpen vélekednek róluk a szakemberek társadalmi és népgazdasági, környezetvédelmi és tudományos szempontból. Az alábbi cikk szerzője is a hazai nagyberuházások építésének szervezésére világít rá - különös figyelemmel az atomerőművek építésére - a szokásostól egy kissé eltérő módon.

Az atomerőművekkel kapcsolatosan egyebek közt gyakran felvetődik az a kérdés, hogy mennyi idő szükségeltetik egy kilowattóra energia- előállításához. Ismert tény, hogy nálunk például hozzávetőlegesen négyszer annyi óra alatt készül el egy olyan atomerőmű, mint egy másik hasonló az NSZK-ban. Az idő vitathatatlanul objektív érték, amelyet semmi képpen sem hagyhatunk figyelmen kívül. Ezért ha mi valamit gyorsan és színvonalasan akarunk felépíteni, akkor a beruházás megvalósítására egy külföldi céget kérünk fel (lásd: a prágai Kotva Áruházát svéd vállalat, a Fórum Szállodát ausztriai és jugoszláviai vállalat építette stb.), vagy rendhagyó beruházási eljárást alkalmazunk (mint például a prágai Kultúrpalota, Nemzeti Színház stb.). Mindkét megoldás nagyon költséges.

Az atomerőművek amelyek nálunk jelenleg a legnagyobb beruházásokat jelentik, ugyancsak ilyen rendhagyó beruházási eljárás keretén belül épülnek. Ez nem más, mint valamiféle művi beavatkozás a CSSZSZK jelenlegi beruházási rendszerébe, amelynek szerkezete túlságosan merev ahhoz, hogy természetesen és rugalmasan alakítson ki olyan környezetet a feladatok megoldásához, amely a beruházás szakágazatának is megfelel.

Hiányzik egy hatékony módszer

A Csehszlovákia atomerőművei beruházási költségeinek megállapítására és ellenőrzésére szolgáló, jelenleg alkalmazott módszer két fontos népgazdasági szempontból indul ki. Az első az egy kilowattóra energia hazai és külföldön történő előállítása költségeinek megállapítása közötti különbséget jellemzi. A másik szempont pedig az elsőből következik. Nemcsak a beruházási költségeket, de rekonstrukciók költségeit is (mint például a gőzturbinák cseréje - beleértve a szét- és összeszerelés különleges feltételeit) túlságosan pontatlanul állapítjuk meg, nem értékeljük megfelelően az atomhulladék likvidálásával (beleértve az elégett üzemanyagot is) járó költségeket. A már elhasználódott gépek és berendezések leszerelésének költségeivel egyelőre nem nagyon számolunk.

A nagyberuházások, így az atomerőművek és az infrastruktúra esetében sem rendelkezünk hatékony megvalósítási módszerrel. Mi a megoldás? Meghatározó a beruházói és tervezői előkészületek gyors, hatékony elvégzése. Az első pillanatban kifogásolni lehet, hogy ez nem új probléma, hiszen

ennek bevezetését már évek óta követeljük. Igenám, de éppen ez okoz számunkra nehézséget, vagyis az igényektől eljutni a konkrét munkáig. A merev beruházási szerkezet többé-kevésbé az állandó jellegű gazdasági és szociális viselkedés- modell következtében jött létre, miközben olyan eszközökkel dolgozik, amelyeket saját maga hozott létre és olyan emberekkel, akiket maga nevelt erre a célra. Ezeket a tényeket figyelembe kell vennünk mindig, ha a beruházásaink eredményeit külföldiekkel hasonlítjuk össze.

Gondokkal teli tervezés-szervezés

S hogy milyenek a beruházói és a tervezői előkészületek - beleértve az építés szervezését és irányítását - külföldön? A világ iparilag legfejlettebb országaiban magas, profiszínvonalú munkahelyek kínálnak információcsomagot a megrendelőknek, vagyis a beruházónak, a kivitelezőnek, a leendő üzemeltetőnek, de még a bankoknak vagy az államnak is, mivel az utóbbiak adnak megbízatást, sőt kölcsönt a nagy, kockázatos beruházások megvalósítására.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy e munkahelyek hovatartozása nem lényeges kérdés. Tehát működhetnek önállóan, esetleg mint önálló konzultációs központok (USA, Svédország), tartozhatnak a beruházóhoz (Franciaország, Finnország), vagy akár a kivitelezőhöz (NSZK) is. A tevékenységük tartalma viszont fontos. Vagyis az, hogy valóban profiszínvonalon dolgozzanak, és feltudják használni a mérnöki előkészületi munka modern formáit.

A tervet a beruházási folyamat valamennyi résztvevője számára érthetően kell elkészíteni (például számolva a számítógépes feldolgozással, egységes kódrendszert alkalmazni), és megszabni a konkrét feladatokat megoldó képesített személyek jogát, illetve felelősségét. A beruházás helyszínén az előforduló problémák rögtönzött megoldásai helyett az ellenőrző tevékenységnek kell dominálnia. Más szóval ez annyit jelent, hogy mielőtt milliár- dok mennének kárba, tisztázni kell hogy mikor, kinek, hogyan és mit kell tennie, milyen értékhez jutnak a beruházási folyamat résztvevői, a leendő üzemeltető, s hogy egyáltalán milyen haszonnal lehet számolni.

Ezt a célt szolgálják a már említett információcsomagok, amelyek a terv szerkezetébe tartoznak, és természetesen tartalmaznak adatokat a műszaki rajzokból, a költség- vetésből, az árjegyzékből, szabványokból stb. A terv megvalósítása során logikus összefüggés van az egyes információcsomagok és az azokat helyettesítő gazdasági szerződések között. így a beruházások esetében konkrét formát öltenek a kivitelezői-megrendelői kapcsolatok, amelyeket az irányít, aki a leendő építkezés anyagi és minőségi gondjaiért felelős.

A tervezésirányitást mi most kezdjük megismerni. S hogy mivel van a legtöbb gondunk? Azzal, hogy ezek a tervek nem olyan kifejezőek,

amilyeneknek lenniük kellene, ráadásul a kivitelezőtervek későn érkeznek az építkezések színhelyére, ami gyakran a rögtönzött építőipari és szerelőmunkák forrása. Megesik, hogy a már megfizetett kivitelezési terveket utólagosan kell tökéletesíteni, s az előforduló problémákat a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó, állami terv feladatainak szintjéről oldják meg.

Elavult mérnöki előkészületek-A VVER típusú reaktorokkal felszerelt hazai és a világ egyéb atomerőműveinek összehasonlításakor kiderült, hogy a hazai erőműveink technikai-gazdasági paraméterei nem azért maradnak el a külföldiekétől, mert rosszabbak a komponenseik (reaktortartályok, hőcserélők, turbinák, szelepek stb.) vagy az anyagok (acél, beton, szigetelés stb.), amelyeket túlnyomórészt mi állítunk elő. Ezt a helyzetet elsősorban az idejét múlt technológiák, illetve beruházói és tervezői munka előkészítése - beleértve az építés szervezését is - okozza.

Ezt az állítást mi sem bizonyítja jobban, mint annak az erőműnek a két VVER 440 típusú blokkja, amelyek üzemelési paramétereivel a világ legjobb reaktorai közé tartoznak, továbbá a VVER 1000-es atomerőmű szovjet-finn terve, amelynek műszaki-gazdasági mutatói világszínvonalúak. S hogy miképpen érték el ezeket az eredményeket? Mindenekelőtt a mérnöki előkészítés progresszív módjának következetes alkalmazásával és nemzetközi együttműködéssel.

A csehszlovák-finn műszaki-tudományos együttműködés keretében erről a tényről próbálnak meggyőzni a prágai Energoprojekt dolgozói több hazai vállalatot. A finn IVÓ energetikai társasággal folytatott tárgyalásaink lehetővé teszik számunkra, hogy megismerjük a beruházásoknál alkalmazott tervezőirányítást és az önállóan gazdálkodó állami energetikai társaság (vállalat) irányítási módját, s azt, hogy miképpen lehet sikerrel alkalmazni egy ilyen szervezet munkájában a jelenkori számítástechnikai és információtechnikai eszközöket.

ZDENÉK CHALUŠ mérnök, kandidátus, a Csehszlovák Atomenergetikai Bizottság dolgozója

Új törvény - új lehetőségek

Nincs rá elegendő devizánk. A devizával takarékoskodnunk kell... Elsősorban a termelő vállalatok vezetői számára ismerős ténymegállapítások ezek, amelyekbe a korszerű termékek előállításához szükséges gépek, különböző berendezések, vagy éppen azok üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen pótalkatrészek igénylésekor ütköznek felettes szerveiknél.

Az igazság az, hogy az ország devizakészlete valóban véges, és a devizaköltségek szükségszert korlátozása is tényleg a termelőszférát érinti legérzékenyebben. Azért, mert ha a drága valutáért megvásárolt gépekhez nincs megfelelő pótalkatrész, az termeléscsökkenést eredményez, ami viszont veszélyezteti az exporttermelést. A csökkenő kivitellel párhuzamosan apad a devizakészlet és a jövőben még kevesebb marad a fejlesztésre. Ördögi kör ez, amelyből kiutat kell találni, de mihamarabb.

Abból kell kiindulni, hogy a devizakészlet döntő hányadát éppen a termelővállalatok teremtik elő. A velük szemben támasztott elvárások ezért érthetően állandóan nőnek, csakhogy a devizahatóságok fokozatosan csökkentik e vállalatok devizaköltségeinek határát. Az elmúlt időszakban ez azt eredményezte, hogy a vállalatok jelentős része legfeljebb teljesítette a nem szocialista országokba irányuló kiviteli tervét, de túllépni nem igyekezett, mert nem állt érdekében, hiszen ezáltal sem jutott volna több devizához. Ennélfogva az állam kasszájában sem szaporodtak kellően a devizaeszközök, s a devizahatóságok valóban mértékkel voltak kénytelenek osztogatni belőlük.

Mindez oda vezetett, hogy a gépipartól távol álló ágazatok vállalatai is olyan karbantartó részlegek kialakítására, üzemeltetésére kényszerültek, amelyeket sok esetben már inkább pótalkatrészgyártó üzemeknek lehetne nevezni. A pótalkatrészek ily módon történő „beszerzése“ pedig - még ha nem is jár deviza- költséggel - már pusztán a kis sorozatgyártás miatt sem lehet kifizetődő. Sem a vállalatok, sem a népgazdaság számára.

Devizagazdálkodásunk ráadásul ez ideig egyéb tekintetben is eléggé rugalmatlan volt. A közelmúltban például az egyik ismert szlovákiai vállalat vezetője amiatt méltatlankodott, hogy a külkereskedelmi partnervállalatuk csaknem két évvel korábban kéri tőlük a külföldről beszerzendő alkatrészek jegyzékét, mint azokra nekik szükségük lesz.

Meglehet, hogy ma már felesleges szócséplésnek tűnik, pótalkatrész-ügyben a devizagazdálkodásról elmélkedni, hiszen az állami vállalatról szóló új törvény teljes érvénybelépésével a vállalatok lehetőséget kapnak arra, hogy az exporttermelésükből származó devizából saját alapot hozzanak létre, mondjuk éppen alkatrészpótlásra. Tehát a vállalatok eddig hiányolt érdekeltsége a devizagazdálkodásban adott lesz, és biztosak lehetünk abban, hogy majd véletlenül sem fordul elő olyan paradox helyzet, amely az eddigi gyakorlatban sajnos megszokottá kezdett válni. Vagyis az, hogy az állandó devizahiány ellenére évről évre növekedett a nem szocialista országokból vásárolt pótalkatrészkészlet a vállalatok raktáraiban. Ha ugyanis manapság egy hazai vállalat új gépet vásárol devizáért, lehetőséget kap arra is, hogy néhány pótalkatrészt vegyen hozzá, előre. Igaz, nem könnyű kitalálni, hogy melyekre lesz leghamarabb szüksége, de aligha nehezebb, mint egy-két év múlva a külkereskedelmi vállalat feltételei szerint, amikorra az is bizonytalanná válik, hogy lesz-e rájuk devizafedezet.

Az új törvény kínálta szabadabb devizagazdálkodás lehetősége tehát e téren biztos előrelépést jelent, de csodákat nem remélhetünk még így sem. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek után is a rendelkezésünkre álló devizakészlettel kell gazdálkodnunk, csak éppen másként, jobban, mint eddig.

BARANYAI LAJOS

Több szovjet vállalattal tart fenn közvetlen kapcsolatot a Spišská Nová Ves-i Nový domov üzem. Lézertechnikával gyártott bútorelemeket szállít a kárpát-ukrajnai Zakarpatlesztorg és Leszokombinat Szvaljava vállalatoknak. A felvételen Ján Horváth kárpitos (balról) és Ivan Vajnagi bútortervező a szovjet gyártmányú rúgós vázakat szerelik.

(Svätopluk Písecký - ČSTK)

A szerzett immunhiányos betegségről

A szerzett immunhiányos betegséget röviden AIDS-nek nevezzük. Ez a rövidítés a betegség angol nevének kezdőbetűiből áll össze: acquired (szerzett) immunodeficiency (immunelégtelenség) syndrome (tünetcsoport). A betegség okozója a human (emberi) immundeficiencia vírus - HÍV.

Ismeretes, hogy az immunrendszer milyen fontos szerepet játszik az ember életében: védelmet nyújt a külvilágból behatoló különböző kórokozók ellen (vírusok, baktériumok, gombák stb.), elpusztítja azokat a szervezetben képződő hibás sejteket, amelyekből gyors burjánzásuk miatt, rosszindulatú daganatok alakulhatnak ki. Az immunrendszer sejtekből és oldott állapotban levő ellenanyagokból tevődik össze. A működés fő szabályozói a sejtes elemek között az úgynevezett segítő (helper) TH - sejtek, a timuszban - csecsemőmirigyben - érlelődő sejtek, ezeket az immunrendszer „karmesterének" is nevezik.

Az AIDS vírusa éppen ezeket a sejteket támadja meg és pusztítja el. Ezáltal a védekező szervrendszer alkalmatlanná válik arra, hogy a külvilágból belépő mikrobákat elpusztítsa, legyenek azok gyengébb kórokozók is. Másrészt nem képes pusztítani azokat a sejteket sem, amelyek rosszindulatú burjánzásra hajlamosak. A HÍV az immunrendszer mellett súlyosan károsítja az idegrendszert és egyéb szerveket is.

A HIV-vel fertőzöttek többsége hosszabb-rövidebb ideig tünetmentes marad. Esetleg csak évek múltán jelentkeznek előbb a betegség bevezető tünetei, majd kifejlődik a jellegzetes AIDS- betegség. A fertőzöttek egy kisebb része esetleg nem is betegszik meg. Fontos azonban tudni, hogy valamennyi HIV-fertózött egyén - függetlenül egészségi állapotától - fertózőképes

A kialakult AIDS-betegség tünetei: fertőzések következnek be olyan kórokozók által, amelyek normális viszonyok között ember megbetegítésére képtelenek. Mivel az elhárítás elégtelensége folytán e mikróbák szervezeten belyli elpusztításának a lehetősége csökken vagy teljesen hiányzik, e fertőzések önmaguk is halálhoz vezetnek. A fertőzések leginkább a légutakat és az emésztőrendszert érik. A légzőszervekben leggyakrabban tüdőgyulladás alakul ki. Köhögéssel, nehéz légzéssel jár, jellegzetes röntgenelváltozást okoz. Az emésztőrendszer megtámadásának fő tünete a hasmenés, amely heteken-hónapokon át tarthat. Az említettek, és a még bekövetkező további fertőzések lázat és jellegzetes éjszakai izzadást okoznak. A láz, a hasmenés, az izzadás pedig fogyáshoz vezet. Nem ritka, hogy a testsúly néhány hónap alatt 10 százalékkal is csökkenhet. Az idegrendszer károsodása a szellemi teljesítőképesség súlyos csökkenéséhez, elbutulásához vezet, idegbénulások is felléphetnek. Ezek

oka egyrészt a HÍV közvetlen károsító hatása, másrészt rosszindulatú idegrendszeri daganatok kifejlődése. Daganatok léphetnek fel a bőrben (Kaposi-betegség) és a nyirokszervekben is. A betegség halálozása igen magas. Hazánkban is voltak már halálesetek!

Az AIDS egyik emberről a másikra átvihető:

1. nemi kapcsolat révén;

2. vérátömlesztéssel, vérkészítményekkel, illetve vérrel szennyezett eszközökkel; •

3. anyától magzatra a méhen belüli életben, szülés közben vagy szülés után az anyatej útján.

1. Az AIDS terjesztésében a legnagyobb szerepet a szexuális kapcsolat játssza. A betegség Amerikában és Európában leginkább a homoszexuális férfiakat veszélyezteti. A homoszexuálisok fertőződését az is növeli, hogy a párkapcsolatok lazák és gyakori a partnerváltás. A betegség terjesztésében újabban mind nagyobb szerep jut a természetes (heteroszexuális) férfi-nő kapcsolatoknak is. A gátlástalan, gyakori partnerváltás itt is komoly, veszélyeztető tényező.

2. A vérátömlesztéssel, illetve a vérből előállított különböző készítményekkel való átvitelt lehet a legkönnyebben megakadályozni. A véradók szűrése, illetve a vérkészítmények megfelelő kezelése kizárja az AIDS-fertózés veszélyét. Hazánkban a vérellátás megbízhatóan ellenőrzött: csak vizsgált vér. illetve vérkészítmény kerülhet felhasználásra. Nagy a fertőzési veszély azonban akkor, ha valakit olyan injekciós tűvel szúrnak meg, amelyet másnál és főleg több embernél már használtak. Ha pedig a tűt és fecskendőt közösen használók között csak egyetlen HIV-t hordozó is van, a többiek fertőzése szinte biztosan bekövetkezik.

3. Bár a HIV-fertózött nők mintegy 50 százalékos valószínűséggel szülnek beteg gyermekeket, általános elv, hogy helyesebb, ha a terhességtől tartózkodnak. Annál is inkább, mert a terhesség az anya állapotát is rontja. AIDS-beteg anya gyermekét nem szoptathatja, egyébként a csecsemő gondozását végezheti.

Mik a védekezés lehetőségei?

Az AIDS jelenleg nem gyógyítható, halálos kimenetelű betegség. Sem gyógyszer, sem védőoltás egyelőre nincs ellene. Egyetlen hatásos védekezés tehát a megelőzés.

Az AIDS-átvitel megelőzésének főbb szempontjai:-Kerülni kell vérrel szennyezett tárgyak közös használatát (borotva, fogkefe, fecskendő, tű!)- Óvakodni kell a homoszexuális kapcsolat kialakításától. Tudni kell, hogy a homoszexuális egyének, különösen a fiatat fiúk és fiatal felnőttek közül próbálnak partnert választani.- Óvakodni kell olyan szexuális kapcsolattól, amelyben a partner alkalmi ismerős, és nem tudni, hogy nem tartozik-e valamilyen veszélyeztetett csoportba (homoszexuális, biszexuális, fecskendős kábítószeren élő). DR. MIRKO KUBÁNY

r