Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-12 / 267. szám, szombat
fi f ! ■'T* ľí. \ , ÍJgff’ “ yt M j&ťQfc- (*3|i|p % , Íl y: ŕ !S *-vs> t , ' 1 összehangolt, pontos munkára van szükség (A szerző felvétele) Tüzérek lesznek Nemrég emlékeztünk meg a Csehszlovák Néphadsereg napjáról. A katonai alakulatoknál, a közép- és főiskolákon felelevenítették a szabadságunkért és függetlenségünkért vívott hősies küzdelem emlékeit. Nem történt ez másképp a Martini Katonai Középiskolában sem, amelynek diákjai tisztelettel ápolják a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest katonáinak harci hagyományait. Az intézmény parancsnokai és oktatói nagy felelősségtudattal nevelik hadseregünk új, kiválóan képzett tisztjeit. Arról, hogy milyen eredménnyel, a közelmúltban meggyőződhettünk az egyik kiképzőközpontban, ahol a középiskola elsőosztályos diákjai, a tüzérségi alakulatok majdani parancsnokai a gyakorlótéren bizonyították: mit sajátítottak el az iskolapadokban. Megérkezésük napján rögtön felállították a tüzelő állásokban a 122 milliméteres tarackokat s az éleslövészet előtt bizony feszültség uralkodott el rajtuk. Másnap a hallgatókból lövegkezelőrajok alakultak. A harcászati kiképzés során megizlelhették a lö- vegparancsnok, a töltőkezelő, és az irányzókeze lő, valamint a lövész ,,kenyerét“. A készültség elrendezését követően a rajok elfoglalták állásaikat. A gyakorlatozok közül nemegy- nek volt lámpaláza, s a többiek is feszülten várták, mi következik. Roman Jakubec őrmester lövészként és töltőkezelőként adhatott számot tudásáról. A lövészet megkezdése előtt még egyszer áttekintette a rá váró feladatokat, bár már rég fejből tudta valamennyit. Kissé idegesen járta körül a rá bízott löveget. Időnként szeme a távolba révedt. Oda, ahová a lövedékek becsapódását várták. A helyet természetesen pontosan nem láthatta, hat kilométerre volt. Közvetlenül tüzeléssel kellett célba találniuk. Teljes mértékben a század rangidős tisztjétől kapott adatokra támaszkodtak. A hallgatókról el kell mondanunk, hogy a martini középiskolába való jelentkezésük előtt ,,civil“ szakmunkásképzőben végeztek. Nem lesz könnyű a fiatalok dolga. Elegendő, ha megemlítjük, hogy két év múlva általános és katonai tantárgyakból kell érettségizniük. Többségük kitűnő tanuló, pszichi- kailag érett. Erről meg is győződhettünk. Bár némelyikük kissé idillikus elképzelésekkel választotta ezt a pályát, fokozatosan mindannyian megértették, hogy az első lövést rengeteg erőfeszítés előzi meg. A matematika és fizika tanulásától kezdve egészen a lövészet és a műszaki tantárgyak elméleti elsajátításáig Térjünk vissza azonban a gyakorlótérre. Azonnal szembe tűnik, hogy a lövegek körüli eddigi sürgés-forgás mintha harciasabb jelleget öltött volna. Előzőleg a megfigyelőhelyekről azt a tájékoztatást kapták, hogy perceken belül kezdődik a gyakorlat. A tüzelőállásokhoz már megérkezett a lőszerszállitó jármű is. Minden lö- veg megkapta a szükséges mennyiségű lőszert, nem is keveset. Nem akartuk hirtelenében elhinni, hogy a katonák ennyi lőszert „használnak el". De ne vágjunk az események elébe. A térségben szinte szikrázik a levegő a feszültségtől. Bár vártuk, mégis meglepetésként hat az állásokon végigszárnyaló első parancsszó. Jaroslav Zary ez őrmester szavai gyors egymásutánban hangzanak. Az irányzókezelők feljegyzik a kapott adatokat, beállítják a függőleges és vízszintes irányzékot.- Kész! - jelenti az irányzékkeze- lő. A parancsnokkal együtt még egyszer ellenőrzik a bemérőkészülék adatait. Martin Kalický őrmester, lövész kissé rezgő hangon jelenti a parancsnoknak: - A mutatók a helyükön vannak! Az odapillant s kiadja a parancsot: Kezelőszemélyzet, fedezékbe!, majd az elsütőzsinór végét a helyére illeszti. A másik végét odanyújtja a lövésznek Közben múlnak a másodpercek. Hirtelen sok lett a tennivaló - gondolja Štípa őrmester. Utoljára még ellenőrzi a vízszintes és függőleges irányzékot, hogy nem lépték-e túl a biztonsági irányt és távolságot. Nem, minden rendben. Zarycz őrmester kezében felemelkedik a piros zászló. A lövész megfeszíti a zsinórt. Hirtelen megrántja. Az első lövés döreje, bár fülvédőt használnak, még sokáig visszhangzik a fülükben. Közben a megfigyelőheiyről jelentik a javított adatokat. Aztán ismét elsül az ágyú. Addig ismétlik a tüzelést, míg a lövedék nem talál a kijelölt célba. Ezt követően a többi löveg irány- zókezelői szintén koordinálják az adatokat. A tüzérségi szakasz állásaiban az egyik lövés a másikat követi. Amikor elhangzik a parancs: Szakasz, sortűz!, a dörejek szinte egybeolvadnak. A lövéssorozat egyenletességéből látni, hogy a kezdeti idegesség elmúlt. A gyakorlat után a lövészet irányítója, Jozef Ušela őrnagy, a hallgatók osztályfőnöke megelégedettségét fejezi ki. Karol Eisenreich őrnaggyal így foglalja össze az eredményeket. - A gyakorlat nem mondható hibátlannak, bár tekintettel a fiúk kezdeti feszültségére és félelmére, nem rosszak az eredmények. Ezt az értékelést tartalmazó jelentés is alátámasztotta. A Štípa őrmester bemérő lövegét kezelő raj volt a legjobb. A többiek sem vallottak azonban szégyent. A két óráig tartó lövészetben jól elfáradtak a majdani tüzérek. Ezért nem csoda, hogy a szünetben azonnal víz és tea után néztek. Rövid szünet után hozzáláttak további feladataik teljesítéséhez. Bár ugyanolyan igényesek voltak, mint az előzőek, a jövőbeli tüzéreknek mégis könnyebbeknek tűntek, hiszen végrehajtásukhoz frissen szerzett tapasztalatokkal és új ismeretekkel láttak hozzá. DUŠAN OVÁDEK őrnagy Mindent lehet, csak akarni kell A nemzeti bizottságok munkáját a községfejlesztésben elért eredmények alapján értékelik a választók. Ahol valami épül, a szolgáltatásokkal sincs különösebb baj, az emberek elégedettek, sőt maguk is kiveszik részüket a munkákból. így van ez Kuzmicében is. Abban a Kumicében, amelyik a Tőketere- besi (Trebišov) járásban van és szoros baráti kapcsolatban áll azzal a Kuzmice nevű községgel, amelyik a Topolcanyi járásban található. Az itt élő közel 1600 ember főleg az utóbbi időben nemegyszer fejezte ki elégedetlenségét a község fejlesztésével kapcsolatosan.- Igazuk van az embereknek- mondta Jozef Olexa, a hnb elnöke.- A problémák valóban nagyon felhalmozódtak. Bántott is ez bennünket, de nagyon nehezen találtuk meg a legmegfelelőbb munkaformát. Az egyik plenáris ülésen úgy döntöttünk, hogy minden képviselő értékeli eddigi munkáját, s kifejti elgondolásait a problémák rendezéséről. Két képviselő kivételével- akik le is mondtak megbízatásukról - ezt mindnyájan megtették, összegeztük a sok-sok javaslatot, és hozzáláttunk megvalósításához.- Hogyan lehetne jellemezni az elhangzott javaslatokat?- Egy mondatba lehet sűríteni: mindent a község fejlesztéséért, a lakosság elégedettségéért. Még a legegyszerűbb javaslatot is figyelembe vettük. így értük el, hogy a nemzeti bizottság képviselői, saját elgondolásaik szerint, de természetesen összhangban szervezik választóikat a feladatok megvalósítására. Az egységes földműves-szövetkezet is változtatott álláspontján. Ahol csak tud, segít. Főleg gépeket bocsátanak rendelkezésünkre ellenérték nélkül. S ez sokszor többet ér, mint néhány ezer korona. A hnb elnöke azt is elmodta, hogy a szakbizottságok munkája is nagyban megváltozott, önállóbbak lettek a problémák rendezése, a döntések meghozatala során. Például a köz- rendvédelmi bizottság elérte, hogy a lakosság nem szállítja a szemetet tilos helyekre, csökkent a bűncselekmények és törvénysértések száma. Ami a legörvendetesebb, ez a cigányokra is vonatkozik. Lukács Mihály, a bizottság elnöke teljes mértékben kihasználja rendőri tapasztalatait a törvényesség megsértése elleni harcban. Természetesen a bizottság többi tagja is többéves gyakorlattal rendelkezik ezen a területen. Az iskola- és kultúra kérdéseivel foglalkozó szakbizottság nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy kivitelezőt találjanak a kétmillió korona értékű óvoda megépítésére.- Z akcióban nem lehet felépíteni? - kérdeztem a hnb elnökétől.-Lehet, hogy igen, de jelenleg művelődési házat építünk. Nem kis feladat. Nagyon sok energiát követel a község lakosságától. A tisztségviselőknek építkezési anyagok után kell futkározni, úgymond naponta. Sőt az is megtörténik, hogy egy-egy helyre hetekig kell járni, hogy megkapjuk a szükséges anyagot. A többi képviselő szervezi a társadalmi munkát. Vannak napok, amikor 15-20 emberre is szükség van, főleg mint ma, vakolásnál. Az eddigi kimutatás szerint a község lakossága évente 15-16 ezer órát dolgozott az építkezésen. Voltak akik szabadságot vettek ki, hogy eleget tegyenek kötelességüknek. Amikor ott jártam, külsejét látva befejezettnek véltem az építkezést. Juraj Dvorovčik és Michal Homza képviselők maltert kevertek a belső falak vakolásához. Arra törekszenek, hogy előkészítsék az épületet a téli munkákra. A művelődési házat a jövő év májusában, hazánk felszabadulásának 44. évfordulója tiszteletére szeretnék átadni,- Sokat segítenek a Nemzeti Front tömegszervezetei - mondta Juraj Dvorovčik. - Most is nyolcán segítenek. Eddig a Szabadságpárt helyi szervezetének, a sportszervezet tagjai és a tűzoltók bizonyultak a legaktívabbaknak. Sajnálatos dolog, hogy a SZISZ-tagok csak a negyedikek a sorban. Pedig elsősorban a fiatalok használják majd a létesítményt. A nemzeti bizottság képviselői, tisztségviselői a művelődési ház építése mellett nem feledkeznek meg a Nemzeti Front választási programjába foglalt többi feladatról sem. A szolgáltatások színvonala figyelmük előterében áll. A nemzeti bizottság mellett két évvel ezelőtt létesített kisüzem keretében fuvarozást, szemétszállítást vállalnak, jól működik a borbély- és fodrászüzem, a tv-javító műhely. A környező falvak lakosainak is szívesen dolgoznak. A kisüzem évi 200 ezer koronás tiszta jövedelemmel működik. A hnb elnöke úgy jellemezte a nemzeti bizottság jelenlegi tevékenységét, hogy itt is „mindent lehet, csak akarni kell". A gondok, tervek nyílt, őszinte megbeszélése elősegítette a sokéves egy helyben topogás megszüntetését. HOROSZ ÁRPÁD * KÖSZÖNTŐ ■ 1988 november 13-án ünnepük házasságkötésük 40. évfordulóját a legdrágább szülök és nagyszülők, születésnapot rében: férje: Ferenc, lánya: Ica, veje: Gabi, unokái: Gábor és Évike, akik külön köszönik a nagymama jóságát és fáradozását. Ú-4402 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Czanik Aladár és neje, Gyurcsi Olga Alsóhatáron (Dolný Chotár) E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálunk, kívánjuk, hogy közös életük elkövetkező éveit jó egészségben, szere- tetben és boldogságban éljék át, és egyben tiszta szívből megköszönjük a kimondhatatlan szeretetet, a sok fáradozást és mindazt, amit értünk, gyermekeikért és unokáikért tesznek: lányuk. Olga, vejük: Miro, fiaik: János, Sándor, menyeik: a két Giziké, unokáik: Petra, Szilvia, Iván, Dusán, János, Sándor. Ú-4145 ■ November 12-én ünnepük házasság- kötésük 60. évfordulóját a szeretett szülök, nagyszülők és dédszülők, Szépe Béla és felesége, Szépe Erzsébet Bratislavában. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak. további békés életet és jó egészséget kívánnak: lányuk, vejük, unokájuk: Ingrid férjével Károllyal, dédunokáik: Slávka, Lenke. Ú-4155 ■ 1988 november 12-én ünnepük házasságkötésük 50 évfordulóját a drága szülők, nagyszülők és dédszülők, Kovács Dániel és neje, Kovács Margit Kisfaludon (Vieska). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál és hosszú, boldog életet kíván: három fiuk, lányuk, menyeik, vejük, hét unokájuk és dédunokájuk: Enikő Ú-4393 ■ 1988. november 12-én ünnepli 60. születésnapját a szeretett feleség, édesanya és nagymama, Máté Ilona Méhiben (Včelince). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, erőt, egészséget és még sok boldog ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, a Csemadok tagságának, a PALÓC tánccsoport tagjainak, minden barátnak, sporttársnak, ismerősnek, akik 1988. október 15-én elkísérték utolsó útjára a fülekpüspöki (Fiľakovské Biskupice) temetőbe felejthetetlen halottunkat, Molnár Tibort, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk Mag J., Simon J., Mázik I. és Kómár T. elvtársaknak búcsúbeszédeikért. Köszönjük a sok virágot, koszorút és vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-4374 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1988. október 8-án elkísérték utolsó útjára a sik- abonyi (Maié Blahovo) temetőbe a legdrágább férjet, édesapát, nagyapát, apóst, testvért, munkatársat, jóbarátot, jószomszédot, Nagy Lórincet, akit a halál hosszú betegség után, 77 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a szép koszorúkért, virágokért és a részvétnyilvánításokért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-4395 ■ Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, jóbarátnak és munkatársnak, akik 1988. október 15-én elkísérték utolsó útjára a csatai (Cata) temetőbe drága halottunkat, Szívó Nándort, akit a kegyetlen halál rövid betegség után, 50. életévében ragadott ki szerettei köréből Köszönetét mondunk, hogy virágadományaikkal, koszorúikkal és vigasztaló szavaikkal enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és három fia. Ú-4397 ■ Szemünkben könnyel, szívünkben fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen férjre, drága, jó édesapára, vöre, sógorra, Magyarics Ferencre Imely (Imeľ), akit a kegyetlen halál 1987. november 13- án, 36 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, emlékezzenek rá szeretettel ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét, jóságát örökké szivében őrzi: felesége, kisfia: Ferike, anyósa és sógora. Ú-4234 ■ Fájó szívvel emlékezünk Grégelyi Józsefre Palást (Plášťovce), akit a halál 1987. november 12-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké őrzi: felesége, fia, lánya, menye, veje és unokái: Andrea, Péter és Lacika. Ú-4255 ■ November 12-én három éve annak, hogy örökre eltávozott szerettei köréből a szeretett férj, édesapa, nagyapa, Petrovics János Terbegec (Trebušovce). A csendes megemlékezésért köszönetét mondunk barátainknak és rokonainknak Az elhunytra örök tisztelettel és soha nem halványuló szeretettel emlékezünk. A gyászoló család. Ú-4286 ■ Tíz éve annak, hogy felejthetetlen hozzátartozónknak. Bag in Istvánnak (Sokolce) 26 éves korában jóságos szíve örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá kegyelettel: felesége és két kisfia Ú-4291 Hl Fájó szívvel emlékezünk szeretett édesanyánkra és nagymamára, özv. Hámros József né Kiss Margitra Szepsi (Moldava), aki tíz évvel ezelőtt, november 13-án távozott örökre közülünk. Akik szerették, szenteljenek velünk egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. Emlékét örökké megőrizzük: lánya: Margit családjával, valamint unokái. Ú-4350 ■ Életem legfájdalmasabb napja marad 1987. november 13, amikor örökre elhagyott Vincze Iván Újbást (Nová Bašta) Akik ismerték, szerették, szenteljenek emlékének velem együtt egy kegyeletteljes pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Jóságát, szeretetét szívembe zártam és soha nem feledem: gyászoló özvegye. Ú-4353 ■ Fájó sziwel és könnyes szemmel emlékezünk szeretett halottunkra, Kiss Lászlóra Deménd (Demandice), akinek szerető szive 1982. november 12- én, 29 éves korában, tragikus körülmények között szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot A gyászoló család. Ú-4364 1988.
