Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-11 / 266. szám, péntek
A holnapra gondol, aki építkezik A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE GARANTÁLJA AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK FEJLŐDÉSÉT A mezőgazdasági-élelmiszer-ipa- ri komplexumban már az idén nyáron kezdetét vette a gazdasági mechanizmus átalakításának első szakasza. Szlovákiában július 1-jén összesen 87 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalat alakult át állami vállalattá, közülük 60 volt az állami gazdaság. Körültekintő felkészülés után, azóta mindenütt megválasztották a dolgozókollektíva tanácsát, illetve a vállalat igazgatóját. így van ez például az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban is, ahol a közelmúltban Imrich Alaxa mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettesével a választások eredményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk. Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy a gazdaságok miként használták ki a nagyobb feladatok teljesítésére való felkészüléshez rendelkezésre álló időt, vagyis az ötéves tervidőszak első felében elért eredmények milyen garanciát nyújtanak arra, hogy az állami vállalattá előlépett gazdaságok képesek lesznek eleget tenni a megnövekedett társadalmi elvárásoknak. Igazgatót és programot Vendéglátónk elmondta, hogy nem halogatták feleslegesen egyik napról a másikra a tennivalókat, hanem az állami vállalatok megalakulása után azonnal hozzáláttak a választások előkészítéséhez. Igaz, hogy a felkészülés a nyári csúcsmunkák idejére esett, ennek ellenére nem kapkodták el a jelöltek kiválasztását, felkészítését és bemutatását. Bizonyos tekintetben előnyös helyzetben voltak, hisz csupán két állami gazdaság működik a járásban. így a hivatalosan engedélyezettnél rövidebb idő alatt is alaposan megvitathatták a dolgozókollektívákban az eddig elért eredményeket és a termelésben, a munkaszervezésben, valamint a szociális program teljesítésében tapasztalt fogyatékosságokat. Arra is jutott idő, hogy a dolgozók mérlegeljék, az igazgatói tisztre pályázók közül melyik jelölt értékeli reálisabban a vállalat helyzetét és lehetőségeit, melyikük szakmai és politikai felkészültségében látnak több garanciát arra, hogy vállalatuk a megváltozott feltételek közepette is képes lesz lépést tartani a fejlődéssel. Nagyon fontosnak tartották, hogy a dolgozók részletesen megismerkedjenek a jelöltek jövővel kapcsolatos elképzeléseivel. Abból indultak ki, hogy a választógyűlésen a munkahelyi kollektívák küldöttei ne csupán személyt, tehát igazgatót, de vele együtt fejlesztési programot is válasszanak maguknak. Ez remélhetőleg nem csak a megválasztott igazgatót, de a neki bizalmat szavazó, az elképzeléseit helyeslő és sajátjának elfogadó vállalati kollektívát is kötelezi. Erre feltétlenül szükség van, hisz a társadalmi elvárások növekedése egyre komolyabb feladatok elé állítja a mezőgazdaságot, s ezeknek a feladatoknak a tejesítéséhez az állami gazdaságoknak is egyre hatékonyabban hozzá kell járulniuk. Két gazdaság, egy mérce Mint már említettük, két állami gazdaság tevékenykedik a járásban, nevezetesen a mikulási (Mikuláš) és štúrovói. összesen 8409 hektáron, vagyis a mezőgazdasági földterület 9 százalékán gazdálkodnak. A járás múlt évi 1,9 milliárd korona értékű mezőgazdasági bruttó termeléséből ugyanilyen arányban részesedtek. A bajok ott kezdődnek, hogy a terhek megoszlása, a feladatvállalás nem oszlik meg egyenlően a két gazdaság között. A nagyobb terhet az eredményesebben működő Mikulási Állami Gazdaság viseli. Növénytermesztési eredményei alapján a járás átlagos mezőgazdasági vállalatainak egyike, de például az olajnövények, a hüvelyesek, a szőlő- és gyümölcsfélék, valamint a dohány termesztésében átlagon felüli, sőt a járási élvonalnak megfelelő eredményeket produkál. Tartalékai mindenekelőtt a gabona- és cukorrépa-termesztésben vannak. Erre utal egyebek között az a tény, hogy több év átlagában kevesebb gabonát termel egy hektáron, mint a hasonló feltételek között gazdálkodó, szomszédos szövetkezetek. Különösen a cukorrépatermesztésben kellene előbbre lépniük, hisz a múlt évi 27,7 tonnás hektárhozammal jócskán elmaradtak a járási átlagtól. Igaz, mindössze 110 hektárt, vagyis a szántónak alig 2,5 százalékát tudják öntözni, tehát a feltételeik sokkal rosszabbak, mint a náluknál is gyengébb štúrovói gazdaságnak, viszont - és ezt programbeszédükben a jelöltek is kiemelték - a talaj humusztartalmának növelésénél és vízgazdálkodásának javításánál, valamint az agrotechnikai fegyelemben akadnak még olyan vétett hibák, amelyek közvetlenül kihatnak a termelés eredményességére. A gazdaság állattenyésztési ágazata szarvasmarha-tenyésztésre és baromfihizlalásra szakosodott, s ami meglepő, a nagy állatsűrűség ellenére általában nincsenek különösebb takarmánygondjai. Ami az eredményeket illeti, a gazdaság tavaly egy tehénre számítva 3860 liter tejet termelt, száz hektár átlagában pedig 928 litert értékesített. Itt kell megemlíteni, hogy tavaly a járásban egyedül ez a mezőgazdasági vállalat szállított 100 százalékban első minőségi osztályú tejet. Most a lényegesen szigorúbb követelményeknek csak 50 százalékban tud eleget tenni, de továbbra is fölötte maradt a járási átlagnak. Ezzel szemben a Štúrovói Állami Gazdaság a járás „kapaszkodó“ mezőgazdasági vállalatainak egyike, ahová - Alaxa mérnök szavaival élve - hosszú éveken át büntetésből küldözgették a kádereket. Annyi év után végre van remény, hogy a gazdaság kilábal a hullámvölgyből. A rossz munkaszervezésen és irányításon, valamint a munkafegyelem lazaságán kívül egyéb okai is voltak annak, hogy a gazdaság egy ponton megrekedt a fejlődésben. Például évtizedeken át elhanyagolták a talaj termőképességének fokozását. Néhány évvel ezelőtt még bőven akadtak olyan dűlők, amelyek a kimutatások és a helybeliek egybehangzó tanúsága szerint, jó két évtizede mutatóba sem „láttak“ istállótrágyát. A részben hanyagságból, részben időzavarok miatt sekélyen szántott, kapkodva megművelt területeken törvényszerűen 4-5 mázsával kevesebb kalászos gabona termett. Az öntözési lehetőségek kihasználásának elhanyagolása csak tetőzte a gondokat. Természetesen nem csupán a növénytermesztésben, hisz a rendre takarmányhiány- nyal küszködő állattenyésztési ágazatban szintén nem volt mire alapozni a fejlesztési terveket. Az utóbbi években kedvező változás volt tapasztalható a gazdaságban. És ebben nem kizárólag a területrendezés játszott közre, melynek során az állami gazdaság „megszabadult“ a jobbára csak terhet jelentő, a munkaszervezést és irányítást nehezítő, távoli majorjaitól. Az átgondolt gazdálkodás, az agrotechnikai fegyelem, és minden bizonnyal a bizonyítási szándék, a feladatokhoz való hozzáállás is közrejátszott abban, hogy a gazdaság a kalászos gabonaféléknél tavaly megközelítette, az idén pedig túllépte a járási átlaghozamot. Kalászosokból az idén 16 százalékkal termeltek többet a tervezettnél, és az eddigi eredmények szerint kukoricából is 5 tonna körüli hektárhozamot várnak. Pedig nyáron nekik is kijutott a körzetben pusztító jégesőből. Napraforgó- és borsótermesztésben jeleskednek, s újabban a szójával és a korai burgonyával kísérleteznek. Sőt, jövőre - több évi szünet után - ismét vállaltak 100 hektár cukorrépát. Az állattenyésztési ágazat eredményein még sokat kell javítani. Elsősorban a tejtermelésben, hisz tavaly már csak itt fejtek 3 ezer liternél kevesebb tejet egy tehén átlagában. Persze mérsékelni kell a borjúelhullást, javítani a malacelválasztási eredményeket, a súlygyarapodást, no és a tej minőségét. Annál inkább, mert az ágazat az idén valószínűleg megint nem fogja teljesíteni termelési és értékesítési feladatait, s mint ismeretes, ez a jövő évi bevételek szempontjából eleve megnehezíti a gazdaság helyzetét. Lehetőség a bizonyításra Amikor megtudtam, hogy a két- két jelölt közül mind a két gazdaságban az eddigi igazgatónak szavaztak bizalmat a választásokon, az első pillanatban megdöbbentem. A mikulásiakat még csak megértem, hogy Benjámin Ikrényi mérnökre voksoltak, de a štúrovóiak... Hm. Alapjában véve lehet, hogy helyesen mérték fel a helyzetüket, és jól döntöttek. Mert nézzük csak: a tulajdonképpen még új vezetés néhány éves erőfeszítése az idén hozta meg az első, figyelmet érdemlő eredményeket. Főleg, ámde nem kizárólag a növénytermesztésben. Az idén új istállókat, egész tehéntelepet helyeztek üzembe a gazdaságban, nyárra elkészült az üzemi konyha és az étterem, a gépjavítók birtokba vehették a korszerűen felszerelt, fűtött javítóközpontot. Kezdetét vette a gazdasági épületek felújítása, a teleprendezés, és nagyobb lendületet vett a lakásépítés. Aki épít, nem a kalapjára, hanem a holnapra gondol. Úgy tűnik, ezt a gazdaság dolgozói is megértették, akik Alaxa mérnökkel és a járási mezőgazda- sági igazgatóság más vezető tisztségviselőivel együtt azt vallják, az adott feltételek között keresve sem találhattak volna maguknak Ján Stá- rek mérnöknél jobb igazgatót. Miért kételkednénk a szavukban? KÁDEK GÁBOR A csehszlovák - szovjet barátság kezdetéről A polgári köztársaság idején a hivatalok szemében vörös posztó volt a szovjetbarátok szövetsége, mely 1930. áprilisában előké- szitő-szervező bizottságot alakított, majd augusztus 25-én, Prágában, országos konferenciát tartott. A szövetség működését már november 23-án betiltották. A következő évben volt az újrakezdés és az azt követő betiltás, majd Prágában 1934. október 13-án ismét nagygyűlést tartott a szövetség és hivatalosan is megkezdte működését. Ugyanezt a bratislavai Vigadóban a november 23-án tartott nagygyűlésen jelentették be. A következő, hivatalos betiltás már a fasiszták műve volt. Igyekezetét bizonyítva az úgynevezett szlovák állam kormánya már 1938. november 15-én kihirdette a szövetség betiltását. A csehországiét pedig 1939 márciusában rendelték el a megszállók. Jól szervezett, jól működő, közkedveltségnek és népszerűségnek örvendő szövetséget próbáltak így tönkretenni. Olyat, amelyiknek 389 alapszervezete, közel negyvenezer tagja volt azonkívül, hogy 162 különféle intézmény, vállalat és üzem dolgozói kollektíván vettek részt a szövetség tevékenységében. A nagyszerű politikai akciókon, főleg az 1938-ban rendezett prágai könyv-, plakát- és fotókiállításon kívül, a szovjet írók 20 tagú küldöttségének bratislavai látogatását tartják jelentősnek a vissza- emlékezők. A felszabadulás után újrakezdte működését a szövetség. Azóta több mint négy évtized telt el és gazdag tapasztalatokra tett szert a CSSZBSZ, a szovjetbarátok szövetsége, mely egyike a jól működő tömegszervezeteknek, hirdetője és népszerűsítője a csehszlovák-szovjet barátságnak. Ez a barátság egyébként jóval előbb kezdődött a szövetség hivatalos működésénél. Az első világháború utolsó éveiben, amikor mind az orosz cár, mind az osztrák császár katonái belefáradtak az egymást pusztító, kilátástalan csatározásba, a lövészárkok drótsövényeire rátaposva, kezet fogtak egymással. Ez a kép - a drótsövény letapo- sása és a kézfogás az akkor történt események valóságrésze, ahogy azt< az ukrán fotós, Grigorij Vlagyimirovics Gibera megörökítette. Ezt a felvételt, valamint a csehszlovák vöröskatonákról készített filmjeit, féltő gonddal őrzik a kijevi történelmi múzeumban. Annak ellenére, hogy a burzsoá köztársaság idején elsősorban a csehszlovák légiók katonai tevékenységét propagálták, hitelesek az adatok: 1918 és 1920 között a szovjet Vörös Hadseregnek 15 önálló csehszlovák alakulata volt, és 11 olyan nemzetközi dandárja, melynek soraiban csehek és szlovákok is harcoltak, nem szólva a különleges bizottság, a Cseka két csehszlovák rajáról, valamint Lenin testőrségéről, amelynek három csehszlovákiai magyar is a tagja volt. Tény az is, hogy a számuk összesen 20 ezer körüli volt és a harcokban mintegy ötezren estek el. Parancsnokaik közül az akkori legmagasabb szovjet kitüntetést tizenketten kapták meg. Köztük hárman, Szabó László, Szarvasi József és Szántó László, magyarok. Később, 152 szlovákiai volt vöröskatona kapott szovjet kitüntetést. A barátság kezdetének írásos emlékei a korabeli újságok. Az első, a cseh nyelvű Prukopník svo- body című lap tízezer példányban, 1918. június 7-én, Kijevben jelent meg. Ezen kívül még Moszkvában, Penzában is kiadtak három cseh, illetve szlovák nyelven írott újságot. Kijevben, a történelmi múzeumban őrzik ezeknek a lapoknak egy- egy példányát. A korabeli nyomdagépről nagyon érdekes, térhatású holográf felvételt is készítettek. Ez megtekinthető a múzeumban, az épületet pedig, ahol a csehszlovák szerkesztőség működött, emléktáblával jelölték meg. Itthon, a hetven évvel ezelőtt megalakult Csehszlovák Köztársaság területén az tekinthető a barátság kezdetének, hogy 1919. június 16-án Prešovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, Prágában pedig Bohumír šmeral, miután a Szovjetunióban járt és Leninnel is találkozott, kijelentette, majd könyvében le is írta: „Egészen más világból érkezem, egészen más emberként. Ami most Oroszországban történik, óriási, szédületes, de értelmes, becsületes, és elkerülhetetlen...!“ Egyébként a szovjetbarátok szövetségének előkészítő és szervező bizottsága Prágában már 1924-ben megalakult, s 1925. február 1-jén megjelentette a Nové Rusko című folyóiratot. Bratíslavá- ban az élső szovjetbarát szervezet 1928-ban, éppen hatvan évvel ezelőtt, a Duna utcai egykori Munkásházban alakult meg. HAJDÚ ANDRÁS Az igényekkel lépést kell tartani Az elmúlt pártoktatási évben a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás kommunistáinak hetvennégy százaléka vett részt a pártoktatás különböző formáiban, a dolgozók nagy része pedig a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom és a Szövetkezeti Dolgozók Szövetsége által szervezett oktatást látogatta. Pál Pál elvtárssal, a Járási Politikai Nevelés Házának igazgatójával röviddel az új oktatási év megnyitását követően beszélgettünk. Elmondta, hogy a járásban hagyományosan ideológiai konferenciával, a propagandista napjával kezdődik az oktatási év. Tavaly a központi rendezvény mellett a városi nemzeti bizottságok és az összüzemi párt- szervezetek összesen húsz helyi jellegű ideológiai tanácskozást tartottak, amelyeken egyebek között a pártoktatás új tervezetét vitatták meg. A többlépcsős pártoktatási rendszerben az eszmei-politikai képzés fő irányvonalait természetesen a CSKP XVII. kongresszusának határozatai szabták meg, megkövetelve minden kommunistától és az oktatásban részt vevő pártonkívülitöl ezek ismeretét. A népgazdaság fejlesztésének irányelvei is szerves részét képezték az oktatási programnak. Az oktatásban most végbemenő változások lényegét az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának szorosabbra fűzése határozza meg. Az előadásokat tárgyszerűség, nyíltság jellemezte. A hallgatók több konkrét munkahely termelési gyakorlatával ismerkedhettek meg a gazdasági vezetők és pártfunkcionáriusok jóvoltából. Mindamellett javult az oktatók informáltsága is. A lektorok részt vettek a továbbképzéseken és gyakrabban találkoztak a kerület és a járás közéletének képviselőivel, a pártszervek és a gazdasági egységek vezető dolgozóival. Most, amikor társadalmunk rendkívül jelentős változásokat valósít meg és fokozatosan lépnek életbe az állami vállalatról, a mezőgazda- sági, lakásgazdálkodási és a fogyasztási szövetkezetekről alkotott törvények, nagy szükség van az elméleti-politikai tájékoztatásra, felkészítésre. Ehhez keresik a Rima- szombati járásban a legcélravezetőbb, leghatékonyabb oktatási eszközöket. Az előadók és propagandisták politikailag tapasztalt, elméletileg felkészült kommunisták, akik figyelemmel kísérik a világ eseményeit, nyitottak az új módszerek, munkaformák iránt. Képzésükből a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyeteme gondoskodik. Az esti egyetem színvonala mind a szlovák, mind a magyar tanítási nyelvű osztályokban jó, azonban az igényekkel - eszmeipolitikai téren is - a 10. plénum szellemében lépést kell tartani. Pozitívan értékelhető a fiatal párttagok és tagjelöltek képzése is az elmúlt oktatási évben. Ezeken a bentlakásos tanfolyamokon a legképzettebb oktatók adnak elő, s nem ritka vendégek a hallgatók körében a járás gazdasági- és pártéletének vezetői sem. A Teplý Vrch-i iskolaközpont egyetlen fogyátékossága a hiányos felszereltség. Több korszerű oktatási segédeszközzel kell ellátni, hogy az előadott tananyag jobban áttekinthető legyen. Az idei oktatási év igényességét mindenekelőtt a változó körülmények, a szocialista világrendszeren belül megkezdődött átalakulás alaposabb megértésében és megismerésében látják. Szinte alig lehet követni az eseményeket, még nehezebb eligazodni bennük. Minden nap hoz valami újat a politikában, a gazdaságban, s nem ritkán vagyunk tanúi a történelem egyes szakaszai, személyiségei szerepének átértékelésének. Tankönyveink ezeket a változásokat még nem tartalmazzák, éppen ezért, minden korábbinál nagyobb szerep hárul a pártsajtóra Elvárják, hogy mind a Pravda, mind pedig az Uj Szó gyors, pontos információkkal, Időszerű helyzet- elemzésekkel segítse az eligazodást és a fontos dokumentumok közzétételével közvetlenül a pártoktatást. Tudatosítják - s ezt csak megerősítették a CSKP KB és az SZLKP KB közelmúltban véget ért ideológiai kérdésekkel foglalkozó ülései hogy az elkövetkező időszakban a pártoktatásnak is hatékonyabbá kell válnia. A kommunisták és a pár- tonkívüliek eszmei felkészítését a gazdasági mechanizmus átalakítására és a szocialista demokrácia fejlesztésére kell irányítani. A célok ismerete ugyanis alapfeltétele a kitűzött nagyszabású program megvalósulásának. HACSI ATTILA