Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-03 / 259. szám, csütörtök

Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért

Úi t ondolkodásmódot, hatékonyabb munkát

Az emberek felelősségérzetére építünk

A nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz az elmúlt évtizedben gazdálkodásában hú maradt nevéhez. Évről évre mindig megtaláltuk azokat a tartalékokat, amelyek segítségével növeltük a hozamokat, fokoztuk a termelékenységet, a hatékonyságot. Mindebben része volt a mind többre képes fajtáknak és hibrideknek, az új, korszerű gépeknek és technológiáknak, de nem utolsósorban az embereknek, a dolgozókollektívák tagjainak is, akik meggyőző tömegpolitikai munkánk nyomán tudatosították személyes felelősségüket a termelési eredmények alakulásában.

Leírt gondolataimat gazdálkodási eredményeink bizonyítják. A 8. ötéves tervidőszakot más mezőgazdasági üzemekhez hasonlóan mi is rosszul kezdtük. A szélsőségesen kedvezőtlen időjárás káros hatását csak részben tudtuk ellensúlyozni, és így a remélt többlet helyett gabonatermesztésünk mérlege hiányos volt. Az idén ezt a hiányt már pótoltuk, pedig vetőmagtermesztők vagyunk, és így a mennyiség mellett a minőségi mutatók a mérvadóak eredményeink számbavétele során. A kiesések pótlásában különösen a búza kitűnő hozama jelentett sokat. A hektáronkénti 7,2 tonnás átlag az utóbbi húsz év legjobb termése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem véletlenszerű eredmény, hiszen az elmúlt évtized alatt a búza és az árpa hozamával mindig a járás három legjobb mezőgazdasági üzeme között voltunk. Növénytermesztő ágazatunkat dicséri a lencsetermesztésben elért járási elsőség is. A nyári hőség ellenére a szemes kukorica megadja a tervezett meny- nyiséget és a cukorrépa átlaghozamával is a járás élenjáró termesztői maradunk, bizonyítva, hogy tavalyi elsőségünk nem volt véletlen.

A növénytermesztőkhöz hasonlóan állattenyésztőink is példás munkát végeznek és jó évet zárhatnak. Hús- és tejeladási tervünket teljesítjük, sőt ez utóbbit jelentős arányban túl is szárnyaljuk. Az egyedüli gondot és problémát a tej minősége okozza, amelynek jelenleg közel 60 százalékát sorolják az első minőségi osztályba. A január elsejétől érvényes új minősítési normák és mutatók szerint még ez is jó eredmény, de mi a XVn. kongresszus határozatainak lebontásakor 87 százalékos arányt vállaltunk, és ehhez a szigorúbb norma mellett is tartjuk magunkat. Abból a meggyőződésből, amely az elmúlt évtizedben mindenkor munkánk meghatározója volt. Ha növekedtek az igények, akkor önmagunkat is szigorúbban értékeltük. Úgy,

hogy eleget tegyünk az új elvárásoknak és a lehetőségekhez mérten még terven felül is termeljünk.

A tehenészetben dolgozóknál ezt pillanatnyilag elsősorban az egyéni érdekeltség és az érdemek szerinti díjazás körültekintőbb alkalmazásával szorgalmazzuk. Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy a jó minőségű munkához adottak legyenek a feltételek. Ilyen meggondolásból a párt- alapszervezet kezdeményezésére már az első negyedévben egy pártellenőrző napot szerveztünk. Meghívtuk az érdekelt járási, illetve kerületi szervezetek, intézmények és üzemek képviselőit, hogy nézzék végig a fejést, lássák a munkánkat. Észrevételeik és javaslataik alapján összegeztük a feladatokat, és ezek teljesítését minden érintettől következetesen számonkérjük. A termelési értekezleteken, a pártcsoportok ülésein és a párttaggyűléseken nem győzzük hangsúlyozni a vélemény- nyilvánítás fontosságát. Azt, hogy a tárgyilagos észrevételek és a valós tényeken alapuló kritika nem ellenséges magatartás a munkatárssal szemben, hanem elvtársi kötelesség. Csakis a hibák és hiányosságok következetes feltárásával találhatjuk meg azokat a tartalékokat, amelyek segítségével a szigorúbb gazdasági feltételek közepette is fejleszthetjük gazdálkodásunkat.

Ez utóbbi gondolatsort nem véletlenül emeltem ki ilyen hangsúlyosan. Mint ismeretes, a mezőgazda- sági üzemekben januártól teljes mértékben az új gazdálkodási alapelvek érvényesülnek. A nagyobb elvonások miatt számításaink szerint a jelenlegi telesítmények mellett tiszta jövedelmünk közel harmadára csökkenne. Ez a csökkenés a fejlesztési lehetőségeket és kilátásokat nagyon leszűkítené. Mit tehetünk tehát? Csakis egyet! Úgy fogunk dolgozni, hogy az új gazdálkodási feltételek között is az élenjárók között maradjunk. Ennek a számos anyagi feltétel mellett emberektől függő feltételei is vannak, és ez utóbbiak megteremtése elsősorban a párt- alapszervezet feladata. A CSKP Központi Bizottságának 7. és 9. ülésén elfogadott határozatok megjelölik az utat, amelyen haladni kell, és a munkaformákat is, amelyek segítségével mind a 609 tagunkat meggyőzhetjük, hogy a feladatok vállalásában és teljesítésében a legjobbak példáját kövessék. A példamutató szerepet elsősorban a 83 kommunistának kell magára vállalnia.

Ez a lényege és alapja a tömegpolitikai munkánknak. Mivel és hogyan igyekszünk hatni az emberekre? Elsősorban mindazzal, amivel

eddig, de ha lehet, még következetesebben és szélesebb körben. Tovább erősítjük a munkaversenyt és a szocialista brigádok mozgalmát. Valamennyi nagyobb munka elvégzésére versenyt hirdetünk, és ennek eredményeit a feladat elvégzése után közvetlenül, nyilvánosan értékeljük. Az erkölcsi elismerést megfelelő anyagi jutalommal kötjük össze. Tizenhét szocialista és egy komplex racionalizációs munkabrigádunk van. A számszerű növekedés mellett a munkaverseny minőségi oldalait helyezzük előtérbe. Elsősorban még több konkrét és ellenőrizhető feladat megjelölésével. A brigádokban a vállalások megtételekor azt is meghatározzák, hogy ezek teljesítéséért a közösség tagjainak egyénileg mit kell tenni.

Tömegpolitikai munkánkban nagy figyelmet kap az ifjúság. Három év alatt kilenc fiatal tagjelöltet vettünk fel és a SZISZ-alapszervezet valamennyiükért kezességet vállalt. Ez csak ott lehetséges, ahol tevékenyek a fiatalok. A pártalapszervezet sokoldalúan segíti a SZISZ-szerve- zet munkáját. A november-február hónapokban sorra kerülő pártnapokon értékeljük munkánkat, és a feladatok teljesítésének feltételeiről tanácskozunk. Ezeken az eszmecseréken a SZISZ-tagok is jelen vannak és aktívan bekapcsolódnak a vitába.

A 9. ülés határozatainak szellemében elfogadott feladataink konkrétak és átgondoltak. A rendelkezésünkre álló politikai eszközökkel szorgalmazzuk az érdem szerinti javadalmazás, elsősorban a brigádforma kiszélesítését. A gazdasági vezetőkkel folytatott eszmecsere alapján kitűzzük a célokat (termelési szinteket) és az ezek eléréséért kifejtett munkát rendszeresen ellenőrizzük.

A beszámolókban és minden értékelésben az embert helyezzük az előtérbe. Gazdasági propagandánkat nemcsak a központi faliújságon fejtjük ki, amelyen feltüntetjük eredményeinket, hanem a minden részlegen és munkahelyen megtalálható faliújságokon is. Ezeken az értékelést az egyénekig lebontjuk. így az élenjárók mellett a lemaradókat is mindenki megismerheti. Nemcsak az adott munkahelyen, hanem a havonta megjelentetett Híradóban is ilyen módon tájékoztatjuk egész tagságunkat. Mindezt azért, hogy az emberek felelősségérzetét erősítsük, azt a felelősséget, amire a megnehezült gazdasági feltételek közepette minden korábbinál nagyobb szükség lesz.

DRAPPAN IMRE, a pártalapszervezet elnöke

A Tesla Híradástechnikai Kutatóintézetének öttagú csoportját tavaly Klement Gottwald Állami Díjjal tüntették ki mikrohullámú félvezető alkatrészek és integrált áramkörök fejlesztéséért és gyártásáért. A fe'vételen a csoport egyik tagja, Oldrich Plajner fizikus a gallium-arzenid réteg struktúráinak paramétereit méri.

(Jan Vrabec felvétele -ČTK)

A brigádformát is tanulni kell

Napjainkban számos dolgozókollektíva néz szembe a döntéssel, hogy áttérjen-e a brigádrendszerü munkaszervezésre és javadalmazásra. A még mindig mérlegelők címére mondom, hogy igen, mégpedig a lehető leggyorsabban. Javaslatom alapja saját pozitív tapasztalataink, amelyeket az elmúlt négy év alatt szereztünk. A mi tizennégytagú kollektívánk a lévai (Levice) Levitex Csehszlovák-Szovjet Barátság Pamutipari üzemben 1984-ben elsőként kezdett a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás elvei szerint dolgozni, s bár az elmúlt évek során felmerültek problémák, a brigádforma megszüntetése egyszer sem került szóba. Irányító gazdasági szerveink bevonásával mindig csak a problémák megoldására összpontosítottuk figyelmünket, vagyis folyamatosan tökéletesítettük az új munkaszervezési és javadalmazási formát, hogy az messzemenően szolgálja a kitűzött célokat.

E célok közül mindenekelőtt a munkafeladatok maradéktalan teljesítését emelem ki. A mi kollektívánk a gépek fonóegységeit tisztítja és javítja. Pontos ütemterv szerint dolgozunk. A napi norma száz egység. Ennyit kell leszerelni, szétszedni, kitisztítani, és a hibás alkatrészek kicserélése után összerakni, majd visszaszerelni a gépre. Ha valamelyik napon valamilyen nyomós ok miatt néhány darabbal kevesebbet csinálunk meg, azt másnap mindenképpen pótolni kell.

Ugyanakkor mi is emberek vagyunk, akik másokhoz hasonlóan és akaratukon kívül időközönként megbetegszenek, vagy mint édesanyák beteg gyermekükkel kénytelenek odahaza maradni. Mindezt emberileg meg kell érteni, másrészt azonban a feladatokat is teljesíteni kell. E látszólag megoldhatatlan ellentétet hidaltuk át a brigádrendszerű munkaszervezéssel és javadalmazással. Ha kiesik, hiányzik valaki a munkából, a többiek helyettesítik, vagyis az ó feladatait is elvégzik Persze nem ingyen, hanem megfelelő anyagiak ellenében. Vegyünk egy konkrét példát. Egymás között úgy

A jó szándék és az igyekezet - kevés...

ÚJ SZÚ

1988. XI. 3.

Én ugyan a termelésben dolgozom, de egy ponton egyforma „elbírálás" alá esek, szinte valamennyi polgártársammal: fogyasztó, vásárló is vagyok, ha kilépek a gyárkapun. így én is, mint bárki más, azt szeretném, ha az üzletek pultjain kizárólag jó minőségű árúval találkoznánk. Éppen ezért a brigádom - egyébként 28-an vagyunk - minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó minőségű termékeket gyártson. Meggyőződésem, hogy így van ezzel alapjában véve mindenki, aki a termelési szférában dolgozik. Más kérdés, hogy igyekezetünk sokszor hiábavaló: a jó minőségű termék előállításához nem elég a jó szándék. Ezt szeretném saját példánkon is bemutatni.

Itt mindenekelőtt az alapanyag-ellátást kell említenem, hiszen éppen ezen a területen akad a legtöbb gondunk. Az alapanyag-ellátás - és itt tulajdonképpen a Tatrasvit vállalat akár valamennyi szállítóját megnevezhetném - nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Ha pedig nézeteltéréseink támadnak az alap- anyag-szállítókkal, akkor nagyon hosszadalmas huzavona kezdődik, míg többé- kevésbé megnyugtatóan elintézzük a nézeteltérést, de kijelenthetem, hogy általában kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Vegyük például a színes élógyapjút, amelyet olyan gépeken dolgozunk fel, amelyeket már négy éve leírtak, azaz az „eszmei" értékük nulla. Csakhogy, amikor a terveket készítik, ezt figyelmen kívül hagyják. Pótalkatrészek ezekhez a gépekhez - természetesen - nincsenek, pedig e gépek meghibásodása mostanság egyre gyakoribb.

Ezen a ponton természetesen az emberek tűrőképességének is ki kell állnia a próbát. Mert mint említettem, egyfelől van a terv, másfelől a gyakori gépi meghibásodás, az ebből és az alapanyag hiányosságaiból származó „terven felüli" hulladékmennyiség, és ezek a fényezők alapvetően befolyásolják munkánk gazdaságosságát. Ilyen körülmények között a takarékosságról - ami egyébként a kollektíva számára is hasznot jelentene - illuzórikus lenne beszélni. Tehát a nyereség nemhogy elmarad, hanem helyette veszteséget kell följegyeznünk. Néha előfordul, hogy a rossz alapanyag-minőség miatt reklamálunk a szállítónál, kapunk is bizonyos kártérítést, ez azonban az egész üzemrészleg gazdasági eredményeinek kimutatásakor latba esik, azaz a kollektíva tulajdonképen semmit sem lát belőle. Ez természetesen negatív hatással van az emberekre, bizalmatlanságot szül, mert látják hogy igyekezetük hiábavaló. Egyszerűen tehetetlenek ebben a helyzetben.

A „nem tudom", „nem tehetek róla ', „képtelen vagyok jobbat" érzése, azt hiszem, nem a legfelemelőbb érzések közé tartozik - ezt különösebben magyarázni nem kell, az élet számos területén mindenki találkozhat vele. Gyakran hiábavaló a vállalatvezetés segítő szándéka is, hiszen amikor a vállalat - és ezen belül az egyes kollektívák - érdekeit igyekeznek védeni a szállítókkal folytatott tárgyalásaik során (amikor is az alapanyag minőségi kifogásai kerülnek szóba), jogos követeléseinket csak részben érvényesíthetik. Ugyanis, mi a feldolgozás során hiába állítjuk vagy bizonyítjuk, hogy a fonalvastagság nem megfelelő. Az alapanyagszállítók kötik az ebet a karóhoz, hogy termékük paraméterei megfelelőek.

Vegyük például a gyapjú melegzoknikat, ezekből a már említett gépeken naponta 14 750 párt kell gyártanunk. Feltételeink mellett elképzelhetetlen, hogy a megengedett selejt szintjén belül maradjunk. Igaz ugyan, hogy a Vera típusú gépeken nagyon jó minőségben termelünk, de ebből sem profitálhatunk, hiszen a régi gépeken folyó termelés ezeket az eredményeket jócskán lerontja. Például idén az első negyedévben a nem megfelelő minőségű termelésből származó veszteségünk 11 ezer korona volt. Azaz, amit a kollektíva egyik része a korszerűbb

gépeken nyereségben megtermelne, azt lerontja az elavult gépeken folyó termelés vesztesége.

Ha pedig nem teljesítjük a terv minőségi mutatóit, akkor ez megmutatkozik a dolgozók jövedelmén is. Az, hogy a rossz minőségű alapanyagból, ezenkívül a nem azonos feltételekből származó hiányosságok ellenére a kollektíva összetart, valóban csak a dolgozók Öntudatának köszönhető. Igaz, ezt a szót az elmúlt évek során meglehetősen devalváltuk a mindennapi élet során, de a jelen esetben helytálló. Ugyanis, ha egy kollektíván belül a korszerű gépen dolgozó brigádtag, - akit ha külön önállóan értékelnénk, nyereségesen termelne, és így nagyobb jövedelemre számíthatna - nem zúgolódik amiatt, hogy azonos elbírálásban részesül azzal, aki az elöregedett, korszerűtlen gépeken veszteségesen termel, ez valóban öntudatra vall. Jelenleg még ez a helyzet, de kérdés, meddig mehet ez így? Én mint brigádvezetó gyakran őszintén csodálom a brigádot, mert a 28 ember az huszonnyolc véleményt is jelent, és mégis közös nevezőre tudjuk hozni . ! Néha eljátszom a gondolattal, hogy ez a kollektíva mit tudna bizonyítani, ha nem is ideális, de szolid - és azonos - feltételek mellett termelhetnénk. Aztán ráébredek a valóságra...

MÁRIA HURČALOVÁ, a sviti Tatrasvit munkásnöje

osztjuk szét a munkát, hogy négyen a fonóegységeket szerelik le és fel, tízen pedig néhány csoportra osztva a szétszedést, tisztítást, javítást és összeszerelést végzik szalagszeren, vagyis minden csoport csak egy bizonyos műveletet lát el. Ha valahonnan például a le- és felszerelést végző csoportból hiányzik valaki, akkor a munkában lévők távollévő társuk feladatait is elvégzik. Úgy, hogy azokon a bizonyos napokon kevesebb és rövi- debb munkaszüneteket tartanak, illetve rádolgoznak a műszakra.

Amint már említettem, mindezt megfelelő anyagiak ellenében teszik. Mi az alapbérünket ugyanis a kijavított fonóegységek után kapjuk, tehát ha hárman ugyanannyi darabszámot javítanak meg, akkor az azért járó pénz is csak három felé oszlik Ilyenkor magasabb a norma teljesítése, és a teljesítés arányával együtt a prémium is növekszik. De még ez sem minden. A hónap végén a brigádtanács értékeli a dolgozókollektíva tagjait. Az egyének teljesítményét, a munkafegyelmet és a kezdeményezőkészséget. Egy dolgozó maximálisan négy pontot kaphat. Szeretném hangsúlyozni, hogy az értékelésben következetesek vagyunk. Minden hónapban vannak, akiknek egyetlen pontot sem ítélünk meg. A brigádtanács a közösséggel is megvitatja a javaslatot és minden egyes esetben megindokolja. így a szigorúság és a pontelvonás miatt nincs harag, nézeteltérés, esetleg csak egyéni elhatározás, hogy legközelebb majd ó is jobban igyekszik.

Még egy kérdéssel kell foglalkoznom, amire lényegében már a címben is utaltam. Tapasztalataink alapján mondhatom, hogy a brigádformát is tanulni kell. Bevezetésekor a kollektíva és a gazdasági vezetőség szerződést köt, amelyben kölcsönösen meghatározzák a feladatokat és követelményeket. Ennek ellenére az idő múlásával felmerülhetnek problémák, amelyeket késedelem nélkül meg kell oldani. Egyrészt a kollektíván belül, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mindenki és azonnal megérti az érdem szerinti javadalmazás lényegét és előnyeit. Akadhat olyan is, akinek a nagyobb kereset lehetősége rokonszenves, de amikor a több pénzért többet is kell dolgoznia, kezdeti lelkesedése alábbhagy. Előfordulhat, hogy a brigádforma alkalmazása során derül ki, bizonyos feltételeken változtatni kell. Nálunk például a négy év alatt már kétszer változtak a szabályok, és egy harmadik változás előtt állunk. Tapasztalataink alapján mi javasoljuk a prémium- rendszer bizonyos megváltoztatását.

Ez utóbbi gondolattal a közös felelősség és a személyes hozzáállás szükségességére akarok rámutatni. A brigádformát alkalmazó kollektíva nem lehet pasz- szív. Kezdeményeznie kell a munkában, de a munka szervezésében és irányításában is. Ha felmerül valamilyen probléma, a termelési értekezleten azonnal jelezzük és kérjük a megoldását. Már az is megtörtént, hogy az illetékes gazdasági osztály képviselőjét meghívtuk körünkbe és a kialakult helyzetet közösen vitattuk meg. Ha olyan jellegű a probléma, akkor a kollektíva kommunista tagjainak a közvetítésével a pártcsoport, sót esetenként a taggyűlés elé visszük az ügyet, és kérjük a következetes rendezést. Legyen az a pótalkatrésszel kapcsolatos kérdés, szervezési vagy egyéb dolog, mindig késedelem nélkül hallatjuk a szavunkat. Persze mindenkor a közös ügy érdekében, vagyis a feladatok maradéktalan teljesítéséért.

KATARÍNA BENIČIAKOVÁ csoportvezető