Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-01 / 257. szám, kedd
Gustáv Husák pohárköszontoje A CSKP KB főtitkára nevében és saját nevemben is a lehető legszívé- lyesebben üdvözlöm önt és kíséretének tagjait hazánkban és itt, a prágai várban. Ezt a látogatást Csehszlovákia és Angola népe barátsága további bizonyítékának, sokéves kapcsolataink tanúságának tekintjük. Közös eszméink vannak, és közösen törekszünk megvalósításukra. örülünk annak, hogy az elmúlt hét év folyamán sikerült valóra váltani barátsági és együttmüködési szerződésünket, amelyet első csehszlovákiai látogatása folyamán írtunk alá. Ezzel szilárd alapot teremtettünk a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális kapcsolatok fellendítéséhez. Különösen nagyra értékeljük a CSKP és az MPLA-Munkapárt, valamint társadalmi szervezeteink bővülő együttmúködését. Sokat ígérőén fejlődik az együttmüködés az angolai káderek továbbképzése terén. Országainkat ugyan sok ezer kilométeres távolság választja el egymástól, de népünk számára közeli mindaz, ami ebben a baráti országban történik. Rokonszenvvel figyeljük az angolai nép mindennapi forradalmi küzdelmét az új, szociális szempontból igazságos társadalom építéséért. Nálunk ezekben a napokban a csehek és a szlovákok önálló állama létrejöttének 70. évfordulójáról emlékezünk meg. A jubileumi ünnepségek olyan légkörben zajlanak le, amelyben az egész pártot és minden dolgozót a szocialista építés időszerű feladatainak megoldására mozgósítunk. A CSKP XVII. kongresszusán és a párt központi bizottságának legutóbbi ülésein elfogadott határozatokkal összhangban a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakításának és a szocialista demokrácia fejlesztésének útjára léptünk, amely egyidejűleg szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének fő iránya. Az általunk kitűzött célokat csak a világbéke megőrzésének feltételei között érhetjük el. Ezért Csehszlovákia népe aktívan váltja valóra a szocialista országok közös békés programját. Saját kezdeményezéseinkkel is törekszünk az átfogó nemzetközi biztonság megteremtésére. Őszinte örömmel fogadtuk, hogy a szovjet-amerikai rakétaszerzódés megkötését követően kezdődött a valós leszerelés folyamata Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió kitartó erőfeszítései révén fokozatosan sikerül további lépéseket megtenni a leszerelés, az enyhülés és a nemzetközi biztonság erősítése felé vezető úton. Csehszlovákia jelentős és konkrét kezdeményezéssel állt elő a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán létesítendő bizalmi, együttműködési és jószomszédsági övezet létrehozásával kapcsolatban. Ezenkívül tartós figyelmet fordítunk a nemzetközi helyzet minden aspektusára a világ minden térségében. Határozottan síkraszállunk a helyi konfliktusok igazságos rendezéséért. Elítéljük a fejlődő országok neo- kolonialista kizsákmányolását, ami eladósodásukkal együtt korlátozza gazdasági és szociális fejlődésük lehetőségeit. örömmel állapíthatom meg, hogy eddigi megbeszéléseink alátámasztották: adottak a lehetőségek pártjaink és országaink kapcsolatainak további bővítéséhez és gazdagodásához, s mindkét fél arra törekszik, hogy az eddigi tapasztalatok és az új, hagyományostól eltérő együttmüködési formák felhasználásával a lehető legtöbbet tegye meg kölcsönös kapcsolatainak minőségileg magasabb szintre való emeléséért. Népünk nevében biztosítjuk önöket arról, hogy továbbra is szilárdan az angolai forradalom oldalán állunk. Békét és új sikereket kívánunk az angolai népnek, hazájának sokoldalú felvirágoztatásához. Jósé Eduardo dós Santos pohárköszöntője ÚJ SZÚ 1988. XI. 1. Megtisztelve érezzük magunkat azon üdvözlő szavak hallatán, amelyek az imént az angolai nép és küldöttségünk címére elhangzottak, s meggyőződésünk, hogy nemzeteink és kormányaink immár hagyományos barátságát és együttműködését ez a látogatás még tovább erősíti. Kormányaink már sok éve gyümölcsöző gazdasági, műszaki és kulturális együttműködést fejtenek ki, amelynek eredményeit kedvezóek- nek ítéljük meg. A kapcsolatok további megszilárdítására tett közös erőfeszítéseink ellenére még mindig nem sikerült kihasználnunk minden gazdasági és műszaki lehetőséget. Ennek okai különbözőek, országunk részéről mindenekelőtt a katonai stabilitás hiánya, valamint a nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet. Ennek ellenére úgy véljük, hogy mindkét ország javát szolgálja a konkrét együttműködés fejlesztése az 1981 - ben megkötött barátsági és együttműködési szerződés alapján. Angola úgy véli, folytatni kell a vegyes bizottság munkáját, hogy biztosított legyen a csehszlovák vállalatok részvétele az angolai ipar, mezőgazdaság, energiatermelés és kereskedelem fejlesztésében. Bizonyára tudják, hogy országunkban a gazdasági és pénzügyi fejlesztés programját hajtjuk végre, amelynek célja a gyors gazdasági és pénzügyi rendeződés, az országunk rendelkezésére álló erőforrások kihasználása. E program valóra váltása szempontjából lényeges a délnyugat-afrikai rendezés, amelyet az Angola, Kuba, Dél-afrikai Köztársaság és az Egyesült Államok részvételével folyó négyoldalú tárgyalások segítségével kell elérni. Már az eddigi eredmények alapján állíthatjuk, hogy lehetséges olyan globális egyezmény, amely szavatolja a Namíbia függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-határozat végrehajtását és Angola biztonságát. Annak ellenére, hogy a Délafrikai Köztársaság már számos nemzetközi egyezményt megsértett, a kapott nemzetközi garanciák alapján bízhatunk abban, hogy Pretoria ezúttal komolyan jár el az Afrika délnyugati részén uralkodó feszültség enyhítésében. Másrészt meggyőződésünk, hogy az Angola által szabott feltételek, főleg az, hogy ne segítsék fegyverrel külföldről az UNITA fegyveres bandáit, lehetővé teszik, hogy ezt a problémát közkegyelem és nemzeti megbékés útján rendezzük. A külföldi erők ebbe a kérdésbe azért avatkoznak be, hogy növeljék az árat, amelyet az angolai nép fizet azért, hogy megvédje szuverenitását e beavatkozással szemben. A halottak, a sebesültek és háborús menekültek száma eléri a több száz ezret, s felbecsülhetetlenek a gazdasági károk s nemzetünk szellemi és fizikai szenvedései. Az olyan afrikai országok tapasztalatai, amelyek hasonló problémákat éltek át, mint Angola, az ösztönzés fontos forrását jelentik kormányunk számára. Habár a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult, jelenleg viszonylagos enyhülésről beszélhetünk a közeledés pozitív folyamatának köszönhetően. A Szovjetunióban zajló átalakítás a forradalmi változás tényezőjét jelenti a szocializmus építésének módszertanában, s pozitív hatása érződik a nemzetközi kapcsolatokban. Azonban aggaszt bennünket az a tény, hogy egyes helyi konfliktusok megoldásának perspektívája bizonytalan, s ezek a konfliktusok jelentős mértékben ártanak a mostani békefolyamatnak. Csehszlovákiai látogatásunk alkalmat adott arra, hogy eszmecserét folytassun országaink kétoldalú kapcsolatairól és a nemzetközi helyzetről. Meggyőződésem, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amelyek segítségével erősíteni tudjuk nemzeteink és kormányaink barátságát és együttműködését. SZOVJET ÉS AMERIKAI TÖRTÉNÉSZEK VITÁJA A hidegháború kirobbanásának körülményeiről Vita az USA moszkvai nagykövetségének épülete körül (ČSTK) - A múltról a jövő nevében - ezt a címet viseli a moszkvai Pravdában tegnap megjelent cikk, melynek szerzője, J. Heddis professzor, az ohiói egyetem történettudományi intézetének igazgatója, a hidegháború kirobbanásának körülményeiről ir. Az amerikai történész Lev Bezimenszkij és Valentyin Falin augusztus 29-én, ugyancsak a Pravdában megjelent cikkével polemizál. Nem lehet kizárni, hogy 1945-ben sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem kívánta a hidegháborút - írja Heddis professzor. A tragédia abban rejlett, hogy mindkét ország egyoldalúan igyekezett garantálni saját biztonságát, s nem járt el közösen. Az amerikai történész elismeri, hogy a Nyugat több hibát követett el a háború idején éppúgy, mint a háborút követő időszakban. A történelem azonban ritkán olyan egyszerű, hogy az eseményeket feketén-fehéren lehessen értékelni. A nyugati tudósok nem juthatnak hozzá a hidegháború időszakából származó levéltári anyagokhoz - Írja az amerikai történész. Ugyanakkor beismeri, hogy a Nyugat „részben felelős" a hidegháború kirobbanásáért, miközben azt kívánja elhitetni, hogy az Egyesült Államokat szinte saját akarata ellenére rántották a konfrontációba. Heddis professzor cikkét a Pravda hasábjain 0. Rzsesevszkij, a szovjet tudományos akadémia általános történeti intézete hadtörténeti osztályának vezetője kommentálja. Egyetért azzal, hogy a hidegháború kirobbanását vizsgálva a Szovjetunió politikáját is nagyitó alá kell venni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a háború és a béke közötti fontos időszakban az USA és más tőkés országok szélsőséges körei a forradalmi demokratikus és nemzeti felszabadító erőkkel szemben a külpolitikai expanziót és a kemény irányvonalat propagálták. Winston Churchill 1946 márciusi fultoni beszédében nyíltan harcba szólított a „viiágkom- munizmus" ellen. Gazdasági téren a szocialista országok szigorú blokádjának programját hirdették meg. A hidegháború időszakában hozott szovjet külpolitikai döntéseknek alapjában véve válaszjellegük volt, s a harc logikájához, nem pedig az együttműködés politikájához igazodtak - Írja a szovjet történész. Ilyen helyzetben nyilván hibák is bekövetkeztek, amelyekért a Szovjetuniónak végül nagy árat kellett fizetnie. A Szovjetuniót belerántották a lázas fegyverkezés spiráljába, s az ország gazdasági és szociális fejlődése lelassult, ami tulajdonképpen Washington célja volt. Rzsesevszkij végül azt javasolja, hogy a hidegháború kialakulásának történetéről dolgozzanak ki közös szovjet-amerikai tanulmányt. xxx Vita folyik jelenleg arról is, ahogy az Egyesült Államok az új moszkvai nagykövetség épületének kérdését kezeli. Mint ismeretes, Washingtonban úgy döntöttek, hogy az új objektumot lerombolják, s ezt azzal indokolják, hogy a Csajkovszkij utcai épületben lehallgató berendezéseket helyezett el a szovjet fél. Erre reagálva Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő moszkvai sajtóértekezletén a hét végén kijelentette, a nagykövetség épületének sorsa az Egyesült Államok dolga, az ó pénzéről van szó. Az ügynek azonban politikai oldala is van. Moszkva figyelmét nem kerülte el a szovjetellenes hangulatkeltés. Annak ellenére, hogy az amerikai fél egyetlen konkrét bizonyítékot sem tudott szolgáltatni, folytatódik a Szovjetunió elleni vádaskodás Legalábbis furcsa, hogy a dologgal éppen most hozakodtak ismét elő, amikor kedvező lehetőségek körvonalazódnak a szovjet-amerikai viszony fejlesztéséhez - fűzte hozzá Geraszimov. Tegnap pedig azt közölte Gennagyij Geraszimov, hogy az Egyesült Államok már beterjesztette a Szovjetuniónak 29 millió dolláros kártérítési igényét. A szóvivő elutasította azt az állítást, hogy a szovjet fél felelős az amerikai nagykövetség építésének késedelméért. Geraszimov hozzáfűzte: a Szovjetuniónak ugyancsak vannak igényei az Egyesült Államokkal szemben, melyek talán még az amerikai követeléseket is meghaladják. Washingtonban elkészült a szovjet nagykövetség épülete, de üresen áll, amiből a szovjet félnek jelentős anyagi veszteségei származnak. A szovjet diplomáciai személyzet nem költözhet be az új épületbe, mivel az amerikaiak nem tudnak dűlőre jutni moszkvai nagykövetségük sorsát illetően. Az MSZMP főtitkárának nyilatkozata Grósz Károly megválik a kormányfői tisztségtől (ČSTK) - A Magyar Hírlap, a kormány napilapja pénteken terjedelmes beszélgetést közölt Grósz Károly pártfőtitkárral és kormányfővel, amelyet útban Teheránból Budapestre adott újságíróknak. Grósz Károly egyrészt iráni tárgyalásait értékelte, másrészt pedig megvonta tizenhathónapos korDukakis akcióba lendül? (ČSTK) - Michael Dukakis, a Demokrata Párt elnökjelöltje vasárnap magabiztosan kijelentette: a november 8-i elnökválasztásokig a közvéleménykutatási eredményeket illetően lekörözi republikánus ellenfelét, George Busht. Dukakis tanácsadói szerint a massachussettsi kormányzónak sikerült hat pontra (17-ről) csökkentenie Bush előnyét, s az olyan kulcsfontosságú államokban, mint például Kalifornia, állítólag már kiegyenlítődtek az esélyek. Amerikai megfigyelők véleménye szerint Dukakisnak az utóbbi napokban sikerült felfuttatnia kampányát. A vasárnapi ún. „vonatkampány“ keretében - több vidéki kaliforniai ALGÉRIA ===== Algéria ma ünnepel. Vegyes érzelmekkel, kétségek között, hiszen október elején világossá vált, hogy a független ország hosszú ideig lesz kénytelen szembenézni rendszerének mély válságával. 1954. november 1 -én, épp 34 éve dördültek el a francia gyarmatosítókkal harcba szálló algériai hazafiak első lövései. A Nemzeti Felszabadí- tási Hadsereg tagjai elkeseredett küzdelembe kezdtek. Megkezdődött a függetlenségi háború, amely csakhamar megnyerte a tömegek támogatását. Párizs minden eszközzel a forradalom elfojtására törekedett. Megteltek a koncentrációs táborok és börtönök, a felkelőket kivégezték, illetve elhurcolták, emberek ezrei tűntek el nyomtalanul. De a legbru- tálisabb terror sem tudta megfékezni a függetlenségért harcoló hazafiakat. A hősi küzdelmet - amely 1,5 millió áldozatot követelt - nyolc év múlva vitte győzelemre az országos mozgalommá terebélyesedett Nemzeti Felszabadítási Front. 1962 márciusában aláírták az eviani kompromisszumos egyezményt. De Gaulle tábornok kormányzata elismerte az észak-afrikai állam függetlenségét. Ami viszont utána következett, az OAS, a „francia Algériáért" harcoló titkos hadsereg terrorakciói, az ismét felszínre került ellentétek, a franciák tömeges távozására Algériából - mindez nem járult hozzá a két ország közötti kedvező légkör megteremtéséhez. Az algériai-francia kapcsolatok javítása érdekében többször történtek próbálkozások, Pompidou és Giscard d’Estaing idejében is. Koállomáson állt meg - Dukakis azt hangoztatta, hogy ő olyan liberális, aki Roosevelt, Truman és Kennedy hagyományait folytatja. Ezzel a republikánusok támadásait igyekezett visszaverni. A liberális jelzőt, természetesen pejoratív értelemben, Bush pártja ragasztotta Duka- kisra. Dukakis jelenlegi üzenetének lényege: azzal vádolja Busht, hogy a gazdagok felé hajlik, amíg ő, a demokrata jelölt a nép képviselője. Vasárnap este Dukakis felszólította Busht, hogy tartsanak egy harmadik tévépárbajt is. Nem valószínű, hogy a jelenlegi alelnök, aki az első két tévévitában megállta helyét, elfogadja a kihívást. mányfői tevékenységének mérlegét. Szólt arról is, hogy a korábbi szándékoknak megfelelően még ebben a hónapban megosztják a pártfötit- kári és kormányfői funkciót. Grósz meg kíván válni miniszterelnöki tisztségétől és erre vonatkozó kérelmét a parlament november 24-én sorra kerülő ülése elé terjeszti. Ezen az ülésen választják meg egyúttal az MSZMP KB PB és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének közös javaslata alapján az új kormányfőt. Egyelőre öten pályáznak erre a tisztségre, s közülük kerül ki az új miniszterelnök. Grósz Károly elmondta azt is, hogy folytatódik az ún. társasági törvény kidolgozása, valamint most készítik az alapanyagokat a gyülekezési és az egyesülési törvény szövegéhez. A főtitkár-kormányfő a 16-16,5 százalékos inflációt nem tartja rossz eredménynek, akárcsak a külkereskedelmi mérleg alakulását sem, amely ugyan javult, de nem a várt mértékben. Az elmondottakhoz hozzáfűzte, hogy a vezetés egységes, viták ugyan vannak, de politikai kérdésekben nagyon kicsik a véleménykülönbségek. molyabb áttörésre csak Mitterrand, illetve Sadli Bendzsedid kormányzata alatt került sor. Algéria a függetlenség kivívása után gigantikus változtatásokba kezdett. Államosították a francia ültetvényesek földjeit, hatalmas, szemet gyönyörködtető ipari üzemeket építettek. Nem tudták azonban kikerülni a fejlődő országok gondjait. Kizárólag a jó megélhetést kínáló olaj- és Csend és földgázkincsre alapozták a gazdaság fejlesztését. Nem gondoltak a gépek, a berendezések felújítására, a mezőgazdaság fellendítésére. Akkor úgy tűnt, nem is kellett. Az élelmiszer egyre nagyobb hiányát külföldről pótolták, hiszen ez az olajból szerzett milliókból könnyen ment. A virágkornak akkor lett vége, amikor a világpiacon rohamosan csökkent az energiahordozók ára. Mindehhez hozzájárult a demográfiai probléma. 1962 óta Algéria lakossága csaknem megkétszereződött, mind több és több élelmiszert kellett importálni. A jólétet a kiábrándultság és az elégedetlenség kora váltotta fel. összébb kellett húzni a derékszíját. De kinek a rovására? Az élelmiszerüzletekből hol ez, hol az hiányzott, csökkent az élet- színvonal, megnőtt a munkanélküliek száma. A már-már elviselhetetlen helyzet az utcákra kényszerítette az embereket, s elsősorban a fiatalokat. A lassan szaporodó gondok, a felgyülemlett politikai és vallási problémák október elején kirobbantak. Algírban, Oranban és más városokban azóta helyreállt a - viszonylagos - nyugalom, az utcákon csend van. A harag elcsitult, feloldották a rendkívüli állapotot, a halottakat eltemették, az államfő november 3-ra bejelentette a népszavazást a reformtervezetről. Ismét reménykedni lehet. Sadli Bendzsedid elnök mélyreható politikai és gazdasági reformokat ígért. Algériának ehhez szüksége lesz a külkapcsolatok bővítésére is: a szocialista országokkal, történelmi és földrajzi helyzetéből kifolyólag az egykori gyarmattartójával - Franciaországgal. Párizs épp ezért aggodalommal tekintett az októberi eseményekre. Nem jó szemmel nézte az elnyomó intézkedéseket, attól tartva, hogy eluralkodik az erőszakhullám. Hiszen „Algéria nélkülözhetetlen partner, nélkülözhetetlen a Maghreb-egyensúlyhoz, a Maghreb pedig nélkülözhetetlen a világ eme térsége egyensúlyához. Kívánjuk, hogy találja meg újra belső békéjét és gazdasági egyensúlyát“ - mondotta Roland Dumas francia külügyminiszter. Hogy sikerül-e megoldani a problémákat, még nem tudni. A csütörtökre tervezett népszavazás után ez talán eldől. Egy biztos: határozott és megfontolt lépésekre van szükség. Csakis a radikális reformok következetes megvalósításával lehet áthidalni az ország válságát. URBÁN GABRIELLA
