Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-24 / 277. szám, csütörtök

Csehszlovák - szovjet baráti iskola

Kelet-Szlovákiában az első

Az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának képviseletében Fibi Sándor, a nemzetiségi iskolák osztályának vezetője a minap Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) bensőséges ünnepségen adta át a helybeli magyar tanítási nyelvű alapiskola vezetőségének a csehszlovák-szovjet barátság iskolája cím viselésére feljogosító okiratot. A Kelet-szlovákiai kerületben ez az első magyar tanítási nyelvű iskola, amely ezt a megtisztelő nevet viselheti Amint azt Fibi Sándor elmondta, az elnevezés viselésének jogát azért a királyhelmecieknek adták meg, mert ebben a bodrogközi városban kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tanulók internacionalista nevelésére és az utóbbi egy-két évtizedben a Szovjetunió Kárpáton túli területén levő iskolákkal is termékeny együttműködést alakítottak ki.

Az ünnepségen ott voltam én is és megragadva az alkalmat, rövid beszélgetésre kértem meg Molnár Zoltánt, a királyhelmeci iskola igazgatóját és Hajla Józsefet, aki az ünnepségen részt vevő szovjet küldöttséget vezette, s mint a beregszászi 8-as számú középiskola igazgatója, maga is sokat tett azért, hogy a két iskola közötti együttműködés elmélyüljön.

Molnár Zoltántól először is azt kérdeztem, hogy a Csehszlovák -Szovjet Barátság Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola elnevezés mit jelent számukra?- Mindenekelőtt azt szeretném elmondani: büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ezentúl a barátság és testvériség szellemét nemcsak ápoljuk, hanem iskolánk nevében viselhetjük is. Az elnevezés négy nemzet nevéből áll. Ez a négy név egymás érdemeinek és érdekeinek kölcsönös tiszteletét és elismerését jelenti, de jelenti azt is, hogy az új, aminek az útjára léptünk, csak akkor vezet el a célhoz, ha bizalommal vagyunk egymás iránt, s tudatosítjuk, hogy egységben az erő. Mi itt, a királyhelmeci alapiskolában - pártunk politikai és gazdasági célkitűzéseit követve - tanítványainkat a mindennapi életre neveljük. Megtanítjuk őket arra, hogy a hazaszeretet lényege nem a jelszavakban, hanem a tettekben van, hogy a nemzetköziség szellemének magja a szülők iránti szeretetben érik be és fordul termőre, hogy a barátság szelleme az osztálytársak iránti tiszteletben és szeretetben bontakozik ki. Mi az elsődleges feladatunkat mindig abban láttuk, hogy az oktató-nevelő tevékenységünkhöz olyan teret és légkört biztosítsunk, amelyben hangzatos, nagy szavak nélkül, átgondoltan, megfontoltan lehet dolgozni, amelyben a haladást nem az egymást lehagyó mérföldes lépések, hanem az emberközelséget megtartó apró lépések jelentik.- A Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában 1950. szeptember elsején indult meg az oktatás. Milyennek látja a megtett utat?- Iskolánk krónikájának első lapján ez a mondat olvasható: „A szocializmusnak köszönheted, hogy anyanyelveden tanulsz.“ Ebben az egyszerű kijelentő mondatban, úgy érzem, minden benne van. Iskolánk 1950-ben két osztállyal, hetvenöt tanulóval, két pedagógussal indult. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy harmincnyolc esztendő elteltével a tízszeresére gyarapodtunk. Iskolánk huszonnégy osztályában a több mint hatszázharminc tanulót negyvenkét szakképzett pedagógus tanítja. Tanulóink száma évről évre nő, tanári karunk élvezi a szülők bizalmát és - hadd hangsúlyozzam - ez nagyon fontos. Az iskolánk, amelyben tanítunk, 1962-ben épült. Mára már kinőttük. Szaktantermek létesítésére, például, itt nincs is lehetőségünk. Számítástechnikai osztállyá is a raktárunkat alakítottuk át.- Hogyan akarnak változtatni ezen a helyzeten?- Az az igazság, hogy új alapiskolát még a nyolcvanas évek elején kellett volna Királyhelmecen építeni, de erről egyelőre lemondtunk, hogy helyette a gimnázium új épületei készüljenek el. Ezeket már átadták, a régi gimnázium helyiségeit - átalakítás után - az elektrotechnikai szakmunkásképző kapta meg. Itt meg kell jegyeznem, hogy ők korábban nagyon mostoha körülmények között dolgoztak. A jövőt illetően bizakodóak vagyunk. A kórház melletti új lakótelepen a következő ötéves tervidőszak elején bölcsőde, óvoda, napközi otthon és egy új alapiskola építését kell majd megkezdeni. Ezzel a kérdéssel a városi pártbizottság ülésein már behatóan foglalkoztunk, kérve a járási és kerületi szerveket, hogy legelőször az alapiskola építésének elkezdését engedélyezzék. Ez azért szükséges, mert mire átadják az iskolát, a lakótelepen élő gyerekek többsége éppen iskoláskorúvá válik.- Királyhelmeci barátainknak reális, szép terveik vannak - kapcsolódik a beszélgetésbe Hajla József, majd így folytatja: - Mi is reméljük,

hogy elképzeléseik valóra válnak Királyhelmecen különben nem először járunk. A látogatásaink során szerzett tapasztalataink egyértelműen azt mondatják velem, ez a tantestület mindent megtesz azért, hogy növendékeik az élet minden területén megállják a helyüket. Molnár Zoltán azt mondta, hogy szak- tantermek létesítésére a jelenlegi körülmények között nincs lehetőségük. Ez valóban így van, de mi láttuk, hogy ez az iskola modern tanítási segédeszközökkel így is nagyon jól fel van szerelve, s ezeket a pedagógusok ügyesen alkalmazzák. Nem titkolom, egy-két jó ötletet mi is ellestünk tőlük. Kapcsolataink 1965-től töretlenül fejlődnek. Sok közös rendezvényünk volt eddig is, s ezek az internacionalista nevelés elmélyítését szolgálják. 1975-ben az interklub megalakítása lendületet, ösztönzést adott a még tartalmasabb együttműködéshez. Az utóbbi időben a demokratizálódási politikának és a nyilvánosságnak köszönhetően ezek a kapcsolatok még nagyobb fejlődésnek indultak.- Miben nyilvánul ez meg konkrétan?- A királyhelmeci iskolából a nyár folyamán például huszonöt tanuló három pedagógussal harmadízben töltött egy hetet Beregszászon, a mi diákjaink meg itt lehettek a Bodrogközben. Gyermekeink korábban jobbára csak levelezés útján ismerték egymást. Most már közvetlenebbé, tartalmasabbá vált a barátság a tanulók között, de nemcsak közöttük. A családok között is. A tanítás módszertani kérdéseiről mi, pedagógusok, is jó néhányszor véleményt cseréltünk.

Az együttműködést újabb formákkal is bővíteni kívánják?- Természetesen. Szeretnénk elérni például, hogy a kárpát-ukrajnai gyerekek közül minél többen vegyenek részt a kelet-szlovákiai ifjúsági építőtáborokban, az itteni tanulók pedig a mi táborainkban. Tapasztalatszerzés szempontjából fontos lenne, hogy a beregszászi pedagógusok évente legalább két- három hetet királyhelmeci iskolánkban tanítsanak, az itteniek meg nálunk, és így sorolhatnám tovább ötleteinket, elképzeléseinket, amelyeket minden bizonnyal rövidesen meg is valósítunk. Mindehhez még hozzáteszem, hogy közös igyekezetünket a járási pártszervek mind Beregszászon, mind Tőketerebesen (Tre- bišov) méltányolják és támogatják.

További sikeres együttműködést kívánunk. SZASZÁK GYÖRGY

Kukoricza, tátkanaf, higvirics és társaik

GYÓGYNÖVÉNYEKRŐL - ZAVAROSAN

Néhány hónappal ezelőtt megjelent a martini Osveta kiadásában egy szép kiállítású könyv, melynek címe: Atlas liečivých rastlín a lesných plodov (Gyógynövények és erdei termések atlasza), írója: Jaroslav Kre- sánek, illusztrátora: Jindrich Krejča. Amint a fülszövegből és az előszóból kiderül, az ismeretterjesztő műnek harmadik kiadását vehetjük kezünkbe.

Nem vagyok gyógynövényszak- értó, ezért nem bírálhatom a könyvet szakmai szempontból. Csak annyit állapítok meg, hogy sok hasznos tudnivalót tartalmaz, könnyen kezelhető, van benne sok szép ábra, tanulságos táblázat, részletes tárgymutató - egyszóval minden, ami egy ilyen jellegű kiadványhoz kell.

Azt is csak dicsérni lehet, hogy az egyes gyógynövényeket tárgyaló rész a növényeknek a szlovák és cseh megnevezésén meg a tudományos nevén kívül közli a német, magyar, olasz, francia, angol, spanyol és orosz elnevezését is. S éppen ez az, ami kezembe adta a tollat.

Nem tudhatjuk, honnan merítette a szerző (vagy a szerkesztő?) a magyar növényneveket, mivel az irodalomjegyzékben magyar mű egyáltalán nem szerepel. Egy azonban bizonyos: valami nagyon régi szakkönyv (vagy lexikon) lehetett a forrásmű, mert bármennyire meglepő, a magyar növénynevekben előfodu- ló „c“ hang, ha nem is mindig, de meglehetősen sokszor, ,,cz“-vel van jelölve, tehát: pesztercze, kukoricza, porczika stb. Az ún. magyar iskolai helyesírás még 1903-ban eltörölte a ,,cz“ kettősbetű használatát, a Magyar Tudományos Akadémia ugyan valamivel később szentesítette ezt, de annak is megvan már majd nyolcvan esztendeje... Ezt persze nem köteles tudni sem a szlovák szerző, sem a szlovák szerkesztő, aminthogy azt sem kell tudnia egyiküknek sem, melyek a jelenleg - és nem 70-80 évvel ezejőtt - használatos helyes magyar növénynevek. Arra való a megfelelő magyar szaklektor, illetve a magyar szakirodalomban jártas szerkesztő, hogy ezt felelősen megállapítsa.

A szóban forgó gyógynövényatlaszban közölt magyar növényneveket senki sem ellenőrizte. Ezt nemcsak a már említett elavult „ez“ kettősbetű használata bizonyítja, hanem a töméntelen értelemzavaró sajtóhiba meg az olyan növénynevek - nemzetség- és faj nevek-, amelyek már ötven évvel ezelőtt sem voltak a magyar botanikában használatosak.

De menjünk sorjában. Először is: semmi nem indokolja a magyar növénynevek nagy kezdőbetűs írását. Ez az írásmód csak a tudományos megnevezés esetében kötelező (és természetesen a német növényneA GONDOLKODÁS ISKOLAJA

Egy könyv a logikáról

Nemrég jelent meg a könyvesboltokban Raymond Smullyan munkája, a Mi a címe ennek a könyvnek? címmel. Már ebből is következtetni lehet a kiadvány hangvételére és tartalmára. Logikai feladványok, humoros történetek, beugrató kérdések és viccek mellett néhány komolyabb matematikai feladvány is található ebben a kötetben, amely a hátoldalon lévő ajánlás szerint a legeredetibb, legtartalmasabb és legmulatságosabb logikai feladatgyűjtemény, amelyet valaha is írtak. A szerző a lehetetlenre vállalkozott: úgy tanítja az olvasót a matematikai logika szabályaira, hogy szinte észre sem veszi: már elsajátította a középiskolai matematikának ezt a legnépszerűtlenebb ágát.

A könyv 271 kisebb-nagyobb történetet, viccet, fejtörőt és problémát tartalmaz néhány keret- történetbe ágyazva. Az egyes fejezetek címeit olvasva képet kapunk e gyűjtemény hangvételéről és derűjéről: A lovagok és lókötők szigete, Alice a Feledékenység erdejében, Subidam és Subidu, Portia ládikái, Craig felügyelő feljegyzéseiből, Az ostoba védőügyvéd esete, Hogyan kerüljük el a farkasembereket?, Hogyan vegyünk feleségül egy királylányt?, Szerelem és logika, Van-e arany a szigeten?, A zombik szigete, Hogyan lehet elérni, hogy az orvosságos ember „Bű“-t mondjon?, Él-e még Drakula, Szórakozott professzorok, Hogyan bizonyítsunk bármit?, Az ivási elv stb. Minden fejezeten belül új és új ötletekre, ismeretekre bukkan az olvasó, hiszen a jól kitalált kerettörténetek nem titkolt célja, hogy

élvezhetővé tegyék az élvezhetetlent. Soha senki nem olvasna el egy olyan könyvet, mely az implikáció, konjunkció, diszjunkció szavaktól hemzseg. Jól szórakozik azonban az olvasó, ha az igazmondó lovagok és hazudós lókötők szigetén él át kalandokat, vagy Alice-szel barangolhat a Feledékenység erdejében, ahol szegény lány bizony sok mindent elfelejtett. Groteszk és mulatságos figurák népesítik be ezt a képzeletbeli vidéket, de sajnos nem mindegyikük megbízható. Vannak hazudósak és olyanok is, akik csak néha hazudnak, még jó, hogy a lovagok szavában megbízhat az ember. Az Oroszlán és az Egyszarvú például a hét egyes napjain igazat mond, a többin hazudik. így aztán Alice (és az olvaso) kénytelen olyan kérdéseket föltenni, hogy függetlenül a válasz igaz vagy hazug voltától megtudja az igazságot.

A kiadvány többi hőse is hasonló cipőben jár. Például Portia azt kívánja kérőitől: találják ki, a három ládika közül melyikben van az ó képe, de azt is megmondja, hogy a ládikákon lévő feliratok közül legfeljebb egy igaz. így aztán nem csoda, hogy csak a legrafináltabb és legokosabb kérő (az olvasó) tudja megválaszolni a kérdést. A következő fejezetben a képzeletbeli Craig felügyelőnek segíthetünk a nyomozásban a sok gyanúsított közül kiválasztani az igazi bűnöst. Igazi izgalmak várnak az olvasóra Erdélyben, ahol Drakula kastélyát keresve őrült emberek és normális vámpírok információi alapján juthat egyre

közelebb a titok nyitjához (néha fölbukkannak normális emberek és örült vámpírok is).

Természetesen egy-egy fejezet nem csak egy probléma megoldásából áll, a bevezető köny- nyebb feladatok után egyre nehezebb kérdések következnek. Ha lenne az iskolákban logika tantárgy, akkor ez a gyűjtemény minden bizonnyal kiválóan használható lenne tankönyvként.

Nagyon értékes része ennek a kötetnek a szórakozott professzorokról és a matematikus-fizikus ellentétekről szóló anekdoták és viccek. Nem váltanak ki ugyan harsány nevetést, de maradandó derűt és mosolygást keltenek. Ízelítőül egy történet Norbert WienenőI: Wienerék Cambridge egyik részéből átköltöztek a másikba. A feleség naponta figyelmeztette a férfit a közelgő változásra, ám ennek ellenére Wiener a költözködés után is a megszokott buszra szállt fel, és hazament - az üres lakásba.* Ott észbe kapván, gyorsan visszautazott a munkahelyére, és, immár a másik busszal, az új lakásuk felé indult. Elfelejtette azonban a címet, így késő estig bolyongott a környéken, mígnem megpillantott egy kislányt, odament hozzá és megkérdezte: „Elnézést, de nem tudod véletlenül, hogy hol laknak Wienerék?“ A kislány válasza: „Gyere apu, én majd hazakísérlek!“

A mesés történetek ellenére nem csak az ifjúságnak íródott ez a könyv. Mindenkihez szól, aki szeret tisztán gondolkodni és örömet szerez neki, ha csalafinta ellenfelek eszén tud túljárni. Ez a kiadvány számtalan lehetőséget nyújt erre. A kristálytiszta logika diadalmenete ez a kötet.

A 69 forintos eredeti ár ellenére nálunk 48 koronáért kapni a könyvesboltokban. Ez ugyan nem logikus, de már beletörődtünk.

FONÓD TIBOR

vek főnévi elemére vonatkozólag). Ám ez még a kisebb baj. Rosszabb, hogy a szinonimák, azaz társnevek közlése következetlen: néha zárójelbe kerülnek máshol vessző vagy pontosvessző van előttük, illetőleg semmiféle írásjel nem különíti el őket, s ezek már többnyire kis kezdőbetűvel vannak írva. A magyar szavak hibás elválasztására, az ékezethibákra, össze- és különírási hibákra számtalan példát lehetne felsorolni, ugyanúgy a betűk felcserélésére, kihagyására stb. is. íme mutatóba néhány: Foltos bürök, Fog hagyma, Koc-sányos tölgy, Nehé- zsagú kapor, Gypjas gyűszűvirág, Vé-rontó fű, Pet-tyegetett türdőfű, Szarba-láb stb. stb.

Az alábbiakban - helyszűke miatt- csak a legkirívóbb hibás - elavult vagy helytelen - növényeket idézem az eredeti helyesírással, utána zárójelben közlöm a tudományos nevet és a helyes magyar megnevezést. Baszalykum (Ocimum basilicum- bazsalikom); Aldottbárcs (Cnicus benedictus - áldott benedekfű); Saláta szironták (Ranunculus ficaria- saláta boglárka); Repkény borostyán (Hedera helix - borostyán; a repkény más nemzetség, tud. nevén: Glechoma); Közönséges harmatkása (Foeniculum vulgare- édeskömény; a harmatkása más nemzetség, tud. neve: Glyceria); Fátyolvirág, Englyos derczefű (Gypsophila paniculata - buglyos fátyolvirág vagy magyar szappangyökér; feltételezhető, hogy az értelmetlen „englyos“ szó „buglyos“ akart lenni!); Macska csipkepity, Macskamenta (Nepeta cataria - illatos macskamenta); Nyúl reket-tya (Genista tinctoria - festő rekettye); Bibircses vajfú, utána zárójelben társnévként: kötör (Saxifraga granu- lata - bibircses kótörőfű); Ornény- gyökér sertecsék (Inula helenium- örménygyökér); Kis hajnalika (Convulvulus arvensis apró vagy fo- lyodák szulák); Százszorszép rukecz (Bellis perennis - százszorszép); Görög (bakszarvú) lepkes-zeg (Tri- gonella foenum-graecum - görög széna: a bakszarvú lepkeszeg más faj. tud. neve: Trigonella gladiata); stb. stb.

Nem használatosak manapság az ilyen nemzetség- és fajnevek: körfény, tákajak, tátkanaf, kigvirics, czikszár, szigorán, repcsesz kaluna, bőrvén meténg, macskagyökönke, murvapikk, nádra aranyvirág stb. stb. Arról nem is beszélve, hogy szinte megállapíthatatlan, melyek léteztek közülük egykor, s melyek valamiféle torzítás eredményei.

Továbbá: a fekete ribiszkének (Ribes nigrum) nem szinonimája az egres (botanikai nevén: köszméte, tud. nevén: Ribes uva-crispa), mert az más a vadon növő kökény (Pru- nus spinosa) pedig nem azonos a kökényszilvával (Prunus institia), az utóbbi ugyanis termesztett faj.

Végezetül hadd idézzek még egy számomra teljesen rejtélyes „ősmagyar“ növénynevet: Hamana zizon. Ennek szlovák neve: parasca väčšia, tudományos neve: Ammi mai- us. Annyit sikerült róla megállapítanom, hogy a csomorika (Cicuta viro- sa) rokona, magyar nevét a rendelkezésemre álló növényhatározó nem közli. De abban azért bizonyosak lehetünk, hogy Hamana zizon nevű növényt a magyar botanika nem ismer.

A példaként felsorolt és a további- helyszűke miatt fel nem sorolt hibákra egyszerűen nincs mentség. A kiadó nem hivatkozhat arra, hogy nem talált magyar szakembert vagy szerkesztőt, hiszen a hazai magyar iskolákban vannak biológia szakos 'tanítók, és magyar szerkesztő is akad elég, ha nem Martinban, hát például Bratislavában. Nem szólva arról, hogy nagyobb hazai könyvtárainkban hozzáférhető a szükséges újabb magyar nyelvű szakirodalom. Egy 70 000 példányban megjelentetett (100,-Kčs árú) illusztrált könyv esetében a szaklektor néhány száz koronát kitevő tiszteletdíja pedig igazán nem játszhat szerepet.

Tisztelettel kérjük nemcsak a magyar, hanem minden olvasó nevében az Osveta kiadót: bánjon gondosan minden idegen nyelvű, tehát a magyar szövegekkel is. Egyaránt tartozik ezzel az olvasóknak és saját jó hírének. MAYER JUDIT