Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-23 / 276. szám, szerda

Kombájnosok brigádformában Lassan mindenki megérti...“ SJ A földeken egyre kevesebb a munka. Helyenként még folyik a mély­szántás, de az őszi érésű mezei növények termése már biztonságos helyen, a magtárakban van. A gépekkel együtt kezelőik is kiszorultak a határból. A kombájnosok a cukorrépa- és a kukoricatáblákról vissza­vonultak a gépműhelyekbe, hogy a téli időszakban felújítsák és megja­vítsák a betakarítás során elhasználódott vagy elromlott gépeket. Csenger Árpád és Hatyina Jó­zsef, a búcsi (Búč) Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója Efsz két ki­váló kombájnosa is már eredeti munkahelyén, a gépműhelyben szorgoskodik. Szerelnek, javítanak, de napokkal ezelőtt mégsem jelen­legi feladataikról, gondjaikról beszél­getünk, hanem korábbi munkájuk­ról. Azokról a napokról, hetekről, amikor még a kombájn nyergében, a kormánykeréknél ülve a táblákon rótták a köröket. Hat társukkal együtt, egy emberként igyekezve, hogy jó munkát végezzenek és a le­hető legnagyobb teljesítményt érjék el. Javaslatból valóság- Először csak egymás között mérlegeltük az előnyöket, majd az aratást megelőző munkaértekezle­ten előhuzakodtunk a javaslattal, hogy brigádformában szeretnénk dolgozni. A vezetőség megvitatta a dolgot és elfogadta - mond­ta Csenger Árpád, majd kollégája foly­tatta.- A kombájnosok már eleve különböző esélyekkel kezdik a betakarítást. Nem mindegy például, hogy milyen régi a gép, de az sem, hogy javításkor új al­katrészt építhettünk-e be az elhasználódott helyébe, vagy kény­szerből csak a felújí­tottat. A betakarítás során is számos hely­zet adódik, amikor szükségszerűen ki­sebb a teljesítmény. Például, aki a széle­ket aratja, vagy kifog­ja az utolsó, az adap­ter munkaszélessé­génél keskenyebb sávot, a gyengébb vagy besült részt, ön­hibáján kívül keve­sebbszer üríti a tar­tályt. Ezek a kollektí­vában törvényszerű­en bizonyos feszült­ségeket okoznak. Ezért javasoltuk a kollektív bérezési formát. A napi keresetet mi osztottuk el. Egyforma arányban, ha saját hi­bájából senki sem teljesített keve­sebbet a lehetőségeinél. Kommunista öntudatra vall, hogy az ötlet fő támogatója Hatyina Jó­zsef volt, aki az idén új kombájnnal dolgozott, tehát a meghibásodás okozta kiesések őt a legkevésbé veszélyeztették.-Javaslatomban a szövetkezet, a csoport és az egyén érdekei talál­koztak, és ezt a vezetőség is megér­tette, amikor kérésünkkel egyetér­tett. A munka során az elképzelések beigazolódtak. Ha elromlott valame­lyik gép, az éppen pihenő kombáj­nosok is úgy segítettek a javításban, mintha saját kombájnjukról lenne szó. A kisebb hozamú részeket is a legnagyobb gonddal arattuk fe. A közösség ereje hatott, az egyfor­ma kereset tudatában senki sem vette félvállról a munkát. Sőt, éppen fordítva, egyénileg mindenki a maxi­mumot nyújtotta, hogy a csoport tel­jesítményéhez kellő arányban járul­jon hozzá. Ugyanakkor a minőségre is úgy vigyázott mindenki, hogy egy esetleges levonás már nemcsak öt érinti, hanem társait is. És ilyet a kol­lektívával szemben senki sem enge­dett meg magának. A pártcsoportban is újszerüen A beszélgetést a gépműhely egy másik részlegén folytattuk, ahol az állattenyésztésben használatos gé­peket javítják. Itt dolgozik Nagy Bé­la, a kilenc kommunista gépszerelőt tömörítő pártcsoport vezetője. Ami­kor felkerestük, egy takarmányada­goló javításával volt elfoglalva, de közben a pártcsoport munkájáról is elbeszélgettünk.- A pártcsoport a gépjavításokkal kapcsolatos problémákat mindig megvitatja. Leggyakoribb témánk, sajnos, a pótalkatrészek hiánya. A párttaggyűlésen már felesleges előhuzakodni a dologgal, hiszen hiá­ba küldik el a bevásárlót, ha valami hiánycikk, nem kapható. Ilyenkor egyetlen megoldás az egyén találé­konysága. Több ember közösen gondolkodva általában mindig kitalál valamit. Vagy keresünk egy alkat­részt, amit megfelelő átalakítással beépíthetünk az elhasználódott he­lyébe, vagý felújítunk egy régit. Ez mind többletmunkával jár, és sok­szor csak átmeneti a megoldás, mégis vállalnunk kell, hiszen a gé­pekre szükség van. Ezt megértetni, elfogadtatni az emberekkel, a párt­csoport feladata. A pártcsoport persze egyéb for­mában is segíti a munkafeladatok teljesítését. A pártonkívüli gépszere­lőkkel közösen rendszeresen érté­kelik, hogy a megjavított gépek Hatyina József és Csenger Árpád kombájnosok támogatják a brigádforma kiszélesítését (A szerző felvétele) mennyire voltak üzembiztosak. Mi okozta a javítás után a váratlan kiesést, és az okok nem függnek-e össze a javítást végző egyén mun­kájának minőségével. Ha igen, ak­kor a megfelelő figyelmeztetés sem marad el.-Az ellenőrzés és az értékelés nagyon fontos - hangsúlyozta Nagy Béla. - Mi órabérben dolgozunk, de a prémiumokat a teljesítmény után kapjuk. így nem mindegy, hogy a tőszónkét tagú kollektíva kereté­ben egyénileg milyen teljesítményt nyújtanak az emberek. A pártcso­portban ezért ezt a szempontot min­dig előtérbe helyezzük. A közösség segíti az egyént, de ugyanakkor kri­tikusan értékeli a munkáját. Előtérben az anyagi ösztönzés Bernáth András pártelnökkel nem véletlenül látogattunk el a gépmű­helybe. Hetekkel ezelőtt ő is részt vett a járási pártbizottság plenáris ülésén, amelyen a januárban életbe lépő új gazdálkodási alapelvek tük­rében értékelték a mezőgazdasági üzemek eredményeit, s egyben meghatározták a pártalapszerveze- tek feladatait.- A gépműhelyben tapasztaltak alapján alapszervezeti pártmunkánk néhány sajátossága és formája már adott - summázta a beszélgetések tanulságát az elnök. - A határoza­tokkal összhangban szélesítjük az üzemi demokráciát. Arra ösztönöz­zük a dolgozókat, hogy mondják el nézeteiket és javaslataikat, még ak­kor is, ha az eddigi munkaszervezé­si és irányítási formát, vagy bizo­nyos összefüggésekben akár felet­teseiket bírálják. Mivel alapszerve­zetünk nagy létszámú és a 61 tag­nak csak kétharmada dolgozik a szövetkezetben, gazdaságpolitikai munkánkat elsősorban a pártcso­portokban fejtjük ki. Ilyen szempontból az elmúlt he­tekben az állattenyésztésben dolgo­zó kommunisták végeztek hatékony meggyőző munkát. Az év első kilenc hónapja alatt a tej rosszabb minősé­ge miatt mintegy háromszázezer ko­rona kár érte a szövetkezetet. Ezért szeptembertől váratlan ellenőrzése­ket végeznek.- Az ellenőrzés célját és lényegét először megbeszéltük az érdekel­tekkel. Mindenki tudta, hogy lesz, csak azt nem, hogy mikor. Az ered­mények nagyon tanulságosak. Szeptemberben kilencezer korona prémium kifizetését kellett vissza­vonni. Egyesek 800-900 koronát is vesztettek fegyelmezetlenségük, hanyagságuk miatt. A felháborodás nagy volt, de a kedélyek fokozato­san lecsillapodtak. Lassan mindenki megérti, hogy az új gazdálkodási feltételek közepette boldogulni csak fegyelmezett és pontos munkával lehet. Ha ezt az elkövetkező hetek­ben kivétel nélkül valamennyi dolgo­zónkkal megértetjük és elfogadtat­juk, a gazdasági vezetők biztosíthat­ják a folyamatos és a jó munka feltételeit, és ha ösztönző munkadí­jazási rendszert fogunk alkalmazni, akkor az önfinanszírozás sem okoz áthidalhatatlan problémákat. EGRI FERENC Jelenük a múltban gyökerezik Hetvenéves az A szovjet hadseregben sok olyan al- és magasabb egység van, ame­lyeket legendák öveznek, s ame­lyeknek katonái büszkék a harci ha­gyományokra. Ezek egyike a ha­zánkban állomásozó irkutszki-pinsz- ki gárdahadosztály, amelynek kato­náival gyakran találkozhatunk, s amely ezekben a napokban em­lékszik meg megalakulásának 70. évfordulójáról.-A hadosztály a polgárháború­ban, a fasiszták elleni harcban min­dig a legnehezebb helyen küzdött - kezdi el a múlt felelevenítését po­litikai tisztje azután, hogy belépünk a harci hagyományok emlékszobá­jába, majd így folytatja. - Közös összefogással épült a múzeumnak is beillő létesítmény, nemcsak kato­náink, hanem a város lakói, üzemei­nek dolgozói is sok száz órát dol­goztak társadalmi munkában azért, hogy mielőbb elkészüljön. A vitrinekben korabeli fegyverek, okmányok, fényképek, az egykor itt szolgált katonák levelei, a volt pa­rancsnokok egyenruhái. A látogató azt sem tudja, mit nézzen meg elő­ször. Elcsodálkozzon a térképen fel­vázolt, megtett hosszú harci úton, vagy fejet hajtson a golyótépte, fosz­ladozó csapatzászló előtt. Jóleső ér­zés járja át az embert, amikor látja, hogy ezt a magas egységet eddig már a Lenin, az Októberi Forrada­lom és háromszor a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Két há­borúban, különböző feltételek között derekasan verekedett és kiérdemel­te a gárdahadosztály nevet.- A hadosztály katonái voltak azok, akik Irkutszk alatt megakadá­lyozták, hogy a több mint 408 millió rubel értékű aranyszállítmányt az el­lenforradalmárok külföldre kivigyék. Ebben az akcióban részt vett Zalka Máté, magyar interbrigadista, aki Lukács tábornok fedőnév alatt esett el a spanyol polgárháborúban. A hadosztály soraiban harcolt egykor Rokoszovszkij marsall és számos hadvezér. A polgárháború idején küzdöttek az Ural, a Bajkál vidékén,. Szibériában, a Kaukázusban, Dél- Ukrajnában és hírnevüket öregbítet­te, hogy ók fogták el az ellenforra­dalmi csoport parancsnokát, Kol- csakot. A második világháború kitörése után a hadosztály katonái a Prut folyónál ütköztek meg a fasisztákkal. Aztán a front különböző szakaszain harcoltak. 1944 nyarán Roko­szovszkij marsall hadseregcsoport­jába osztották be. A híres hadosz­tály már július 14-én felszabadította Pinszk várost, amelynek nevét Ir­kutszk mellett ma is jogosan viseli. Részt vett Varsó felszabadításában, harcolt Berlinben és május 9-én a hadosztály harckocsizói is ott vol­tak Prága utcáin. A második világhá­ború alatt a gárdahadosztály katonái közül 25-en kapták meg a Szovjet­unió Hőse címet és az aranycsil­lagot. irkutszki-pinszki gárdahadosztály-A sors úgy hozta, hogy húsz évvel ezelőtt az internacionalista se­gítség keretében Csehszlovákiába vezényelték a hadosztályt. Az első napok nehézségeitől eltekintve a közigazgatási és az állami szer­vektől minden segítséget megkap­tunk és megkapunk, üzemekkel, szövetkezetekkel jó kapcsolatot ala­kítottunk ki. A pionírok ezrei látogat­ják a harci hagyományok emlékszo­báját - jegyzi meg a politikai tiszt. Az egységnek emlékkönyve van, amelyet itt nálunk nyitottak, amelybe a legjobb eredményeket elérő kato­nák nevét írják be. Néhány sorban azt is felvázolják, amivel a katona e dicsőséget kiérdemelte. Az első név: Andrej Korotájev tizedes, aki szolgálati ideje alatt példásan törő­dött a gondjaira bízott harckocsival, és az 1978-as szemlén kiváló ered­ményeket ért el. Ermat Zilbajev sza- kászvezetö, kiváló harckocsivezetö tudását igyekezett másoknak Js átadni. Ivan Gerasztuja gárdahad­nagy szolgálatvezető volt a század­nál, lelkiismeretesen gondoskodott katonáiról, s 1984-ben a szocialista versenyben elsőségre tettek szert. A könyvben szereplő legutóbbi be­jegyzés Oleg Pukoljak, Oktabr Ra- chimov szakaszvezető neve.- Nézzük meg a katonákat - in­dítványozza a politikai tiszt. - Talán Nyikolaj Septyikin őrnagy, fiatal zászlóalj-parancsnok alegységét keressük fel, jó hírnevük van a ma­gasabb egységnél. A dicséret hallatán a harminc év körüli őrnagy zavarba jön, de aztán így válaszol:- A beosztottjaimmal szemben szigorú vagyok, megkövetelem a feladatok teljesítését, minden té­ren törődöm a katonákkal. Több mint húsz nemzetiség fiai szolgálnak ná­lunk, jó megértésben, egymást se­gítve. A szülőknek is szoktam írni, sohasem mulasztom el, hogy a kivá­ló katonák érdemeiről nekik is be­számoljak, hadd legyenek büszkék a fiukra. A harckocsik fedélzeti fegyverei­nek tüzelése közben az jut az eszembe, hogy a gárdahadosztály harckocsizói mivel is köszönthetik a magasabb egység megalakulásá­nak 70. évfordulóját. A választ'ha­mar megtudom. A középső hadse­regcsoport harckocsizóinak verse­nyében az első helyet szerezték meg.- Tudásunkat gyakran összemér­jük a Csehszlovák Néphadsereg ka­tonáival - újságolja a zászlóalj-pa­rancsnok. - Ezeket a találkozókat tapasztalatszerzésre és ismerke­désre is kihasználjuk. Igaz fegyver­barátság alakult ki közöttünk: Az irkutszki-pinszki gárdahadosz­tálynál tett látogatásunk meggyőzött arról, hogy az ott szolgáló tisztek és katonák féltő gonddal ápolják a harci hagyományokat. NÉMETH JÁNOS Ml VALÓ A SZEMÉTDOMBRA? Ha ezt kérdeznék tőlem, én azt válaszolnám, amit nyilván csaknem mindenki. Vagyis hogy a szemét, azaz olyan tárgyak, kacatok, melyeknek már nem vesszük hasznát. Ám van, akinek más a véleménye. Erről nemrég, sajnos a gyakorlatban győződhettem meg. Pontosabban akkor, amikor házunk pincéjébe vitt utam, s megdöbbenéssel vettem észre, hogy hiányzik a korábban odahelyezett, diófából készült, összecsukható ebédlő- asztalunk. A házmesternőtől megtudtam, hogy az értékes bútordarabot, a IV. Lakásgaz­dálkodási Vállalat 43. házkezelőségének emberei szállították el egy teherautóval valame­lyik szemétdombra. Rohantam hát a házkezelőségre, ahol annak vezetőjétől, Ivan Mičian mérnöktől érdeklődtem, illetve előadtam neki, milyen kár ért. Elmondta, hogy a gépkocsit ő rendelte meg, s az akció saját utasítására történt, s nemcsak a mi házunkban, illetve bejáratunkban (Bratislavában, a Bilikova 8 szám alatt lakunk). Az akció célja a tűzvédelem javítása, s általában a biztonság, a rend növelé­se. Állítólag több házmester panaszkodott, hogy a lakók sok mindent elhelyeznek a nem lakott területeken - pincék folyosóin, ruhaszárításra, mángorlásra, babakocsik tárolására szánt helyi­ségekben. Egyszóval a házkezelőség vezetője úgy döntött, hogy a szemetet a szemétdombra szállítják. S ezt tulajdonképpen csak helyeselni lehet.-Sok lakónak nem akaródzik a szemetet a konténerekbe kidobni, hanem csak egyszerűen leviszik a pince nem használt helyiségeibe - ma­gyarázta. - Ezért gondoskodtam a szemét elvite­léről. Az említett helyiségekben ugyanis tilos bárminemű tárgyak elhelyezése. Fölmerül persze a kérdés, mit nevezhetünk szemétnek. Ha például öreg újságokat, elhasz­nált autógumikat és hasonló, ráadásul gyúlékony limlomot találnak a tűzbiztonsági okokból odaren­delt házkezelőségi dolgozók, s azt a szemét­dombra szállítják, az csak helyeselhető. Aligha tiltakozna ellene valaki. Ám Mičian mérnök sze­rint szemét a bútordarab, a létra, a kerékpár, a motorkerékpár, sőt még a zongora is. Megtör­tént, hogy embereik az egyik pincéből elvittek egy zongorát. Az persze más kérdés, hogy az elvitt tárgyak valóban a szemétdombra kerülnek-e, hiszen arról nem készül semmilyen lista, mit szállítottak el. Gondolom, nemcsak nekem jut eszembe, hogy mondjuk egy ép kerékpár aligha köt ki a szeméttelepen. Ezt a lehetőséget Mičian mérnök sem zárja ki Azaz feltételezi, hogy a szállítást végzők esetleg azt mondják, ez vagy az jól jöhet nekem, s fölhasználhatom. Az én asztalom ügyében meg is ígérte: ha netán előke­rülne, értesít. Fel is hívott telefonon, de, sajnos csak azt közölte, hogy a szállítást végzők nem emlékeznek semmilyen asztalra. Ivan Mičian megérti, hogy semmiképp sem tudok megbékélni a gondolattal - bizonyára nem­csak én hogy a felsorolt tárgyakat szemétnek minősítik. Állítása szerint azonban a lakóknak a tárgyakat vagy a lakásukban, vagy saját pincé­jükben kell elhelyezniük. A rend az rend. Akik nem családi házban laknak, nyilván jól tudják, mekkora pincehelyiség tartozik egy-egy lakás­hoz. Oda bizony kerékpárt, bútordarabot vagy más hasonló méretű tárgyat átmenetileg sem lehet betenni. így hát fegyelmezetlenségről be­szélni nem egészen helytálló. De ha megsérti is a lakó a házkezelőség rendelkezését, akkor sem érthető az ilyen intézkedés. Hiszen, ha például valaki nem megfelelő helyen állítja le a gépkocsi­ját, akkor esetleg megbírságolják, netán olyan helyre szállítják járművét, ahol bírság fejében visszakapja. Az igazsághoz tartozik, hogy Ivan Mičian beis­merte, mulasztás történt az akció lebonyolítása során. Ugyanis, állítólag korábban - egy termelé­si értekezleten - elrendelte a házmestereknek, írassanak alá egy nyilatkozatot a lakókkal, hogy nincs semmilyen fölösleges tárgyuk a lakáshoz nem tartozó helyiségekben. így az ott talált „sze­mét" elvitele után senki sem panaszkodhatott, tiltakozhatott volna. Ilyen nyilatkozat azonban nem készült, s Ivan Mičian ennek ellenére elren­delte a tárgyak elszállítását. így - mint mondta - ha kártérítést kérek, azt valószínűleg az ő béré­ből vonják majd le. Vajon mit lehet mindehhez végül hozzáfűzni? Talán annyit: Mičian mérnök sajnálja, hogy ilyen bosszantó dolog fordult elő. Szerintem azonban maga az eljárás a legbosszantóbb, hiszen logi­kátlan ép és hasznos dolgokat a szemétdombra szállíttatni, s az embereket ily módon felháboríta­ni, illetve kárt okozni nekik. Ez még akkor sem indokolt, ha valaki a rendre és a biztonságra hivatkozik. FÜLÖP IMRE /

Next

/
Thumbnails
Contents