Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-28 / 255. szám, péntek

Gustáv Husák elvtárs beszéde

(Folytatás a 3. oldalról)

kezdetétől elért eredményeket a CSKP XVII. kongresszusa értékelte. Megállapította, hogy a társadalmi, gazdasági és kulturális élet valamennyi területén fejlődést értünk el. A fejlődésünket befolyásoló kedvezőtlen külső feltétekek ellenére ebben az időszakban jelentősen nőtt gazdasági erőnk, az ipari és a mezőgazdasági termelés, jelentős haladást értünk el az alapvető élelmiszerek gyártása terén, az önellátás elérésében. Külgazdasági kapcsolataink kiegyensúlyozottak voltak. A nemzeti jövedelem növekedése alapján nőtt a személyi és főleg a társadalmi fogyasztás, jelentős lépéseket tettünk a nyugdíjbiztosítás javításában, a gyermekes családok támogatásában, tovább fejlődött az állampolgárok valamennyi kategóriájának szociális biztonsága.

Társadalmunk fejlesztésében egyre jobban éreztük azokat a nehézségeket és fogyatékosságokat, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy gazdaságunkban nem sikerült teljes mértékben kihasználni a fejlődés intenzív tényezőit, főleg a tudomá- nyos-műszaki haladásban. Egyre jobban megnyilvánult, hogy kimerültek az exten- ziv fejlődés lehetőségei. Az irányítás és tervezés eddigi direktív rendszere nem tette lehetővé, hogy az emberek kezdeményezését és a dolgozókollektívák érdekeit hatékonyan bekapcsoljuk a gazdasági fejlesztésben elérendő minőségi fordulatért, a hatékonyság és a teljesítmények növeléséért folytatott küzdelembe.

Elvtársak,

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa reagált társadalmunk halaszthatatlan szükségleteire, az új feltételekre, a nemzetközi fejlődés új irányzataira. Arra a következtetésre jutott, hogy meg kell gyorsítani az ország szociális-gazdasági fejlődését, át kell alakítani a gazdasági mechanizmust. A CSKP XVII. kongresszusának ezt az irányvonalát, amelyet a CSKP KB 7., 9. és 10. ülése a társadalom átalakításának és demokratizálása elmélyítésének programjában konkretizált és fejlesztett tovább, határozottan, következetesen és komplexen meg kell valósítani.

1948 februárja óta, a változások nagysága és mélysége, a feladatok igényessége szempontjából egyedülálló a társadalom átalakításának programja. Nagy forradalmi jelentőségű lépésről van szó, amely érinti társadalmunk életének valamennyi területét - a gazdaságot, a politikai rendszert, a tudományt és kutatást, az oktatási-nevelési rendszert, a kultúrát és a szellemi életet. Reális utat jelent ahhoz, hogy szocialista társadalmunkat minőségi szempontból magasabb szintre emeljük, megtartsuk és megszilárdítsuk Csehszlovákia helyzetét a fejlett ipari országok között. Ettől függ népünk élet- és kulturális színvonala további emelésének lehetősége, gazdaságunk korszerűsítése, az élet- és munkafeltételek javítása, az ökológiai kérdések megoldása s társadalmunk más szükségleteinek kielégítése.

Az átalakítás során fejlődésünk belső szükségleteiből és céljaiból indulunk ki. Pótolhatatlan jelentőségük van számunkra a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok tapasztalatainak. Erőfeszítéseinkben ösztönzéseket és tanulságokat merítünk a szovjet kommunisták alkotó hozzáállásából. A párt központi bizottsága támogatta az SZKP XXVII. kongresz- szusának és 19. össz-szövetségi konferenciájának határozatait, amelyek jelentős ösztönzést jelentenek további munkánkban.

A gazdasági mechanizmus átalakításának célja

Alapvető jelentősége van a gazdasági mechanizmus következetes és átfogó átalakításának, a szocialista demokrácia elmélyítésének. Az átalakítás, amelyet napjainkban kezdünk megvalósítani, alapvető beavatkozást jelent az irányítás mechanizmusába. Ez az értelmezés abból a tapasztalatunkból indul ki, hogy az irányítási és tervezési rendszer részleges módosítása nem hozta meg a szükséges fordulatot a gazdasági fejlődésben, és ezért az egész mechanizmust át kell építeni.

A gazdasági mechanizmus átalakításának célja az egyes szervezetek és az egész népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának hatékony ösztönzése, az olyan légkör megteremtése, amely támogatja a progresszív kollektívákat, nyomást gyakorol a lemaradókra, befolyásolja a termelőerők sokkal racionálisabb és hatékonyabb kihasználását, meggyorsítja a tudomány és technika széles körű alkalmazását, a termelési alap korszerűsítését. A reform összekapcsolódik a vállalatok és a dolgozókollektívák jogkörének bővítésével, de ugyanakkor növeli felelősségüket a végeredményekért, a termékek minőségéért, az érdemek elvének érvényesítéséért a javadalmazásban.

Az utóbbi időben számos szervezési, jogi, gazdasági és intézményes intézkedést hoztunk a gazdasági reform meggyorsítására, az ahhoz szükséges feltételek megteremtésére, hogy az új gazdasági mechanizmus a következő ötéves tervidőszak kezdetétől teljes mértékben érvényesülhessen

Napjaink fontos feladata, hogy megoldjuk az új gazdasági mechanizmus teljes érvényesítéséhez vezető átmenet bonyolult időszakának teendőit. Ezzel összekapcsolódik, hogy meg kell szilárdítanunk gazdasági egyensúlyunkat, és a lehető legjobban kell teljesítenünk az ötéves tervidőszak előttünk álló két évének feladatait.

A gazdasági mechanizmus átalakítása nem befolyásolja automatikusan a hatékonyság és a gazdaságosság javítását, össze kell kapcsolni az irányítás minden szintjén a szervező és politikai munkával, az extenzív fejlesztéssel kapcsolatos eljárások kiküszöbölésével, az emberek kezdeményezését, alkotókészségét és elkötelezettségét fejlesztő demokratikus légkör megteremtésével, amint azt a CSKP KB 10. ülésén részletesebben is megállapították.

Az átalakítás folyamata összekapcsolódik annak szükségességével, hogy le- küzdjük a nehézségeket és akadályokat, néha vállaljuk a konfliktusokat. Minden kérdést nyíltan meg kell beszélni a dolgozókkal, magyarázni kell az átalakítás értelmét és céljait. Arra kell törekedni, hogy az emberek gondolkodásában és állás- foglalásaiban változásokat érjünk el, megnyerjük őket e célok elérésére. Meg kell érteni, hogy az átalakítás elképzelhetetlen a munkaidő teljes kihasználása, az erkölcs megszilárdítása, a jó gazdálkodás, a munka eredménye és minősége szerinti igazságos javadalmazás nélkül. Az emberekről való gondoskodás javítása, szükségleteinek jobb kielégítése azoktól a forrásoktól függ, amelyeknek képzéséhez mindenki saját munkájával járul hozzá.

A társadalom átalakítási programjának következetes megvalósításában döntő szerepük van az embereknek, alkotó energiájuknak, aktív és kezdeményező részvételüknek a szocialista építésben, az irányításban és igazgatásban. Ezért helyezünk hangsúlyt a társadalmi élet demokratizmusának elmélyítésére, az állampolgárok széles körű tájékoztatására, hogy az emberek ismerjék azokat a problémákat, amelyek munkahelyükön, illetve lakóhelyükön merülnek fel, amelyek a népgazdaságban és a társadalomban keletkeznek. Ezért tartjuk fontosnak, hogy véleményt mondhassanak ezekről, és ennek alapján mély meggyőződéssel, személyes felelősségtudattal lássanak hozzá a feladatok megoldásához.

A szocialista demokráciát két oldalának figyelembevételével mélyítjük el - érvényesítjük a jogokat, de ugyanakkor az állampolgároknak teljes mértékben teljesíteniük kell kötelességeiket a társadalommal szemben. Ez összefügg egyúttal a rendetlenség, a fegyelmezetlenség, a közömbösség megszüntetésével, az állampolgárok észrevételeire való rugalmas és érzékeny reagálással, a szocialista törvényesség megtartásával.

A szocialista demokrácia elmélyítésének széles platformja napjainkban is a Nemzeti Front, amely politikai rendszerünk szilárd alapját képezi. Politikai rendszerünkben elismerten vezető szerepe van Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Egész politikai rendszerünkben a Nemzeti Front szerepének elmélyítése összekapcsolódik a benne tömörülő szervezetek és tagjaik aktivizálásával. Fontosnak tartjuk, hogy a Nemzeti Frontnak nagyobb szerepe legyen a politika kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében, aktívan vegyen részt a társadalmi kérdésekre vonatkozó döntésekben.

A szocialista demokrácia elmélyítésében rendkívül fontos szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Politikai és törvényes intézkedéseket hoztunk fejlesztésükre. A nemzeti bizottságoknak ismerniük kell az állampolgárok érdekeit, szükségleteit és nézeteit, tanácskozniuk kell velük a fontos intézkedésekről. Figyelemmel kell kísérnünk észrevételeiket.

A barátság és együttműködés elmélyítésére törekszünk

Elvtársak,

a csehszlovák állam megalakulásától kezdve léte nemzetközi szavatolására törekedett. A burzsoá köztársasággal és szétesésével kapcsolatos tragikus tapasztalatok, a csehszlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének tapasztalatai alapján népünk határozottan a Szovjetunióval való szövetség mellett foglalt állást. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szilárd barátság, szövetség és sokoldalú együttműködés megfelel nemzeteink létérdekeinek, tartós alapja államunk külpolitikai irányvonalának. Politikai, kulturális és más területeken is szorosan együttműködünk velük.

Barátainkkal és szövetségeseinkkel közösen hatékonyabb gazdasági és tudo- mányos-műszaki együttműködésre, a szocialista gazdasági integráció sokoldalú fejlesztésére törekszünk. Részt veszünk a KGST gazdasági mechanizmusának és szerveinek átalakításában, az egyes tagországok gazdasági mechanizmusának közeledésére törekszünk, a szocialista gazdasági integráció további fejlesztése érdekében. Aktívan részt veszünk a Varsói Szerződés valamennyi szervének tevékenységében. Erre az együttműködésre támaszkodunk a jövőben is.

Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió, a szocialista közösség és más olyan országok békejavaslatait, amelyek a nukleáris háború veszélyének elhárítására, a béke megőrzésére, a leszerelésre, valamennyi ország együttműködésének elmélyítésére törekednek.

A továbbiakban a lehető legjobban akarjuk megismerni és kihasználni az emberiség nagy vívmányait. Ebből az alkalomból ismételten megerősítjük azt a szilárd eltökéltségünket, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség elve alapján fejleszteni kívánjuk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat az összes országgal. Támogatjuk a nyílt, eredményes párbeszédet, amely bizalomerősítő, és hozzájárul a mai világ égető problémáinak megoldásához.

Tisztelt elvtársak,

tisztelt vendégek,

a csehszlovák állam hetven éve a tapasztalatok és tanulságok felbecsülhetetlen értékű forrását jelenti számunkra.

Meggyőzően bebizonyosodott a csehek és szlovákok közös államban való összekapcsolásának életképessége és szilárdsága. A csehszlovák állam éppen a szocializmus időszakában ért el jelentős fejlődést. A csehszlovák föderáció, amelynek huszadik évfordulójáról emlékezünk meg ma, teljes mértékben bevált. Meggyőzően szavatolja nemzeteink önállóságát és egyenjogúságát. Egyúttal szocialista hazánk további felvirágoztatása során a kölcsönös együttműködéssel megerősíti a közös csehszlovák államot. Teljes mértékben szavatoltak a köztársaságunkban élő nemzetiségek jogai.

Az elmúlt évek bizonyítják, hogy népünk alapvető politikai és szociális jogait a munkásosztály által vezetett haladó erők harcolták ki. Ezeket a haladó erőket Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesítette és vezette. A szocialista Csehszlovákia négy évtizede szociális igazságot, egyenjogúságot biztosított valamennyi állampolgárnak, a mindennapi életben megteremtette a feltételeket a nép hatalmához. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség, nemzeteink és nemzetiségeink együttműködése szilárd alapot jelent társadalmunk forradalmi folyamatának további kibontakoztatásához.

Jogosan büszkék vagyunk azokra a szociális, gazdasági, politikai, eszmei és kulturális értékekre, amelyeket társadalmunk a győzelmes február után az elmúlt negyven év alatt teremtett. Harcra ösztönöznek bennünket a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításáért, a radikális gazdasági reform programjának megvalósításáért, társadalmunk demokratizálásának elmélyítéséért, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa tűzött ki. A bonyolult folyamat kezdetén állunk. Terveinket és reményeinket a legnagyobb értékünkre, a nép alkotókészségére, kezdeményezésére és bölcsességére támasztjuk.

Meggyőződésünk, hogy a csehszlovák társadalom további forradalmi fejlődésének programját minden becsületes állampolgár minőségi, lelkiismeretes munkájával, tapasztalataival és képességeivel támogatni fogja. Amint a hetvenéves történelmünk nemegyszer megerősítette, az emberek, alkotó munkájuk, az igazi szocialista hazafiak és internacionalisták jelentik legnagyobb gazdagságunkat.

Éljen és fejlődjön drága hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság.

(Alcímek: Új Szó)

Szovjetunió-NSZK

Uj szinten (szinte) minden

Nem új lap, hanem egyenesen új fejezet nyílt, új szakasz kezdődik, új korszak nyitánya a szovjet-nyugatnémet viszonyban - ilyen és hasonló értékelések hangzanak el Helmut Kohl moszkvai látogatásáról. Még mielőtt megalapozatlan, túlzott lelkesedést látna valaki a dologban, le kell szögezni: valóban új idők várnak a Szovjetunió és az NSZK kapcsolataira, bár igaz, hogy most főleg az alapokat erősítették meg, a munka folytatódik, s valószínűleg Mihail Gorbacsov jövő tavaszi bonni látogatása után még gyorsabban fog haladni.

Ennek nem mond ellent, hogy tulajdonképpen kontinuitásról van szó, hiszen Moszkva és Bonn ott állt az európai enyhülés bölcsőjénél. Az ó „pátyolgatásuk“ nélkül nem bontakozhatott volna ki a hetvenes években a helsinki folyamat, s most, a második enyhülési hullám „tartósítása“ is jelentős mértékben függ tőlük. Gazdasági, politikai, katonai súlyánál fogva a két ország az európai kapcsolatrendszer meghatározó eleme.

Éppen ezért volt meglepő talán, Mihail Gorbacsov és Helmut Kohl még nem találkozott egymással. Miközben Moszkva Londonnal és Párizzsal viszonylag intenzív párbeszédbe kezdett 1985 után, Bonn valahogy „kimaradt a szórásból“. A kapcsolatok folyamatossága - most már látni: csupán átmenetileg - egy szerencsétlen „nyelvbotlás“ (?) nyomán szakadt meg. Emlékezetes, Helmut Kohl egy amerikai lapnak adott interjújában Mihail Gorbacsov vezetési stílusát - igaz, közvetetten - a Goebbelsével hozta összefüggésbe. Erre szinte jégpáncél borította be a két ország viszonyát.

A szovjet külpolitikai peresztrojka szempontjából természetesen anomáliaként hatott ez a fagyos állapot. Hiszen Moszkva sosem tagadta, hogy az összeurópai együttműködésnek Bonn az egyik alappillére, vagy ha úgy tetszik: világviszonylatban a szovjet-amerikai, kontinensünkön pedig a szovjet-nyugatnémet viszony a meghatározó.

Nos, időközben történt egy s más, ami végül lehetővé tette a mostani Kohl-látogatást (értsd: a szovjet -nyugatnémet kapcsolatok normalizálását). Először is a szovjet-amerikai csúcstalálkozók sorozata zajlott le, ami eleve kedvezően hatott a kelet-nyugati párbeszédre. No és a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló megállapodás létrejöttéhez már közvetlenül szükség volt az NSZK kompromisszumkészségére is.

Ettől a kedvező folyamattól nem választható el az NSZK és keleti szomszédainak intenzívebbé vált dialógusa. Erich Honecker, az NDK legfelsőbb vezetője tavaly ősszel jogosan történelminek nevezett látogatást tett Bonnban, Helmut Kohl pedig idén januárban járt Prágában. Nyilvánvaló, hogy az NSZK és a kisebb szocialista országok viszonya nem különíthető el a szovjet-nyu- gatnémet kapcsolatoktól, a két „vonal“ lényegében egy, de legalábbis érvényesül az egymásrahatás. Ilyen értelemben Berlin és Prága is egyengette a kancellár moszkvai útját.

Szovjet-nyugatnémet viszonylatban Richard von Weizsácker államfő tavalyi szovjetunióbeli látogatása után lehetett azt mondani, hogy megtört a jég. Az azt követő hónapokban pedig már felgyorsultak az események: először, még tavaly, Eduard Sevardnadze járt Bonnban, majd idén nyáron Hans-Dietrich Genscher Moszkvában, de megfordult a szovjet fővárosban Martin Bangemann gazdasági miniszter, több tartományi vezető, a szociáldemokrata politikusokról nem is szólva.

A Kohl-látogatás elé időzített 3 milliárd márkás - ennélfogva párját ritkító - hitelnyújtási megállapodás azt engedte sejtetni, hogy a szovjet-nyugatnémet csúcstalálkozón kiemelt téma lesz a gazdasági együttműködés elmélyítése. Miközben ennek a területnek mindkét részről nagy fontosságot tulajdonítottak a különböző nyilatkozatokban, az utóbbi mintegy négy évben szépen lassan csaknem egyharmadá- val csökkent a kétoldalú kereskedelem. Úgy tűnik, ennek a visszaesésnek most vége szakad. A feltételek ehhez adottak.

Az NSZK él is a lehetőségekkel, amit a Moszkvában aláírt megállapodások hosszú listája is bizonyít. Élelmiszeripar, mezőgazdaság, repülőgépgyártás, nyersanyagok közös kitermelése, közös tudományos kutatások, szakembercsere, közös vállalatok alapítása, kooperáció, ipari és kereskedelmi központok létrehozása, menedzserképzés, környezetvédelem, űrkutatás - ez most már mind olyan terület, ahol konkrét szerződések alapján folyhat az együttműködés. Persze a képet rontják még a különböző korlátozó intézkedések, amelyek különösen a legkorszerűbb termékek és technológiák eladását tiltják a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak. Annyi azonban bizonyos, hogy a szovjet-nyugatnémet gazdasági együttműködés ismét a viszony alappillére lesz és stabilizálóan hat majd a politikai kapcsolatokra is.

Nyíltság, őszinteség, egyenes beszéd - ez jellemezte a katonai, politikai kérdésekről folytatott moszkvai tárgyalásokat. Új vonások éppúgy találhatók a bonni külpolitikában, mint a szovjet diplomáciai törekvésekben. A szemléletváltozás erősítette az együvé tartozás érzését, s az európai ház gondolatát elfogadtatta a Nyugaton is. A legtöbb fővárosban belátják, hogy az alapokat a leszereléssel, a fegyverzetcsökkentéssel lehet a leginkább erősíteni. Ezért a NATO is üdvözli a szovjet-amerikai rakétamegállapodást, és reméli, hogy sor kerül a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére is.

Ugyanakkor - s ez a Kohl-látogatás alkalmával is bebizonyosodott - a Nyugat véglegesen nem hajlandó elbúcsúzni az atomfegyverektől és a hagyományos fegyverzet csökkentését is inkább a Varsói Szerződés egyoldalú lépéseitől reméli. Hiányzik még a kellő bizalom, de azért itt sem reménytelen a helyzet.

A szovjet-nyugatnémet csúcstalálkozó egyik legfontosabb eredménye, hogy mindkét ország síkraszállt a bécsi utótalálkozó mielőbbi befejezéséért, vagyis ezen belül a hagyományos haderők egész Európára kiterjedő korlátozásáról folytatandó tárgyalások mandátumának a végleges kidolgozásáért.

A katonai bizalom erősítése tehát mindenképp alapvető követelmény az európai együttműködés jövője szempontjából. És talán ezt segítette elő, hogy nyugatnémet hadügyminiszter először járt a Szovjetunióban. Rupert Scholz szovjet katonai létesítményeket is meglátogatott, s a Dmitrij Jazovval megkezdett személyes párbeszédét előreláthatólag jövőre folytatja.

Amikor a címben jeleztük, hogy a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokban Helmut Kohl látogatása után majd’ minden új szintre emelkedett, akkor a „szinte“ szó a továbbra is fennálló nézetkülönbségekre, főleg pedig Nyugat-Berlin és a „német kérdés“ megítélésében mutatkozó ellentétekre utalt. Ami azonban figyelemre méltó: egyik fél sem kívánja ezeket a kérdéseket dramatizálni, vagy véget nem érő polémia tárgyává tenni. Mihail Gorbacsov azonban szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet az európai realitások tiszteletben tartására, s ezzel kapcsolatban Goethét idézte: „Az új igazság számára semmi sem veszélyesebb, mint a régi tévedés...“

A Kohl-látogatást megelőzően egyes nyugati körök azzal vádolták a Szovjetuniót, hogy most, az amerikai elnökválasztási kampány miatt bekövetkezett űrt igyekszik pótolni ,, nyugat-európai offenzívájával'1, amivel azt kívánták kétségbe vonni, hogy Moszkva szándékai őszinték.

Nos, Mihail Gorbacsov ezekre is válaszolt, amikor kijelentette: „Semmi sem tanít bennünket olyan mértékben a bizalomra, a kölcsönös tiszteletre, mint a közösen végzett és alkotó munka, mint az Európára és az egész világra leselkedő veszéllyel szembeni közös sors tudata.

Ezzel összefüggésben értékeljük az NSZK szerepének nemzetközi jelentőségét, a más országokkal kialakult kapcsolatait és velük szembeni kötelezettségeit“.

PAPUCSEK GERGELY 1988. X. 2