Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-27 / 254. szám, csütörtök
CSEHSZLOVÁKIA MEGALAKULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Hét évtized tanulságai Joggal vagyunk büszkék arra, amit elődeink és a mai nemzedékek kiharcoltak önmaguknak, s arra is, amit a világnak adtak. Nagyrabecsüléssel vállaljuk e haladó hagyományokat. Erőt adnak ahhoz, hogy továbbvigyük és ápoljuk az előttünk járó generációk által reánk hagyott örökséget. A történelmi tapasztalatok hiteles értékelése rendkívül fontos megismerő, ideológiai és erkölcsi szerepet tölt be, szilárdítja a történelmi tudatot, és segít az alkotó társadalmi légkör megteremtésében. A történelemből levont tanulságok pótolhatatlan értékűek. A nagy pozitív eseményekből és a kimagasló személyiségek cselekedeteiből ugyanúgy levonjuk őket, mint a távolabbi vagy a közelmúlt történelmének negatív oldalaiból. Hetven évvel ezelőtt a cseh és a szlovák nemzet valóban történelmi pillanatokat élt meg. Szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia. Romjain létrejöttek az úgynevezett utódállamok. 1918. október 28-án Prágában ünnepélyesen kihirdették Csehszlovákia megalakulását. Az új köztársaságot mint közös hazát a szlovák nép kívánságával összhangban október 30-án magáénak ismerte el a szlovák politikai képviselet is. Abban a meggyőződésben tette ezt, hogy teljesül - mint az a szlovák nemzet martini deklarációjában áll - „önrendelkezési joga a teljes függetlenség alapján“, és a szlovák nemzet a többi nemzettel szövetségben ,.eléri azt, hogy a maga módján továbbfejlődhet és ereje szerint hozzájárulhat az emberiség általános fejlődéséhez“. Csehszlovákia születésének napját ugyanúgy, mint a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény elfogadásának 20. évfordulóját a cseh-szlovák együttélés jelképének tekintjük, ezért október 28-át a CSSZSZK állami ünnepévé nyilvánítottuk - mondotta Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára a Központi Bizottság 10. ülésén. A nagy október hatása A cseh és a szlovák nemzet öntudatosodásának és politikai érésének folyamata volt az a harc, amelyet fejlődésük érdekében a közös hazában való együttélésért vívtak. Amikor a tőkés világ mély antagonisztikus ellentétei abba a háborúba torkollottak, amely a gyászos első világháború nevet kapta, meggyorsult a világ új elrendezésére vonatkozó elméletek, a cseh, valamint a szlovák nemzet jövőbeli fejlődéséről kialakított elképzelések kikristályosodása. Nemzetpolitikai környezetünkben is gyarapodott azoknak a száma, akik elutasították a Habsburg-monarchia föderalizálásának gondolatát és - T. G. Masaryk, E. Beneš és M R. Štefánik, a külföldi ellenállás képviselőinek koncepciójával összhangban - az önálló csehszlovák állam létrehozását követelték. Alapjában ásták alá ezzel annak gondolatát, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia akár csak megreformált formájában is fennmaradhasson. A nagy októberi szocialista forradalom hatalmas erőket szabadított fel. Az Antant politikája és annak propagandaeszközei, hogy gátat vessenek a nagy október hatásának, fokozatosan megváltoztatták eddigi tartózkodó álláspontjukat Közép- és Dél-Európa kis nemzeteinek önállósodási törekvéseivel kapcsolatban. Az oroszországi eseményeknek rendkívüli visszhangjuk volt. Megmutatkozott ez a forradalmi mozgalom világméretű fellendülésében. Az Osztrák-Magyar Monarchiát is megrázták a hatalmas tömegtüntetések, amelyek a viszonyok radikális megváltoztatását és a közélet demokratizálását követelték. A háborúellenes és nemzeti felszabadító küzdelem belsőleg rendítette meg és bomlasztotta a birodalmat. Meghatványozta azok erejét, akik számára nyilvánvaló volt, hogy a világ társadalmi-politikai struktúrája nem lehet olyan, vagy hasonló, mint amilyen 1917 előtt volt. A Csehszlovák Köztársaság létrehozása a néptömegek mérhetetlen erőfeszítésének eredménye volt, azzal a vággyal telve, hogy véget vessenek a nehéz életkörülményeknek, amelyekbe az osztrák-magyar uralkodó réteg politikája taszította őket. Egyértelműen megnyilvánult ez 1918-ban, a május elsejei ünnepségeken és a munkásosztály, a dolgozó rétegek további politikai föllépésében: a katonai lázadásokban, a monarchiaellenes, a békéért és a társadalmi igazságért indított tömegtüntetésekben. A Csehszlovák Köztársaság keletkezését és létezését nem lehet történelmietlenül megítélni. Ha értékelésében következetesen járunk el, azaz a marxista-leninista történelmiség és pártosság szellemében, nem hallgathatjuk el, hogy hatalmas haladás volt a múlthoz mérten, és a környező országokban uralkodó viszonyokhoz mérten |s. Kezdettől fogva a legfejlettebb burzsoá államok közé tartozott. A néptömegek, amelyeknek döntő érdemük volt jellegének kialakításában, széles körű politikai jogokat és szabadságot harcoltak ki, és olyan szociális vívmányokat, mint a nyolcórás munkaidő, a sztrájkjog és hasonlóak. A fejlődés aránylag tág lehetőségeit teremtették meg a társadalmi élet egész területén. írta: VILIAM PLEVZA akadémikus A társadalmi haladást azonban a politikai rendszer burzsoá demokratikus osztályjellege határozta meg, amelynek a cseh burzsoázia vált vezető erejévé. Ezért a dolgozó rétegek nyomora Csehszlovákia megalakulása után csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Azok a szociális változások, amelyek a forradalmi hullám emelkedésének idejében bontakoztak ki, fokozatosan korlátozódtak, és végül megrekedtek. Az a remény, amelyet a T. G. Masaryk által hirdetett ún. humanista demokráciába vetettek, a burzsoá társadalmi rendszer feltételei között megvalósíthatatlannak bizonyult. A nemzetek és a nemzetiségek viszonya A cseh és a szlovák nemzet kapcsolatának megszilárdításához meghatározó mértékben hozzájárultak a két nemzet forradalmi demokratikus erői, amelyek Szlovákiában az igazságosabb társadalmi viszonyokért - ráadásul a nemzetiségi elnyomás új megnyilvánulásai ellen is - küzdöttek. Az ö érdemük és a cseh nemzet kiváló képviselőinek köszönhető - főleg a szlovákiai szellemi-kulturális élet fejlesztésében -, hogy elmélyültek a csehek és a szlovákok, nemzeteink és nemzetiségeink dolgozó rétegeinek baráti kapcsolatai. A burzsoá vezetés azonban képtelen volt megoldani á szlovák nemzet és a köztársaságban élő nemzetiségek helyzetét, kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapuló viszonyuk kérdését, és biztosítani konstruktív együttműködésüket. A burzsoá csehszlovakizmus s a belőle eredő politikai gyakorlat abból az elképzelésből indult ki, hogy a szlovákok csupán az egységes csehszlovák nemzet egyik, a gyengébbik és fejletlenebbik ágát alkotják. Szlovákiában a cseh és a vele együttműködő szlovák burzsoázia rabló érdekei érvényesültek. Szöges ellentétben a szlovák és a cseh nemzet közös érdekével, a csehszlovák államiság megszilárdítása szükségességének ellentmondva tagadták a szlovákok önállóságát és korlátozták a nemzetiségek politikai jogait. Az a törekvés érvényesült, hogy a köztársaság keleti területeit - mint mezőgazdasági függeléket - gazdasági, társadalmi és kulturális elmaradottságban tartsák. Paradoxon, hogy a csehszlovák politikai hatalom, amely igyekezett a legfejlettebb demokratikus szociálpolitikai rendszerű tőkés államokat is utánozni, a nemzetiségi kérdés tekintetében rendkívüli módon érzéketlen volt. Képtelen volt megnyugtatóan megoldani a szlovák nemzet és a nemzetiségi kisebbségek a németek, magyarok, ukránok és lengyelek helyzetének és fejlődésének kérdését. A szlovák nemzet és a nemzetiségek egyenlőtlen helyzete gazdasági, politikai, szociális és szellemi-kulturális téren egyaránt megnyilvánult. Fokozódott Szlovákia és Kárpát-Ukrajna (amely ebben az időben Csehszlovákiához tartozott) lemaradása a cseh országrész mögött. Az adott helyzet jogos elégedetlenséget váltott ki, és termőtalajt biztosított a szlovákok és a nemzetiségek nemzeti érzelmei torzulásának. A konzervatív klerikálnacionalista szlovák burzsoázia és az elnyomott nemzetiségek burzsoáziája számára lehetővé tette a nemzetiségi sérelmek indokolt bírálatát, de azt is, hogy a nemzetiségi sérelmekkel visszaéljenek Az uralkodó burzsoázia képtelensége a cseh-szlovák kapcsolatok kielégítő megoldására és a nemzetiségek jogos követeléseinek teljesítésére a köztársaság külföldi ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Végső soron lehetővé tette, hogy Hitler, Horthy és Beck a nemzetiségi kérdést a csehszlovák nép életbevágó érdekei ellen reakciós céljaira használhassa ki. A csehszlovák állam osztályjellegű belső berendezkedésével szorosan összefüggött politikai orientációja is. A csehszlovák állam biztonságát és létét a győztes antant államoknak, főleg Franciaországnak kellett garantálnia. Ez a külpolitikai orientáció nem állta ki a történelem próbáját. A Nyugat demokratikus hatalmai önző érdekeiket tartották szem előtt. Bebizonyosodott, hogy azokért képesek voltak elárulni csehszlovák szövetségesüket is. Fokozatosan feladták a versailles-i békeszerződés elveit, hogy végső soron feláldozzák Csehszlovákiát a náci ag- resszornak és szövetségeseinek. Az osztály, a nemzetiségi és külpolitikai ellentétek jelentős mértékben hatottak a társadalom legtömegesebb szociális erejére- a munkásosztályra - és annak politikai orientációjára. A köztársaság nem sokkal létrehozása után belsőleg differenciálódni kezdett: A munkásmozgalom reformista irányításával szemben nagyon gyorsan formálódott a forradalmi marxista-leninista irányzat. Míg a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői alávetették magukat a burzsoá Csehszlovákia uralkodó köreinek és beléptek a kormányba, a szociáldemokrata mozgalom baloldali erői ezt az orientációt következetesen elutasították. A szociáldemokrácia egyszerű cseh és szlovák tagjai bonyolult politikai küzdelembe léptek. Ebben fokozatosan megszabadultak a csehszlovák állam jellegével és küldetésével szemben táplált illúzióktól. Elvesztették a párt reformista vezetésébe vetett bizalmukat, és azokat a hamisnak bizonyult reményeiket, hogy a burzsoá demokrácia keretei között reformok útján társadalmilag igazságos világot építhetnek. A CSKP - a forradalmi munkásság politikai képviselője Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely 1921-es megalakulása után a forradalmi munkásság politikai képviselőjévé vált, a társadalmi problémák megoldásának új alternatíváját tűzte ki. A tőke ellen folyó harc élére állt, és a mély társadalmi változások feltételeinek megteremtéséért küzdött. Vezette a munkásosztályt a politikai, gazdasági, szociális érdekeiért vívott harcban. A munkásság követeléseiért, a szociálisan igazságos társadalom megteremtéséért folytatott küzdelmében megszerezte szövetségesül a parasztságot es a dolgozó értelmiséget is. Bohumír Šmeral, a CSKP alapítója már 1921. január 13-án a Nemzetgyűlés képviselőinek kamarájában kijelentette: „Elismerjük az önálló Csehszlovák Köztársaság létét, nemcsak mint egyszerű valóságot, hanem mint nagy történelmi haladást a korábbi helyzethez viszonyítva. Ez az állam a mi államunk is. Mi' nem felbomlasztani, hanem meghódítani akarjuk.“ A tőkés világ két háború közti történelmében egyre világosabban nyilvánultak meg a burzsoá rendszer mély ellentmondásai. A harmincas évek első felében ezek rendkívül pusztítóan jelentkeztek a szociális és gazdasági szférában, és súlyos politikai és erkölcsi válságot idéztek elő A tőkés országok további fejlődésükben válaszúthoz érkeztek. Nem volt sok választás arra vonatkozóan, hogyan kerüljék el az élet minden területén tapasztalható bomlást. A döntésnek szó szerint sorsot meghatározó jelentősége és hatása volt. A német nácizmus, amely 1933 január végén került hatalomra, a felgyülemlett társadalmi problémák fasiszta megoldásának rettenetes ténye elé állította a világot. Olyan jellemzői voltak, mint a legreakciósabb erő< hatalmi monopóliuma, a kegyetlen terror, önkény, világuralmi tervek. A nácizmus félelmet keltett, de követőkre is talált. Szocialista nemzet - az októberi forradalom hatására megjelent új jelszó az 1918-as prágai május elsejei tüntetésen (Fotó: archív) A burzsoá demokráciák - köztük a csehszlovák is - a fennálló hatalmi helyzet mindenáron való fenntartására törekedtek. A kommunista mozgalom bátran elvetette eddigi elképzeléseit az új társadalom felépítésének útjairól és merész, új taktikai és stratégiai eljárásokat fogalmazott meg. Megmutatta a fasizmus ellen folytatott hatékony harc útját Egyetlen politikai erővé vált, amely meggyőzően bizonyította, hogy az előrevivő társadalmi mozgást nem biztosíthatja sem a fasiszta diktatúra, sem az a törekvés, amely a politikai viszonyokat a dolgozó nép jogos politikai, szociális és szellemi-kulturális követeléseinek elutasításával kívánja konzerválni. Egyetlen észszerű lehetőséggé a demokrácia megszilárdítása és a külső, valamint a belső fasiszta veszély ellen folytatott hatékony harc vált. A fasiszta veszély elhárításáért folytatott küzdelem A harmincas évek második felében Csehszlovákia a burzsoá demokrácia utolsó szigetévé vált Közép- és Délkelet-Európában. Valamennyi többi államban, amelyek ebben a térségben keletkeztek az első világháború után, fasiszta vagy jobboldali rendszerek kerültek hatalomra. Igaz, Csehszlovákiában is voltak fasiszta és jobboldali reakciós erők, amelyek támadták a burzsoá demokratikus államot. A köztársaság „átorientálását“ ösztönözték. A „kemény kéz“ uralmát követelték. Az antifasiszta harc a csehszlovák munkás- osztály aktivizálásának hatalmas politikai erejévé vált. A kommunisták következetesen harcoltak a köztársaság, a béke és a demokrácia védelmére kialakítandó népfrontért, az egység megteremtéséért. Figyelmeztettek arra, hogy csupán a nép jogos igényeinek kielégítése teremti meg a dolgozók elégedettségének és a csehszlovák államiság védelmének feltételeit. A fasiszta veszély elhárításáért és Csehszlovákia védelméért küzdő demokratikus erők mozgalmában egyre világosabban megmutatkozott, hogy a belpolitikai életben semmivel sem pótolható szerepe van a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek baráti kapcsolatai megszilárdításának, főleg a csehek és a szlovákok testvéri egysége erősítésének - mint Csehszlovákia szuverenitása meghatározó tényezőjének. A CSKP eljutott a csehek és a szlovákok kapcsolata koncepciójának pontos megfogalmazásához. 1938. július 30-án a CSKP szlovákiai vezetőségének kassai (Košice) ülésén Klement Gottwald azt mondta: „A cseh és a szlovák egymással a legközelebbi rokonságban lévő nemzet. Közös tőből eredtek. Természetes kapcsolatok fűzik őket össze, amelyek egyre szorosabbá válnak. Ez a kötelék már a múltban lehetővé tette, hogy az osztrák és magyar úri önkény ellen a csehek és a szlovákok együtt indultak harcba, közösen alapítottak államot, közös hordozói az állami létnek és elhivatottak arra is, hogy az állami létet közösen védelmezzék.“ A forradalmi erők és az uralkodó politikai pártok közt hosszú évek alatt elmélyült bizalmatlanságot ebben az időben még nem lehetett leküzdeni. És ez lehetetlenné tette az összes antifasiszta, pártjaik és szervezeteik konstruktív együttműködését. Csehszlovákiában a fasiszta reakció nem volt képes ugyan saját erejéből hatalomra jutni, de dolgozó népünknek kegyetlen megpróbáltatásokat kellett kiállnia, amelyeket a müncheni árulás, a bécsi döntés és ezek következményeként Szlovákia jelentős részének a horthysta Magyarország által történt megszállása, a köztársaság szétzúzása, a náci terror, a cseh nemzet fizikai megsemmisítésének veszélye, a szlovákiai klérikális fasiszta rendszer hozott magával. Mindebből levonhatta azt a következtetést, hogy a burzsoáziának mint nemzet- és államalkotó erőnek a csődje után a második világháború alatt az antifasiszta nemzeti felszabadító harc élére új vezetőt állítson - a kommunisták által politikailag képviselt munkásosztályt. Harc a szocialista csehszlovák államiságért A szlovák nemzeti felkelésben, a prágai felkelésben és a cseh népnek a második világháború alkonyán tett más antifasiszta erőfeszítésében kifejezésre jutott a csehszlovák államiság új alapokon való helyreállításának programja. A München előtti köztársaság hibáitól mentes állam létrehozásáról volt szó. Politikai, szociális és nemzetiségi szempontból igazságos köztársaságról, amely külpolitikailag a megbízható, a közös harcban vérrel megpecsételt szovjet-csehszlovák szövetségre fog támaszkodni. Az antifasiszta burzsoázia, amely miután a szovjet hadsereg fölszabadította az egész köztársaságot, osztozott a hatalomban, kénytelen volt nyílt küzdelmet folytatni a nép többségének megnyeréséért. 1948 februárjában eldőlt a csehszlovák állam jellegéért folyó politikai küzdelem. Megnyílt az út a csehszlovák szocialista államiság megteremtése előtt.
