Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-24 / 251. szám, hétfő
Kisiskola - jó lehetőségekkel Vízkeleten (Čierny Brod) alsótagozatos magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, de az 1600 lelket számláló községben csak három az osztályok száma, ugyanis a kis létszám miatt a 2. és 3-at összevonták. Nem rózsásabb a helyzet az ugyanebben az épületben székelő szlovák kilencéves alapiskolában sem, pedig oda a központosítás után szerte a környékről járnak a gyerekek. Bodri György, a magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója Így látja a helyzetet:- A faluban gond volt az építkezési telkekkel, így egy nemzedék kiesett, a fiatalok városba mentek, elköltöztek. Az iskola folyosóján, jobban mondva az egyik tanterem ajtajában futottunk össze. Még nem nagyon érkeztünk szétnéžni, de a fontos első benyomás már elárult valamit, mindenütt rend, tisztaság, az ablakokban virágok. Szemben az udvaron földszintes épület Nem nehéz kitalálni: a tornaterem. Odaindulunk. Az udvaron, a fákhoz támasztva vagy a földre dobva kerékpárok garmadája.- A környékről járnak biciklin a gyerekek, így nem kell autóbuszra várakozniuk.- Egészséges a kerékpározás, edződnek is a nebulók, de nem veszélyes ez a közutakon?- Általában csak a nagyobbak járnak kerékpáron, ők meg már ismerik a közlekedési szabályokat.- A tornaterem jókora, s itt is ugyanaz a kép fogad, mint az iskolában. Egy biztos, ez a rend, a tisztaság nem véletlen, nem a látogatásunknak szól, mert mi bejelentetlenül érkeztünk. Bodri Györggyel, a tornaterem gondnokával megmustráljuk a berendezést, benézünk a szertárba. Egy kisiskolához képest meglepően jól felszerelt. Az előtérben egymásra rakva világosbarna bőrszőnyegek, valamiért mások mint a megszokottak.- Sok más sportszerrel és felszereléssel együtt ez is hiánycikk, beszerzésük óriási problémát jelent. Nincsenek labdák, dobbantó, nincs szőnyeg A helyi sportszervezet elnöke szerencsére kárpitos, őt beszéltük rá, hogy készítse el nekünk ezeket, amit itt lát. Az egyik közeli üzletbe nemrégiben áru érkezett, mindjárt lecsaptam rá, igy egyebet is sikerült végre beszerezni Ebben a kisiskolában jók a lehetőségek a gyerekek testkultúrájának fejlesztésére. Heti két óra a kötelező testnevelés, ezeket igyekeznek a pedagógusok a lehető legjobban kihasználni.- Szerettem volna, ha szakosítjuk a testnevelést, de nem tudjuk megoldani, nekem mint igazgatónak más órákat kellett vállalnom. Kötelező itt a formaruha, piros nadrág, fehér mez viselete, s ugyanígy természetes, hogy a tanító néni is tornaruhát ölt. Egyesek talán megmosolyogják ezt a mondatot, gondolván mi ebben a pláne? Csupán annyi, hogy tapasztalataink szerint még mindig nem mindenütt természetes a dolog. Jómagam is láttam még nem régen tűsarkú cipőben, szoknyában tornaórát vezető tanító nénit, körülötte futkosó ugráló szoknyás kislányokat, pantallós, fiúkat. Aztán így beizzadva irány a tanterem ... Minden évben teljesítik a ráter- mettségi jelvény kritériumait, ebből is kitűnik, hogy a vízkeleti gyerekek aránylag jól felkészítettek, szeretik a sportot.- Nem túlzók, ha azt mondom, rajonganak a tornáért, betegek, ha komoly oknál fogva elmarad az óra vagy a sportköri foglalkozás. Úgy hiszem, nem kell szégyenkeznünk, gyerekeink jó alapokkal, kitűnő fizikai állapotban kerülnek tovább a kürti (Mostová) iskolába.- Úszni is tudnak?- Sajnos, erre nincs lehetőség. Egyetlen uszoda van a járási székhelyen, az sem működik A felsőbb szervek javasolják az úszásoktatást az alsótagozatosoknál is, csak épp mód nincs rá. A falu hatarában van egy kavicsgödör, de az mély, veszélyes, a folyóra sem mehetünk a gyerekekkel. Amikor még Tallóson (To- mášikovo) tanítottam, bentlakásos tanfolyamot szerveztünk, s az jó megoldásnak bizonyult. Mi a gyerekkorunkban még a folyóban tanultunk meg úszni, a befagyott Dudvá- gon korcsolyázni, de ma már a folyók sem olyanok, mint akkor. Ezért van, hogy manapság egy-egy osztályból ha kettőnek van korcsolyája. Ottjártunkkor épp dél felé járt az idő, ürességtől kongott a tornaterem, de mint hallottuk, nem ez a csend a jellemző. Maximálisan kihasználják a sportolási lehetőséget a falu lakosai is, most alakult az asztalitenisz-szakosztály, s ennek tagjai itt.gyakorolnak, telente a helyi labdarúgók is a terem falai közé szorulnak. Rendszeres látogatók a tornateremben a SZISZ és a nőszövetség tagjai, s minden hétfőn este itt rúgják a bőrt a helyi értelmiségiek, köztük Bárdi György is. Sok olyan iskola van országszerte, ahol nélkülözik a tornatermet. Sajnos, van olyan is, ahol nem tudják értékelni az adott lehetőséget. A látottak alapján ez a vízkeleti kisiskolára nem jellemző. URBÁN KLÁRA ÚJ szú 5 A SZÜLÖK FELADATA IS Hol kezdődik az önkéntes sportolás? A Csehszlovák Testnevelési Szövetség szlovákiai szervezetének múlt héten lezajlott kongresz- szusán sok szó esett a gyermek és ifjúsági testnevelésről. Távolról sem kielégítő a helyzet. Országunk lakosságának több mint egy- tizedét kitevő alapiskolás gyermeksereg oktatása mellett nem közömbös számunkra, hogy a fiatalok megfelelő testi nevelésben is részesüljenek, mert a mostani gyerekek közül kerülnek ki egykoron az üzemek, a földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói és a legkülönbözőbb színtű vezetők is. Ha most megszeretik a sportot, kihat egész életükre. Egyrészt edzettebbek, erősebbek lesznek, netán egy-egy sportág olimpiai szereplőivé válhatnak, másrészt később is vonzalmat éreznek a testedzés iránt; a rendszeres mozgás munkaerejüket táplálja, s mint szülők - majdan gyermekeiket is - egészséges szellemben nevelik. Ezért fontos az egész társadalom számára az alapiskolai testnevelés és sport, amely az elmúlt időszakban ugyan jelentős fejlődésen ment át (tornatermek épültek, megkezdődött az iskolai tanuszodák felépítése, több a testnevelő tanár), ám a sikerek ellenére sem lehetünk elégedettek. Sokat kell még tenni ahhoz, hogy - minden maximalizmus nélkül gondolkodva - elégedettek lehessünk a helyzettel. Az alapiskolák mintegy ötven százalékában jelenleg még nincs tornaterem vagy tornaszoba! Jó időben ezeken a helyeken még csak megoldható valamiképpen a testnevelés, esőben, hóban viszont marad a tanterem, vagy éppen a folyosó. A heti két testnevelési óra is gyakran veszélybe kerül, hiszen ha valamilyen okból csökken a tanítási órák száma, azt hagyják el a legkönnyebben. A CSKP KB Elnökségének 1986- os határozata a testnevelés, a tömegsport, a turisztika és a honvédelmi sportok fejlesztéséről egyértelműen kimondja: nem szabad dönteni a testnevelési órák rovására. Az iskolai testnevelés mellett az önkéntes tömegsportórák továbbfejlesztése - ahogy hangsúlyozták a kongresszuson is - újabb lépés lehet előre. Mert tulajdonképpen itt kezdődik a gyerekek találkozása az önként vállalt sporttal. Nemcsak a győzelem, hanem önmaga legyőzése is sikerélményt jelent az embernek. Különösen az érzékeny, mindenre oly fogékony gyerekeknek. Az iskolán kívüli testnevelési órák megtartása ezért elengedhetetlenül fontos. Itt érvényesülhet talán a legnagyobb mértékben az iskolai testnevelés és a sport területén a társadalmi segítség. Igen sok szülő rendelkezik sportképesítéssel, bekapcsolódhat a foglalkozások vezetésébe, az egyesületek az iskolák rendelkezésére bocsáthatják létesítményeiket, s biztosan még sok egyéb lehetőség is van. A szülőkkel kapcsolatban azonban egy szomorú tényt kell megállapítanunk: nem ösztönzik kellőképpen gyereküket a mindennapi testedzésre, mert nekik nem érdekük. Hogy hány százalék nálunk a nem sportoló szülők száma? Több mint ötven! Egy szociológiai felmérés alapján 1200 10-18 esztendő közötti gyereket kérdeztek meg, hogy naponta hány órát ülnek és alusznak. Az eredmény megdöbbentő: 13,5, illetve 10 óra! Harminc perc marad a fizikai aktivitásra! Ennek az ,,életmódnak" a következménye, hogy gyerekeink csaknem negyven százaléka betegesen gyenge fizikumú. A számok figyelmezte- tőek... Nem ismeretlen dolog: az iskolai testnevelés és sport helyi színvonalát gyakran az dönti el, milyen a tantestület, elsősorban az igazgató viszonya a sporthoz és a testneveléshez. Tények sokasága bizonyítja, hogy ott van magas színtű testnevelés, ahol ilyen tekintetben megfelelő a helyzet. Igaz, ezek szubjektív tényezők, de a jó irányba ható szubjektivitás az élet semmilyen területén sem nélkülözhető. A feladat tehát az, minél több iskolaigazgatót és tanítót, tanárt megnyerni a testnevelésnek és a sportnak. Megértetve velük a már Komenský által is kimondott testi nevelés fontosságát, megszerettetni velük is a sportot. Természetesen nem közömbös a tágabb környezet szerepe sem. Ha a helyi vezetők felismerik (fel kell ismerniük) a kérdés fontosságát, akkor jelentősen befolyásolhatják a fejlődést, amit a párt- és az állami szervek, a nemrégi kongresszus tűzött ki célul, hogy az iskolán kívüli tömegsportórákat 2000-ben a fiatalok 75 százaléka látogassa. Akad már néhány olyan járása az országnak, ahol nem épülhet iskola tornaterem nélkül, ahol minden iskola rendelkezik testnevelésre alkalmas helyiséggel. Minden csak azon múlik, hogy a helyi szervek és szervezetek vezetői mennyire ismerik fel az ifjú nemzedék testi nevelésének jelentőségét. Szólni kell arról is, nem mindig helyes az iskolai testnevelés és sport kapcsolatának felfogása. Előfordul, hogy külön kérdésként kezelik. Az igazgató, a tantestület úgy fogja fel: ha eleget tett a tantervi kötelezettségnek, már nem érheti szó a ház elejét. Az iskolai tanterv az általános megalapozást szolgálja, s az is nagy dolog, ha az jól, színvonalasan megoldott. Mégsem lehetünk vele elégedettek. Szorosan kell ugyanis kapcsolódnia hozzá az iskolai sporttevékenységnek. Csak így válik a fiatalok testnevelése, jövőre való felkészítése teljessé. Azokban az iskolákban érik ezt el, ahol a tantervi testnevelés és a sporttevékenység szoros egységet képez, ahol igyekeznek a jövőre is gondolni és megszerettetni a gyerekekkel a sportot, megismertetni velük a mozgás örömét és szépségét. TOMI VINCE Országszerte egyre több a futó- és kocogóverseny. Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is nagy népszerűségnek örvendenek ezek a szabadidősport-rendezvények. (Vojtišek felvétele) A tömegsport népszerűsítésén fáradoznak A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban található Pozsonyeperjes- nek (Jahodná) alig van 2 ezer lakosa A kisközség sportegyesülete azonban a járás, sőt a kerület legaktívabb, legjobb szervezetei közé tartozik. Azt, hogy a helybeliek szeretik a mozgást, szívügyüknek tekintik a sportot, mi sem bizonyítja jobban, mint az: minden hatodik lakos tagja a négy szakosztályból álló testnevelési egyesületnek, mely már évek óta kitűnő eredményeket ér el a tömeg- és a szabadidősport népszerűsítése terén. Sokáig hullámvölgyben volt az eperjesi labdarúgás. Két évvel ezelőtt, a múltban a kerületi bajnokság I. B-osztályát is megjárt együttes az őszi idény után pont nélkül a táblázat utolsó helyén állt. A visszavágó sorozatban azonban magára talált a gárda, és a középmezőnyben végzett. Mivel a járási bajnokságot átszervezték, ezért alacsonyabb osztályba került.- Ha két ponttal többet gyűjtünk, akkor nem esünk a harmadik osztályba. Ebből az adminisztratív döntésből nem csináltunk tragédiát, tovább folytattuk a csapatépítést. Kizárólag sajátnevelésű játékosokat szerepeltettünk a felnőtt együttesben. Magára talált a csapat, nagy örömünkre konszolidálódott a helyzet. Tavaly a második helyen végeztünk, jelenleg hárompontos előnnyel az élen tanyázunk. Feltétlenül magasabb osztályba szeretnénk jutni- tájékoztatott Kozmér László, a sportegyesület elnöke. Fucsek Lajos edző legénységéből hárman - Pápai, Mórocz, Takács- is tagjai a járási válogatottnak. A 18-as keret hetente kétszer, kedden és pénteken készül a bajnoki mérkőzésekre. Este sincs probléma az edzésekkel, mert az edzőpályán villanyfénynél is lehet tréningezni. A falu szívügyének tartja a sportot, az illetékesektől minden támogatást megkapunk. A Haladás Efsz és annak sportszerető elnöke, Csóka István, valamint Mízera János, a hnb elnöke testnevelési egyesületünk fejlesztésén, segítésén fáradozik. A kitűzött célok eléréséhez minden adott, a siker kulcsa a játékosok kezében van. A csapatot képesnek tartom arra, hogy három év múlva, 28 éves szünet után ismét a kerületi bajnokság I. B-osztályába jusson - reménykedett a sportegyesület elnöke. Az utánpótlás-nevelés terén is figyelemre méltó eredményeket érnek el az eperjesiek. A közelmúltban nyolc fiatal labdarúgójuk került a DAC ifjúsági, illetve diákcsapataiba. Ez főként Czajlik Pál, Egri Pál és Volner Tibor edzők érdeme.- A hetvenes évek végén a kerületi bajnokságban szerepelt az ificsapatunk. Mivel gondot okozott az utazás, ezért saját kérésünkre alacsonyabb osztályban folytattuk. Tavaly újra első lett az ifjúsági gárda, de - az előbb említett okok miatt- nem akartunk feljutni. Kaptunk is érte dorgálást a szövetségtől. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a III. osztályban nincs minden résztvevőnek ificsapata, ezért csupán 3-4 bajnoki meccset játszanak egy idényben fiatal tehetségeink - említette Kozmér László. Nemcsak az ifiegyüttes, hanem a diákcsapat is jól szerepel: az elmúlt évi bajnokságban a DAC fiatal reménységei mögött a harmadik helyen végzett. Pozsonyeperjesen tehát nem kell félni a jövőtől, az utánpótlás-problémától. A nagycsapatból kiöregedett játékosoknak sem kellett szögre akasztaniuk a futballcipőt. Tizennégy évvel ezelőtt a tartalékegyüttes feloszlatása után létrehozták az öregfiúk csapatát, amely rendszeresen pályára lép, és a szabadidősportot népszerűsíti. Az idén benevezett az országos tömegsportakcióba, ennek egyik selejtező csoportját Dióspa- tonyban (Orechová Potôň) rendezik.- A focin kívül nagy az érdeklődés az asztalitenisz, a sakk, de főleg a turisztika iránt. A pingpong szerelmesei Viszkocs Zoltán vezetésével a helyi alapiskola tornatermében edzenek. Jelenleg a járási bajnokság középmezőnyében tanyáznak. A környék fiataljai is szép számban részt vesznek a már hagyományos karácsonyi tornán. Erre a járási bajnokságban szereplő csapatok legjobbjait hívjuk meg. Hegedűs József irányításával sakkozóink rendszeresen megmérkőznek a csalló- közkürtiekkel (Ohrady) és a gabčí- kovóiakkal - mondta Kozmér László A környék egyik legjobb szabadidősport-szakosztályával az eperjesiek dicsekedhetnek. Minden hónapban szerveznek egy-egy jelentős tömegsport-akciót Szalay Gyula és Bugár Piroska érdeme, hogy tíz év alatt megtízszereződött (!) a turisztikai szakosztály tagjainak száma. Jelenleg 150-en, fiatalok és idősek sportolnak rendszeresen. Több gyalogtúrát rendeznek együtt a DAC szabadidősport-szakosztá- lyával. Igen népszerűek a csónaktúrák és a többnapos kirándulások, melyeken egész családok vesznek részt. Még több lakost szeretnének bekapcsolni a rendszeres sportolásba, ehhez minden támogatást megkapnak a sportegyesülettöl, az efsz- től és a hnb-től. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ V.
