Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-19 / 247. szám, szerda
sovjet bintetóirvényá üimizáiás: g A Szovjetunió büntetőtörvényei új alapjaira vonatkozó terv kidolgozásával kapcsolatban - amelyet széleskörűen megvitatnak majd - a Novosztyi sajtóügynökség (APN) az olvasók figyelmébe ajánlja Jurij Korenyevszkijnek, a jogtudományok kandidátusának, a büntetőjog szakértőjének alábbi hírmagyarázatát. A Szovjet Szocialista Köztársasá- befolyásolási intézkedéseket lehet gok Szövetsége és a szövetségi köztársaságok büntetőtörvényei új alapjainak tervezete csupán része azoknak a törvényeknek, amelyeknek a jelenleg érvényeseket kell felváltaniuk. Ezzel egyidejűleg kidolgozzák a konkrét bűncselekményekért való felelősségre vonást előirányzó okmányok tervezeteit, a szövetségi köztársaságok büntető törvénykönyveit. Már az alapok tervezete kidolgozásának előkészítési szakaszában a szakemberek, a tudósok és a gyakorló jogászok széles körét vonták be a munkába. A tervezet figyelembe veszi a jelenleg érvényes alapok alkalmazása során szerzett harmincéves tapasztalatokat, visszatükröződnek benne a szovjet társadalomban végbemenő változások, biztosítják a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartását. Az alapok tervezetében következetesebben érvényesülnek a törvényesség, a demokratizmus, az állampolgárok törvény előtti egyenlősége, a bűncselekményért való felelősségre vonás elkerülhetetlenségének elvei. A törvényjavaslatok alapjául szolgáló legfontosabb tételek között a humanizmust szeretném kiemelni. Ez abban nyilvánul meg, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás köréből kizárnak számos, kevésbé veszélyes, kis jelentőségű tettet, amelyek elkövetőit nem szükséges büntetőjogilag sújtani, s amelyeket ezentúl csupán adminisztratív vagy fegyelmi vétségnek fognak tekinteni. Az ilyen cselekedetek konkrét listáját a szövetségi köztársaságok büntető törvénykönyvei fogják meghatározni. Olyan intézkedést is előirányoznak, amikor a bűncselekmény elkövetőit - bizonyos feltételek mellett - felmenthetik a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Ez a törvényjavaslat jelentősen kibővíti az ilyen felmentés alapjait. Ez elsősorban az olyan bűncselekményeket elkövető személyekre vonatkozik, amelyek nem jelentenek nagy társadalmi veszélyt. Ezekkel szemben társadalmi alkalmazni. így például most először állapítják meg azt, hogy a bűncselekmény elkövetője mentesülhet a büntetőjogi felelősségre vonástól, ha a bűncselekmény elkövetése után őszinte megbánást tanúsított, beismerő vallomást tett, és a foganatosított intézkedések megakadályozzák a bűncselekmény káros következményeinek bekövetkezését. Az új rendelkezések a büntetések alkalmazására vonatkozó szabályokat is nagymértékben módosítják. Jelentősen csökken az olyan intézkedések alkalmazása, mint a szabadságvesztés. Ugyanakkor bővül más, az elítélt elszigetelésével együtt nem járó büntetések kiszabásának lehetősége. Ilyenek többek között az anyagi szankciók: pénz- büntetés, javítómunka, valamint feltételes elítélés és az ítélet végrehajtásának elhalasztása. A szabadság- vesztéssel szembeni alternatíva gyanánt újfajta büntetéseket vezetnek be: három hónapig terjedő, rövid tartamú letartóztatást és másféléket. Az elítélt megjavulása és átnevelése szempontjából ez az intézkedés néha többet nyújthat, mintha az illetőt sokáig a^büntetőtelepen tartják, ami számos negatív mellékkörülménnyel is jár. A törvényjavaslatban a megtorló intézkedések korlátozásának elve érvényesül. Erről szól a következő részlet: „A bűncselekményt elkövető személyre olyan büntetést kell kiszabni, amely szükséges és elegendő megjavulásához, átnevelésé- hez és az újabb bűncselekmények megakadályozásához. Szabadság- vesztés büntetése csupán azzal a feltétellel szabható ki, ha céljai más. enyhébb büntetéssel nem érhetőek el“. Természetesen a szabadság- vesztést is fogják alkalmazni. Időtartama azonban rövidebb lesz: szabály szerint nem haladhatja meg a 10 évet, és csak a törvényben felsorolt néhány, különösen súlyos, veszélyes bűncselekményért irányoznak elő 15 évig terjedő szabadságvesztés-büntetést . A fiatalkorúak bűnözésével és bűncselekményeik megbüntethető- ségével összefüggő kérdések önálló részként szerepelnek az új büntető- törvények alapjaiban, és számukra a lehető leghumánusabb kivételeket állapítanak meg az általános szabályok alól. A büntetőtörvények közül, mint a gyakorlatban be nem vált intézkedéseket, kizárják a büntetés olyan fajtáit, amilyen a száműzés és a kitoloncolás. Megmarad az olyan elítéltek büntetésüktől való, idő előtti feltételes mentesítésének jelenleg létező lehetősége, akik példás viselkedésükkel és a munka iránt tanúsí tott becsületes magatartásukkal bizonyították be megjavulásukat. Mi több, ez szélesebb körben alkalmazható majd. Csökken az olyan különösen veszélyes bűnözők listája, akikkel szemben az idő előtti szabadlábra helyezés nem alkalmazható. Ugyanakkor az alapok tervezete abból indul ki, hogy semmiféle elnézés sem engedhető meg a súlyos bűncselekményeket elkövető személyekkel, a megrögzött visszaeső bűnözőkkel szemben, akik makacsul nem kívánnak a javulás útjára lépni. A tervezetben különleges helyet foglal el a kivételes büntetésfajta - a halálbüntetés kérdésének megoldása. Ennek alkalmazása jelentős mértékben csökken. Az a szándék, hogy ezt a büntetést csak olyan, legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért alkalmazzák, amilyen a hazaárulás, a kémkedés, a terror- cselekmény, az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság súlyosbító körülmények mellett, kiskorú lány megerőszakolása. Olyan javaslatokat is előterjesztettek az alapok tervezetének előkészítése során, amelyek szerint a halálbüntetést teljesen meg kell szüntetni. A bűnözés állapotának elemzése, a közvélemény tanulmányozása azonban megmutatta, hogy a szovjet közvélemény még nem hajlandó a kérdés ilyen megoldására. A szovjet jogászok a halálbüntetést általában, és a szocialista társadalomban különösen nem tartják normális jelenségnek. Ezt azonban csak akkor lehet megszüntetni, amikor az ehhez szükséges feltételek kialakulnak. IZVESZTYIJA ÚL ézűvki MiMtói Viták a mezőgazdaság fejlesztése körül (és érdekében) Az Izvesztyija szovjet napilap arról számolt be, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának illetékes bizottsága miért küldte vissza átdolgozásra az agráripari komplexum jövő évre vonatkozó fejlesztési tervét. A lap megállapította: a parlamenti viták az átalakítás részévé váltak, s ezzel összefüggésben emlékeztetett a szövetkezeti törvénnyel és a szövetkezeti tagok megadóztatásáról szóló rendelettel kapcsolatos vitákra. Most tanulunk minden szinten nyíltan és becsületesen beszélni - állapítja meg az Izvesztyija. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának, a pénzügyminisztériumnak és az állami agráripari bizottságnak a jelentései szomorú képet mutattak. A gabonatermelés már 17 év óta a hektáronkénti 15-18 mázsás szinten stagnál, miközben sok fejlett országban - köztük szocialista államokban is - a gabonahozamok már elérik az 50 mázsát. Nyugtalanságra ad okot az is, hogy a vártnál sokkal kisebb lesz a gabona-, cukorrépa- és burgonya- termés, ugyanakkor a zöldség és a burgonya egyharmada kárba vész, míg eljut a fogyasztóhoz. A mező- gazdasági üzemek rosszul használják ki az anyagi-műszaki alap megerősítésére előirányzott eszközöket. A legfőbb hiba azonban a gazdasági mechanizmusban rejlik, amely nem készteti a vállalatokat és a szövetkezeteket a nyersanyagok ésszerű fel- használására, a veszteségek csökkentésére, a termelés nöyelésére A 49 500 kolhozból és szovhozból 1400 gazdaság krónikusan veszteséges. A pénzügyminisztérium szerint az évi járulékos költségek és a veszteségek átlagosan 20 milliárd rubelt tesznek ki. A tanácskozás döntő pillanata akkor következett be, amikor Pjotr Paszkar, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának alelnöke közölte, hogy jövőre 32,1 milliárd rubelt irányoztak elő a mezőgazdaság fejlesztésére, s ez kevesebb az 1988- as összegnél. A beruházásokra szánt összeg pedig 1,9 milliárd rubellel kevesebb. A korlátozásokra azért volt szükség, hogy fedezni tudják a csernobili katasztrófa következményeit és az építőipar kiadásait. Ugyanakkor messze vagyunk még attól, hogy tele legyenek a polcok, az élelmiszerprogramot pedig nem teljesítjük, állapítja meg az Izvesztyija. A képviselők nem értettek egyet Pjotr Paszkar nézetével, hogy ha az agráripari beruházásokra szánt összegből az utóbbi két év során egymilliárd rubelt nem használtak fel, akkor ezeket az eszközöket máshová kell irányítani. Rámutattak a hiányzó anyagokra - ezek miatt nem tudták kihasználni a beruházásokat s a központi szervek sem nyújtottak kielégítő segítséget. Paszkar elmondta, azért volt kevés a betakarítás során az üzemanyag és a gép, mert exportálták azokat, [gy akartak valutát szerezni ahhoz, hogy terven felül hozhassanak be gabonát, melynek ára megkétszereződött. Egyik napról a másikra élünk és nem gondolunk a jövő nemzedékre, hangsúlyozta a napilap. A képviselők bírálták a mezőgaz- dasági-ipari bizottságot, amiért nem védi a falu érdekeit. A bizottság beszámolója, amelyet Alekszandr Ijevljov, a testület alelnöke olvasott fel, csak frázisokat tartalmazott. A képviselők kérdéseire adott válaszok megmutatták, hogy a bizottság e problémákkal kapcsolatos álláspontja ködös, nem világos, állapítja meg az Izvesztyija. A napilap a továbbiakban hivatkozott Jegor Sztrojevnak, az orlovszki területi pártbizottság első titkárának a beszédére, melyben a mezőgazdaság és az ipar, valamint a falu és a város közötti egyenlőtlen cserét bírálta. Hangsúlyozta: 2000-ig 360 milliárd rubelt kell fordítani a falvak szociális programjára, miközben erre a célra a mostani ötéves tervben csak 60 milliárdot Irányoztak elő. Nagyobb önállóság - nagyobb felelősség. Egyre inkább tudatosítják ezt a kassai (Košice) Strojmont dolgozói. Ez a szervezet végzi a technológiai berendezések szerelését a népgazdaság minden ágazata számára. Június elsején állami vállalattá nyilvánították, s ettől a változástól sokat vár. Az elmúlt esztendőkben a Slovcepa termelési-gazdasági egységen belül kellett megosztoznia a nyereségen, most a szokásos évi 3-4 millió korona helyett 27 milliót költhet a műszaki fejlesztés céljaira. A termelés a jelenlegi ötéves tervidőszak végén eléri a 226 millió koronát, s ennek megfelelően növekszik a nyereség is. A vállalat egyik legeredményesebb kollektívája a Miroslav Kiss vezette 29 tagú csoport, amely a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű kokszgyárának műszaki berendezéseit javítja. Az idén nyolc hónap alatt 3 millió korona értékű munkát végeztek, a munkatermelékenység tervét 111,5 százalékra teljesítik. A felvételen a kollektíva két dolgozója, Vincent Nič (balról) és Miroslav Kováč a kokszgyár egyik részlegében javításokat végez. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) korszerűbb gépeket, berendezéseket 1 Ma már népgazdaságunk egyetlen ágazatát sem tudjuk elképzelni korszerű gépek, berendezések nélkül, tehát a kereskedelem sem kivétel. Sajnos, a tárcához tartozó vállalatoknál nem dicsekedhetnek azzal, hogy modern, munkájukat könnyítő segédeszközök álínak a dolgozók rendelkezésére. Pedig a nagyarányú női foglalkoztatottság is indokolná ezt, s nem utolsó sorban a megfelelő szolgáltatásokat is csupán akkor nyújthatja a kereskedelem és a vendéglátóipar, ha megvannak ehhez az anyagi- műszaki feltételei. A helyzet egyáltalán nem mondható rózsásnak. Igaz ugyan, hogy még 1984-ben kormányhatározat született a belkereskedelem és a vendéglátóipar korszerű gépekkel és be»endezésekkel való ellátásáról, s az elmúlt évben újra hangsúlyozottan foglalkoztak az erre vonatkozó feladatok teljesítésével, a helyzet ennek ellenére kedvezőtlen. Az elmúlt időszakban nem került a korábbinál több segédeszköz, berendezés a kereskedelmi hálózatba, sőt a Szövetségi Kohó, Gép- és Elektrotechnikai Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál tovább csökkent ezek gyártása. A szocialista országokból és a tőkés piacról sem pótoljuk az elhasználódott és nálunk nem gyártott eszközöket. Az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumának kimutatása szerint a tárcához tartozó vállalatok gépparkjának 77,6 százalékát 1976 után vásárolták, a többi ennél régebbi, tehát az élettartama már lejárt. S ha csupán ezeket szeretnénk újakkal pótolni, már ez 591 millió korona ráfordítást követelne. A 8. ötéves tervidőszakban az elhasználódott gépek, berendezések cseréjére 1 milliárd 387 millió koronára lenne szüksége a tárcának. A legszembeötlőbb fogyatékosságok éppen az élelmiszereket forgalmazó vállalatnál, illetve a zöldség- és gyümölcskereskedelmi trösztökhöz tartozó egységekben vannak. Az előbbinél a gépek és berendezések 54, az utóbbinál több mint 46 százalékát kénytelenek üzemeltetni a gyártó által javallott időn túl is. Targoncák, hűtőpultok, mélyhűtők, pénztárgépek és nem utolsósorban a szállító eszközök egész sora vár cserére. Sürgető feladat a tehergépkocsipark korszerűsítése, a folyamatos áru- szállítást csupán megbízható gépkocsikkal lehet lebonyolítani. A kiöregedett, gyakran hibásodó jármüvek sokszor okoznak fennakadást. Arról már nem is szólva, hogy a javítások milyen körülményesek a pótalkatrészek hiánya miatt. Problémák, nehézségek egész sora jellemzi belkereskedelmünknek ezt a területét, hisz az említett gondok orvoslása már régóta húzódik. Az üzlethálózatban és a vendéglátóiparban szükséges és nélkülözhetetlen gépek, berendezések gyártása hazánkban nincs megfelelő szinten. Behozatali lehetőségeink is korlátozottak. Mindezek ellenére az illetékesek nem vehetik le napirendről a megoldások keresését: akár úgy, hogy az eddigi gyártókkal, szállítókkal az együttműködés javítását szorgalmazzák, de az sem kizárt, hogy új vállalkozókat, ipari szövetkezeteket vagy helyi gazdálkodási vállalatokat találjanak, amelyek hajlandóak lesznek a hiányzó felszereléseket gyártani. A kereskedelem anyagi-műszaki gondjairól szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a korszerűség szempontját még akkor sem, ha sajnos, még csak az alapvető eszközök hiányának felszámolásánál tartunk. Könnyen fel lehet sorolni, hány korszerű nagyraktárunk van, ahol számítógépek állnak rendelkezésre és targoncák kímélik a dolgozókat a cipekedéstöl. Attól is nagyon távol vagyunk még, hogy az elektronika „betörjön“ a kereskedelembe: a vonalkódrendszer alkalmazását lehetővé tevő, az áru nyilvántartását, illetve az eladást egyszerűsítő berendezések még csak a terveinkben szerepelnek. A megfelelő árukínálat megteremtése mellett tehát az anyagi-műszaki ellátottság, a szükséges gépek, berendezések is elengedhetetlenek a kereskedelemben, a vendéglátóiparban. Ezek nélkül ma már elképzelhetetlen az eladás színvonalának emelése, az áru tárolása és nem utolsósorban az ágazatban dolgozók munkájának megkönnyítése. DEÁK TERÉZ ÚJ 51 4. 1988. X.
