Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-17 / 245. szám, hétfő

Mihail Gorbacsov felszólalása a mezőgazdasági-ipari komplexum vezetőinek tanácskozásán Tegyük az embert ismét a termőföld teljes jogú gazdájává A múlt szerdán Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságán találkoz­tak a kolhozoknak, a szovhozoknak és a szovjet mezőgazdasági-ipari komplexum bérleti vagy szállítási szerződések alapján gazdálkodó egyéb vállalatainak vezetői, hogy megvitassák a mezőgazdaságban alkalmazott bérleti szerződéses rendszer eddigi eredményeit és to­vábbfejlesztésének lehetősegeit. A tanácskozáson felszólalt Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Beszédének főbb részeit az alábbiakban ismer­tetjük. ÚJ SZÚ 1988. X. 17. Az SZKP KB főtitkára üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd a találkozó céljáról szólva kiemelte: azért hívták egybe a mezőgazdasá­gi-ipari komplexum vezető dolgozó­it, a bérlőket, a vidéki járási pártbi­zottságok titkárait, a minisztereket és más elvtársakat, akiknek a mun­kája szorosan kapcsolódik a komp­lexum tevékenységéhez, hogy kö­zösen vitassák meg az eredménye­ket és tennivalókat. „Figyelembe vettük, hogy küszöbön a tél, az az időszak, amikor alaposan át kell gondolnunk az idei és az ötéves tervidőszak eltelt éveinek eredmé­nyeit, s értékelni, mivel gyarapod­tunk az átalakítás éveiben, hogyan változik a helyzet a mezőgazdaság­ban" - mondotta egyebek között Mihail Gorbacsov. „Fel kell mér­nünk, mi történik a mezőgazdaság­ban, mit mutat ez a három év, mire kell összpontosítani a figyelmünket, milyen feladatok várnak haladékta­lan megoldásra, s minek kell azon­nal s egyszer és mindenkorra véget vetnünk. Ez mindenre érvényes, ami a mezőgazdaságban és az egész ágazatban fékezi a haladást, vagyis hátráltatja a legfontosabb gazdasági és szociális, valamint szociálpolitikai feldatoknak a teljesítését, mint ami­lyen egyebek között az ország élel­miszerrel való ellátása. Valószínű, hogy az új gazdálkodási formákra való áttérés szempontjából az átala­kítás éveiből éppen az elkövetkező hónapok lesznek a legmozgalma­sabbak. Azok vannak jelen a ta­nácskozáson, akik már bekapcso­lódtak ebbe a folyamatba, tapaszta­latokat szereztek, és akiknek való­színűleg örömben és csalódásban egyaránt részük volt. A gazdálkodás új módszerei elsajátításának iskolá­ját mindenkinek ki kell járnia, persze, mindig azoknak nehezebb, akik ta- posatlan ösvényen járnak. Az a cé­lunk, hogy az egész mezőgazdaság ezen az úton haladjon. Ez azt jelenti, hogy az őszi-téli hónapokban a kol­hozokban, szovhozokban és az ágazat valamennyi irányítási szint­jén élénk vita kezdődik arról, miként lehetne meggyorsítani az új mód­szerek elsajátítását és a gazdasági kapcsolatok átalakítását fal- vainkban". Kísérlet vagy politika? A moszkvai találkozó jelentőségét növeli, hogy az SZKP KB 1989 feb­ruárjára tervezett ülése a tervek sze­rint szintén a mezőgazdaság fejlő­désével fog foglalkozni. Tehát fölöt­tébb időszerű összegezni az ered­ményeket és a mezőgazdaság irá­nyításában a szocializmus fennállá­sa óta, de különösen az utóbbi évek­ben szerzett tapasztalatokat, amikor kezdetét vette a gazdálkodás új módszereivel való ismerkedés. Ez­zel kapcsolatban a párt főtitkára ki­emelte, hogy hosszú távú mezőgaz­dasági politikát kell kidolgozniuk. A mezőgazdaság feladatai megkö­vetelik, hogy teljesítésükbe minden­ki bekapcsolódjon, mertenélkül nem lehet megoldani az élelmiszer-ellá­tás kérdését. Ez az egész nép ügye, a feladat a népgazdaság valameny- nyi ágát érinti. „Éppen ezért a nép­gazdaság valamennyi ágában tisz­tázni kell a legfontosabb kérdése­ket", hangsúlyozta Mihail Gorba­csov, majd így folytatta: „Ezt minde­nekelőtt a mezőgazdasági tárca dol­gozói, a falusi dolgozók igénylik. Azt kérdezik: belevágjunk-e, megbízha­tó-e ez az út? Miről van szó, kísér­letről vagy hosszú távú állami politi­káról? Mindez természetes, hisz ha az ember olyan dologba kezd, mint amilyen a bérlet, hosszú évekre ha­tároz. Emlékszem, amikor nemrég Krasznojarszkban voltam, élénk vita bontakozott ki szövetkezeteink, szö­vetkezeti mozgalmunk sorsáról. A szövetkezetek tagjai között sok a becsületes ember, akik valóban készek kezdeményezni, segíteni azoknak a kérdéseknek a megoldá­sában, amelyekre a nagy vállalatok erejéből talán nem futja. És éppen ezzel a céllal alakítottuk ki a politi­kánkat, amely részben az előzetes hazai tapasztalatokon, részben a baráti országok tapasztalatain nyugszik. A szövetkezetek révén azonban a társadalomellenes ele­mek számára is lehetővé vált, hogy legalizálják törvénytelen bevételei­ket. Ne gondolják, hogy ezt nem látjuk, erről nem tudunk. Persze nem keltünk pánikot, vizsgáljuk a jelensé­geket. Kulcsproblémák reflektorfényben A mezőgazdaság fejlődésének meggyorsításáról és a feltételek megteremtéséről szólva a főtitkár utalt arra, hogy egyre több megbíz­ható információt kell szerezniük az új módszerekről és eljárásokról, mert valószínűnek tartja, hogy a párt mezőgazdasági politikájának közép­pontjában az utóbbi években felhal­mozott ismeretek érvényesítése fog állni. Mint mondotta, figyelmük a ha­ladást fékező kulcsproblémák meg­oldására irányul. Nagyon fontosnak tartják az új gazdálkodási módsze­rek elsajátítását, mert nélkülük nem biztosítható a fejlődés kedvező üte­me, nem emelhető a növényter­mesztés és az állattenyésztés szín­vonala, s a falvakon nem valósítható meg az átalakítás. Nem tévesztik szem elől, hogy a mezőgazdaság fejlődésében a haladó technológiák ugyancsak fontos szerepet játsza­nak. Azt is tudatosították, hogy az új módszereket és korszerű technoló­giákat az embereknek kell elsajátíta­niuk. Vagyis a mezőgazdasági politi­ka megvalósításának további felté­tele, hogy a falvakon olyan szociális körülményeket teremtsenek, me­lyekben az emberek jól érzik magu­kat, s amelyek a haladást szolgáló teljes erőkifejtésre ösztönzik a dol­gozókat. A fejlődés feltételeként em­lített további kérdéscsoportot a fel­dolgozással, tárolással és szállítás­sal összefüggő problémák alkotják. Megoldásuk ma olyan fontos és idő­szerű feladat, hogy mindenekelőtt erre kell összpontosítani a forráso­kat. Az SZKP KB főtitkárának szavai szerint, ha fel tudnák mindazt dol­gozni, ami a kolhozokban és szov­hozokban megterem, ha az egész termést képesek volnának veszte­ségmentesen betakarítani, felvásá­rolni, elraktározni, feldolgozni és to­vábbadni a kereskedelemnek, illetve a fogyasztóknak, már ma legkeve­sebb 25 - egyes termékek esetében 40 - százalékkal több áru állna a rendelkezésükre. „A közgazdászok kiszámították, hogy a mezőgazdasági termelés emelése szempontjából a tároló és feldolgozó kapacitás növelését szol­gáló beruházások háromszor-négy- szer hatékonyabbak, mint a közvet­lenül a termelésben eszközölt beru­házások" - hangsúlyozta Gorba­csov elvtárs. „Elvégre minek termel­nénk többet csak azért, hogy a ter­mékek megromoljanak? Hét évre 80 milliárd rubel beruházásra teremtet­tünk lehetőséget, s a feladat teljesí­tésébe a gépipar valamennyi ágát bekapcsoltuk, beleértve a védelmit is. A mezőgazdasági dolgozók már a közeljövőben kedvező változást tapasztalhatnak ezen a téren". A későbbiekben a főtitkár az útháló­zat bővítéséről és korszerűsítéséről beszélt, aláhúzva, hogy „ez gazda­sági és szociális szempontból egy­aránt időszerű feladat". Teljesítésé­re központi programot dolgoztak ki, melynek értelmében a nem fekete­föld övezet járásaiban hét év alatt 35 milliárd rubelt fordítanak az útháló­zat fejlesztésére. A mezőgazdaság gyorsabb fejlődését segítő kulcs­feladatokat már rögzítették a 13. öt­éves tervben, amelyen az SZSZKSZ Állami Tervbizottsága és kormánya most dolgozik. Gazdából napszámossá lett a földműves A szónok az alapvetőnek mondott problémák után is fontos dolgokról beszélt. Például arról, hogy a falvak fejlesztésével kapcsolatos áldozatok eddig nem hozták meg a várt ered­ményt. Mint a felszólalásból ki­tűnt, az 1966-1970-es időszakhoz viszonyítva 1986-ban és 1987-ben évi átlagban 41 százalékkal nőtt a teljes mezőgazdasági termelés. Ugyanebben az időszakban a me­zőgazdasági beruházások értéke 140 százalékkal növekedett. Az ágazat alapeszközeinek értéke 1987-ben 347 milliárd rubelt képvi­selt, vagyis 230 százalékkal volt na­gyobb, mint 1970-ben. Az egyik ol­dalon tetemes beruházások, a mási­kon alacsony hatékonyság. „Mi en­nek az oka?" - tette fel a kérdést az SZKP KB főtitkára, s azonnal vála­szolt is rá: „A legnagyobb gondot ma, elvtársak, az okozza, hogy a vi­déken kialakult gazdasági kapcsola­tok nyilvánvalóan nem ösztönzik az alkotó, aktív és vállalkozó emberi tevékenységet. Hogy ez mivel kap­csolatos? Nos, mindez oda vezetett, hogy a kolhozokban és szovhozok­ban az emberek elszakadtak a föld­től, a termelőeszközöktől. Most bér­munkásként jönnek a gazdaságba, hogy meghatározott idő alatt csinál­janak valamit, mert élniük kell vala­miből. Van bizonyos ösztönzés, ám ezek a dolgozók mások, mint ami­lyenek a mezőn vagy farmon tevé­kenykedő mezőgazdasági dolgozó­nak lennie kell. Tudni kell, hogyan él és lélegzik a talaj, „érezni" kell a föl­det. Aki falun nőtt fel, emlékszik a kapcsolatra a természettel, az ál­latvilággal való találkozásokra. Mindez alakítja az embert, a mező- gazdasági dolgozó pszichológiáját, életformáját. Azzal, hogy az embert elszakítottuk a földtől, a termelőesz­közöktől, napszámost csináltunk a gazdából." Innen már csak egy lépés kellett a munkaerő-elvándorláshoz. Az em­berek látták a rossz falusi ellátást, a kényelmes életet kínáló, csillogó városokat, a szabott munkaidőt stb., s elhagyták a falut, a földet. Aki maradt, egyre rosszabbul viszonyult a munkához, s ez kihatott az ered­ményekre. A kolhozok nem értek el kellő eredményeket, így nehéz gaz­dasági helyzetbe kerültek. Végül már csupán néhány élen járó gazda­ságnál igyekeztek egyre jobb ered­mények elérésére. Úrrá lett az a né­zet, hogy ha a társadalom nem be­csüli meg a kolhozok, szovhozok és a falusi emberek munkáját, hanem szinte ingyen kisajátítja azt, akkor nem érdemes törődni semmivel. Mi­hail Gorbacsov szavai szerint, mind­erre azért kerülhetett sor, mert a ve­zető tisztségviselők óriási tömege számára közömbös volt a mezőgaz­daság sorsának alakulása. Szövetséget - ma is „Keményen megfizetünk azokért a hibákért, melyeket elkövettünk a mezőgazdasági politikában, amelynek alapjait már Lenin megfo­galmazta" - hangsúlyzta a találko­zón az SZKP KB főtitkára. „Lenin a legnehezebb időkben, még a pol­gárháború idején is törődött a mun­kásosztály és a parasztság, a falu és a város szövetségének megszilárdí­tásával. A párt a nehéz forradalmi napokban sem zárkózott el ezeknek a kérdéseknek a megoldásától. Pél­dául a középparasztság kérdésének helyes megoldása elősegítette a Kolcsak fölötti győzelmet és fordu­latot hozott a polgárháborúban. És végül a NÉP, akkor még szintén tartott a polgárháború. Mégis milyen fordulatot sikerült elérni! Ennek a politikának is az volt az alapja, hogy figyelembe kell venni a földmű­vesek reális érdekeit és az ország­ban zajló eseményeket. Az ezt kö­vető hosszú időszakot látszólag a falu problémáinak megértése de a valóságban a problémák meg nem értése és lebecsülése jellemezte. Ez vezetett el a mához, azokhoz a problémákhoz, melyeknek megol­dásához hozzáfogtunk. Most az a legfontosabb, hogy véget vessünk az elidegenedési folyamatnak, s az embert ismét a föld teljes jogú gaz­dájává tegyük. Ez az értelme a gaz­dasági kapcsolatok átalakításának falvainkon. Tapasztalataink azt mu­tatják, hogy futja az erőnkből a fel­adat teljesítésére, bár nem szabad leegyszerűsítenünk a feladatot". A főtitkár elmondta, hogy érdeklő­dött azoknak a kollektíváknak az eredményei iránt, amelyek csak az idén tértek át a bérleti szerződés alapján való gazdálkodásra. Mint mondotta, óriási változásokról hal­lott. A bérleti szerződés szerint dol­gozó kollektívák 1 -1,5 tonnával na­gyobb hektárhozamokat, minimum 500-600, de többnyire 1000 kilo­grammal több tejet termelnek! És egycsapásra megváltoznak a muta­tók is - a munkatermelékenység, il­letve annak viszonya a munkadíjhoz. Növekszik a munkadíj, de konkrét munka van mögötte. Törvénybe foglalják a bérleti szerződéseket Mihail Gorbacsov hosszasan ecsetelte a bérleti szerződésen ala­puló gazdálkodás előnyeit, konkrét példákkal támasztva alá szavait. Ki­emelte, hogy a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás nagy lépés a fejlődésben. A bérleti szerződés első pillantásra hasonló, csak éppen tökéletesebb kapcsolat- a vállalkozó meghatározott időre bérbe veszi a termőföldet és a ter­melőeszközöket, s a bérbeadóval már csupán gazdasági kapcsolatot tart fenn. Ezt a különbséget meg kell magyarázni az embereknek. Annál inkább, mivel már készítik a bérleti szerződésekről szóló törvényt, s mert a termőföld kihasználásáról rövidesen szintén új törvényt kell kidolgozni. Szóba került, hogy a bérleti szer­ződés alapján történő gazdálkodás nem terjed-fejlődik olyan mértékben, mint azt szeretnék. Ezzel kapcsolat­ban újabban sokan felteszik a kér­dést, miért harcolnak ellene a gaz­dasági vezetők és a szakemberek? Miért nem terjed az érdeklődés a kolhozok és szovhozok dolgozói körében? Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov úgy fogalmazott, hogy valószínűleg gyökeresen megvál­tozna a helyzet, ha a gazdaságok csakis kiérdemelt munkadíjat fizet­nének dolgozóiknak. Minek kössön bérleti szerződést, minek gondoljon a földre és szerezzen magának ál­matlan éjszakákat, aki a jelenlegi díjazási alapelveknek köszönhető­en, kevés munkából is jól meg tud élni? Ennek az az oka, hogy a gaz­daságok nem a termelésért, hanem a munkáért fizetnek. Mi lesz a veszteséges gazdaságokkal? Az utóbbi időben sokan felteszik ezt a kérdést a Szovjetunióban, fi­gyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a veszteséges gazdaság tulaj­donképpen jelenség, amely minden­képpen elemzést és megoldást igé­nyel. A témával kapcsolatban az SZKP KB főtitkára felhívta a figyel­met arra, hogy országos viszonylat­ban a veszteséggel gazdálkodó me­zőgazdasági vállalatoknál a béralap 80 százalékkal magasabb, mint a bruttó bevétel. Vagyis ezek a gaz­daságok veszteséggel dolgoznak, de béralapot kapnak. Ezzel szem­ben a nyereséges vállalatoknál a béralap 65 százalékot képvisel, a nyereség 35 százaléka pedig fej­lesztésre és egyéb kiadásokra szol­gál. Ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjetunióban összesen 6500 le­maradozó kolhoz és szovhoz van, amelyek a mezőgazdasági földte­rületnek 21, a szántóföldnek pedig 18 százalékán gazdálkodnak, akkor bizony komolynak mondható ez a probléma. Vagyis nem véletlen, hogy Mihail Gorbacsov aláhúzta: ilyen jelensé­gekkel nem lehet megbékélni. A vál­lalatok eredményeiben tapasztalha­tó, indokolatlan különbségeket bírál­va, a főtitkár több konkrét példát említett. Például a Nazarovszkij szovhozban 4508, a közeli Podszo- szenszkij szovhozban pedig csak mintegy 2300 kilogramm az évi fejé- si átlag. Akárcsak a tejtermelés, a munkatermelékenység is csaknem kétszer akkora az első szovhozban, ugyanakkor 1987-ben a dolgozók havi átlagjövedelme mind a két gaz­daságban 236 rubel volt. A Kritovsz- kij szovhoz ráfizetéssel termel, a ve­zető szakemberek havi átlagkerese­te 1987-ben - a hat tételben kifize­tett 1620 rubel prémiummal együtt- mégis 411 rubelre rúgott. így aztán aligha lehet jobb munkára ösztönöz­ni az embereket, felemelni a mező­gazdasági termelés színvonalát. Vagy: a Kagalnyickij szovhozban a gabona hektárhozama 3,17 tonna, a tehenek évi tejtermelése 3151 kg, az egy dolgozóra számított munka­termelékenység értéke pedig 15 000 rubel. Ezzel szemben a Vlaszty kol­hozban gabonából 1,33 tonna ter­mett egy hektáron, a tehenek csu­pán 1947 kg tejet adtak, a munkater­melékenység értéke pedig 10 000 rubel volt. Nyereségesség tekinteté­ben kis híján 62 százalék különbség volt a két gazdaság között, viszont az átlagkeresetek csaknem meg­egyeztek. A Rossija kolhozban a rentabilitás mértéke 65,4 a Cska- lovov kolhozban 11,6 százalék volt, de az utóbbiban például a gépkeze­lők és a sertésgondozók mégis lé­nyegesen többet kerestek. A felsorolt és a további példák is egyértelműen igazolják azt a korábbi megállapítást, mely szerint a bérleti szerződések alapján történő gazdál­kodásra való áttérést leginkább az gátolja, hogy a kolhozok és a szov­hozok olyan pénzösszegeket fizet­nek ki dolgozóiknak munkadíj cí­mén, amelyért tulajdonképpen nem dolgoztak. Másutt az vet gátat a tö­meges kezdeményezésnek, hogy a gazdaságok szakemberei és ve-1 zető tisztségviselői ellenzik a bérleti szerződéses rendszert, s funkció­jukkal, vagy tudásukkal visszaélve - mint például a Mogilevszki terület egyik kolhozában -, hátráltatják az érvényesülését. Kollektív bérlet és családi farm A bérleti és szállítási szerződések alapján történő gazdálkodás ered­ményei mutatják meg igazán, milyen sikerrel dolgoznak a vállalatoknál a szakemberek. Mint ezzel kapcso­latban Mihail Gorbacsov megje­gyezte, nem csupán arról van szó, hogy a szakemberek nem dolgoz­nak teljes erőből és nem kamatoz­tatják tökéletesen a képességeiket. Elvégre a mezőgazdaságban ural­kodó viszonyok között erre eddig nem sok lehetőség kínálkozott. Vi­szont most, amikor végre előnyösen megváltozik az embernek a munká­hoz, a földhöz, a termelőeszközök­höz, és egyáltalán a mezőgazdasági munkához fűződő kapcsolata, egyre nagyobb szükség van arra, hogy jó szakemberek álljanak a földműve­sek mellett. A bérleti szerződéses rendszer gyorsan megmutatja, fel­készültek-e szakembereink az új fel­tételek közötti munkára. A bérlők csak azokkal fognak szerződést köt­ni, azoknak fognak fizetni, akiktől segítséget remélhetnek. A jó szak­embereknek ez kitűnő érvényesülési lehetőség. Lehet, hogy élére állnak valamelyik kollektívának, de a főtit­kár szerint olyan megoldás is elkép­zelhető, hogy a gazdaságok szak­emberei szerződésben vállalnak szaktanácsadói vagy egyéb szolgál­tatási tevékenységet. „Gyakran felteszik a kérdést az érdeklődők, hogy a bérleti szerző­dést csak a kolhoz és szovhoz, vagy esetleg a család szintjén is érvénye­síteni lehet?" - említette Gorbacsov élvtárs. „Azt szeretnénk, ha elsősor­ban a vállalati kollektívák kezdemé­nyeznének, de a szocializmussal az» sincsen ellentétben, ha valaki saját földet, ún. családi farmot szeretne létrehozni.“ Érthető az alapállás, hisz az ilyen vállalkozók ugyebár össznépi tulajdont képező, megha­tározott időre bérelt földterületen, s olyan országban fognak a szocia­lizmus érdekében tevékenykedni, ahol a hatalom a munkásosztály és a földművesek kezében van. Ez te­hát nem leküzdhetetlen ellentét, de megoldás többféle is lehet. Mint az SZKP KB főtitkára kiemelte, még előnyös is, ha az emberek úgy hatá­roznak, hogy visszatérnek az elha­gyott portákra és újra művelésbe veszik a földjeiket. Azonkívül Bielo- russziában és a nem feketeföld öve­zetben szintén akadnak a központtól távol eső, művelőkre váró területek. Mihail Gorbacsov végezetül kérte a találkozó résztvevőit, számoljanak be a bérleti szerződéses rendszer megvalósításában szerzett tapasz­talatokról, a felmerült és gyors meg­oldást igénylő gondokról, és mond­ják el, hogy véleményük szerint a mezőgazdasági politika kidolgozá­sánál az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió kormányának mire kellene összpontosítania a fi­gyelmét. (Alcímek: Új Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents